Csákberény a hely, ahogy hegyek között, völgyek között zakatol a borász, és a keze munkája nyomán szép és egészséges szőlő terem, amiből a pince mélyén szép borok készülnek. Eme hely egyik kiváló borásza, Sáfrán András és fia, jr. András. A pincészetük volt nemrég a székesfehérvári Borok Pincéje rendezvényének a vendége.

Mivel Andrásról már sokszor írtunk, fia pedig a világ másik végén táncolt, ezért a jelenlévőket kérdeztük a borokról.

Elsőként Hegedüs György, mint borász vall a másik borász nedűiről.

- A rozéjuk jó fajtaélesztő használatával, kevés széndioxiddal készített kiváló termék. A technológiának fontos része az élesztő használata, vannak, akik használják, vannak, akik nem. Ezt a bort két rizling követte, olasz és rajnai. Az olaszrizling érdekes izvilágot jelentett, a móri és az Etyek-budai borvidék között korábban csata volt a rizlingek között, aki itt készítette bármelyiket, fel sem ismerte azt, ami amott termett. Az előző évjárat generosája jobban ízlett, mint a mostani, erre rányomta a bélyegét a technológia. A sárgamuskotálynak szép illata volt, kellemes száraz bor, kicsi cukorérzettel.

Újfajta bort is megismerhettünk a kísérletező kedvű Sáfrán Andrástól, a trillát.

- A pozsonyi fehér és a sárgamuskotály keresztezőséből készült, kevés helyen terjedt még el,  nálunk is kísérleti állapotban van. Szerencsére eddig mindkét kalandom bejött, a generosa és a trilla is. Lesz majd újabb bor három év múlva, az Alba fajta, a fehér cabernet… - mondta.

A hölgyek szószólója akkor és ott Nagypál Beáta volt, a borklub egyik törzstagja.

- A kóstolt borok közül a generosa volt a legjobb, a második helyet a sauvignon blanc érte el, a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a sárgamuskotály került. Utánuk a sorrend: rajnai rizling, trilla, rozé és olaszrizling. A testes, karakteres, érdekes íz világú borokat, főleg a vöröseket és a rozékat kedvelem, de persze nem voltam csalódott ezen az estén sem. A generosa kellemes illat és íz világa miatt tetszett, az olasz pedig azért nem, mert keserűnek éreztem, s az ilyeneket nem kedvelem.

Raffai Tamás pálinkafőző mester, de nincs ellenére a finom borok kóstolása.

- A kékfrankos, merlot rozéban a kékfrankos dominált, hagymahéj színnel, ízében savhangsúllyal. Az olasz a fajtára jellemző sárgás, zöld színű bor volt, nagyon frissen mutatta magát, ezért a kén felfedezhető volt benne, még alakulnia kell, de szép jövő vár rá. A rajnai kicsivel előrébb tart, jobb volt az összhatása, túl friss, kevés savval. A sauvignon kellemes, szénás illattal lepett meg, enyhén kesernyés, gyógyfüves ízzel, és bár ez 2017-es termék, de már kész bor. Ugyanazt tudom elmondani a generósáról, a savhatása jó, a szárazpróba a kiválóságáról árulkodott. A sárgamuskotálynak hamar felismerhető az illata, de ugyanolyan gyorsan el is tűnt. Telt ízű, jó összhatásról beszélhetek.   A záró tétel, a trilla illata és zamata nehezen nyílt ki, de utána nagyon kellemes trópusi gyümölcsös illatot, kellemes ízt mutatott.

Dr. Takács András zárta a sort, aki ősidők óta tagja a klubnak.

- A generosa jelentette a csúcsot. Azért, mert a móri borvidék zászló borát, az ezerjót emeli magasabb értékre. Nincs benne savasság, ásványosság, férfias macsó íz világ, illetve mindez finomítva jelenik meg. Csúcsbor. A sauvignon blanc ízlett, mert nem az újvilági ízek jellemezték, tetszett a sárgamuskotály is, a fiatalokat a bort kedvelőkké teheti. A trillával nem tudok mit kezdeni, várjunk még vele néhány évet. A rozé ropogós volt, nem kaliforniai pancs.

