Juhász Testvérek Pincészetének harminc évéről, a családi örökségről és a magyar borászat, Eger és környéke jelenéről, jövőjéről, lehetőségeiről.

Harmincéves fennállását ünnepli 2026-ban a Juhász Testvérek Pincészete. Ami 1996-ban egy családi álommal, néhány hektár szőlővel és egy, a nagyszülői ház alatt található pincével kezdődött, mára az Egri borvidék meghatározó borászatává nőtte ki magát. A pincészet második generációját képviselő Juhász Ádám kertészmérnökként és borászként külföldön is komoly tapasztalatokat szerzett, majd hazatérve a családi vállalkozás fejlesztésébe kezdett. A mindennapi fogyasztásra szánt, jó ár-érték arányú boroktól a prémium tételekig széles a választékuk. Arról beszélgettünk, hogyan jutottak el idáig, mit tanult a világ borvidékein, és milyen jövőt képzel el az egri, a magyar borászat számára.

– Kezdjük a történetet az elején! Hol és hogyan indult a Juhász Testvérek Pincészetének története?

– A pincészetet édesapám és nagybátyám alapította 1996-ban, tehát idén ünnepeljük a harmincéves fennállásunkat. Ez alatt a harminc év alatt egy családi álom vált valóra. Édesapám villamosmérnöki végzettséggel rendelkezett, és egyfajta menedékként fordult a szőlészet és a borászat felé. Soha nem gondolta volna, hogy egy néhány hektáros kis birtokból, a nagyszüleim háza alatt található pincéből kiindulva harminc év elteltével elmondhatjuk: az Egri borvidék egyik legnagyobb magántulajdonban lévő pincészete a miénk. Mintegy 400 hektárnyi szőlőterületről származó alapanyagból készítjük a borainkat, és rendkívül széles a portfóliónk. Pezsgőt, gyöngyözőborokat, fehér- és rozéborokat, vörösborokat, valamint alkoholmentesített borokat is kínálunk a fogyasztóknak.

– Te már a második generációt képviseled. Sokat tanultál, bejártad a világot, és nemzetközi tapasztalatokat is szereztél. Mesélj erről az útról!

– Az egyetemi tanulmányaimat Budapesten, a Kertészeti Egyetemen kezdtem, ahol kertészmérnökként végeztem. A szőlészet volt a szakirányom. Már a képzés keretében is külföldön, Új-Zélandon töltöttem egy szakmai gyakorlatot. Hazatérésem után megpályáztam egy európai ösztöndíjat a Vinitera Euromaster képzésre. Erre a programra évente mindössze öt, frissen végzett borász került be ösztöndíjasként, és szerencsére én is bekerültem közéjük. Franciaországban, Montpellier-ben és Bordeaux-ban, Németországban, Geisenheimben, majd Dél-Afrikában, a Stellenboschi Egyetemen is tanulhattam. Dél-Afrikában egy ideig dolgoztam is. A generációváltás szándékával tértem haza Magyarországra 2014 végén, és 2015-ben kezdtem el dolgozni a családi vállalkozásban. Szőlész-borász végzettségem van. 2018-ban átvettem a borászat szakmai irányítását édesapámtól, akkor a nagybátyámmal közösen dolgoztunk, 2020-ban tulajdonossá váltam, nagybátyám távozott a vállalkozásból. Azóta én vezetem a borászatot, édesapámmal ketten vagyunk a tulajdonosok.

– Bejártad a világot. Mit láttál külföldön, amit érdemes volt Magyarországon is meghonosítani? Miben kellene változnunk ahhoz, hogy felzárkózzunk a nemzetközi borvilághoz?

– Amikor hazajöttem, azt láttam, hogy Magyarországon már akkor is nagyon sok bor volt a piacon, de a kínálat mintha két véglet között oszlott volna meg. Voltak nagyon olcsó, alsó árkategóriás tételek, és a borászatok igyekeztek a csúcsboraikat is értékesíteni. A kettő között azonban hiányzott egy erős középső kategória. Külföldön már akkor is komoly hagyománya volt ennek a szegmensnek, és számos nagy nevű borászat képviseltette magát benne. Magyarországon viszont kevésbé volt hangsúlyos, tudatosan erre a kategóriára kezdtem összpontosítani. Egyetemistaként a mérnök, közgazdász és jogász barátaim gyakran kérdezték tőlem:

„Ádám, mondd már meg, milyen jó bort lehet kapni ezer forintért?”

Ez a kérdés meghatározó volt számomra. Amikor 2015-ben hazatértem, úgy gondoltam, hogy ebben a szegmensben érdemes valami újat létrehozni: jó, megbízható minőségű bort kínálni elérhető áron. Az idő végül engem igazolt. Ma már sok borászat, köztük nagy nevű pincészetek is erőteljesen jelen vannak ebben a kategóriában. Úgy érzem, úttörő szerepem volt abban, hogy ezt a szemléletet Magyarországon meghonosítottuk. Mi elsősorban a mindennapi fogyasztásra szánt borokra összpontosítunk. Ezek könnyen érthető, elsősorban gyümölcsös, könnyű vagy közepes testű borok. Ezt a mai napig vállalom. Szerintem a sikerünk egyik kulcsa éppen az volt, hogy névvel és arccal felvállaltuk ezt a kategóriát, és tudatosan építettünk rá.

– A könnyen elérhető borok mellett prémium tételeitek is vannak. Melyiket könnyebb eladni? Melyikről könnyebb meggyőzni a fogyasztót, hogy igazán jó bor?

– Mindkét kategóriának megvan a maga szépsége, az értékesítésben és a borkészítésben egyaránt. A mindennapi fogyasztásra szánt boroknál sokat számít az a márka, amelyet sikerült felépítenünk. Ha a vásárló meglátja a Juhász nevet a polcon, már van egy elképzelése arról, hogy mit kap: technológiailag jól elkészített, korrekt minőségű bort az 1500–2500 forintos ár sávban. A prémiumborok esetében más a helyzet. Ott sokkal fontosabb, hogy a fogyasztó személyesen találkozzon a borral, megkóstolja, és megismerje annak értékeit. Ezeket a tételeket elsősorban a pincészetben és a webshopunkban lehet megvásárolni. Azt tapasztalom, hogy akkor születik igazán sikeres vásárlás, ha én vagy valamelyik kollégám be tudja mutatni a bort, és a vendég megkóstolhatja. Mondok egy példát! A Szépasszony-völgyben található borbárunkban az egyik hónapban a prémium rozéinkból kétszer annyit adtunk el, mint az ország kedvenc rozéjaként ismert Juhász rozéból. Ez utóbbi az áruházakban nagyon népszerű, a prémium rozéink viszont ott nincsenek jelen. Amikor azonban valaki eljön hozzánk, és megkóstolja őket, gyakran inkább a prémiumtételeket választja. Ez jól mutatja, mennyire fontos a személyes találkozás a borral.

– Három dolog szükséges a jó borhoz: a szőlő, a borász és a technológia. Te hogyan állítanád fel a sorrendet, a saját munkádban melyiknek mekkora szerepet tulajdonítasz?

- Ez a három tényező mindig összefügg. A szőlő, a borász és a technológia együttesen határozza meg, milyen bor születik. Ha megfelelően választott szőlőfajtával, egészséges alapanyaggal dolgozunk, rendelkezésre áll a hozzáértő borász, valamint a jó, akár csúcstechnológiát képviselő felszerelés, akkor kiváló bor készülhet. Egy komoly vörösbornál, például egy nagy Egri Bikavérnél viszont sokkal fontosabbá válik a termőhely és a szőlő sajátossága. Ilyenkor a borász feladata, hogy ezeket az értékeket megmutassa, a technológia pedig inkább a háttérben maradjon. Éppen ezért nem lehet minden kategóriára ugyanazt a szabályt alkalmazni. Mindig az adott bor stílusa és célja határozza meg, hogy a három tényező közül melyik a legfontosabb. A technológia szerepét nem szabad lebecsülni! Vannak borászok, akik viszonylag egyszerű eszközökkel is fantasztikus borokat készítenek. Egy komoly vörösborhoz azonban bizonyos alapfelszerelésekre, például megfelelő erjesztőedényekre és hordókra szükség van. Más a helyzet a könnyű, illatos, gyümölcsös borral. Egy ilyen stílusú bor elkészítéséhez megfelelő technológia nélkül még a legképzettebb borász és a legjobb szőlő sem feltétlenül elegendő. A frissesség és az elsődleges gyümölcsaromák megőrzése komoly technológiai felkészültséget igényel.

– Beszéljünk a méretekről! Hány hektáron gazdálkodtok, hány szőlőfajtával dolgoztok, és milyen nagyságrendben készülnek a boraitok?

– A saját szőlőterületünk körülbelül 200 hektár és további 200 hektárról integrálunk szőlőt. Így összesen mintegy 400 hektárnyi területről származik az alapanyagunk. A portfóliónkban 28-féle bor szerepel, és az idei évben várhatóan körülbelül 4,5 millió palack bort értékesítünk. A Juhász rozéból például mintegy másfél millió palackkal értékesítünk, míg a Grand Superior Egri Bikavérünkből mindössze körülbelül 3000 palack készül. Vannak olyan tételeink is, amelyekből mindössze tíz hektoliter lesz. Ez a változatosság a portfóliónk egyik sajátossága. Úgy gondolom, hogy a választékunkban mindenki megtalálhatja a saját ízlésének és pénztárcájának megfelelő bort.

– Melyik bortípusok iránt érdeklődnek most leginkább a fogyasztók? Melyikeket könnyebb értékesíteni?

– Az utóbbi időben a fehérborok, a gyöngyözőborok és a pezsgők iránti érdeklődés erősödött. A fogyasztók egy része a könnyedebb, frissebb borok felé fordult, és ezt mi is érzékeljük a keresletben. Ugyanakkor fontos, hogy stabilan tartsuk a teljes kínálatunkat. A vörösborok és a rozék értékesítése inkább stagnál, de én bizakodó vagyok. Úgy gondolom, hogy innovációval, fejlesztésekkel és új termékekkel a jövőben is fenn tudjuk tartani a versenyképességünket.

