A nagy vörösborok tesztjét követő napon a Bor és Piac magazin jóvoltából az érdeklődők számára is nagyra nyitotta az ajtaját a Magyar Agrártudományi és Élettani Egyetem Vinagora terme. Szakemberek, zsűritagok is jelen voltak, sőt, dr. Pásti György, az egyetem tanára élvezetes előadást tartott a vörös borokról. Még ez előtt Bozzai Zsófia, a Bor és Piac főszerkesztője bemutatta a Magyarország legszebb birtokai közül a kisbirtok kategóriában az előzetes zsűrizést követően azt a három birtokot, amelyek bejutottak a döntőbe. Fejérnek jó hír, hogy az egyik a móri Frei Pince lett. Még ezelőtt, majd mindezek után lehetett kóstolni a szebbnél jobb vörösborokat. A szebb szó ez esetben szó szerint értendő, hiszen ahogy a palack szorításából a poharakba kerültek a nedűk, nagyszerű látványt nyújtottak elegáns lassú sűrű, sötét színükkel. Fenséges pillanatok voltak.
Bár ez itt nem a reklám helye, de egy szubjektív élményt hadd osszak meg minden olvasóval. Az est közepe táján volt egy olyan nedű, aminek kóstolta után azt mondtam, hogy ez után több bort már nem fogyasztok. A társaságunkból voltak, akik ugyanezt tették. Egyhangú volt a megállapítás, miszerint az illata egészen különös likőrös illatot adott, sőt, ízében is lehetett érezni a likőrös hatást, de az elegáns tanninok és négy fajta bor adta lenyűgöző ízhatás csodás volt. A bor neve Grand, házasítás, négy fajta bor kötött benne „szövetséget”, és a különösen markáns hatást a Kékfrankos jelentette. Ez több mint nagy, óriás bor volt! Persze hozzáteszem, számomra – bár többen is nagyon pozitívan beszéltek róla -, hiszen a bort illetően részemről az az alapvetés, hogy mindenkinek az a jó bor - ami neki ízlik.
Akkor és ott beszélgettem Bozzai Zsófiával és dr. Pásti Györggyel.
Olvassák hát.
Bozzai Zsófia:

- A borászatnak és a borszakmának van-e tennivalója a vörösborok népszerűsítése terén? Ha filmeket nézünk, azokban a borfogyasztás szinte mindig a vörösborhoz kötődik, miközben ma már egészen más fogyasztói trendeket látunk. Milyen a jövője e típusnak, és szükség van arra, hogy tudatosan erősítsék a vörösborok megbecsülését?
- Valóban egy nemzetközi trend figyelhető meg: a vörösborok valamelyest háttérbe szorultak. A borászatok természetesen igyekeznek alkalmazkodni a fogyasztói igényekhez, ezért egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a fehérborok, a gyöngyözőborok és a pezsgők. Különösen Magyarországon látványos a pezsgők fejlődése, hiszen ma már kiváló minőségű hazai pezsgőket kóstolhatunk e hon borászaitól. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy megfeledkeznénk a vörösborokról. Éppen ellenkezőleg: most rendeztünk egy nagyszabású vörösbor-tesztkóstolót, amelyen számos kiváló tételt bíráltunk. A vörösboroknak továbbra is jelentős és elkötelezett fogyasztói köre van. Sokan kedvelik a klasszikus stílust, a testesebb, magasabb alkoholtartalmú, hordóban érlelt, markáns tanninszerkezetű borokat. Ugyanakkor a mostani kóstolón már nagyon sok modern stílusú vörösborral is találkoztunk. Ezek gyümölcsösebb karakterűek, elegánsabbak, finomabb tanninszerkezettel rendelkeznek. Őszintén szólva nem is emlékszem arra, hogy az utóbbi években ennyire egységesen magas színvonalú mezőnyt bíráltunk volna. Néhány bort ugyan ki kellett zárni, de összességében kimondottan magas minőséget képviselt a mezőny. Én a Merlot és a Syrah bizottságban bíráltam, de a többi zsűri is hasonló tapasztalatokról számolt be. A Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, a nagy vörös cuvée-k, a Kékfrankos alapú házasítások, valamint a Kadarka és a Kékfrankos kategóriák is nagyon szép eredményeket mutattak.
