Bor, zene, tánc, szüreti felvonulás rekordkísérlettel, nagykoncertek és fantasztikus hangulat! Szeptember 17-20 között rendezték meg a Szekszárdi Szüreti Napokon! A 4 napon keresztül Szekszárd belvárosában akárhova lépett az arra járó, mindenhol kiváló szekszárdi bor ünnepébe csöppent.

Szombati napra Ferencz Vilmos a helyi Alisca borrend nagymestere szokásosan meghívta az országos borlovagrendeket, és jó sokan el is jöttek közülük. A találkozóhely, a Garay pince meg is telt lovagokkal, az ebéd és a remek borok fogyasztása után felkerekedett a társaság, hogy a többi egyesülettel csúcsot döntsenek a szüreti felvonulás rengeteg emberével, tömeggel. A felvonulás véget értével a színpadon folytatódott a borlovagrendek ünnepe, a színpadot körbeállták a lovagrendek zászlósai, és négy új borlovagot - Tischler Petra séfek séfe győztes, Hochsteiger András, Rosta Krisztina, Garai Ákos - avatott az Alisca.

A remek napon még a találkahelyen beszélgettem az Alisca borrend nagymesterével, Garai Ákos ifjú borásszal és Várda Tibor kádárral.

 Ferenc Vilmos a nagymester

- Szekszárd meghatározó borvidéke a magyar borvidékeknek. Mi az, amit tud Szekszárd, mennyivel másabb a terroir, aminek köszönhetően ilyen jó boraitok vannak?

- Elsősorban a Szekszárd fekvése meghatározó. Miután nagyon sok domb van, hála Istennek ez adja azt, hogy különböző klímák alakulnak ki. Mindig azt szoktam mondani, hogy hét dombon fekszik a Szekszárdi borvidék, de ez lehet, hogy nyolc is, meg kilenc is. A lényeg az, hogy a fekvésnek köszönhetően nagyon változatosak a körülmények. A másik fontos tényező a talajszerkezet. A löszös talajtól kezdve az agyagos és egyéb talajszerkezetekig sokféle talaj megtalálható itt. Ez azért fontos, mert a vízháztartás szempontjából – főleg az utóbbi években éreztük ezt nagyon – kedvező bizonyos fajtáknál. Ebből következik az is, hogy ez kihat a bor minőségére. A kiváló szőlőtermésnél ebben az évben különösen látszik a dűlők jelentősége, előnye és hátránya. Úgy érezzük, hogy a jövőben mindenképpen azok a területek lesznek felértékelve és újra telepítve, ahol ezek a feltételek biztosítottak.

- A jó borhoz három dolog szükséges. Első helyen a gyümölcs szerepel, második helyen a technológia, harmadik helyen pedig a borász. A háromból melyiknek mekkora a jelentősége és miért, hogy tényleg jó bor legyen?

- Azt hiszem, mostanában a borász került első helyre. A termés természetesen nagyon fontos, de amikor ilyen évjáratok vannak, akkor a borász tudása, a szaktudása a legfontosabb. Hála Istennek, ebben is nagyon jól állunk. Rengeteg jól képzett borászunk van. Éppen ma avatunk borászokat, olyanokat, akik bejárták a világot, és az ott megszerzett szaktudással hazatérve tudják ezt hasznosítani. Ez annak is köszönhető, hogy családi vállalkozásokban ugyanúgy megtaláljuk ezeket a fiatal szakembereket. Például Garai Ákost, akit ma avatunk, egy kis családi pincészetben dolgozik. De mondhatom a Szeleshát pincészettől érkező Rosta Krisztinát is, aki egy nagyobb cégnél, nagyobb vállalkozásban dolgozik, és ő is világot járt szakember. A szaktudás nagyon fontos, és az utóbbi időben ez jelentősen felértékelődött. A kollégák egyre jobban használják azokat a természetes anyagokat és technológiai megoldásokat, amelyek segítik az erjedést. Ilyen például a hűtés-fűtés, illetve más, természetes anyagok alkalmazása, amelyek segítik az erjedést és az almasavbontást. Nálunk, a vörösborszőlő-fajtáknál ez különösen fontos. Úgy érzem, hogy ebben a borász és a gyümölcs, vagyis a szőlőtermés minősége most nagyon erősen erősíti egymást.