– A teljesítményetek figyelemre méltó, de a borászatokat is számos külső körülmény befolyásolja. Hogyan viszonyulsz a válságokhoz és az újabb kihívásokhoz?

– A válságoktól nem félek. Szerencsére a koronavírus-járvány és az orosz–ukrán háború okozta nehézségek után is erősebben tudtunk továbbmenni. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a helyzetek nem érintettek bennünket, hanem azt, hogy igyekeztünk megfelelő válaszokat találni rájuk. Most például a szőlő aranyszínű sárgasága jelent komoly feladatot. Korábban a filoxéravész is alapjaiban változtatta meg az európai szőlőtermesztést. A 19. század második felében a szőlőtermesztés egész rendszerét újra kellett gondolni, és elterjedtek az oltványok. A történelemben már számos olyan válság volt, amelyről azt gondolták, hogy a szőlészetet és a borászatot végleg tönkreteszi. Mégis mindig akadtak olyan emberek, akik megőrizték a tudásukat, és tovább készítették a minőségi borokat. A kommunizmus idején is sokan attól tartottak, hogy a magyar minőségi borkészítés eltűnik. A rendszerváltozás környékén azonban újra megerősödött. Ez is azt mutatja, hogy a szakértelem és a kitartás átsegíthet bennünket a nehéz időszakokon.

– A klímaváltozás, az aszály és a vízhiány egyre nagyobb gondot jelent. Mennyire változtathatják meg ezek a magyar szőlőtermesztés mindennapjait? Lehet-e a jövőben öntözéssel megoldást találni?

– Ha a csepegtető öntözésre gondolunk, akkor azt kell látni, hogy a magyarországi birtokok jelenlegi mérete és szerkezete sok esetben nem teszi lehetővé a hatékony megvalósítást. A felszín alatti vízkészleteink is korlátot jelentenek, de az egyik legnagyobb probléma az, hogy a birtokok nagyon elaprózottak. A pincészetek gyakran kisebb, egymástól távol fekvő területeken gazdálkodnak. Az Újvilág borvidékein sok helyen sikerült nagyobb, összefüggő ültetvényeket kialakítani. Én is dolgoztam Új-Zélandon, ahol a borászat körül mintegy ezer hektárnyi szőlőterület volt. Egy ilyen birtokon sokkal könnyebb megtervezni és megvalósítani az öntözést. Előbb-utóbb az egyre szárazabbá váló vidékeken is megoldást kell találnunk, ha továbbra is szőlőt szeretnénk termeszteni. Másik lehetőségként a művelési módok megváltoztatása is szóba jöhet. Dél-Franciaországban például láttam öntözés nélkül, bokorművelésben tartott szőlőt, amely termést hozott. Az ilyen borokból nem feltétlenül készül nagy mennyiség, és nem is a tömegpiacra szánják őket. A pincénél akár 10–15–20 ezer forintos palackáron is értékesíthetik a különleges tételeket. Ez is azt mutatja, hogy a jövőben többféle megoldásra lesz szükségünk. Nem biztos, hogy minden termőhelyen ugyanaz az út lesz járható.

– Harminchét éves vagy, fiatal borász és vállalkozó. Szoktál a jövőre gondolni? Hogyan képzeled el magad és a pincészetet tíz-tizenöt év múlva?

– A borászatban fontos, hogy legyenek rövid, közép- és hosszú távú terveink. Szoktam mondani, hogy a borászkodás nem sprint, hanem maraton. A maraton során vannak hullámvölgyek, nehezebb időszakok. Ezeket át kell vészelni, és tovább kell menni. Nem lehet minden évben kizárólag a pillanatnyi eredmények alapján dönteni, hosszabb távon kell gondolkodni. Nekem is vannak terveim arra vonatkozóan, hogy öt vagy tíz év múlva hová szeretnék eljutni. Most sok időt fordítok arra, hogy ne csak a borászat szakmai munkája és a boraink minősége legyen megfelelő, hanem maga a vállalkozás is stabil alapokon álljon. Azt szeretném elérni, hogy ha öt év múlva már nem tudnék részt venni a mindennapi munkában, a borászat akkor is működőképes maradjon. Ehhez olyan rendszereket, munkafolyamatokat és termékeket kell kialakítanunk, amelyek hosszú távon is biztosítják a vállalkozás jövőjét. Fontos a generációváltásra való felkészülés is, és természetesen a termékfejlesztés. Az alkoholmentesített borok például olyan új irányt jelentenek, amellyel komolyabban kell foglalkoznunk, mert van rájuk igény. Emellett a helyi értékeinket is ápolnunk és továbbadnunk kell a következő generációknak. Bármennyire változnak a fogyasztói szokások, és bármennyire nem a vörösborok vannak most a trendek középpontjában, az Egri Bikavérrel továbbra is komolyan kell foglalkoznunk. Nem szabad hagynunk, hogy háttérbe szoruljon. A borvidéknek közösen kell dolgoznia azért, hogy a Bikavér megőrizze rangját. Számomra az eredetvédett borok fejlesztése is fontos. Azt szeretném, hogy a borászataink minél több értéket és karaktert tudjanak megmutatni ezeken a borokon keresztül. Rövid távon vannak már megkezdett beruházásaink, amelyeket szeretnék befejezni. A következő célunk, hogy elérjük az évi ötmillió palackos értékesítést.

– És tíz év múlva, negyvenhét évesen milyen terveid lesznek?

- Úgy gondolom, hogy az ember ötvenéves koráig még bátran belevág a nagy dolgokba, új utakat keres, és merész célokat tűz ki maga elé. Én is szeretnék még sok mindent megvalósítani, új kihívásokat vállalni, és olyan eredményeket elérni, amelyekre később is büszke lehetek. Tíz év múlva, negyvenhét évesen még biztosan a növekedés és az építkezés időszakában leszek: új tervekkel, ambícióval és lendülettel. Az ötvenedik életévemet inkább egy új szakasz kezdetének tekintem, nem pedig határvonalnak – addigra szeretnék minél több olyan alapot megteremteni, amelyre később is érdemes lesz építeni.

 A Bor és Piac szakmai magazin a MATE (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem) Budai Campusán megtartott eredményhirdetésen ismertette a Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka pályázat 2026. évi győzteseit és helyezettjeit.

A rendezvény megnyitóján Bozzai Zsófia, a Bor és Piac magazin főszerkesztője és Nyitrainé Dr. Sárdy Diána a MATE Budai Campus főigazgatója és a Szőlészeti Borászati Intézet vezetője köszöntötte a megjelent borászokat, borszakírókat és a jelen lévő borbarátokat. A díjátadót Molnár János agrárgazdaságért felelős államtitkár, az idei verseny fővédnöke nyitotta meg ünnepi beszédével, majd átadta az okleveleket a díjazottaknak.

A különböző kategóriákat három zsűritag méltatta: a kisbirtokokat dr. Csemez Attila tájépítészmérnök, nyugalmazott egyetemi tanár; a középbirtokokat Dékány Tibor borszakíró, építész, a Bor és Piac főmunkatársa, a nagybirtokokat Dr. Pásti György, nyugalmazott egyetemi docens és tanszékvezető, a Bor és Piac magazin munkatársa mutatta be részletesen.

Eredmények:

Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka Kisbirtok kategóriában:

1. Rábai Katalin Borászata (Neszmélyi Borvidék)
2. Papp Pincészet (Balatonboglári Borvidék)
3. Frey Pince és Szőlőbirtok (Móri Borvidék)

Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka Középbirtok kategóriában:

1. TÓTHBORBIRTOK Pannonhalma (Pannonhalmi Borvidék)
2. holtversenyben Jásdi Pince (Balatonfüred-Csopaki Borvidék), Veszprémi Érseki Pincészet (Balatonfelvidéki Borvidék) pontegyezéssel

Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka Nagybirtok kategóriában:

1. Hilltop Neszmély Borászat (Neszmélyi Borvidék)
2. Szentpéteri Borpince (Kunsági Borvidék)
3. Babarczi Szőlőbirtok (Pannonhalmi Borvidék)

Az ünnepélyes eredményhirdetés közben sor került a zsűri látogatásáról készült kisfilmek vetítésére, amelyek bepillantást engedtek a birtokokba és mindeközben a vendégek megkóstolhatták valamennyi díjazott borát. A kisfilmeket Bozzai Attila és Jandó Zsuzsa fotográfusok készítették.

A gálaest folyamán a következő tételeket kóstolta meg a vendégsereg: Rábai Katalin Borászata: Olaszrizling 2025, Papp Pincészet: Olaszrizling 2025, Frey Pince és Szőlőbirtok: Móri Kapucinus misebor (Zenit) 2025, TÓTHBORBIRTOK: Brut reserve, 2021, Jásdi Pince: Lőczedombi Olaszrizling, 2025, Veszprémi Érseki Pincészet: Mandorla Rajnai Rizling 2024, Kamocsay Prémium Pinot Gris 2023, Szentpéteri Borpince: Néro rosé, Babarczi Szőlőbirtok: Aeternum

A döntőbe jutott birtokokról megtekinthetőek a kisfilmek a Bor és Piac YouTube csatornáján.

A sajtótájékoztató követően beszéltünk a Fejérből a legszebb kisbortok pincék legjobb három közé jutott Móri Borvidék Frey Pince és Szőlőbirtok vezetőjével, Frey Szabolccsal, aki a fiával jött el a fővárosba a díjat átvenni.

 - Gondolom meglepődtél, amikor értesítettek arról, hogy Magyarország legszebb szőlőbirtoka megmérettetésen bejutottál a az ország három legjobbja közé! Mire gondoltatok, milyen érzések kavarogtak a családdal bennetek?

- Óriási volt az örömünk, annál is inkább, mert magasan a legtöbb közönség szavazatot kaptuk a kisbirtok kategóriában. Ez pedig egyfajta visszacsatolás arról, hogy a fogyasztóink elégedettek a borainkkal és a borok mellé kínált szolgáltatásainkkal, programokkal, élményekkel. Ezért dolgozik családunkban mindhárom generáció, így ennél jobb hírt nem is kaphattunk volna.

