A Chardonnay sokak kedvence. Az enyém is. Lágysága, gyümölcsössége, illata, és savai miatt. Utóbbi kellemes, bár ez a fajta amúgy jó (akár nagy) savakra is képes. Alkoholban gazdag, markáns karakterjegyei miatt előnyére válik, ha pörkölt tölgyfahordóban érlelik. Magas savtartalma lehetőséget ad rá, hogy battonage technológiát alkalmazzanak a készítésénél. Az ilyen Chardonnay csodákra képes! Mert: illata behízelgő, körbesimogatja szaglószervedet, íze lágy, krémes, selymes, és hihetetlen elegancia jellemzi. A battonage, vagy a barrique hordós változata nem feltétlenül olcsó, de a drágább is jobban megéri a pénzét a kiemelkedő, ám igen drága fehér boroknál. De persze ezt mindenki maga dönti el, hogy ez így van, vagy nem.

Amiért itt és most e fajtáról beszélek, mint tudod, az ár és érték aránya kérdése miatt van. Tekintettel arra, hogy a képen látható 2017-es dunántúli Chardonnay igen jó vételnek bizonyult! Máshova szántam, amikor megvettem, de valamiért itthon maradt, úgy látszik, jó helyen érezte magát, és nem akart menni sehova… És ez így volt jól!  Bonyhádon, a Schweitzer tanya számára palackozták, 699 forintba kerül, remélem, ezt olvasván a Penny nem emeli fel majd az árát. Ugyanis ez a Chardonnay pont olyan, mint amilyet szeretek. Lágy, krémes, aligha battonage, de gyanítom, finom seprőt látott a reduktív tartályban is...

Összesítve: ár, érték arányban kiváló bor. Szerencse, hogy ráleltem! Gyerünk hát kedves Mindenki, tessék kipróbálni!

De óvatosan azért ide írom, ne feledjük az alapvetésemet: mindenkinek az a jó bor, ami neki ízlik… Nekem ízlett!