- A Bor és Piac magazin lehet elfogult valamelyik bortípus iránt? A vörös, a fehér vagy éppen a rozé áll közelebb Önökhöz, vagy inkább az a cél, hogy a teljes borkultúrát képviseljék?
- Mi természetesen minden bortípust egyformán fontosnak tartunk és ugyanazzal az elkötelezettséggel képviselünk. Természetesen figyelemmel kísérjük a hazai és a nemzetközi trendeket is. A balatoni rendezvénysorozatunk például elsősorban a fehérborokra épül, mégis tavaly a „Kékülő Balaton” címet adtuk a mesterkurzusnak, mert kíváncsiak voltunk arra, milyen jövő várhat a balatoni vörösborokra. Az eredmények biztatóak voltak, és jól látszik, hogy a borászatok továbbra is fontosnak tartják, hogy kínálatukban a vörösborok is méltó helyet kapjanak.
- A Bor és Piac magazin elsődleges feladata inkább a borral kapcsolatos tudományos ismeretek közvetítése, vagy a borkultúra népszerűsítése?
- A magazin alapvetően szakmai kiadvány. Sok tudományos igényű cikket közlünk, szerzőink között egyetemi oktatók és kutatók is megtalálhatók. Emellett azonban rendezvényeinknek az is fontos célja, hogy minél szélesebb közönség számára tegyék vonzóvá és érthetővé a borkultúrát. Ez a két feladat jól kiegészíti egymást.
- A nyomtatott sajtó jövőjét sokan bizonytalannak látják. Hogy látod a Bor és Piac magazin jövőjét?
- Amíg van rá olvasói igény, szeretnénk a Bor és Piac magazint nyomtatott formában is megjelentetni. Folyamatosan fejlesztjük online felületeinket, erősítjük a weboldalunkat, a közösségi média jelenlétünket, valamint hangsúlyt fektetünk a szakmai rendezvények szervezésére is. Meggyőződésünk, hogy ezek együtt biztosítják a magazin jövőjét.
Pásti György (a képen balra):
- Professzor úr, régen a vörösbornak hatalmas tekintélye volt. A testes, tanninokban gazdag vörösbor számított az első számú bornak. Most viszont mintha a világ egyre inkább a fehérborok felé fordulna. Ez helyénvaló megállapítás?
- Van ebben igazság, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy az elmúlt ötven-hatvan évben zajlott le egy jelentős átrendeződés. A hagyományos bortermelő országokban, különösen a mediterrán térségben mindig is a kékszőlő dominált. A termőterületek mintegy 60–65 százalékán vörösborszőlőt termesztettek, amit természetesen az ottani éghajlati adottságok is indokoltak. Ezzel szemben Közép-Európában, így Magyarországon is inkább a fehérbor volt meghatározó. Éppen a mai beszélgetésre készülve néztem utána az adatoknak: 1982-ben Magyarország szőlőterületének mindössze 19 százalékát foglalta el a kékszőlő. Ma ez már közel 40 százalék. Ez az átrendeződés elsősorban a nyolcvanas és kilencvenes években gyorsult fel. Ebben szerepet játszottak azok az orvosi kutatások is, amelyek a vörösbor polifenoljainak kedvező élettani hatásaira hívták fel a figyelmet. Emiatt a vörösborok iránti kereslet ugrásszerűen megnőtt. Ehhez társult a kis fahordós érlelés térhódítása is. A hordó markáns íz- és illatvilága elsősorban a vörösboroknak állt jól, így ez tovább erősítette a vörösborok népszerűségét. Magyarországon néhány év késéssel ugyan, de ugyanez a folyamat zajlott le. Az elmúlt öt-tíz évben azonban ismét változás figyelhető meg. A fogyasztók új stílusokat keresnek. Egyre inkább előtérbe kerülnek az alacsonyabb alkoholtartalmú, könnyedebb, elegánsabb, gyümölcsösebb borok. A nagy testű, nehéz vörösborok iránt ugyan továbbra is van igény, de már jóval kisebb, mint korábban. Ez inkább persze hullámzás, mintsem végleges fordulat.
- Egy igazán nagy vörösbor azért még mindig különleges élményt jelenthet, ugye?
