Beszélgetés Mokos Péterrel Villánykövesden

Húsvétkor abban a szerencsében volt részem, hogy négy napig Villánykövesden töltöttük az ünnepet baráti társaságban. A kiváló ételek, italok, programok mellett találkozhattam Mokos Péterrel, a Mokos Pincészet borászával. És ha már találkoztunk, beszélgettünk, ezt olvashatják most.

- Villány és Villánykövesd – van-e különbség e két hely között? Mennyiben másabb, agy miben tér el e két helyen a terroir?

- Gyakran felmerül a kérdés, ha Villányról és Villánykövesdről beszélünk, hogy két külön világot értünk, vagy lényegében egyet? A válasz – legalábbis borászati szempontból – inkább az utóbbi. A villányi borvidék egységes egészet alkot, még ha földrajzilag külön településekhez is kötődnek az egyes területek. Villánykövesd és Palkonya például a hegy északi oldalán helyezkednek el, miközben a szőlők jelentős része a fennsíkon található. A pincészet területei teljes egészében a palkonyai dűlőkben fekszenek, annak ellenére, hogy a családi gyökerek Villánykövesdhez kötődnek.

- Családi örökségből tudatos építkezés

- A pincészet története családi alapokon nyugszik: apukám indította el a gazdaságot. Eredetileg nem borászati pályára készültem, közgazdászként végeztem, és a pénzügyi szektorban dolgoztam. Az igazi fordulópont akkor jött el, amikor bekapcsolódtam a családi vállalkozásba. Édesapám egyértelmű kereteket adott: a borokat palackozva átadja, a további sorsukról már dönthetek. Egyetlen elvárása volt: a korábbi beruházások – szőlőtelepítés, pince fejlesztés – finanszírozására felvett rengeteg hitelt ki kell termelni. Ez a szabadság és felelősség egyben lehetőséget is jelentett a számomra. A közgazdasági háttérrel kiegészítve később szőlész-borász képzettséget is szereztem a Corvinus Egyetemen, majd fokozatosan átvettem a borkészítést.

- A siker kulcsa: bor, marketing és csapatmunka, ugye?

- A pincészet fejlődése nem egyetlen ember érdeme. Az ismertség növekedésében kulcsszerepe van öcsémnek, Balázsnak, aki az értékesítést és a marketinget irányítja, miközben a szőlőművelést is koordinálja és húgomnak aki a rendezvényszervezést és HR ügyeket bonyolítja. A klasszikus mondás ma is érvényes: „jó bornak is kell a cégér”. A minőség önmagában nem elegendő – tudatos piaci jelenlétre is szükség van!

- Vörösből a fehér felé váltottatok, ez tudatos bővítés volt?

- A pincészet eredetileg kizárólag kékszőlőfajtákkal dolgozott: portugieser, pinot noir, kékfrankos és cabernet fajták alkották az alapot. A fehérborok később, tudatos döntés eredményeként jelentek meg a kínálatban. Kezdetben vásárolt szőlőből kísérleteztünk, elsősorban Siklós környékéről. Ez lehetőséget adott arra, hogy kitapasztaljuk, mely fajták működnek jól a villányi borvidéken. Később egy felújításra szoruló terület megvásárlásával már saját fehér szőlőt is telepítettünk. Ma úgy véljük, a fehérborok a könnyed, nyári beszélgetések italai, a vörösborok a komolyabb étkezések és mélyebb beszélgetések kísérői, a rozé pedig leginkább fröccsként kerül a pohárba.

- Rendelkeztek egy külön úttal, ami a sajátotok: ez pedig a kiváló gyümölcsborok készítése. Mi van, miért?

- A pincészet egyik legizgalmasabb iránya a gyümölcsborok készítése, ami Magyarországon még ma sem számít általánosnak. A történet egy gazdasági kényszerhelyzetből indult. Egy időszakban a meggy felvásárlási ára annyira alacsony volt, hogy még a szüret költségét sem fedezte. A család jelentős gyümölcsültetvénnyel rendelkezett, így megoldást kellett találni. Ekkor született az ötlet: ha a boroknál érték a gyümölcsösség, miért ne készülhetne bor közvetlenül gyümölcsből? A kezdeti kísérleteket pozitív visszajelzések követték, így a projekt folytatódott, majd bővült. Ma már több mint húszféle gyümölcsbor készül, miközben a gyümölcsárak azóta jelentősen megemelkedtek.

- Jöjjön a matek. Számokban kifejezve mi, mennyi?

- Közel 20 hektár szőlőterületen 6 fajta kékszőlő és 5 fehér, mintegy 15 féle szőlőbor, körülbelül 60 hektár gyümölcsös (részben megújítás alatt), több mint 20 féle gyümölcsbor jelenti a tevékenységünket.

- Komoly fenyegetés fenyegeti a borászatokat, a sárga veszedelem és a kabóca. Mit lehet, mit kell ezek ellen tenni?

- A borászati ágazatot ma komoly kihívások fenyegetik. Kiemelten veszélyes a fitoplazma-fertőzés, amelyet egy invazív rovar terjeszt. A probléma súlyosságát sokan csak az utóbbi időben ismerték fel. A fertőzés gyors terjedése, valamint az információhiány komoly gondot jelent: nem egyértelmű, hol vannak a fertőzött tőkék, a termelők nem mindig tudják, hogy érintettek-e, a védekezési kötelezettségek zónánként eltérnek, és ezek nehezen követhetők.

- Mi lehet a természeti, a digitális válasz a problémára?

- Egy olyan alkalmazáson dolgozok most, amely segíti a szőlőtermelőket a fertőzések kezelésében. Az applikációm három fő funkciója: a fertőzési gócpontok bejelentése
Fotó és GPS-koordináták alapján egyszerűen jelenthető a probléma a hegybíró felé, a zónák azonosítása, így a rendszer megmutatja, hogy a felhasználó területe fertőzött, védő- vagy pufferzónába esik-e, és milyen kötelezettségek vonatkoznak rá. Fontos az AI-alapú előszűrés, amikor a képek alapján mesterséges intelligencia becsli meg a fertőzés kockázatát, és szükség esetén továbbítja az adatokat a szakértők felé. A cél egyszerű: megkönnyíteni a termelők számára a gyors és hatékony reagálást.

- Segítheti az összefogás a jobb jövőképet?

- Az ötlet gyorsan pozitív fogadtatásra talált: rövid idő alatt több tucat borász csatlakozott a kezdeményezéshez, és szakmai szervezetek is érdeklődést mutattak. Egy történelmi párhuzam: a filoxéravész idején a megoldást az oltványozás jelentette, ma talán a digitális technológia és a mesterséges intelligencia lehet az a „modern eszköz”, amely segíthet megvédeni a borvidékeket.