Így érezték, ezt mondták a megkérdezettek. Aki nem hiszi, kóstoljon utána!

Idén, április 20-án immár 12. alkalommal gyűltek össze a Kárpát-medence borászai egy gálavacsorára, hogy kiderüljön, ki nyerte el az évben a Borászok Borásza díjat.

A Borászok Borásza díjat 2007-ben alapította Rókusfalvy Pál. Az elismerés alapvetően különbözik az összes eddigi borászoknak szóló díjtól, itt ugyanis nem szervezetek szavaznak vagy döntenek, hanem maguk a borászok választják ki maguk közül egy-egy szavazatukkal a legjobbat, a Borászok Borászát.

 Idén a díjat a 2017-ben elhunyt Konyári János balatonboglári borász kapta. A díjat fia, Konyári Dániel vette át. A Borászok Borásza oldalon az alábbi az eredmény kihirdetése előtt az alábbi bemutató írás állt a borászról:

"Konyári János, többször volt már döntős nálunk. Több mint 15 éven át dolgozott a Balatonboglári Állami Gazdaságnál. Nagyüzemi borászati tapasztalatait, széleskörű szakmai tudását a rendszerváltás után Garamvári Vencellel megalapított St. Donatus Pincészetnél kamatoztatta, amelynek 2004-ig főborásza, ügyvezető igazgatója volt. A nevét viselő családi pincészetet 2000-ben alapította meg, majd az Ikon pincészetet is elindította. Jánost minden barátja és kollégája a legjobbak között tartotta számon. Sajnos már nincs velünk, de mindig büszkék leszünk rá, hogy a Borászok Borásza közösségéhez tartozott."

A Borászok Borásza díj korábbi győztesei: Demeter Zoltán (Tokaj - 2007), Dr. Lőrincz György (Eger - 2008), Szepsy István (Tokaj - 2009), Légli Ottó (Balatonboglár - 2010), Kaló Imre (Eger - 2011), Györgykovács Imre (Somló - 2012), Szentesi József (Etyek-Buda - 2013), Berecz Stéphanie (Tokaj - 2014), Bacsó András (Tokaj - 2016), Jásdi István (Balatonfüred-Csopak - 2017)

Először a díj történetében külföldi kapta a Borászok Barátja díjat

A 2012 óta a gála keretében kiosztásra kerül a Borászok Barátja díj is: ezt mindig egy olyan civil személyiség kapja, aki tevékenységével kiemelkedő mértékben képviselte a magyar bor érdekeit és nagyban segítette a magyar borászok munkáját. Idén ezt Caroline Gilby Master of Wine kapta, aki munkássága során rengeteget tett a magyar borok nemzetközi elismertségéért.

Forrás: Vinoport.hu

Jó régen volt, de még sokáig foglalkozunk majd a fehérvári nagy bormustrákkal. Most például azt a fiatal srácot mutatom be, aki a harmadik mustrán számomra feltűnést keltett kiváló boraival. Az ifjú ember a mádi Ferdinánd pincét képviselte, és a feltűnés oka: olyan remek borokkal lepett meg, amelyek bármelyik Tokaj környéki pince kiválóságainak a partnere lehet. Bihari Ákos Ferdinánd a Ferdinánd pince létrehozója. Ákos Ferdinánd jelenleg nem nagy területen (még…), 5, 4 hektáron termeli szőlőit, és ezekből készíti borait. Ebből 2 hektáron még nem terem semmi, fél hektár pedig a magyar ugar része. Padi-hegy, Szent Tamás, Kis-hegy, Gyötrik dűlőben mit gyötri, élvezettel végzi munkáját. A pince onnan kapta a nevét, hogy Ákos nagyapját Rácz Ferdinándnak hívták, tőle kapta a pincéjét, a házát, a szőlőt. De a dédpapi, sőt, az ifjú Ákos (Ferdinánd) fia is Ferdinánd.  Ja, így könnyű!