- Fiad lelkesen teszi leendő szőlészként, borászként, te édesapádtól lested el a szakmát. Mennyire felemelő érzés dolgozik bennetek, hogy eljutottatok eddig családi pincészetként?

- A szőlőbirtokunkról a Bor és Piac által készített kisfilm adja meg leginkább a választ erre. Édesapám a rendszerváltás után alapította a borászatot és kezdett borturizmussal foglalkozni. Azért is vágott bele nagy lelkesedéssel, mert én akkor kezdtem a középiskolában a szőlész-borász tanulmányaimat. Nekem is nagy öröm, hogy a fiam is fantáziát lát a borászatban és perspektívát a családi vállalkozásban. Ezért is kezdte meg tavaly szőlész-borász mérnöki szakon tanulmányait a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen.

 - Három ember, három vélemény ütközhet az alkotás során. Vannak vitáitok a szőlőt, a bor készítését illetően, és végül kié a döntő szó?

- Természetes, hogy a generációs különbségek és az ezekből fakadó viták nálunk is jelen vannak. Az új generáció mindig jobban látja és érzi, hogy milyen irányba kell elmozdulni ahhoz, hogy a fiatal fogyasztókat meg lehessen nyerni és ezáltal nem csak a piacon lehet maradni, hanem esetleg apró lépésekben még növekedni is. A szakmai döntések meghozatala és az ezzel járó felelősség jelenleg nagyrészt engem terhel, de a marketing területén sokszor inkább már Péter fiamra hagyom a döntést, mivel nagyon jó érzéke van hozzá.

- A családanyáknak milyen szerepe van a borászok között, a borászatban?

 - Édesanyám, a feleségem és a lányom is leginkább az értékesítés és a vendéglátás területén aktívak veszik ki a részüket a vállalkozásban. A rendezvényeken a borkínálásban, borkóstolókon az ételek elkészítése területén nem kevés feladat hárul rájuk. Néhány évvel korábban azért is bővítettük tevékenységi körünket falusi vendégasztal szolgáltatással, hogy a saját magunk által készített házias ételeket tudjunk a borok mellé kínálni.

- Kilenc hektáron hány fajta szőlőből, hány fajta bor készül a Frey családi pincészetben?

- Kilenc fehér és egy kékszőlőfajtával dolgozunk, amelyek mindegyike a Móri Borvidék meghatározó fajtái közé tartozik. Évjáratonként általában 12-14 különböző terméket készítünk, hiszen előfordul, hogy valamelyik fajtából készül reduktív és fahordós érlelésű bor is (ilyen pl. a Chardonnay, a Zöldveltelini vagy a Szürkebarát), vagy az Ezerjóból nem csupán száraz bor, hanem megfelelő évjáratban valamelyik természetes borkülönlegesség is (pl. késői szüretelésű vagy töppedt szőlőből készült prémium édes bor). De a Kékfrankos fajtából is minden évben készítünk rozé és vörösbort is.

- Szabolcs, Te a Móri Hegyközség bírója is vagy. A sok remek borász miként tud megélni egymás mellett? Öröm, vagy időnként gond van a hegybíró mindennapjaiban e téren?

- Hegybíróként és a családi vállalkozás vezetőjeként is azt látom, hogy a borászatok sok esetben inkább segítik, mint gátolják egymás munkáját. Ha nem áll rendelkezésére valakinek valamilyen speciális gép (pl. szőlőkombájn vagy mélyműtrágyázó) akkor mindig számíthat a másik segítségére. De ugyanígy közös rendezvényeket is szervezünk, melynek nagyon jó példája a szőlőhegyi WeLoveMór Outdoor nevű borséta, ami évente 4-5 alkalommal kerül megrendezésre és egyre népszerűbb a fogyasztók körében.

- Mit hozhat a jövő a borászat gondjai mellett? A 9 hektárt bővítitek?

- Az idei évben sajnos több problémával kellett megküzdenünk, melyek közül kiemelem a rendkívüli forró és aszályos évjáratot, valamint a szőlő aranyszínű sárgasága fitoplazmás betegséget. Ennek ellenére - most is, mint mindig - bizakodva tekintünk a jövőbe és még kisebb bővítést is tervezünk. 10 hektáros birtokméret fölé azonban nem igazán szeretnénk menni, mivel úgy látjuk, hogy szőlőben ez az a kategória, ami a családdal még átfogható és hosszú távon működőképes lehet.

 Bor, zene, tánc, szüreti felvonulás rekordkísérlettel, nagykoncertek és fantasztikus hangulat! Szeptember 17-20 között rendezték meg a Szekszárdi Szüreti Napokon! A 4 napon keresztül Szekszárd belvárosában akárhova lépett az arra járó, mindenhol kiváló szekszárdi bor ünnepébe csöppent.

Szombati napra Ferencz Vilmos a helyi Alisca borrend nagymestere szokásosan meghívta az országos borlovagrendeket, és jó sokan el is jöttek közülük. A találkozóhely, a Garay pince meg is telt lovagokkal, az ebéd és a remek borok fogyasztása után felkerekedett a társaság, hogy a többi egyesülettel csúcsot döntsenek a szüreti felvonulás rengeteg emberével, tömeggel. A felvonulás véget értével a színpadon folytatódott a borlovagrendek ünnepe, a színpadot körbeállták a lovagrendek zászlósai, és négy új borlovagot - Tischler Petra séfek séfe győztes, Hochsteiger András, Rosta Krisztina, Garai Ákos - avatott az Alisca.

A remek napon még a találkahelyen beszélgettem az Alisca borrend nagymesterével, Garai Ákos ifjú borásszal és Várda Tibor kádárral.

 Ferenc Vilmos a nagymester

- Szekszárd meghatározó borvidéke a magyar borvidékeknek. Mi az, amit tud Szekszárd, mennyivel másabb a terroir, aminek köszönhetően ilyen jó boraitok vannak?

- Elsősorban a Szekszárd fekvése meghatározó. Miután nagyon sok domb van, hála Istennek ez adja azt, hogy különböző klímák alakulnak ki. Mindig azt szoktam mondani, hogy hét dombon fekszik a Szekszárdi borvidék, de ez lehet, hogy nyolc is, meg kilenc is. A lényeg az, hogy a fekvésnek köszönhetően nagyon változatosak a körülmények. A másik fontos tényező a talajszerkezet. A löszös talajtól kezdve az agyagos és egyéb talajszerkezetekig sokféle talaj megtalálható itt. Ez azért fontos, mert a vízháztartás szempontjából – főleg az utóbbi években éreztük ezt nagyon – kedvező bizonyos fajtáknál. Ebből következik az is, hogy ez kihat a bor minőségére. A kiváló szőlőtermésnél ebben az évben különösen látszik a dűlők jelentősége, előnye és hátránya. Úgy érezzük, hogy a jövőben mindenképpen azok a területek lesznek felértékelve és újra telepítve, ahol ezek a feltételek biztosítottak.

- A jó borhoz három dolog szükséges. Első helyen a gyümölcs szerepel, második helyen a technológia, harmadik helyen pedig a borász. A háromból melyiknek mekkora a jelentősége és miért, hogy tényleg jó bor legyen?

- Azt hiszem, mostanában a borász került első helyre. A termés természetesen nagyon fontos, de amikor ilyen évjáratok vannak, akkor a borász tudása, a szaktudása a legfontosabb. Hála Istennek, ebben is nagyon jól állunk. Rengeteg jól képzett borászunk van. Éppen ma avatunk borászokat, olyanokat, akik bejárták a világot, és az ott megszerzett szaktudással hazatérve tudják ezt hasznosítani. Ez annak is köszönhető, hogy családi vállalkozásokban ugyanúgy megtaláljuk ezeket a fiatal szakembereket. Például Garai Ákost, akit ma avatunk, egy kis családi pincészetben dolgozik. De mondhatom a Szeleshát pincészettől érkező Rosta Krisztinát is, aki egy nagyobb cégnél, nagyobb vállalkozásban dolgozik, és ő is világot járt szakember. A szaktudás nagyon fontos, és az utóbbi időben ez jelentősen felértékelődött. A kollégák egyre jobban használják azokat a természetes anyagokat és technológiai megoldásokat, amelyek segítik az erjedést. Ilyen például a hűtés-fűtés, illetve más, természetes anyagok alkalmazása, amelyek segítik az erjedést és az almasavbontást. Nálunk, a vörösborszőlő-fajtáknál ez különösen fontos. Úgy érzem, hogy ebben a borász és a gyümölcs, vagyis a szőlőtermés minősége most nagyon erősen erősíti egymást.

- A borászatnak többféle problémája van napjainkban. Az egyik az, hogy a borfogyasztás jelentősen csökkent, így ebből adódóan a bor mennyisége is kevesebb lett. De még nem beszéltünk a legnagyobb problémáról, a sárga veszedelemről. Szekszárdot és környékét megkímélte ez?

- Ahogy halljuk, most már nem. Gyakorlatilag mind a 22 borvidék kapott belőle eléggé. Mi ebből a szempontból még viszonylag jól állunk. Valószínűleg a fajtakérdés is szerepet játszik ebben, illetve annak is köszönhető, hogy nagyon sok olyan területünk van, amelyek zárt részen vannak. Ott valószínű, hogy ha sok elhagyott szőlő lenne, arról a fertőzés tovább terjedne. Aránylag jól állunk, reméljük, hogy összefogással ezt a problémát sikerül megoldanunk, kezelnünk.

- A jövőről is ejtsünk néhány szót. Lesz jövő?

- Jövő mindenképpen lesz! Büszkék vagyunk az elmúlt kétezer évre, és büszkék vagyunk arra is, hogy jelenleg olyan borászaink vannak, akiknek ez létkérdés, akár vállalkozásként, akár családi vállalkozásként. Azt hiszem, ha már kétezer évig volt szőlő és bor ezen a borvidéken, akkor a következő kétezer évben is lehet és van erre lehetőség.