- A borászatnak többféle problémája van napjainkban. Az egyik az, hogy a borfogyasztás jelentősen csökkent, így ebből adódóan a bor mennyisége is kevesebb lett. De még nem beszéltünk a legnagyobb problémáról, a sárga veszedelemről. Szekszárdot és környékét megkímélte ez?

- Ahogy halljuk, most már nem. Gyakorlatilag mind a 22 borvidék kapott belőle eléggé. Mi ebből a szempontból még viszonylag jól állunk. Valószínűleg a fajtakérdés is szerepet játszik ebben, illetve annak is köszönhető, hogy nagyon sok olyan területünk van, amelyek zárt részen vannak. Ott valószínű, hogy ha sok elhagyott szőlő lenne, arról a fertőzés tovább terjedne. Aránylag jól állunk, reméljük, hogy összefogással ezt a problémát sikerül megoldanunk, kezelnünk.

- A jövőről is ejtsünk néhány szót. Lesz jövő?

- Jövő mindenképpen lesz! Büszkék vagyunk az elmúlt kétezer évre, és büszkék vagyunk arra is, hogy jelenleg olyan borászaink vannak, akiknek ez létkérdés, akár vállalkozásként, akár családi vállalkozásként. Azt hiszem, ha már kétezer évig volt szőlő és bor ezen a borvidéken, akkor a következő kétezer évben is lehet és van erre lehetőség.

Garai Ákos – a fiatal borász

- Garai Ákos! Szekszárdon ilyen névvel csak a borral lehet foglalkozni, a borhoz kötődni. A Garai név a tradicionális névnek a folytatása, vagy ez esetben csak egy névről van szó?

- Nem „y” -nal írjuk, hanem „i” -vel írjuk nevünket, és eredetileg mi mecseknádasdiak vagyunk, és Güntherről lett magyarosítva a nevünk, így lett belőle Garai. Sokan össze is kevernek minket a Garay Élmény Pincével, de az a különbség, hogy mi Mecseknádasdon dolgozunk, tehát „i” -vel írjuk a nevünket. A mi birtokunk a Nyéki-hegyen, Várdomb és Bátaszék között található.

- Ma kard fog suhogni fölötted, hiszen borlovagrendi taggá avatnak. Egy gondolom, nem félsz a karddal. Kettő: félsz attól, hogy borlovagrendi tag leszel? Ez ugyanis kötelezettségekkel jár.

- Nem félek, mert már így is több egyesületnek vagyok a tagja. Például a Mecseknádasdi Szőlő- és Bortermelők Egyesületében vezetőségi tag vagyok, és több hasonló egyesületben, illetve más formációban is tag vagyok. Mindenhol vannak kötelezettségek, és próbálok ezeknek a lehető legjobb tudásom szerint eleget tenni.

- Borászként inkább kis családi birtokon dolgozol. Elmondod, mekkora ez a kis – vagy nagy – családi birtok? Illetve borászként mitől jó számodra a bor?

- Amikor elkezdtük itt a borászkodást a Nyéki-hegyen, első körben egy hektár területünk volt csak. Ez viszonylag kevésnek tűnhet, de minden évben telepítettünk, bővítettünk, a szomszédainktól vásároltunk, és még a mai napig is vásárolunk fel szőlőt. Így az idei évben már hét hektárról tudtunk szüretelni, és még egy-két hektárról vásároltunk is szőlőt a szomszédoktól. Hála Istennek, jó a kapcsolat velük, jó minőségű szőlőt termelnek. Nagyon szeretjük a Nyéki-hegyet, úgyhogy nagyon meg vagyunk elégedve az adottságaival.