- Gyerekkoromban utáltam a szőlőben dolgozni. Mindig régész akartam lenni, igaz, amit most csinálok, az sincs messze a régészettől. Ha valaki eljön hozzám borkóstolóra, láthatja, hogy az asztalok tele vannak cserépedényekkel, és mindenféle régészeti leletekkel, kőzetekkel, ásványokkal. A szőlőben is megtaláltam önmagamat, ráadásul a borászat jó eszköze az önkifejezésnek, hiszen az ember meg tudja mutatni a stílusán át önmagát. Jellemzően a furmintokkal dolgozom, amely nagyon nehéz szőlőfajta. Nem univerzálható, minden évben más arcát mutatja meg, sőt, dűlőnként is teljesen eltérő. Van kevés hárslevelűm, az új ültetésben lesz kabar is, de ez csak 2020 körül válik termővé. A legrégebbi ültetésű szőlőt 1963-ben telepítette a nagyapám. Mellette ott van kontrasztként az az 1 hektár, amelyen idén lesz bor először. A Szent Tamás izgalmas terület, ahol zamatos, jó ízű szőlőkből készülhetnek a szép borok.

Az ifjú levegőt vett, ezért álnokul gyorsan kíváncsiskodtam: adott a természet, a technológia, és a borász. Számomra az a nagy kérdés, a három „alapanyagból” ki is ő? Mit tud hozzátenni a természethez, hogyan használja a technológiát, hogy a Ferdinánd bor tényleg Ferdinánd bor legyen?

- Attól, hogy próbálok egyedi stílust adni neki. A borász olyan bort készít, amit szeret, és ezt a vásárló felé is megmutatja. Hivatásos szőlész, borász mérnök vagyok, sokfelé megfordultam mindkét minőségemben, igyekeztem hasznos tapasztalatokat gyűjteni. Ezt követően eldöntöttem, hogy saját magam alakítom a boraimat. A családunkban – mint már szó volt róla – nagy hagyományai vannak a borkészítésnek. A felmenőim 1563 óta mádiak, egy követ nem tudnék eldobni úgy, hogy ne egy rokonomat találjam fejbe. Úgy vélem: a borászat nem csupán hivatás, hanem komoly felelősség is, hiszen egy remek kultúrtájat kaptunk örökül, és ezt óvnunk, védenünk, fejlesztenünk kell.

Végül: Tokaj, aszú. Ez „csak”egy édes bor, vagy…?

- Ha az édes bor csak az édességről szól, az már régen rossz. Az édesség e borokban csak egy plusz fűszer. Nem ez, hanem a tartalom a lényeg, a botrytis, az alkohol és a sav harmóniája.

Budapesten a Várkert Bazárban mutatkozott be a szakmának, a sajtónak a Velencei-tavi Borászati Kft., annak ügyvezetője Dobos Ferenc főborász, a Velence-tavi Hegyközség új elnöke. Akkor és ott megkóstoltuk az Ital Magyarország által forgalmazott Velence márka elnevezés alatt található 5 borból álló kollekciót: az Irsai Olivért, a Cserszegi Fűszerest, a Zöld Veltelinit, a Velence Fehér Cuvée-t, a Rosé Cuvéet. Szép borok voltak, szubjektív véleményként annyit teszek hozzá, hogy számomra Zöld Veltelini és a fehér küvé kiemelkedő élményt nyújtott. A kóstoló előtt és után beszélgettünk Dobos Ferenccel a rá váró nagy és izgalmas feladatokról.

Velenceiek együtt: Koszti András polgármester, L. Simon László országgyűlési képviselő, Dobos Ferenc elnök

- Mindenki, akiben egészséges önbizalom van, örül, ha ilyen feladatra megválasztják. Félni nem félek, hiszen életem során voltak már nagy megmérettetéseim, és többé, kevésbé meg tudtam felelni azoknak. Az elnöki munkám sikere elsősorban az emberi kapcsolatokon múlik, s remélem, hiszem, hogy hamar közös nevezőre tudok jutni az emberekkel.

- Borászként 10-15 borfajával kell foglalkoznod, elnökként félszáz borásszal. Az emberekkel nehezebb bánni, mint a borokkal…

- Ez kétségtelenül így van. De tanultam pedagógiát, és a tanultak nyilvánvalóan nem korfüggők. Tudom, hogy miképp kell megfelelni a borász szakmának, és ha a konzervatív beidegződéseket le tudjuk győzni, akkor sikeresek lehetünk. Tapasztalatom szerint az emberek többsége hajlik a problémák megoldására, így együtt mehetünk előre.