Garai Ákos – a fiatal borász

- Garai Ákos! Szekszárdon ilyen névvel csak a borral lehet foglalkozni, a borhoz kötődni. A Garai név a tradicionális névnek a folytatása, vagy ez esetben csak egy névről van szó?

- Nem „y” -nal írjuk, hanem „i” -vel írjuk nevünket, és eredetileg mi mecseknádasdiak vagyunk, és Güntherről lett magyarosítva a nevünk, így lett belőle Garai. Sokan össze is kevernek minket a Garay Élmény Pincével, de az a különbség, hogy mi Mecseknádasdon dolgozunk, tehát „i” -vel írjuk a nevünket. A mi birtokunk a Nyéki-hegyen, Várdomb és Bátaszék között található.

- Ma kard fog suhogni fölötted, hiszen borlovagrendi taggá avatnak. Egy gondolom, nem félsz a karddal. Kettő: félsz attól, hogy borlovagrendi tag leszel? Ez ugyanis kötelezettségekkel jár.

- Nem félek, mert már így is több egyesületnek vagyok a tagja. Például a Mecseknádasdi Szőlő- és Bortermelők Egyesületében vezetőségi tag vagyok, és több hasonló egyesületben, illetve más formációban is tag vagyok. Mindenhol vannak kötelezettségek, és próbálok ezeknek a lehető legjobb tudásom szerint eleget tenni.

- Borászként inkább kis családi birtokon dolgozol. Elmondod, mekkora ez a kis – vagy nagy – családi birtok? Illetve borászként mitől jó számodra a bor?

- Amikor elkezdtük itt a borászkodást a Nyéki-hegyen, első körben egy hektár területünk volt csak. Ez viszonylag kevésnek tűnhet, de minden évben telepítettünk, bővítettünk, a szomszédainktól vásároltunk, és még a mai napig is vásárolunk fel szőlőt. Így az idei évben már hét hektárról tudtunk szüretelni, és még egy-két hektárról vásároltunk is szőlőt a szomszédoktól. Hála Istennek, jó a kapcsolat velük, jó minőségű szőlőt termelnek. Nagyon szeretjük a Nyéki-hegyet, úgyhogy nagyon meg vagyunk elégedve az adottságaival.

- És mitől jó az a bor, ami jó bor szerinted, mint borász?

- Ez nehéz kérdés, hiszen mindenkinek más ízlik, és van sok eltérő trend is. Mi elsősorban a testesebb vörösborok miatt jöttünk erre a borvidékre. Nagyon szeretjük itt a talajt, a löszös talajt, ami ezeket a vörösborokat gyorsabban érleli, így hamarabb fogyasztható állapotba kerülnek. Akár egy-két év után is nagyon jó, kerek, harmonikus, jó ivású borokat lehet készíteni. Az is fontos, hogy harmonikus legyen a bor, és a fa ne lógjon ki belőle. Inkább az ékszere legyen bornak, és ne hátráltassa azt. Ebben az új trendben mi is próbálunk egy-két dologgal kísérletezni. Például a kadarkával: nem tesszük fahordóba, hanem még inkább a gyümölcsöt és a fűszert, a fűszeres kadarka karakterét szeretnénk kiemelni. Igazából a jó bor az, amit megisznak az emberek, és el lehet adni. De legyen harmonikus, és a gyümölcsök legyenek felfedezhetők. Nekem ezek a jó borok.

Várda Tibor – a kádár

- Tudjuk, hogy a jó borhoz kell jó borász, jó gyümölcs és remek hordó. A remek hordókról te gondoskodsz, mégpedig kiváló kádárként. Mitől kiváló egy kádár, és mitől jó egy hordó?

- Úgy gondolom, hogy a kádár attól kiváló, hogy több helyen, több mestertől tanulta a szakmát. Én kint a Stockinger cégnél voltam, előtte pedig több magyarországi mester tanított. Szerintem ez nagyon sok mindent hozzátesz a tudáshoz. A francia tölgy a zászlós, de tökéletesen megfelel a mecseki tölgy is. Az is jó helyről, a magyar vidékről való. A szlavón, az Ausztriában, a Németországban, a Romániában vagy Ukrajnában termett tölgyfa mindegyike tökéletes lehet.

- Kádárként hogyan vélekedsz azokról, akik „megszentségtelenítik” a hordót? Hiszen kiégetik, füstölik, és barrique hordós borként adják el a terméket. Ez természetes, vagy a kádár szemében egy kicsit furcsa?

- Szerintem ez természetes. Én természetesnek tartom. Minden borász másképp gondolkodik, minden borász másfajta bort készít. A kádár nem csak bort készít a borásznak, hanem hordót készít a whiskynek, a sörnek és más italoknak is, és ezekhez teljesen más égetési forma kell. Nem panaszkodhatunk, mert elég sok helyre szállítottunk ahhoz képest, hogy maga a cég csak nyolcéves.

- Szekszárd nem csak borásztalálkozó és nem csak borkóstoló helyszín: kádártalálkozó is lesz. Kérlek erről is mesélj egy picit!

- Jövő héten, szombaton lesz az ötödik kádártalálkozó, eddig minden évben megtartottuk ezt a rendezvényt. Először csak a helyi, környékbeli kádárokról szólt a történet, akik a bátaszéki kádárképzéshez kötődtek, illetve ott dolgoztak. Most már kiszélesedett a kör. Jászberényből várunk kádárt, a Balaton-felvidékről várunk kádárt, Pest megyéből és Nyíregyházáról is érkeznek kádárok. Mondhatjuk, hogy kiszélesedett a történet. Várhatóan negyven kádár jön össze, negyven kádár fog beszélgetni a szakmáról. Együtt szeretnénk felállítani egy 50 hektoliteres hordót, így egy kicsit mindenki emlékezni fog e munkánkra. Mindenki, aki még nem készített ekkorát, illetve aki már foglalkozott ekkora hordóval, mert a többség aligha dolgozott ilyen méretű hordón.

Borritkaságokkal és kézműves online piactérrel segíti a fogyatékossággal élőket a
Mosolybor projekt

TÁLLYA

Ötödik alkalommal indul útjára a Tokaji borvidékért tenni akaró női borászokat és szakembereket tömörítő jótékonysági kezdeményezés, a Mosolybor projekt.

A kezdeményezés célja, hogy a borvidék kulturális és szakmai összefogásával közvetlen segítséget nyújtson helyi, hátrányos helyzetű közösségeknek. Az idei, szeptember 16. és 30. között zajló online jótékonysági licit teljes bevételét a vámosújfalui Búzavirág Alapítvány támogatására fordítják.

A Búzavirág Alapítvány család nélkül felnőtt, megváltozott munkaképességű és látássérült emberek számára teremt önálló lakóotthont és értékteremtő munkahelyet. Kézműves műhelyeikben a lakók hagyományos népi technikákkal egyedi fonott kosarakat, szőnyegeket, sárospataki stílusú kerámiákat készítenek, saját kertészetük pedig a fenntarthatóságot és a mindennapi zöldség-gyümölcsellátást biztosítja.

„A Mosolybor projekt számunkra jóval túlmutat a borkészítésen: ez egy mély emberi elköteleződés a régiónk mellett” – hangsúlyozta Árvay Angelika, az egyik szervező - majd így folytatta. -  Márciusban személyesen látogattunk el Vámosújfalura az alapítvány vezetőjéhez, Németh Mártához. Magával ragadott az a szakmai alázat és szeretet, amellyel a lakók értékteremtő mindennapjait irányítja. Ők a színes búzavirágok a mindennapi búzamező forgatagában; a mi küldetésünk, hogy a tokaji borok erejével segítsük őket. Külön tetszett, hogy a nyári táborokban gyerekeknek, év közben osztályoknak, csoportoknak nyújtanak lehetőséget kézműveskedni a fogyatékossággal élő mesterekkel, ahol nemcsak csodás kincseket készítenek, hanem játszva tanulják az együttműködést és elfogadást.”

Exkluzív licittételek és debütáló online piactér

A jótékonysági licit 2026. szeptember 16-án reggel startol, és szeptember 30-án 20:00 órakor zárul a Mosolybor zárt Facebook-csoportjában. 2026-ban 2 borcsomagra (13-13 palack borral), 1 színes, női vállalkozók által felajánlott ajándékokat (kézműves fülbevaló, sütikiszúró, mandala, kívánságzsineg) és a Búzavirág lakói
által készített Mosolybor kosár és kerámia csészéket tartalmazó csomagra, illetve a borvidéki kirándulást, és egy különleges, zártkörű Mosolybort tartalmazó élménycsomagra lehet licitálni: A felajánlott tételek között neves borászatok és női szakemberek (Árvay Családi Pincészet, Demetervin, Palkó Borok, Rózsa Pincészet, Szepsy Borászat, Zsirai Pincészet, Adrienne Deluxe) különlegességei szerepelnek.

A szervezők idén egy újdonsággal is jelentkeznek: szeptember 22-én megnyílik a virtuális Online Piactér, ahol a Búzavirág Alapítvány lakói által készített egyedi kézműves tárgyak közvetlenül, fix áron vásárolhatók meg. Emellett segíteni akaró vállalkozók és vállalkozónők felajánlott termékei és szolgáltatásai is megvásárolhatók, amelyek szintén az alapítványt segítik. Ez a felület lehetőséget teremt azoknak is a támogatásra, akik a prémium
licitcsomagok helyett kisebb összeggel szeretnének hozzájárulni a lakóotthon fenntartásához

Tematikus mesterkurzus a Kerekdomb Fesztiválon

A licit személyes kísérőrendezvénye az éves Mosolybor borkóstoló, amelyre 2026. szeptember 19-én (szombaton) 11:30 és 13:30 között kerül sor a tállyai Mailloth-kastélyban a Kerekdomb Fesztivál keretében. A kóstoló középpontjában idén a borérlelés és az edényhasználat összefüggései állnak („Hordó? Tartály? Palackos érlelés? – Számít vajon?”). A szakmai bemutatót Dr. Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus vezeti. Az eseményen Németh Márta, a Búzavirág Alapítvány vezetője személyesen is jelen lesz, hogy a résztvevők első kézből ismerhessék meg a támogatott szervezet mindennapjait.

