Dekantáló

Fejér Megyei Gasztro- és Bor Blog

A múlt országos hiánya, a jelen, és a biztató jövő Szentesi József pincéjében

2020. május 25. 16:37 - Silye Sándor

1_szentesi2_2.jpg

       Szentesi József. Szőlész, borász, sőt, a Borászok Borásza, tehát a szakma elismert embere. A pincéje Budaőrsön van, a szőlői Nadapon (80 százalék), Pázmándon (15), Sukorón (5) találhatók, míg a pezsgőket Budafokon készíti, nemcsak magának, hanem a borászok többségének. Édesapjától örökölte a borkészítés szokását, és bár gyerekkorában nem mondhatta kedvenc perceinek a szőlőben eltöltött időt, de 1998-ban folytatni kezdte a családi hagyományt. Burgundia megfogta, azóta sem ereszti, mert járt ott, és a tanultakat, tapasztaltakat azóta is hasznosítja, számára Burgundia a no.1. Lányai folytatják majd a sort, ha eljön annak az ideje.

      Jóska különleges ember, mert a borai is különlegesek. Bár vannak világfajtái is, de az élete munkásságát a régi magyar szőlőfajtákból készített borokra tette fel. Egyedülálló az országban, bár, ha lassan is, de vannak már követői. Az alábbi szőlőkből készülnek a fehér borai: Balafánt, Fehér góhér, Hamvas, Kolontár, Kovácsi, Lisztes, Piros bakator, Sárfehér, Szerémi zöld, Vörös dinka, míg a vörös fajták: Csókaszőlő. Fekete fájú bajor és kékbajor, Fekete muskotály, Hajnos kék, Laska, Kékszilváni, Tarcali kék, Tihanyi kék, Purcsin. Nyilván lesznek, akik számára ismertek eme fajták, de talán többen vannak, akiknek nem. E régi szőlők többségét 130 éve nem érintette emberi kéz, kivéve a fentebbi húsz gyümölcsöt, melyek közül a Csókaszőlő már 13 szüretet ért meg a Szentesi birtokon. Jóska azt mondja, azért tartja fontosnak a munkáját, mert Chardonnayt-t, Cabernet-t az Antarktiszon is lehet inni, míg a fentebb fajtákat pedig csak itt, nálunk, nála. Szeretné, ha a boltokban, vendéglőkben is meglehetne vásárolni, fogyasztani ezeket, de a saját környezetében a vendéglő tulajdonosok többsége is a világfajtákat rendeli, mert azokra van kereslet.

      1_szentesi1.jpgSzentesi József nagy elhatározásra jutott, és online kóstolót szervezett. Miközben ki, ki az otthonában bonthatta, előzetesen szellőztethette a hét kóstolt tételt, hogy aztán este hat órakor kezdetét vegye a „szeánsz”. A pince fb oldalán elkezdődött a videó, a „moziban” Jóska és Kézdy Dániel volt látható, hallható, ők beszéltek a borokról, a borok történelméről. A hét kóstolt tétel az alábbi volt: Cuvée, Zengő (fehérek), Tihanyi kék, Kadarka, Csóka, Tarcali kék, Fekete muskotály (vörös borok). A Zengő is magyar fajta, még ha nem is olyan öreg, mint a többi, és Jóska szerint a Király Ferenc által nemesített fajta akár a legjobb világfajta is lehetne. Ha ismernék… A Cuvée zöldes sárga színű, selymes finomság volt. A Zengő markánsabb illattal, jó savszerkezettel kényeztetett, nem véletlenül volt ez, ha csak egy árnyalattal is, de számomra inkább tetsző, mint a szintén kiváló Cuvée.

      És jöttek sorban a vörös borok. Én inkább híve vagyok a testes, kellemesen tanninos nedűknek, amelyek lehengerelnek, földhöz vágnak, elképesztenek, és igen virgonc leszek, ha a csersav kedvesen összerángatja az orcámat. Ezek a vörös borok nem ilyenek voltak, talán a csóka hasonlított leginkább az általam kedvelt stílusra, nem véletlen, hogy nálam ez kapta a legmagasabb pontszámot. DE! A könnyed, gyümölcsösebb többi fajta is mind kiváló volt! Jóska szerint megváltoztak a borfogyasztási szokások, egyre inkább előtérbe lépnek a gyümölcsös, jól iható vörös borok, és lesznek egyre inkább keresettebbek. Ez az öt vörös (na jó, négy) igazolni látszott eme tételt. Virágeső nyomult a szaglószervünkbe, míg a rózsa illata kényeztetett, naná, hogy tövis nélkül a Kadarka szaglásánál, és finom gyümölcsök simogatták, nyaldosták ízlelő bimbóinkat, sőt, időnként bekacsintott az ízek világába némi étcsokoládé is. Azt mondja a borász, hogy hozzájár a világ (némi túlzással, de mégis igazan) kóstolni eme különleges tételeket, és bizony a franciák, angolok, amerikaiak mondják, hogy e borokért, ha nekik ilyen lenne, magyar viszonylatban csillagászati összegeket kérnének. Na ja, van, aki jókor jó helyen van, mi meg itt vagyunk, ahol, és bár e hely Jóska szerint maga a természet csodája, ám mégis… A többit gondolja ki, ki maga!

      Egy biztos: eggyel (de lehet jóval többel) nőtt ezen estét követően a régi magyar szőlő fajtákból készült borok híveinek a száma! Hé, emberek! Tessenek figyelni ezekre, mert mégiscsak a mienk ez a kincs! Ne feledjék: Chardonnay-t, Cabernet-t az Antarktiszon, a Déli sarkon is lehet inni, de az itt ismertetett borokat csak itt, e lángoktól ölelt kis országban.

Legyünk büszkék rá!

1_szentesi_2.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dekantalo.blog.hu/api/trackback/id/tr3215716526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása