Beszélgetés Kovács Róberttel, a Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége elnökével

Augusztus 19-én Székesfehérváron rendezték meg a Noé-hegyi Szent István Borlovagrend hagyományos ünnepi rendezvényét az Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége tag-borrendi delegációinak a részvételével. Akkor és ott beszélgettem Kovács Róberttel, az MBOSz elnökével a borrendek, a borászatok és a borok helyzetéről.

Olvassák hát!

- Elnökként mit örököltél, hiszen ma sokkal nehezebb a helyet, mint két éve volt?

- Nagyon fontos ez a kérdés, hiszen az itt töltött tíz évben nyolc éven keresztül alelnök voltam. Így a borrendi életbe és a borrendi mozgalom munkájába gyakorlatilag nem 2024-ben, az elnökségem kezdetén, hanem jóval korábban bekapcsolódtam. Láttam és ismertem azokat a folyamatokat, eseményeket, amelyek fontosak a borrendiség életében. Értem a kérdést, vagy lehet, hogy nem értem, de igazából szerintem arra irányult, hogy mennyivel nehezebb ma egy szövetséget vezetni, mint mondjuk 1989-ben, amikor megalakult az országos szövetség. Ma már 51 egyesületünk van, köztük határon túliaik is. De az alapgondolatok, az alapszemlélet semmit nem változott. Ebben a felgyorsult, polgáriasodott világban azonban már változott. A legnehezebb feladat jelen pillanatban a fiatalok bevonása ebbe a csodálatos közösségbe. Azt gondolom, hogy van múltunk, nagyon komoly jelenünk, viszont jövőnk csak akkor lesz, ha a következő generációt is be tudjuk vonni. Ez nagyon-nagyon fontos! Hiszen Magyarországon – és ezt sokan nem szeretik, amikor így fogalmazok – mi vagyunk az egyik legnagyobb turisztikai attrakció. Nélkülünk nincs borászati rendezvény, nincs szüreti fesztivál. Mindenhol ott vagyunk, ahol a magyar bornak és a magyar borkultúrának a hírnevét öregbítő rendezvény zajlik. 

- A fiatalok bevonása a munkába az egész országban, bármilyen területen, komoly kihívást jelent. A fiatalok ugyanis egy picit egészen másképpen gondolkodnak, mint mi. Számukra meghatározó a technika, ezen keresztül érzékelik és élik meg a világukat – némi túlzással szólva – a telefonon keresztül. Mi az a terv, amiben gondolkodtok, vagy ami már meg is van? Borkoktélokkal vagy valami egyszerűbb étellel, könnyű, gyümölcsös borokkal – fehér, vagy vörösborokkal – próbáljátok őket megszólítani? Nem édes borokra gondolok, hanem arra, hogy valamilyen módon meg kell találni velük a kapcsolatot.

- A fiataloknál nagyon komoly borfogyasztási kultúra alakult ki az utóbbi egy évtizedben. Nagyon tudatos borfogyasztók, és nagyon tudatosan keresik a borokat. Valaki elkötelezetten csak natúr- vagy organikus bort keres, mások az ízesített borokat keresik, amelyeket borkoktéloknak, boralapú koktéloknak is nevezhetünk. Megint mások a különleges tokaji borokat keresik, mert az édes borok hívei. Tehát tudatos borfogyasztás alakult ki az ifjaknál. Az elektronika, amely jelen van a világunkban, a mesterséges intelligencia jelentheti a legnagyobb problémát. Nem ez a legnagyobb probléma. Azt gondolom, inkább az emberek szemléletén kellene változtatni. Ha elmegyünk tőlünk nyugatabbra, minden településnek – akár ahonnan én jövök, Hajósról – vannak Olaszországban, Ausztriában vagy Németországban partner- vagy testvértelepülései. És azt látom, hogy Nyugat-Európában a hasonló méretű települések fiataljai sokkal aktívabban vesznek részt a város, a falu életében. Lehet, hogy a napi problémák okozzák azt, hogy a fiataloknak már nincs idejük arra, hogy egyéb dolgokkal is foglalkozzanak. A változásban nemcsak nekünk van feladatunk, hanem - meglehet - egy jobb gazdasági körülmények között élő országban kellene élnünk. De van, ami van, itt kell a legtöbbet kihoznunk, megvalósítanunk! Lehet, hogy sokkal könnyebb dolgunk lenne, ha nagyon sok fiatalnak nem a napi megélhetési problémákkal kellene küzdenie.