A Mosolybor közösségről:

A kezdeményezést öt éve hívta életre Palkó Gabriella abaújszántói borász, amelyhez a borvidékhez köthető női borászati szereplők, kádárüzem-tulajdonos, cukrászdavezető és borszakíró csatlakozott. A Mosolybor az elmúlt években többek között a Boldogkőváraljai Fogyatékosok Otthonát, a Magyar Rett Szindróma Alapítványt és az InDaHouse Egyesületet segítette.

A Mosolybor csapatának 10 tagja: Árvay Angelika – Árvay Családi Pincészet (Rátka), Bodnár Marianna – Kalina Kádárüzem (Tállya, Mád), Kulcsár Edit – Demetervin Pincészet (Mád), Halász Viktória – Halász Cukrászda (Szerencs), Dr. Mészáros Gabriella – nemzetközi borakadémikus, borszakíró, Borkalauz, Palkó Gabriella – Palkó Borok (Abaújszántó), Rózsáné Szloboda Melinda – Rózsa Pincészet (Tállya), Szepsy Gabriella – Szepsy Pincészet (Mád), Tóbiás Adrienn – Adrienne Deluxe (Tolcsva), Zsirai Kata – Zsirai Pincészet (Mád)

Támogatók:

Bán Annamária és Kustár Blanka (Mysto Brand Lab) Barta Ágnes (bARTaműhely) Csermák, Tímea (Zsinegrefel) Csontos Mariann (Szindrana) Dancsecs Ferenc (Furmint Photo)., Dankó Zsuzsanna (Hellopilly) Faragó Tímea (Elevenbeads) Horváth Eszti (Csokréta), Jánosik Ferenc (Rátkai Füstölő Üzem), Kolonics Zsuzsanna (Zendülő) László Erika (Intuyching), Marczinkó Ágnes (Cukigumi) Pincz Petra (Áthídaló),  Rácskai Ágnes Rátva Helga (Labirintusjárás), Restás Anita (Anitairoda) Varga Mariann (Családállítás)
Sajtókapcsolat: Árvay Angelika

E-mail: angelika@arvay.eu
Közösségimédia-oldal: Mosolybor (Facebook)
Weboldal: https://www.buzavirag.hu
Licitcsoport: Mosolybor online licit 2026 (Facebook)

Beszélgetés Kovács Róberttel, a Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége elnökével

Augusztus 19-én Székesfehérváron rendezték meg a Noé-hegyi Szent István Borlovagrend hagyományos ünnepi rendezvényét az Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége tag-borrendi delegációinak a részvételével. Akkor és ott beszélgettem Kovács Róberttel, az MBOSz elnökével a borrendek, a borászatok és a borok helyzetéről.

Olvassák hát!

- Elnökként mit örököltél, hiszen ma sokkal nehezebb a helyet, mint két éve volt?

- Nagyon fontos ez a kérdés, hiszen az itt töltött tíz évben nyolc éven keresztül alelnök voltam. Így a borrendi életbe és a borrendi mozgalom munkájába gyakorlatilag nem 2024-ben, az elnökségem kezdetén, hanem jóval korábban bekapcsolódtam. Láttam és ismertem azokat a folyamatokat, eseményeket, amelyek fontosak a borrendiség életében. Értem a kérdést, vagy lehet, hogy nem értem, de igazából szerintem arra irányult, hogy mennyivel nehezebb ma egy szövetséget vezetni, mint mondjuk 1989-ben, amikor megalakult az országos szövetség. Ma már 51 egyesületünk van, köztük határon túliaik is. De az alapgondolatok, az alapszemlélet semmit nem változott. Ebben a felgyorsult, polgáriasodott világban azonban már változott. A legnehezebb feladat jelen pillanatban a fiatalok bevonása ebbe a csodálatos közösségbe. Azt gondolom, hogy van múltunk, nagyon komoly jelenünk, viszont jövőnk csak akkor lesz, ha a következő generációt is be tudjuk vonni. Ez nagyon-nagyon fontos! Hiszen Magyarországon – és ezt sokan nem szeretik, amikor így fogalmazok – mi vagyunk az egyik legnagyobb turisztikai attrakció. Nélkülünk nincs borászati rendezvény, nincs szüreti fesztivál. Mindenhol ott vagyunk, ahol a magyar bornak és a magyar borkultúrának a hírnevét öregbítő rendezvény zajlik. 

- A fiatalok bevonása a munkába az egész országban, bármilyen területen, komoly kihívást jelent. A fiatalok ugyanis egy picit egészen másképpen gondolkodnak, mint mi. Számukra meghatározó a technika, ezen keresztül érzékelik és élik meg a világukat – némi túlzással szólva – a telefonon keresztül. Mi az a terv, amiben gondolkodtok, vagy ami már meg is van? Borkoktélokkal vagy valami egyszerűbb étellel, könnyű, gyümölcsös borokkal – fehér, vagy vörösborokkal – próbáljátok őket megszólítani? Nem édes borokra gondolok, hanem arra, hogy valamilyen módon meg kell találni velük a kapcsolatot.

- A fiataloknál nagyon komoly borfogyasztási kultúra alakult ki az utóbbi egy évtizedben. Nagyon tudatos borfogyasztók, és nagyon tudatosan keresik a borokat. Valaki elkötelezetten csak natúr- vagy organikus bort keres, mások az ízesített borokat keresik, amelyeket borkoktéloknak, boralapú koktéloknak is nevezhetünk. Megint mások a különleges tokaji borokat keresik, mert az édes borok hívei. Tehát tudatos borfogyasztás alakult ki az ifjaknál. Az elektronika, amely jelen van a világunkban, a mesterséges intelligencia jelentheti a legnagyobb problémát. Nem ez a legnagyobb probléma. Azt gondolom, inkább az emberek szemléletén kellene változtatni. Ha elmegyünk tőlünk nyugatabbra, minden településnek – akár ahonnan én jövök, Hajósról – vannak Olaszországban, Ausztriában vagy Németországban partner- vagy testvértelepülései. És azt látom, hogy Nyugat-Európában a hasonló méretű települések fiataljai sokkal aktívabban vesznek részt a város, a falu életében. Lehet, hogy a napi problémák okozzák azt, hogy a fiataloknak már nincs idejük arra, hogy egyéb dolgokkal is foglalkozzanak. A változásban nemcsak nekünk van feladatunk, hanem - meglehet - egy jobb gazdasági körülmények között élő országban kellene élnünk. De van, ami van, itt kell a legtöbbet kihoznunk, megvalósítanunk! Lehet, hogy sokkal könnyebb dolgunk lenne, ha nagyon sok fiatalnak nem a napi megélhetési problémákkal kellene küzdenie.

- A borlovagrend szorosan összefonódik a borral és a borászattal. A borászatnak azonban most nem könnyű a helyzete. Aszály, aranyszínű sárgaság veszélyezteti a borokat, amelyek a régi idők fenyegetéseit villantják fel előttünk. Mit tudtok ti ebben a helyzetben tenni? Vannak próbálkozások, de sajnos sok szőlőt ki kell vágni. És ha sok szőlőt ki kell vágni, kevesebb bor lesz, és ha így lesz, akkor mi lesz?. 

- Magyarországon a szakmaközi szervezet a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa. Én nemcsak a borrendi mozgalomban, hanem a hegyközségi mozgalomban is aktívan részt veszek. Egy évtizeden keresztül vezettem a hajósi hegyközséget, és több mint egy évtizede vagyok a Hajós-Bajai borvidék hegyközségi tanácsának az elnöke. Az elejétől kezdve benne vagyok a bortörvény munkájában, 2000 óta, amióta a jövedéki termék lett a bor. Mellette még aktívan borászkodom: 35 hektár ültetvényen dolgozunk. A mai nap is, éppen az augusztus 20-i hét miatt, nagyon-nagyon kellett azon gondolkodnom, hogy a mai rendezvényen részt vegyek, vagy a szőlőt szüreteljem le? Sajnálatos módon a technika megoldotta ezt a dilemmát, mert technikai ok nem tudtam megkezdeni a szüretet. Pedig már nagyon-nagyon nehéz ezt tovább halogatni. Válaszolva a kérdésre: a borrendeknek nem az a feladata, hogy beleszóljanak a bortörvénybe vagy ilyen jellegű megnyilvánulásokat tegyenek. Ez a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának a feladata. A mi – a borrendek - feladatunk az, hogy Magyarországon népszerűsítsük a bort, népszerűsítsük a szőlőművelést, és azzal, hogy megjelenünk a gazdáknál, erőt demonstráljunk. Azt szeretnénk megmutatni, hogy érdemes még kimenni az ültetvényre, még ilyen hányattatott sorsú évben is, mint amilyen a 2026-os év. Több mint harminc éve vagyok a szakmában, még középiskolás voltam, amikor már aktívan részt kellett vennem a családi szőlőművelésben és a borkészítésben. Már 2008 óta vezetem a családi vállalkozásunkat. De ilyen évünk egyetlen egyszer sem volt, mint a 2026-os. Beleértve, a gazdaságot, a piaci körülményeket, és minden mást. Egyébként nem klasszikus borászat vagyunk, hanem egy bor előállításával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozás. A szőlőtőkétől gyakorlatilag a végfogyasztóig, a pince asztalon kitöltött pohárig visszük a termékeinket. Így a vállalkozás minden területén érzékeljük a gazdasági problémákat.

- Mint borásznak, felteszem neked a kérdést Bródy Jánossal egyetértve, hogy a helyzet jó, de nem reménytelen. Igaz ez a mondás a borászokra is?