- A környéknek vannak nagyon jó borászai, és kisebb, kézműves technológiával dolgozó jó borászok. Sok a dudás a csárdában, miképp lehet majd közöttük rendet vágni?

- Azt vallom, a nagyon jó zenekarba nagyon jó zenészek kellenek, de szükséges hozzájuk egy jó karmester. Hiába a sok jó zenész, ha külön muzsikálnak, ezért az a célom, hogy integráljam őket. Nem könnyű feladat, hiszen mások a céljai, határai a kistermelőknek, és megint más a piacra dolgozóknak. Mivel tudom, hol a gond a határok között, megoldhatónak vélem e problémát.

- Képesnek érzed magad egy harmonikus borszimfónia levezénylésére?

- Igen, hiszen valamikor a nagy zeneszerzők is kiváló karmesterek voltak. Itt van a Vörösmarty Cuvée, ami az Egri Csillag Velencei-tavi megfelelője lenne szándékunk szerint. A mi pincénk már készített ilyet, más még nem. Szeretném, ha a nagy és a kistermelőkben tudatosulna, hogy azonos fajtákból ki, ki a maga szájízének és alkotói szabadságának megfelelően készítené el a Vörösmarty Cuvée-t. Amit le is védetnénk később.

- Mi lesz az első, és legfontosabb ténykedésed elnökként?

- Az, hogy megismerje mindenki a borászati ars poeticámat, ezért gyorsan szeretném ezt mindenkivel megosztani. Az 5 évem alatt el kell érnünk, hogy a Vörösmarty Cuvée általánosan jelen legyen a régió minden borászának a palettáján. De nagyon fontosnak tartom, hogy növekedjen a borfogyasztás a régióban, és az itteni borászok termékei ott legyenek a vendéglátóhelyek asztalain, és azokat meg lehessen kóstolni, vásárolni!

A Magyar Sommelier Szövetség áprilisi bemutatójának a vendégborászai Tállyáról érkeztek. Mégpedig mindjárt hatan, a Dudovics, a Hollókői, a Zsadányi, a Rózsa, a Szalóczi és a Szent Benedek pincészetek. Ezek képviselői mutatták meg számunkra Tállyát, beszéltek a környék szépségéről, területeiről, és megkóstolhattuk a kiváló boraikat.

Árendás Eszter (Zsadányi pincészet) szívesen, örömmel beszélt a boraikról

Megtudtuk: Tállyán 1100 hektáron műveltek korábban szőlőt, e területen 700 helyen cseréltek gazdát a dűlők, és műveli azóta más a gyümölcsöt, és készíti a borokat. Van az „ősinek” tűnő 1800-as években, és az „újkori” 2000-es években először művelt terület is itt. Kóstoltunk kuriózumot, mint a Zsadányi László által kínált igen ízletes TKJ Rosé Gyöngyözőbort. A kérdésre, miszerint fityiszt akarnak mutatni Egernek ezzel, közölte, nem, de őt izgatta ez a bortípus, ezért elkészítette, mert úgy véli, a rozénak igenis helye van Tállyán. Igen jó volt a pezsgője, és a fehér habzóbora egyaránt, de megnyaltunk a szánk szélét a borászok szépséges száraz, félszáraz furmintjai, hárslevelűje, valamint az édes és aszú borok érzetét követően is.  Meghökkentünk Rózsa György Péter 2017-es (!) száraz furmintján, amely már most kész bor, kíváncsiak lennénk rá, mivé fejlődik ez egy, két év alatt. Ízlett Dudovics István 2017-es száraz muskotálya, megerősítve a bizonyságot arról, hogy kiemelkedő volt ez az esztendő. Szalóczi Alex, Hollókői Jácint furmintjai, Ádám József borász, és a Szent Benedek pincészet 2013-as Hárslevelűje bizonyították, Tállya nem csupán Európa közepe, de a magyar boroké is.