- És mitől jó az a bor, ami jó bor szerinted, mint borász?

- Ez nehéz kérdés, hiszen mindenkinek más ízlik, és van sok eltérő trend is. Mi elsősorban a testesebb vörösborok miatt jöttünk erre a borvidékre. Nagyon szeretjük itt a talajt, a löszös talajt, ami ezeket a vörösborokat gyorsabban érleli, így hamarabb fogyasztható állapotba kerülnek. Akár egy-két év után is nagyon jó, kerek, harmonikus, jó ivású borokat lehet készíteni. Az is fontos, hogy harmonikus legyen a bor, és a fa ne lógjon ki belőle. Inkább az ékszere legyen bornak, és ne hátráltassa azt. Ebben az új trendben mi is próbálunk egy-két dologgal kísérletezni. Például a kadarkával: nem tesszük fahordóba, hanem még inkább a gyümölcsöt és a fűszert, a fűszeres kadarka karakterét szeretnénk kiemelni. Igazából a jó bor az, amit megisznak az emberek, és el lehet adni. De legyen harmonikus, és a gyümölcsök legyenek felfedezhetők. Nekem ezek a jó borok.

Várda Tibor – a kádár

- Tudjuk, hogy a jó borhoz kell jó borász, jó gyümölcs és remek hordó. A remek hordókról te gondoskodsz, mégpedig kiváló kádárként. Mitől kiváló egy kádár, és mitől jó egy hordó?

- Úgy gondolom, hogy a kádár attól kiváló, hogy több helyen, több mestertől tanulta a szakmát. Én kint a Stockinger cégnél voltam, előtte pedig több magyarországi mester tanított. Szerintem ez nagyon sok mindent hozzátesz a tudáshoz. A francia tölgy a zászlós, de tökéletesen megfelel a mecseki tölgy is. Az is jó helyről, a magyar vidékről való. A szlavón, az Ausztriában, a Németországban, a Romániában vagy Ukrajnában termett tölgyfa mindegyike tökéletes lehet.

- Kádárként hogyan vélekedsz azokról, akik „megszentségtelenítik” a hordót? Hiszen kiégetik, füstölik, és barrique hordós borként adják el a terméket. Ez természetes, vagy a kádár szemében egy kicsit furcsa?

- Szerintem ez természetes. Én természetesnek tartom. Minden borász másképp gondolkodik, minden borász másfajta bort készít. A kádár nem csak bort készít a borásznak, hanem hordót készít a whiskynek, a sörnek és más italoknak is, és ezekhez teljesen más égetési forma kell. Nem panaszkodhatunk, mert elég sok helyre szállítottunk ahhoz képest, hogy maga a cég csak nyolcéves.

- Szekszárd nem csak borásztalálkozó és nem csak borkóstoló helyszín: kádártalálkozó is lesz. Kérlek erről is mesélj egy picit!

- Jövő héten, szombaton lesz az ötödik kádártalálkozó, eddig minden évben megtartottuk ezt a rendezvényt. Először csak a helyi, környékbeli kádárokról szólt a történet, akik a bátaszéki kádárképzéshez kötődtek, illetve ott dolgoztak. Most már kiszélesedett a kör. Jászberényből várunk kádárt, a Balaton-felvidékről várunk kádárt, Pest megyéből és Nyíregyházáról is érkeznek kádárok. Mondhatjuk, hogy kiszélesedett a történet. Várhatóan negyven kádár jön össze, negyven kádár fog beszélgetni a szakmáról. Együtt szeretnénk felállítani egy 50 hektoliteres hordót, így egy kicsit mindenki emlékezni fog e munkánkra. Mindenki, aki még nem készített ekkorát, illetve aki már foglalkozott ekkora hordóval, mert a többség aligha dolgozott ilyen méretű hordón.