Dekantáló

Fejér Megyei Gasztro- és Bor Blog

Az év borszakírója, a kezdetektől a Par Excellence-ig, a cégértől a mit mivel-ig

2020. április 25. 11:13 - Silye Sándor

A Magyar Sommelier Szövetség évente adja ki a Par Excellence díjat, az arra rászolgált bortermelőnek, étteremnek, vendéglátónak, oktatónak, kereskedőnek és szakírónak.

1viniczai_sanyi_2.jpgUtóbbi díjat kollégánk és barátunk, a Magyar Borszakírók Köre tagja, Viniczai Sándor kapta. Megérdemelten. Sanyi okleveles kertészmérnök végzettséggel rendelkezik, harminc éve a Magyar Mezőgazdaság országos hetilap munkatársa. Rendszeresen jelennek meg borral kapcsolatos írásai, egy ideje a Borászati Füzetek felelős szerkesztője is. Tapasztalt borbíráló, hazai és nemzetközi versenyeken gyakran vesz részt a zsűri munkájában. Tagja a Magyar Bor Akadémiának és a Magyar Borszakírók Körének. Az Év szakújságírója lett 2012-ben, a Soós Rezső szakmai díjat 2017-ben kapta meg. Azzal kezdtük beszélgetésünket, hogy sokan úgy vannak vele, könnyű annak, aki a borról ír. Pedig nem könnyű a borról írni…

- Egyáltalán nem, sőt, nehéz. Igaz, a borhoz mindenki ért, pont úgy, mint a futballhoz, az élet e két területéről mindenkinek a zsebében van a tudás. Pedig nem könnyű úgy beszélni, írni a borról, hogy az használható legyen, és ne lehessen belekötni a mondottakba, a leírtakba.

- Mikor elkezdted a borszakírást, mekkora zsebed volt, amibe be tudtad rakni a tudományt?

- A Kertészeti Egyetemen kezdtem a tudomány elsajátítását, onnan valók az alapok. A szakírást pedig együtt kezdtük, sajátítottuk el a korábbi idők fiatal borászaival, a ’90-es években, a rendszerváltáskor. Együtt tanultuk meg kifejezni a bort, az arról való tudnivalókat leírni, a közönség számára érthetővé tenni.

- Vannak, akik azt mondják, a borszakírók tevékenysége ártani nem használ. Szerintem nagyon is használ. És szerinted?

- Olyan emberek felé kell közvetíteni a szakmát, akik nem tanulták azt. Nekik kell segíteni abban, hogy tudják mit kell, mit miért érdemes inniuk. Meg kell győzni őket, de ezt csak a személyes tapasztalat alapján lehet hitelesen megtenni.

- Nálad miképpen kezdődött? És miért pont a bor, miért nem az unikum és a sör stb. stb.?

- Zuglóba jártam kertészeti szakközépiskolába. Közel volt a Kőbányai Sörgyár, „fordulhattam” volna az irányba is, de nem tettem. „Hivatalból”, tanulmányaink okán pincészeteket látogattunk, érettségi környékén pedig már borbírálatokon is részt vehettünk, ezek is döntöttek a bor mellett.

- Négy gyermeked van, biztos vagyok benne, hogy szeretik a bort. Így van?

- Á, nem, örülök, hogy nem a boros szakmát választották. Mert akkor már a családban is meg lenne konkurencia, és apának milyen tekintélye lenne akkor…? Az élet más területei felé fordult az érdeklődési körük, de mindegyikőjük úgy nőtt fel, hogy amint már fel tudta emelni a boros poharat, már kapott bele „tartalmat”. A házunkban a pincének – ami a garázsból nyílik – nincs ajtaja, bármikor bejárhattak oda. Szerencsére megtanulták, hogy csak kulturált borfogyasztásról beszélünk, és ennek a szellemében cselekszünk.

- Hosszú az út Erdélybe, ha… Na, folytasd!

- A sofőr nem jött, és korábban az én nevemre írták az autót, a sok lúd disznót győz elv alapján nekem kellett vezetni. A családom meg átalakította az autónkat büfé kocsivá. Több, mint 20 éve járok Erdélybe borversenyekre, és útközben muszáj néhányszor megállni a borász barátainknál, akik mindig feltöltik a büfét… Este, amikor megállunk aludni, rendre akkor jön el a borkóstolás ideje. Na ja, de a társaság nagy része addigra „elfárad”, ilyenkor kortyolok néhányat és vége, mert a borfogyasztás alapvetően társas cselekedet, így nem akarok magamban inni ökör módon…

- Azt mondják, a jó borhoz nem kell cégér. Azt mondom erre, hogy nem a frászt! És szerinted?

- Nagyon is kell! Annak idején Pilinszky Jánosnak az volt a legnagyobb problémája, hogy agyonhallgatták. Emiatt „zugköltő” volt, nemzetközi tehetsége ellenére. Közel kell hozni, meg kell ismertetni az emberekkel a borokat, hogy ne lőrét igyanak. Inkább próbáljanak meg „turkálni” a Kárpát medencében, ahol 22 kiváló borvidék van 65 ezer hektáron. Remek borokról beszélhetünk e helyeken. Bár, ha belegondolunk, Bordeaux csak egy borvidék, 120 ezer hektárral, hát…

- Melyik a kedvenc fehér, rozé és vörös borod?

- Mindig visszakérdezek ilyenkor, előtte, közben, vagy utána…?

- … helyette…

- … á, abba a korba még nem értem el… Évszakhoz kötődik nálam a bor fogyasztása. Tavasztól nyár végéig szívesebben fogyasztok könnyed, illatos fehér borokat, és ez igaz a rozékra, a könnyű vörös borokra is, amelyeknek a testessége, nehézsége alatt nem szakad be az asztal. Egy testes, magas alkoholtartalmú vörös bort nem lehet inni, azt csak kóstolni szabad. De a borivás, borkóstolás hangulat kérdése is. Egy téli estén, amikor leülök a nem létező kandallóm elé, szívesebben megiszok, egy prémium villányi vöröset.

- Ne csak igyunk, együnk is. Azt mondom, egy testes, jó kékfrankos palackot felbontunk, „főzz” hát hozzá valami ehhez való kaját…

- Ha ez évjáratos, hordóban érlelt vörös bor, akkor ehhez vörös hús dukál. Bár ez ma már sztereotípiaként hat, de el kell fogadni ebben az esetben. Emellett jó hozzá az intenzívebb ízvilágú birka, vagy vadhús. De soha ne feledjük, a hús ízhordozó, így nem mindegy milyen a fűszerezésű az étel!

Jó étvágyat!

1viniczai_s_2.jpg    Csendélet? Balra Dékány Tibor (2018-as Par Excellence), dr. Kosárka József, és Sanyi

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dekantalo.blog.hu/api/trackback/id/tr5815640076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.