- Természetesen. De fontos látni, hogy nem minden fogyasztó ugyanazt keresi. Mindig az átlagfogyasztóból kell kiindulni. Az, aki mélyebben foglalkozik a borral, szívesen megismeri a nagy testű, hosszú érlelésű vörösborokat. Az átlagvásárló viszont többnyire azt választja, amit a boltokban lát, amiről hall, vagy amit ajánlanak neki. Ma ezek jellemzően a könnyebb, gyümölcsös karakterű borok. Ezek általában fiatalon fogyasztandók, rövidebb életűek, és többnyire kedvezőbb az áruk is, hiszen az előállításuk kevésbé költséges.
- Én mindig azt vallom, hogy mindenkinek az a jó bor, amelyik neki ízlik. Önnek melyik bor áll a legközelebb a szívéhez?
- Nálam ez az évek során sokat változott. Külön kell választani a szakmai kóstolókat és a saját ízlésemet. Ha a magánembert kérdezi, akkor ma elsősorban a könnyedebb, elegáns, illatos – de nem túlzóan illatos – fehérborokat kedvelem. Emellett a szép rozéborokat is nagyon szeretem. Magyarországon több olyan pincészet is van, amely ezeket kiemelkedő színvonalon készíti. Persze egy komolyabb, öt-hat éves vörösbort is szívesen megkóstolok. A tegnapi bírálaton én vezettem azt a bizottságot, amely a vörös küvéket értékelte. Körülbelül húsz mintát kóstoltunk, és bátran állíthatom, hogy a minták döntő többsége tisztességes, jó minőséget képviselt. A nagy vörös küvék általában a bordeaux-i mintát követik, vagyis Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc és Merlot házasításából készülnek. Ezeknek az erőssége a harmónia. Nem emelkedik ki külön a tannin, a sav, vagy a fahordó hatása, hanem minden szépen egyensúlyban van. Ugyanakkor volt néhány olyan házasítás is, amely nem ezt a klasszikus receptet követte. Kékfrankos vagy akár Syrah is került beléjük, és ezek is nagyon szép eredményt mutattak. A Kékfrankos például kellemes savgerincet, meggyes karaktert adhat a bornak, ami sok esetben kifejezetten előnyére válik.
- Néhány éve egy kékfrankos-konferencián felvetettem a kérdést, hogy miért akarunk mindig francia házasításokkal versenyezni? Miért nem inkább a hazainak számító Kékfrankosra építjük a nemzetközi sikereinket?
- Ez részben marketingkérdés. Rendkívül költséges felépíteni egy új márkát vagy új borstílust a világpiacon. Ennél azonban fontosabb szakmai szempont is van. Ha egy házasítás jól sikerül, senki nem azt keresi benne, hogy melyik fajta milyen arányban szerepel. A Kékfrankos nagyon sokat hozzá tud tenni egy küvéhez. Olyan karaktereket adhat, amelyek gazdagabbá, összetettebbé teszik a bort. Nem az a lényeg, hogy önállóan szerepeljen, hanem hogy a házasítás egésze harmonikusabb legyen.
- Említette a fehérborokat. Számomra a száraz szamorodni az egyik legnagyobb fehérbor, mégis úgy érzem, hogy ez mára szinte eltűnt, és Tokajban is azt tapasztalom, hogy alig készítik. Mi lehet ennek az oka?
- Szerintem ennek két oka van. Az első nagyon prózai: rendkívül nehéz elkészíteni. A száraz szamorodni különleges borstílus. Érlelése során a hordóban a bor felszínén hártyaképző élesztők telepednek meg. Ez némileg emlékeztet a spanyol sherry készítésére, azzal a különbséggel, hogy Tokaj pincéiben jóval alacsonyabb, 12–13 °C körüli hőmérsékleten dolgoznak ezek a helyi élesztőtörzsek. Ezek alakítják ki azt az egyedi aromavilágot, amelyet én személy szerint nagyon kedvelek. A másik ok még egyszerűbb: nincs rá megfelelő kereslet. Az átlagfogyasztó sokszor azt sem tudja, hogy létezik ez a borstílus. Ha pedig meglátja a Tokaji feliratot, gyakran automatikusan édes bort vár. Amikor megkóstolja, és egy száraz bort kap, csalódik, mert nem ezt várta. Pedig a száraz szamorodni Tokaj egyik legkülönlegesebb értéke.
- Mint említettem, mindenkinek az a jó bor, ami neki ízlik. A borokat tanító számára van olyan bor, ami különlegesen ízlik?