- Úgy általában igen. Viszont idén május óta itt van az aszály, ami sújt bennünket. Mivel hegyközségi elnök is vagyok, a múlt héten egész héten szemléztük Hajós 850 hektár szőlőjét, mert kötelezően szemlebizottságokat kellett létrehozni. Láttam sok lesújtó ültetvényt. És most nem is a fitoplazmára gondolok, hanem az új telepítésű szőlőkre, amelyek egyszerűen nem élnek, bennük van a betegség. Ilyen időjárási viszonyok mellett nem tudnak megfelelően fejlődni, ilyen időjárási viszonyok mellett nem lehet rendesen kinevelni a kultúrát. Úgyhogy sajnos jelen pillanatban a meglévő ültetvényekre nagyon-nagyon kell vigyázni, mert nem tudom, hogyan lehet ilyen körülmények között új kultúrát kinevelni.

- Végül valami biztatóval zárjuk a beszélgetést: lesz jövő, ugye?

- Ebben a szakmában csak olyan embernek szabad részt vállalnia, aki ezt hivatásnak gondolja. A hivatás pedig nem arról szól, hogy feladjuk. Ez, a szőlő, a szőlőművelés és a borkészítés életforma. Ám van egy pont, amikor gazdaságilag már nem lehet tovább vállalni. Én az a kategória vagyok, aki a végsőkig kitart. Nem hiába vállaltam szerepet, és nem hiába próbálom minél jobban erősíteni ezt a társadalmat, hitet adni az embereknek. De, mint a szavaimból is kiderül, ez egyre nehezebb. A saját környezetemben, a saját tapasztalataim és a saját közösségem problémái alapján egyre nehezebb hitet adni az embereknek. De mindenképpen folyamatosan tenni kell a dolgunkat e téren is, mint minden, a szőlőt, a bort, a bor fogyasztás terén is! 

 Etyeki Pezsgőünnep néven rendezik meg szeptember 4-én a teljesen újragondolt, továbbfejlesztett Pezsgőkonferenciát. A szervezők célja az, hogy az igazi közösségteremtő élmény középpontba állításával mutassák meg a pezsgőkultúra sokszínűségét az értő és érdeklődő közönségnek egyaránt. Ebben a megújulásban pedig többek között olimpiai bajnok, népszerű rádiós és többszörös sommelier bajnok is a segítségükre lesz.

A pezsgő magyar szülőhazájában, Etyeken sokat tesznek a pezsgőkultúra ápolásáért termelői és edukációs szinten is, most viszont a valódi életérzést szeretnék átadni egy olyan nyárvégi nap keretein belül, ahol a tartalmas beszélgetések is legalább olyan ízesek lesznek, mint a pezsgők, és igényes kikapcsolódás közben bővíthetjük az ismereteinket is.

A szabadtéren, a szőlősorok között zajló „podcast-jellegű” beszélgetések a pezsgőkultúra sokszínűségét igyekeznek megragadni. Téma lesz például az egészségtrend, a generációkutatás, a fesztiválszervezés vagy éppen a divat és a gasztronómia. Persze az izgalmas téma mit sem érne inspiráló beszélgetőtársak nélkül! A Pezsgőünnep szervezőinek szerencsére igazi nagyágyúkat sikerült megnyerniük ehhez, hiszen eljön Gulyás Michelle, olimpiai bajnok és többszörös magyar bajnok öttusázó, az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb rádiósa, Rákóczi Ferenc is, aki étteremtulajdonosként igazi profinak számít a gasztronómia világában. Bor és pezsgő szakmai oldalról, pedig sokat tanulhatunk majd a többszörös magyar és lengyel sommelier bajnok Sebastian Giraldotól is csakúgy, mint a borkulturális szakértő és kommunikációs guru, üzletember Kutas Istvántól vagy a borágazat financiális hátterét rendkívül alaposan ismerő gazdasági agrármérnök és pénzügyi-számviteli szakember Hollósi Dávidtól. Külön csemege lesz a népszerű etyeki rendezvények hazájában egy olyan rendkívüli tapasztalatú fesztiválszervező szakember gondolatait meghallgatni, mint Lobenwein Norbert. A minden bizonnyal izgalmas és némileg formabontó beszélgetéseket Rókusfalvy Pál vezeti, aki kiemelte, hogy „A_ pezsgőkultúra a hétköznapokat is képes ünneppé varázsolni a benne rejlő élmény, barátság, zene és művészet erejével. Ezt az életérzést szeretnénk megmutatni a Pezsgőünnep résztvevőinek!”

A fentebb említett területeknél természetesen sokkal több kulturális kapcsolódással bír a pezsgő világa, amelyeket a szervezők – a teljesség igénye nélkül – megkísérelnek érzékeltetni a program során. Ma divatos kifejezéssel élve egy „liveact” tanúi lehetnek majd a vendégek, amelynek során bepillantást nyerhetnek egy pezsgős ihletésű képzőművészeti alkotási folyamatba, de ugyanilyen izgalmasnak ígérkezik a pezsgő-desszert párosítási kísérlet is.

Nem maradhatnak el a vezetett kóstolók, workshopok sem, amelyek keretein belül a Borászok Borásza közösség legszebb tételei éppúgy megízlelhetők lesznek, mint az eredetvédett Etyeki Pezsgők. A grillrácsról utánozhatatlanul vonzó aromák szállnak majd, az élő zene dallamai mellett, amelyért az Éliás Jr. Kvartett lesz a felelős.

Az eseményre jegyek itt érhetőek el: https://rokusfalvyetyekwebshop.myshoprenter.hu/etyeki-pezsgo-unnep-0904-338

Forrás: Bor és Piac

Ebben az évben is augusztus 19.-én rendezte meg a Székesfehérvári Noé-hegyi Szent István Borlovagrend a Királyi Napok, az Öreghegyi Mulatságok gazdag programjai keretén belül hagyományos ünnepi rendezvényét az Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége tag-borrendi delegációi részvételével.

Délután 2 órától gyülekeztek a messziről, helyből, és a Fejér vármegyéből jött borlovagok a Hotel Mercure szállodában. A rövid beszélgetések során összekoccant sok pohár, majd a társaság egyik fele az Öreghegy Bory vár, a másik pedig a Szent István Király Múzeum felé vette az irányt. Az öreghegyiek az ünnepi programban megmutatták magukat népszerűsítve a borlovagrendeket, de előtte megnézték a Bory- várat is. A Bory-vár előtt megkoszorúzták a lovagok képviselői a Fiskális, Pozsonyi út körforgalmában Nagy Benedek: Szőlőműves c. szobrát.

A múzeumban szakértő vezetés közepette megnézték a Totus Tuus kiállítást, amely II. Szent Ferenc pápa életét mutatta be. Az Országzászló tér előtt koszorúzással tisztelgett a csapat, majd a Magyar Királyban folytatódott és jóval később véget ért a program. Itt volt a Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége jelenlegi és korábbi vezérkara, de Székesfehérvár városát két alpolgármester is képviselte.

Előbb a házigazdák 3 új borlovagot avattak (részletek az interjúban), majd Szideropulosz Jorgosz, a sukorói Bella pincészet tulajdonosa, borásza, mindenese mutatta be a pince „történelmét”. Az ízletes vacsora, a hozzá társított remek nedűk elfogyasztása után megkezdődött a „népvándorlás” a hatalmas teremben, mindenki mondta a magáét mindenkinek, egészen a zárásig.

Elmondhatjuk: kiemelkedően jó napot tudhattak magukénak a helyi és a távolról érkezett borlovagok.

Dinnyés Ferenccel, a Noé-hegyi Szent István Borlovagrend nagymesterével, a Magyarországi Borlovagrendek Szövetsége Marketing Bizottságának elnökével beszélgettünk a találkozóról a bor, a borászat, a borlovagrendek helyzetéről.

 - Mennyi borrendet invitáltatok, mennyien jöttek el és hány fővel képviseltették magukat a találkozón?
- Összesen 51 tag és 11 társult tag borrend alkotja az MBOSz szervezetét. Ebből 35 borrend jelezte részvételi szándékát, de egy lemondta, így 34 volt jelen. A teljes létszám 96 fő volt, amiből a Noé-Hegyi Szent István Borlovagrend tagjai és kísérői 32 főt tettek ki.

- Itt volt a Magyar Országos Borrend elnöke, alelnöke, főtitkára. Ez köszönhető a Noé-hegyi Szent István Borrend munkája elismerésének?

- Mindenképp a borrendünk és persze az évek óta színvonalas rendezvényeink elismerésének tudható be az elnökség és a társ borrendek megtisztelő jelenléte. Kiváltképp figyelemreméltó ez, hiszen augusztus 19 munkanap és szüreti időszak volt.

- Sikeres volt az Öreghegyi Mulatságok és a Szent István Múzeum programja egyaránt. Milyen visszhangja volt ezeknek a borrendek között?

- A Bory-vár látogatása mindig sokakat vonz. Most is akadt, aki szeretett volna csatlakozni, bár nem volt zászlós, közülük volt, aki jött, volt, aki a múzeumot választotta. Mivel a korábbi években két félórás túra volt ide, így mindenki élvezhette már ezt a programot. Épp amiatt, hogy részben visszatérő vendégeink is vannak, idén csak egy csoport ment a Bory-vár túrára, akik az Öreghegyi Mulatságok színpadi programjában is közreműködtek. A visszajelzések alapján a 30 perc csak ízelítőnek volt elég, többen szeretnének családjaikkal visszatérni egy hosszabb bejárásra. A másik csoport a Szent István Király Múzeum vezetett tárlat látogatáson vett részt. Csak szuperlatívuszokban nyilatkoztak erről a programról is.

- A magyar Borrendek munkája miért jelentős(ebb) a borkészítés problémái, a bor fogyasztásának csökkentésének tényén való javításban? MI a borrendek feladat ezt tekintve?

- A borlovagok maguk is borfogyasztók, tehát hozzájárulnak a magyar borok megfelelő fogyasztásához. Mivel a borrendek szinte minden, a borral, szürettel kapcsolatos rendezvényen megjelennek, nemcsak a borrendi mozgalmat, hanem a kulturált borfogyasztást a gyakorlatban is tudják népszerűsíteni. A borlovagok között nagy számban vannak szőlészek, borászok, így mód nyílik szakmai tapasztalatcserére, nemcsak a növényvédelem, borászati eljárások, praktikák tekintetében, de bormarketing, fogyasztói szokások, trendek elemzése területén is.