Hab volt a tortán, a délután desszertjét jelentették Dudovicsék, Szalócziék, Hollókőiék kései szüretelésű édes borai, a Zsadányi, a Rózsa pincészet 2013-as, 2008-as aszúja.

Hallhattuk, a fiatal borászok nagyapjuktól, apjuktól lesték el a borkészítés tudományát, és szállt apáról, fiúra a szőlőtermelés, a borkészítés szeretete. Jó hír, hogy a település, a környék borászainak az összefogása igenis lehetséges itt. Vannak gondjaik, hiszen hiányzik a szorgos, ügyes, értő munkáskéz Tállyán. És bár a gépesítés segít, de a szomorú kérdésre, miszerint a munkaerő hiánya jelentheti idővel a borászat halálát, az elkeserítő igen szót hallottuk válaszként.

De bizakodjunk, hiszen az ilyen kiváló vidéknek, az itt készített remek boroknak kell, hogy legyen jövője!

Amely szerencsére már régen elkezdődött…

A Debrecenben megrendezett Bor Nagydíj rendezvényen adta át a Magyar Borszakírók Köre a Legjobb Vörös Bor kitüntetést Koch Csabának, a Csanád Cuvée csodájáért. A bor Csaba kisfia előtt tisztelgett a név adásával.

Díjazottak, Nagydíjasok egymás mellet: Györgykovács Imre (balra, fehér bor) és Koch Csaba (vörös bor)

Csabával kerestünk egy csendes sarkot - nem volt könnyű feladat! – és ott beszélgettünk. Bár Csaba nyertes bora villányi gyökerekkel rendelkezik, de a kiváló borász a ténykedését a Hajós-bajai borvidéken kezdte, és jelenleg is ott van a nagyobb birtoka. Mondtam neki, ezt a vidéket az emberek hajlamosak elrendezni egy pillekönnyű kézlegyintéssel, hogy ugyan már… De! E környék már adott Év borászát, kettőt is. Csaba bár sikeres, de ezt a címet még nem kapta meg. A borász is emberből van, tervekkel, álmokkal, a bizonyítás vágyával. Így nyilvánvaló a kérdés: nem foglalkoztatta soha, hogy miért nem lett még az Év borásza?

- Mint minden borász, aki még nem volt az Év bortermelője, és komolyan veszi a szakmát, természetesen örülne ennek a díjnak. Úgy vélem, jól kell dolgozni, szép borokat kell készíteni, és majd a megfontolt akadémikusok eldöntik, hogy ki kapja meg ezt az elismerést. Nem az a lényeg, hogy megkapjuk, bár az a csúcs, hanem az, hogy érdemesek legyünk e díjra.

Koch Csaba átveszi az oklevelet, amely igazolja: ővé a Nagydíj a legjobb vörös borért

- Mit tud a vidék, hiszen sokan úgy vélik, itt vagy „lösz”, vagy nem lösz jó bor… De mégis van. Miért?

- Nagyon sokan az Alföldet leírják, mert azt gondolják, hogy itt csak asztali, vagy gyenge minőségű borokat lehet készíteni. Tény, nagy mennyiségben lehet olcsó borokat előállítani, de az Alföldön is adott a lehetőség a termés korlátozására. A szőlőnek alapvetően három dologra van szüksége: vízre, tápanyagra és napfényre. Az Alföldön nagyon sok helyen közel van a talajvíz, és aki akar, ilyen helyen nagy mennyiségben tud szőlőt művelni. A hegyvidéken a víz és a tápanyag korlátozott, így kevesebb szőlő termelésére van lehetőség, de a minőség kárpótol a mennyiségért. Ez igaz lehet az Alföldön is, jó példa erre a Soltvadkert és Kiskőrös környékén található sok jobbnál, jobb borászat, ahol megfelelő korlátozással nagyon jó borokat tudnak készíteni. A Hajós-bajai vidék annyiban különbözik, hogy löszös talajon dolgozunk, ami Baján jó alapot ad a szőlőnek, mert gazdag ásványi anyagokban, mikro- és makro elemekben, magas mésztartalommal.

Díjazottak, díjátadók egy csoportja a Déri Múzeum dísztermének a színpadán

- Mi az, amit tudsz, miért olyanok a boraid, amilyenek?