- A borlovagrend szorosan összefonódik a borral és a borászattal. A borászatnak azonban most nem könnyű a helyzete. Aszály, aranyszínű sárgaság veszélyezteti a borokat, amelyek a régi idők fenyegetéseit villantják fel előttünk. Mit tudtok ti ebben a helyzetben tenni? Vannak próbálkozások, de sajnos sok szőlőt ki kell vágni. És ha sok szőlőt ki kell vágni, kevesebb bor lesz, és ha így lesz, akkor mi lesz?. 

- Magyarországon a szakmaközi szervezet a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa. Én nemcsak a borrendi mozgalomban, hanem a hegyközségi mozgalomban is aktívan részt veszek. Egy évtizeden keresztül vezettem a hajósi hegyközséget, és több mint egy évtizede vagyok a Hajós-Bajai borvidék hegyközségi tanácsának az elnöke. Az elejétől kezdve benne vagyok a bortörvény munkájában, 2000 óta, amióta a jövedéki termék lett a bor. Mellette még aktívan borászkodom: 35 hektár ültetvényen dolgozunk. A mai nap is, éppen az augusztus 20-i hét miatt, nagyon-nagyon kellett azon gondolkodnom, hogy a mai rendezvényen részt vegyek, vagy a szőlőt szüreteljem le? Sajnálatos módon a technika megoldotta ezt a dilemmát, mert technikai ok nem tudtam megkezdeni a szüretet. Pedig már nagyon-nagyon nehéz ezt tovább halogatni. Válaszolva a kérdésre: a borrendeknek nem az a feladata, hogy beleszóljanak a bortörvénybe vagy ilyen jellegű megnyilvánulásokat tegyenek. Ez a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának a feladata. A mi – a borrendek - feladatunk az, hogy Magyarországon népszerűsítsük a bort, népszerűsítsük a szőlőművelést, és azzal, hogy megjelenünk a gazdáknál, erőt demonstráljunk. Azt szeretnénk megmutatni, hogy érdemes még kimenni az ültetvényre, még ilyen hányattatott sorsú évben is, mint amilyen a 2026-os év. Több mint harminc éve vagyok a szakmában, még középiskolás voltam, amikor már aktívan részt kellett vennem a családi szőlőművelésben és a borkészítésben. Már 2008 óta vezetem a családi vállalkozásunkat. De ilyen évünk egyetlen egyszer sem volt, mint a 2026-os. Beleértve, a gazdaságot, a piaci körülményeket, és minden mást. Egyébként nem klasszikus borászat vagyunk, hanem egy bor előállításával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozás. A szőlőtőkétől gyakorlatilag a végfogyasztóig, a pince asztalon kitöltött pohárig visszük a termékeinket. Így a vállalkozás minden területén érzékeljük a gazdasági problémákat.

- Mint borásznak, felteszem neked a kérdést Bródy Jánossal egyetértve, hogy a helyzet jó, de nem reménytelen. Igaz ez a mondás a borászokra is?

- Úgy általában igen. Viszont idén május óta itt van az aszály, ami sújt bennünket. Mivel hegyközségi elnök is vagyok, a múlt héten egész héten szemléztük Hajós 850 hektár szőlőjét, mert kötelezően szemlebizottságokat kellett létrehozni. Láttam sok lesújtó ültetvényt. És most nem is a fitoplazmára gondolok, hanem az új telepítésű szőlőkre, amelyek egyszerűen nem élnek, bennük van a betegség. Ilyen időjárási viszonyok mellett nem tudnak megfelelően fejlődni, ilyen időjárási viszonyok mellett nem lehet rendesen kinevelni a kultúrát. Úgyhogy sajnos jelen pillanatban a meglévő ültetvényekre nagyon-nagyon kell vigyázni, mert nem tudom, hogyan lehet ilyen körülmények között új kultúrát kinevelni.

- Végül valami biztatóval zárjuk a beszélgetést: lesz jövő, ugye?

- Ebben a szakmában csak olyan embernek szabad részt vállalnia, aki ezt hivatásnak gondolja. A hivatás pedig nem arról szól, hogy feladjuk. Ez, a szőlő, a szőlőművelés és a borkészítés életforma. Ám van egy pont, amikor gazdaságilag már nem lehet tovább vállalni. Én az a kategória vagyok, aki a végsőkig kitart. Nem hiába vállaltam szerepet, és nem hiába próbálom minél jobban erősíteni ezt a társadalmat, hitet adni az embereknek. De, mint a szavaimból is kiderül, ez egyre nehezebb. A saját környezetemben, a saját tapasztalataim és a saját közösségem problémái alapján egyre nehezebb hitet adni az embereknek. De mindenképpen folyamatosan tenni kell a dolgunkat e téren is, mint minden, a szőlőt, a bort, a bor fogyasztás terén is!