- Ó, nincs, nem is lehet! Hiszen nekem a mindennapi munkámat a bor jelenti, és ebből adódóan teljesen más a borok megítélése a számomra. De természetesen minden jó bor ízlik a számomra…!


A rendezvény előtt Fabók Mihály-al, Magyarország örökös Sommelier bajnokával beszélgettünk erről a különleges mesterségről, hivatásról
- Nemcsak gyakorlod ezt a szakmát, hanem magas szinten oktatod is. Vannak már olyan tanítványaid, akikre azt mondhatod: igen, megérte tanítani őket, mert már felvették a legjobbakkal a versenyt itthon, sőt, külföldön is?
A hazai borversenyek világa a hegyközségi szintről indul, és az Országos Borverseny csúcsán teljesedik ki. A borok útja lépcsőzetesen vezet a helyi megmérettetésektől a borvidéki versenyeken át egészen az ország legelismertebb szakmai zsűrijéig.
A Gál Szőlőbirtok és Pincészet, valamint Günzer Tamás Pincészete közösen kapta a legeredményesebb borászatnak járó elismerést.
Nézzük, Fejér vármegye borász kiválóságai közül kik indultak és milyen eredményeket értek el?
Két arany jutott a Czakó Birtoknak (Etyek-Buda), a Zenit 2024, Kékfrankos Rozé 2025 nedű volt ilyen remekmű.


A Velence-tavi Szent-Benedictus Borlovagrend megtartotta az immár 33. hagyományos Orbán-napi borünnepet. A résztvevők Kápolnásnyéken, a Vörösmarty Emlékháznál, a Liszt Művészház nagytermében gyülekeztek. A kezdésig az újbóli találkozások öröme okozott remek perceket a közelről-távolról érkezettek számára. Összecsendült több pohár, majd kezdetét vette az ünnepség.
Délután borrendi ruhában vonultak fel a borlovagrendek tagjai a Vörösmarty Pince melletti színpadhoz. A köszöntők és a pákozdi Pipacs Néptáncegyüttes műsorát követően átadták a Fejér Vármegye borverseny és az Etyek-Budai Borverseny érmeit. Kiemelkedett a Csóbor Pincészet a vármegyei borverseny 2, az Etyek-budai borverseny 9 aranyérmével, és itt hirdették ki, hogy a 15 ország részvételével lezajlott nemzetközi Vinagora borversenyen aranyérmet kaptak a legjobb magyar borért, a Cabernet Sauvignon Őrláng nedűért. Említést érdemel Döme János Savi Rosa és Czakó Tamás Shiraz bora, mindkettő Nagy Arany minősítést érdemelt ki a zsűritől!
A kiváló nap zárásaként a csapat a Vörösmarty pincében beszélgetésekkel tarkított vacsorával zárta.
Fejér székhelyén rendezték meg a 2016-i Fejér bor versenyt. Előtte a Dinnyés Ferenc, a Noé-hegyi Szent István Borlovagrend nagymestere által rendezett és irányított bírálók által értékelt borok adták át ezúttal. A Fejér vármegye bora díjat a Móri Geszler Pincészet, a legjobb fehér bor különdíjét a Köllő Zsolt Pince (Pázmánd), rozé különdíjat a Csóbor Pincészet (Agárd), a legjobb vörös borét a Koncsak Pince kapta a bírák ítélete alapján.
Geszler Borászat
Ebben az esztendőben immár 27. alkalommal rendezték meg a tiszteletet érdemlő nemzetközi borversenyt, a Vinagora viadalát. Szokás szerint most is sokszáz nedű versengett egymással a díjakért.
A legjobb fajtaborok közé kerültek:
Mindhárom bor az Etyek-Budai Borvidék „szülötte”.
Frazír 2025 - Anonym Pince, Szövényi Áron.
Ezüstérmes 100 bor lett, köztük az alábbi Fejér megyei alkotók terméke:
Királyleányka 2025 – Cardium Borház
Repülőgéppel sabrage-olt tradicionális pezsgővel robbantotta be új korszakát az Etyeki Kúria a 30. születésnapján. A borászat nemcsak új pezsgő üzletágát mutatta be, történelmet írt.

400 éves tőke, 1700 éves bor – a borvilág legdurvább rekordjai