- Hiszek a tanulásban! Aki a megtanult ismereteket felhasználva szívvel, lélekkel dolgozik, jók a terroir adottságai, érzékeli a kóstolások során, hogy merre halad a bor, és mindezt fejben össze tudja rakni, az nem tévedhet nagyot. Azt vallom, a szőlő útja a földtől a pohárig tart, ismerni kell ezt az utat a telepítéstől a kész borig. Ha ez rendben van, a környék már akár másodlagos, nem véletlenül van Magyarországon annyi gyönyörű bor, mert sok helyen, sok felkészült szőlész és borász dolgozik jól. És még egy lényeges dolog: az ember nem lehet a természetnél okosabb, élni kell a  természettől kapott nagyszerű adottságokkal!

- Végül: mondok két speciális alföldi ételt, ajánl ehhez megfelelő Koch bort. Birkapörkölt és slambuc…

- A slambuchoz Kadarkát, vagy Cserszegit javaslok a fűszeressége miatt. A birka pörkölthöz is megfelelő a Kadarka, a környékünkön remek Cabernet Sauvignonok és Kékfrankosok teremnek, ez az étel elbír bármilyen nagy vörösbort.

Kamocsay Ákos és Koch Csaba egymásra találtak, miként ezt tették a boraik is...

A Magyar Borszakírók Köre immár második alkalommal rendezte meg Debrecenben a Top 12 Magyar Bornagydíj rendezvényét. A 12 legjobb fehér bor mezőnyében most a legjobbnak járó Nagydíj nyerteséről, a somlói Györgykovács Imréről olvashatnak. A díjáról elmondhatjuk, vakon nyert valóság az övé, hiszen a vakkóstolók során lett első az egyenlők között. Igaz, ennél objektívebb mérce jelenleg nem létezik.

Az igazság pillanata: a legjobb fehér borért járó díjat vette át Szabó Edittől Györgykovács Imre

- A siker Somlónak, a szőlőnek köszönhető, és kisebb részben annak, ahogy mi hozzáállunk a szőlőben végzett munkákhoz, mert minden ott dől el. A pincében maximálisan odafigyelünk a munka folyamataira. Hagyományos szőlőprésünk van, kétszer préselek, a hordókat kézzel mosom ki, úgy vagyok vele, hogy a hordó segítsen, és ne uralkodjon a boron. A filozófiánk az, hogy a feltételeket biztosítani kell, és nem szabad beavatkozni a természet dolgába. Fahordóban erjednek a borok, nem használunk semmi segédeszközt, fajélesztőt sem, és mégis, vagy éppen ettől lesznek ilyenek a termékeink.

- Somló híres volt a markánsan száraz borairól. De az utóbbi időben sokat szelídültek a savak, ízletesebb lett a juhfark és a többi. Ez a technológiának, vagy a szakemberek növekvő tudásának köszönhető?

- Juhfarkkal nem foglalkozunk. Édesapám is borász volt, ő mondta, ezt hagyjuk, mert tízévente, három, négy alkalommal van csak jó termés, a többivel meg mit csinálsz? A Badacsony, Balatonfüred pincegazdaságnál volt pincemester, amikor udvaroltam a feleségemnek, az ő borait kóstolhattam. Ami a Somlón végzett munkánk eredményét illeti, úgy érhettük el a javulást, hogy nagyon figyelünk minden mozzanatra, és éretten, egészségesen szüretelünk. A szőlő kóstolása során döntöm el, mikor lesz a szüret. Ha érett, zamatos a gyümölcs, a mustfok növekszik, a sav csökken, akkor indulunk szedni. Rossz évjáratban, rossz savak esetén biztosítom az almasav bontásának a lehetőségét, és tudom, sok apró dolgon múlhatnak a nagy dolgok!

- Minek tudod be a tényt Somló robbanásszerű fejlődésének?

- Örülök annak, hogy egyre több nagy pincészet van nálunk. Mert ők tehetnek a környék jó híréért. Az olyan kis pincészet (1 hektár a birtok nagysága!), mint az enyém - hiába vannak jó helyen a boraim -, nem tud annyit segíteni az ismertség, elismertség érdekében, mint a nagyok. Nemrég azt írták rólam, hogy 20 év alatt nem történt nálam semmi, csak a borok olyan szépek, mint két évtizede. Örülök ennek, bár a feleségem szokta mondani, hogy nem szabad dicsekedni.