- A Noé-hegyi Szent István Borlovagrend új tagokat avatott. Kérlek, mutasd be őket!

- Vágó Kata 2007-ben borrendünk borkirálynője volt. Azóta tanárnőként dolgozik. Tavaly került olyan élethelyzetbe, hogy ismét közelebb tud kerülni a borrendi mozgalomhoz.
Nagy Roland már több, a borrend által szervezett programon részt vett vendégként. Persze maga is készít borokat. Ez bátorította, hogy borlovagi tagságért folyamodjon.
Pokrovenszki Krisztián, mint a Szent István Király Múzeum főigazgatója, szintén vett már részt borrendi eseményeinken, és helyt is adott ilyen jellegű rendezvényeknek. A múzeum 150 éves jubileumi borát is a Noé-Hegyi Szent István Borlovagrend Zászlósbor kiválasztásakor határoztuk meg.
- A székesfehérvári borrendre milyen nagy feladatok várnak az év végéig?

- Az idén a saját rendezvényeink sorában a Márton-napi újbor mustra és az Adventi pincelátogatás szerepel még. Személy szerint az a megtiszteltetés ért, mint a Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége Marketing Bizottságának elnöke, az elnökség tagja, hogy a szövetség hagyományos, VIII. Kárpát-Medencei Borrendek Bálját itt, Székesfehérváron mi rendezzük meg november 14-én. Ez szintén nagy szervezési munkát jelent a számunkra is. De örömmel állunk elébe!

Néhány napja tettem fel a Nagy vörös borok nagy igazsága című írott anyagot. Ez Bor és Piac magazin nagy vörösbortesztje utáni napon rendezett kóstoló tapasztalatai és Bozzai Zsófia főszetrkesztővel és dr. Pásti György a Magyar Agrár és Lelmezéstudományi Egyetemen tanárával készült beszélgetés alapján készült. 

Aki(k)nek hosszú volt az írás, azok kedvéért elkészítettem annak a podcast változatát.

Hallgassák hát és szeressék a nagy vörösborokat.

Is...

Haganyaghoz kattints ide!

 A nagy vörösborok tesztjét követő napon a Bor és Piac magazin jóvoltából az érdeklődők számára is nagyra nyitotta az ajtaját a Magyar Agrártudományi és Élettani Egyetem Vinagora terme. Szakemberek, zsűritagok is jelen voltak, sőt, dr. Pásti György, az egyetem tanára élvezetes előadást tartott a vörös borokról. Még ez előtt Bozzai Zsófia, a Bor és Piac főszerkesztője bemutatta a Magyarország legszebb birtokai közül a kisbirtok kategóriában az előzetes zsűrizést követően azt a három birtokot, amelyek bejutottak a döntőbe. Fejérnek jó hír, hogy az egyik a móri Frei Pince lett. Még ezelőtt, majd mindezek után lehetett kóstolni a szebbnél jobb vörösborokat. A szebb szó ez esetben szó szerint értendő, hiszen ahogy a palack szorításából a poharakba kerültek a nedűk, nagyszerű látványt nyújtottak elegáns lassú sűrű, sötét színükkel. Fenséges pillanatok voltak.

Bár ez itt nem a reklám helye, de egy szubjektív élményt hadd osszak meg minden olvasóval. Az est közepe táján volt egy olyan nedű, aminek kóstolta után azt mondtam, hogy ez után több bort már nem fogyasztok. A társaságunkból voltak, akik ugyanezt tették. Egyhangú volt a megállapítás, miszerint az illata egészen különös likőrös illatot adott, sőt, ízében is lehetett érezni a likőrös hatást, de az elegáns tanninok és négy fajta bor adta lenyűgöző ízhatás csodás volt. A bor neve Grand, házasítás, négy fajta bor kötött benne „szövetséget”, és a különösen markáns hatást a Kékfrankos jelentette. Ez több mint nagy, óriás bor volt! Persze hozzáteszem, számomra – bár többen is nagyon pozitívan beszéltek róla -, hiszen a bort illetően részemről az az alapvetés, hogy mindenkinek az a jó bor - ami neki ízlik.

Akkor és ott beszélgettem Bozzai Zsófiával és dr. Pásti Györggyel.

Olvassák hát.

 Bozzai Zsófia:

- A borászatnak és a borszakmának van-e tennivalója a vörösborok népszerűsítése terén? Ha filmeket nézünk, azokban a borfogyasztás szinte mindig a vörösborhoz kötődik, miközben ma már egészen más fogyasztói trendeket látunk. Milyen a jövője e típusnak,  és szükség van arra, hogy tudatosan erősítsék a vörösborok megbecsülését?

- Valóban egy nemzetközi trend figyelhető meg: a vörösborok valamelyest háttérbe szorultak. A borászatok természetesen igyekeznek alkalmazkodni a fogyasztói igényekhez, ezért egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a fehérborok, a gyöngyözőborok és a pezsgők. Különösen Magyarországon látványos a pezsgők fejlődése, hiszen ma már kiváló minőségű hazai pezsgőket kóstolhatunk e hon borászaitól. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy megfeledkeznénk a vörösborokról. Éppen ellenkezőleg: most rendeztünk egy nagyszabású vörösbor-tesztkóstolót, amelyen számos kiváló tételt bíráltunk. A vörösboroknak továbbra is jelentős és elkötelezett fogyasztói köre van. Sokan kedvelik a klasszikus stílust, a testesebb, magasabb alkoholtartalmú, hordóban érlelt, markáns tanninszerkezetű borokat. Ugyanakkor a mostani kóstolón már nagyon sok modern stílusú vörösborral is találkoztunk. Ezek gyümölcsösebb karakterűek, elegánsabbak, finomabb tanninszerkezettel rendelkeznek. Őszintén szólva nem is emlékszem arra, hogy az utóbbi években ennyire egységesen magas színvonalú mezőnyt bíráltunk volna. Néhány bort ugyan ki kellett zárni, de összességében kimondottan magas minőséget képviselt a mezőny. Én a Merlot és a Syrah bizottságban bíráltam, de a többi zsűri is hasonló tapasztalatokról számolt be. A Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, a nagy vörös cuvée-k, a Kékfrankos alapú házasítások, valamint a Kadarka és a Kékfrankos kategóriák is nagyon szép eredményeket mutattak.

- A Bor és Piac magazin lehet elfogult valamelyik bortípus iránt? A vörös, a fehér vagy éppen a rozé áll közelebb Önökhöz, vagy inkább az a cél, hogy a teljes borkultúrát képviseljék?

- Mi természetesen minden bortípust egyformán fontosnak tartunk és ugyanazzal az elkötelezettséggel képviselünk. Természetesen figyelemmel kísérjük a hazai és a nemzetközi trendeket is. A balatoni rendezvénysorozatunk például elsősorban a fehérborokra épül, mégis tavaly a „Kékülő Balaton” címet adtuk a mesterkurzusnak, mert kíváncsiak voltunk arra, milyen jövő várhat a balatoni vörösborokra. Az eredmények biztatóak voltak, és jól látszik, hogy a borászatok továbbra is fontosnak tartják, hogy kínálatukban a vörösborok is méltó helyet kapjanak.

- A Bor és Piac magazin elsődleges feladata inkább a borral kapcsolatos tudományos ismeretek közvetítése, vagy a borkultúra népszerűsítése?

- A magazin alapvetően szakmai kiadvány. Sok tudományos igényű cikket közlünk, szerzőink között egyetemi oktatók és kutatók is megtalálhatók. Emellett azonban rendezvényeinknek az is fontos célja, hogy minél szélesebb közönség számára tegyék vonzóvá és érthetővé a borkultúrát. Ez a két feladat jól kiegészíti egymást.

- A nyomtatott sajtó jövőjét sokan bizonytalannak látják. Hogy látod a Bor és Piac magazin jövőjét?

- Amíg van rá olvasói igény, szeretnénk a Bor és Piac magazint nyomtatott formában is megjelentetni. Folyamatosan fejlesztjük online felületeinket, erősítjük a weboldalunkat, a közösségi média jelenlétünket, valamint hangsúlyt fektetünk a szakmai rendezvények szervezésére is. Meggyőződésünk, hogy ezek együtt biztosítják a magazin jövőjét.

Pásti György (a képen balra):

- Professzor úr, régen a vörösbornak hatalmas tekintélye volt. A testes, tanninokban gazdag vörösbor számított az első számú bornak. Most viszont mintha a világ egyre inkább a fehérborok felé fordulna. Ez helyénvaló megállapítás?

- Van ebben igazság, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy az elmúlt ötven-hatvan évben zajlott le egy jelentős átrendeződés. A hagyományos bortermelő országokban, különösen a mediterrán térségben mindig is a kékszőlő dominált. A termőterületek mintegy 60–65 százalékán vörösborszőlőt termesztettek, amit természetesen az ottani éghajlati adottságok is indokoltak. Ezzel szemben Közép-Európában, így Magyarországon is inkább a fehérbor volt meghatározó. Éppen a mai beszélgetésre készülve néztem utána az adatoknak: 1982-ben Magyarország szőlőterületének mindössze 19 százalékát foglalta el a kékszőlő. Ma ez már közel 40 százalék. Ez az átrendeződés elsősorban a nyolcvanas és kilencvenes években gyorsult fel. Ebben szerepet játszottak azok az orvosi kutatások is, amelyek a vörösbor polifenoljainak kedvező élettani hatásaira hívták fel a figyelmet. Emiatt a vörösborok iránti kereslet ugrásszerűen megnőtt. Ehhez társult a kis fahordós érlelés térhódítása is. A hordó markáns íz- és illatvilága elsősorban a vörösboroknak állt jól, így ez tovább erősítette a vörösborok népszerűségét. Magyarországon néhány év késéssel ugyan, de ugyanez a folyamat zajlott le. Az elmúlt öt-tíz évben azonban ismét változás figyelhető meg. A fogyasztók új stílusokat keresnek. Egyre inkább előtérbe kerülnek az alacsonyabb alkoholtartalmú, könnyedebb, elegánsabb, gyümölcsösebb borok. A nagy testű, nehéz vörösborok iránt ugyan továbbra is van igény, de már jóval kisebb, mint korábban. Ez inkább persze hullámzás, mintsem végleges fordulat.