- A borok kóstolása során ki a döntnök: a feleséged, vagy te…?

- Ketten együtt kóstolunk már a mustnál is. Az erjedés után, amikor lemehetünk a pincébe, a szívem igen gyorsan ver, vajon jó irányba ment az erjedés, vagy sem, ez számomra olyan pillanat, mint az újjá születés. Mindig azt kérem életem társától, hogy a kóstolásnál mondja el, hogy mit érez, és a szavaival pofozzon helyre, nehogy elszálljak, hogy hű, de jók a boraim. Tényleg a társam ő a szőlő munkáktól kezdve a fogyasztásig. És ez így jó, mert ettől jó minden.

Imre szerénységénél csak a borai nagyobbak. Hogy jó az útjuk, azt boraik állandó minősége jelzi.

Imre és felesége az örömteli pillanatban Debrecenben, együtt dolgoztak meg a sikerért

Rekordszámú, összesen 539 nevezés érkezett az ország valamennyi borvidékéről a tizenhetedik alkalommal rendezett Országos Syngenta Borversenyre. Ezek körül 315 fehér-, 128 vörösbor, 93 rozé, 2 siller, egy pedig pezsgő volt. A remekül bemutatkozó 2017-es évjárat 316 borral képviseltette magát, ebből 73 arany, 1 nagyarany, 1 pedig a legmagasabb Synvino-díjat kapott. A siófoki díjátadón a szekszárdi Schieber Pincészet, a tokaji Tokajicum Borház, a tolnai Tomolik Pincészet, valamint a badacsonyi Varga Pincészet érte el a legmagasabb pontszámot és kapta a SynVino-díjakat.

Molnár Pál (balra) öröme érthető, kétszer is aranyosnak minősültek...

Fejér megye 7 aranyérmet hozott haza. Kettőt az agárdi Csóbor Pincészet (Nadapi Zengő 2017, Agárdi Chardonnay 2017), kettőt a pákozdi Lics Pincészet (Pákozdi Merlot 2014, Cabernet Sauvignon 2014), kettőt  a móri Molnár Borház (Paulus Gold Chardonnay 2017, Paulus Gold Generosa 2017), egyet, egyet a fehérvári, de szőlőit a Balaton mellett termelő Feind Péter (Shiraz Rozé 2017), valamint a móri Vécsei Pincészet (Rajnai Rizling 2017) kapott.

Fejér megye, mint a legkisebb borvidékek egyike, újfent szépen szerepelt!

A székesfehérvári Páholy Borklub legutóbbi vendége a Csóbor Pincészet volt Agárdról. Kisari Linda, a pincészet főborásza szakszerűen mesélt a borokról, a munkájukról, sikereikről. Mert annak egyáltalán nincsenek szűkiben… Például az akkor és ott kóstolt Kékfrankos rozé boruk az országos rozé borversenyen aranyérmes lett, de külön díjat is kapott.

Az ízekről és a tapasztalatokról ezúttal három klubtagot kérdeztünk: Horváth Miklós Csabát, Kovács Gyulát, és Kozma Csabát.

Horváth Miklós Csaba nem csupán kedveli, de azt készíti is bort. Megtudtuk: 20 éve ismeri a Csóbor pincészetet, és véleménye szerint amióta Linda is erősíti a csapatot, Fejér megye, de az egész biztos, hogy a tó környékének a legjobb borászata az övék. A kóstolt 6 tételről – 3 fehér (Olaszrizling, Chardonnay, Irsai Olivér), egy rozé (Kékfrankos), két vörösbor (Cabernet Franc, Démon küvé) - az alábbiakat mondta:

- A fehér borok közül nekem az Olaszrizling ízlett a legjobban, a kellemesen keserű mandulás zamat nekem nagyon bejön, de a többi termékük is igen jó volt. Bár a fehér borokat kedvelem, mégis úgy vélem, a rozéjuk nem véletlenül van ott e honban a legjobbak között. Tetszett a Cabernet Franc, míg a Démon meg kiemelkedőnek mondható. Ismerőseim közül mindenki úgy véli, vörös borban Csóborék a legjobbak Fejérben.