- Egy igazán nagy vörösbor azért még mindig különleges élményt jelenthet, ugye?

- Természetesen. De fontos látni, hogy nem minden fogyasztó ugyanazt keresi. Mindig az átlagfogyasztóból kell kiindulni. Az, aki mélyebben foglalkozik a borral, szívesen megismeri a nagy testű, hosszú érlelésű vörösborokat. Az átlagvásárló viszont többnyire azt választja, amit a boltokban lát, amiről hall, vagy amit ajánlanak neki. Ma ezek jellemzően a könnyebb, gyümölcsös karakterű borok. Ezek általában fiatalon fogyasztandók, rövidebb életűek, és többnyire kedvezőbb az áruk is, hiszen az előállításuk kevésbé költséges.

- Én mindig azt vallom, hogy mindenkinek az a jó bor, amelyik neki ízlik. Önnek melyik bor áll a legközelebb a szívéhez?

- Nálam ez az évek során sokat változott. Külön kell választani a szakmai kóstolókat és a saját ízlésemet. Ha a magánembert kérdezi, akkor ma elsősorban a könnyedebb, elegáns, illatos – de nem túlzóan illatos – fehérborokat kedvelem. Emellett a szép rozéborokat is nagyon szeretem. Magyarországon több olyan pincészet is van, amely ezeket kiemelkedő színvonalon készíti. Persze egy komolyabb, öt-hat éves vörösbort is szívesen megkóstolok. A tegnapi bírálaton én vezettem azt a bizottságot, amely a vörös küvéket értékelte. Körülbelül húsz mintát kóstoltunk, és bátran állíthatom, hogy a minták döntő többsége tisztességes, jó minőséget képviselt. A nagy vörös küvék általában a bordeaux-i mintát követik, vagyis Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc és Merlot házasításából készülnek. Ezeknek az erőssége a harmónia. Nem emelkedik ki külön a tannin, a sav, vagy a fahordó hatása, hanem minden szépen egyensúlyban van. Ugyanakkor volt néhány olyan házasítás is, amely nem ezt a klasszikus receptet követte. Kékfrankos vagy akár Syrah is került beléjük, és ezek is nagyon szép eredményt mutattak. A Kékfrankos például kellemes savgerincet, meggyes karaktert adhat a bornak, ami sok esetben kifejezetten előnyére válik.

- Néhány éve egy kékfrankos-konferencián felvetettem a kérdést, hogy miért akarunk mindig francia házasításokkal versenyezni? Miért nem inkább a hazainak számító Kékfrankosra építjük a nemzetközi sikereinket?

- Ez részben marketingkérdés. Rendkívül költséges felépíteni egy új márkát vagy új borstílust a világpiacon. Ennél azonban fontosabb szakmai szempont is van. Ha egy házasítás jól sikerül, senki nem azt keresi benne, hogy melyik fajta milyen arányban szerepel. A Kékfrankos nagyon sokat hozzá tud tenni egy küvéhez. Olyan karaktereket adhat, amelyek gazdagabbá, összetettebbé teszik a bort. Nem az a lényeg, hogy önállóan szerepeljen, hanem hogy a házasítás egésze harmonikusabb legyen.

- Említette a fehérborokat. Számomra a száraz szamorodni az egyik legnagyobb fehérbor, mégis úgy érzem, hogy ez mára szinte eltűnt, és Tokajban is azt tapasztalom, hogy alig készítik. Mi lehet ennek az oka?

- Szerintem ennek két oka van. Az első nagyon prózai: rendkívül nehéz elkészíteni. A száraz szamorodni különleges borstílus. Érlelése során a hordóban a bor felszínén hártyaképző élesztők telepednek meg. Ez némileg emlékeztet a spanyol sherry készítésére, azzal a különbséggel, hogy Tokaj pincéiben jóval alacsonyabb, 12–13 °C körüli hőmérsékleten dolgoznak ezek a helyi élesztőtörzsek. Ezek alakítják ki azt az egyedi aromavilágot, amelyet én személy szerint nagyon kedvelek. A másik ok még egyszerűbb: nincs rá megfelelő kereslet. Az átlagfogyasztó sokszor azt sem tudja, hogy létezik ez a borstílus. Ha pedig meglátja a Tokaji feliratot, gyakran automatikusan édes bort vár. Amikor megkóstolja, és egy száraz bort kap, csalódik, mert nem ezt várta. Pedig a száraz szamorodni Tokaj egyik legkülönlegesebb értéke.

- Mint említettem, mindenkinek az a jó bor, ami neki ízlik. A borokat tanító számára van olyan bor, ami különlegesen ízlik?

- Ó, nincs, nem is lehet! Hiszen nekem a mindennapi munkámat a bor jelenti, és ebből adódóan teljesen más a borok megítélése a számomra. De természetesen minden jó bor ízlik a számomra…!

A Magyar Sommelier Szövetség idén is megrendezte a nemzetközi bajnokságot. A nemzetközi viadalt, miként a magyar bajnokságot is a hazai színekben versenyző nyerte.

A nemzetközi bajnokság dobogósai:

1. Sebastian Giraldo Makovej (Magyarország)
2. Maria Boumpa (Egyesült Királyság)
3. Lukas Wiegman (Hollandia)

A magyar bajnokság dobogósai:

1. Sebastian Giraldo Makovej
2. Kovács Péter
3. Pajzs Dávid

A legfiatalabb Sommelier: Krisitan Harjac (Horvátország)

Akkor és ott, a verseny kezdete előtt adták át a Par Exellence díjakat is. Ezeket a Zwack Kerekedőház a Kereskedők, Annoni Gianni a Pomo ’d Oro a Vendéglátó, Thummerer Pincészet a Termelő, Dr. Zsófi Zsolt főiskolai tanár Oktató, Sue Tolson Szakíró kategóriában kapták meg az előző esztendőben végzett munkájuknak köszönhetően lettek kiválasztottak, Pohl Péter a Sauska Pincészet borásza pedig dr. Kosárka József díjat kapott.

A rendezvény előtt Fabók Mihály-al, Magyarország örökös Sommelier bajnokával beszélgettünk erről a különleges mesterségről, hivatásról

- A hazai Sommelier szakma egyik veteránjának számítasz – természetesen a szó legjobb értelmében –, hiszen az elsők között voltál, akik sorra nyerték ezeket a versenyeket. Mit jelentett ez számodra akkor, amikor még pályakezdő, fiatal szakember voltál?

- Erre szoktam azt mondani, hogy a jó bor konzervál. Persze csak akkor, ha jó borokat fogyasztunk, és a mennyiségre is odafigyelünk. Ez nekem a szakmámból adódóan soha nem jelentett problémát. Nagyon sok kóstolóra járok, mindig éreztem ennek a felelősségét. Visszatérve a versenyekre: számomra ezek mindig nagyon sokat jelentettek, mert folyamatosan inspiráltak arra, hogy még többet tanuljak. Olyan kollégákkal találkozhattam, akikről bátran elmondható, hogy a világ legjobb szakemberei közé tartoztak, és ők is megmérettették magukat ezeken a versenyeken. Így pontosan láttam, hová kell fejlődnöm, és ezt a szemléletet a munkám során is igyekeztem kamatoztatni. Hiszen végső soron ez volt a lényeg.

- Véleményed szerint Magyarországon a Sommelier szakma megbecsültsége és színvonala elérte már azt a szintet, amely nemzetközi elismerésre is méltó lehet?

- Szerintem még korántsem. Ezen még nagyon sokat kell dolgozni. Az ilyen rangos nemzetközi Sommelier-bajnokságok, amelyeket Magyarországon rendeznek, kiváló lehetőséget teremtenek arra, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, és bemutassuk ennek a szakmának a szépségeit, miként a nehezét is. A Sommelier munkája nagyon régi, ősi mesterség e hazában, régen pohárnoknak nevezték, sőt a királyi udvarban a főpohárnok az egyik legfontosabb bizalmi ember volt. Ő választotta ki a megfelelő borokat, részt vett az ételek összeállításában, és számos udvari feladatot is ellátott. A mai Sommelier tulajdonképpen egy italmenedzser. Nemcsak a borokkal foglalkozik, hanem az étterem teljes italkínálatáért felel. Ő a „gazdája” ezeknek a termékeknek, ahogyan a séf a konyhának. Válogat, irányít, szervez, meghatározza a munkafolyamatokat, így rendkívül összetett és sokrétű hivatás.

- Nemcsak gyakorlod ezt a szakmát, hanem magas szinten oktatod is. Vannak már olyan tanítványaid, akikre azt mondhatod: igen, megérte tanítani őket, mert már felvették a legjobbakkal a versenyt itthon, sőt, külföldön is?

- Sőt, mi több, nekem is folyamatosan tanulnom kell, hogy tartani tudjam velük a lépést. Nagyon sok olyan kolléga van, aki egykor tanulóként dolgozott például a Gundel Étteremben, és ma már kiváló szakember. Az egyik legkedvesebb kollégám Cseke Gábor, akit mindenképpen megemlítenék. Ő is számos nemzetközi bajnokságon vett részt. Ahogy mondtam, ez egy olyan szakma, amely egész életen át tartó tanulást igényel. És nemcsak a csúcsgasztronómiáról beszélünk. Egy kisebb étteremben, ahol szerényebb a borkínálat, ugyanúgy fontos, hogy a vendég megfelelő kiszolgálást kapjon. Akár egyetlen pohár bor felszolgálásáról van szó, annak is meg kell adni a módját.

- Véleményed szerint a honi éttermek „vevők” e szakemberekre?

- Vannak, akik és ahol igen, de meglátásom szerint sokkal több étteremnek kellen foglalkoztatni a borok, az italok menedzsereit! Bízom benne, ez az idő előbb, utóbb eljön, persze jobb lenne előbb, mint utóbb!