Kovács Gyula a kezdetektől jár a klubba, így kiváló ismerője Fejér borásza(ta)inak.

- Csóborék borait már 10 éve fogyasztom, ma a 3 bortípusból az Olaszrizling, a rozé – bár nem volt vetélytársa, de ettől függetlenül számomra a legjobbak egyike az övék az egész ország rozé termése közül -, és a Cabernet Franc tetszett. Az Olaszrizling a kiváló fajta jellegével hatott, a rozé a frissessége, a Cabernet testessége okán nyerte el a tetszésemet. Jó hely ez, jó borokkal, érdemes havonta eljönni ide – mondta.

Kozma Csaba is jön a klubba, amikor tud, így fontos volt, miről, miként vélekedik, és miért?  Linda első bemutatkozásánál is itt volt, van hát viszonyítási alapja a hölgy fejlődését illetően.

- Érezhető az előre lépése, szép borokat kínál nekünk rendre. Mint tette ezt ma este is. Mondhatom ezt annak ellenére, hogy az Olaszrizling kisebb csalódást okozott a számomra. Miért? Olyan helyről származom, a Balaton déli részéről, ahol ez a fajta mindig sikeres volt. Ezért örökké az ottani ízeket keresem, ebben a borban kevésbé találtam meg ezeket. A legkellemesebb meglepetést a Chardonnay okozta, mert ezt a fajtát nem kedvelem túlzottan, de a ma kóstolt tétel kellemes meglepetést okozott, ha ilyennel találkozom, alighanem kedvenccé válhat e fajta. A vörös boraik nagyon jók, minden benne volt, ami a termőhelytől, a  borásztól elvárható. Ez a környék nem vetekedhet a francia, a villányi körülményekkel, ehhez képest szép, iható borokat kaptam. Bár a rozé sokaknak tetszett, szeretem is a pince „rózsáit”, de ma – bizonyára a lelkiállapotomnak köszönhetően – maradt bennem hiányérzet – jelentette ki.

Abban maradtunk Csabával és a többiekkel: ennél rosszabb esténk sose legyen!

A Magyar Bor Akadémia 2017 áprilisában döntött arról, hogy a magyar bor ügyének egy életen át tartó kiemelkedő szolgálata elismeréseként Életműdíjat alapít.

A díjat az Akadémia bizottsága évente egyszer ítéli oda a magyar szőlészet és borászat területén évtizedeken át végzett kiemelkedő, országos jelentőségű teljesítményért egy kiválasztott természetes személynek, ezzel elismerve annak borszakmai életművét. 

 A Magyar Bor Akadémia Életműdíját a bizottság egyhangú szavazata alapján Tiffán Ede villányi borász kapja. Tiffán Ede a kilencedik generáció tagja; családja 1746 óta foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel Villányban. 1965-ben végezte el a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát Budapesten, majd Villányban szőlész-borászként kezdett dolgozni. A ’90-es évek elején már önállóan a saját szőlőjét művelte, majd feldolgozót és pincét épített. Jelenleg 20 hektáron gazdálkodik, szőlői a borvidék legjobb dűlőiben találhatók. Az ültetvényeken portugieser, kadarka, kékfrankos, pinot noir, merlot, cabernet franc, cabernet sauvignon fajtákat szüretel.

Munkájának elismerése nem váratott sokáig, hiszen 1991-ben elsőként lett az „Év Bortermelője”, majd 1999-ben a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntette ki. Életútja folyamán kivette részét a társadalmi feladatokból is, nevéhez fűződik a Pannon Bormíves Céh alapítása, a Villányi Borút megszervezése, csakúgy, mint a Magyar Bor Akadémia megalapítása, melynek éveken át alelnöke is volt.

 Tiffán Ede életútja, embersége, tudása példaként állhat mindenki előtt, akinek fontos a magyar bor elismerése és felvirágoztatása. A díj átadására a Magyar Bor Akadémia által szervezett ünnepségen kerül majd sor. 

Forrás: Vinoport