„Ha tokajit iszunk, éreznünk kell,
hogy van Gondviselés felettünk,
mert annyi gyönyört, mint ez a bor,
csak egy végtelen jóságos Isten nyújthat.”
(Voltaire)
Méghogy Erdő(bénye) mellett nem jó lakni... A régi dalban valóban sok fát kellett hasogatni az erdő mellett, de ez a tevékenység ma már nem rongálja az erdő(bénye) varázsát. A táj, a környék, a hegy különös hangulattal szolgál, és mivel e település Tokaj-Hegyalja része, így aki ide jár, az jól jár, mert míves tokaji borokat is kóstolhat. Erdőbényén van a Béres Szőlőbirtok és Pincészet, a helység határában 45 hektár területen. Itt termelik a szőlőt, és készítik a kiváló borokat. Egy csepp, két csepp, öt csepp meg tíz, bizony jócskán csurran, cseppen a finomság. Több, mint 30 fajta termék kapható Béreséknél, közte hat pálinka. Büszkélkedhetnek kiváló száraz, édes borral, prémium nedűkkel és persze aszúkkal is. Ünnepi év az idei, a Béres csepp 50, a borbirtok meg 20 éves jubileumát ünnepli!
- Azt valljuk, hogy a tokaji bor és a Béres Csepp egy ponton mindenképpen összeköthető, hiszen mindkettő hungarikum. Ezt szolgálni, értékét, hírnevét, rangját építeni megtisztelő, nemes és egyúttal felelősségteljes feladat – mondta Regéczy-Béres Melinda, Béres József unokája, a szőlőbirtok igazgatója.
Bizony nem véletlenül emlegettem a cseppeket, hiszen a legendás Béres csepp is e család tulajdona. A tokaji bor nem csupán cseppként, de a nemes nedűként gyógyító hatással bír. De gyógyító ereje is van?
- A tokaji borok gyógyító hatásáról számos feljegyzés, kutatás, hiedelem létezik. Általános egészségjavító hatást tulajdonítanak a tokaji boroknak, emésztő- és idegrendszeri panaszok gyógyításában, a vérszegénység megelőzésében is fontos szerepük van. Javítja a fizikai ellenálló-képességet, csontképződés szempontjából kedvező a foszfortartalma miatt. Elődjeink sem tévedtek a bor jótékony erejét illetően, sőt, egyes borokat évszázadokon át gyógyszernek tartottak. A Magyar Gyógyszerkönyv még a XX. század második harmadában is külön passzust szentelt a tokaji szamorodninak és a tokaji aszúnak. A tudományos vizsgálatok napjainkra igazolták, hogy a mértékletes borfogyasztás kedvező hatású lehet a 45 éven felüli férfiak és az 55 éven felüli nők számára a koszorúér-betegség kockázatának csökkentését illetően. Kulcsszó a mértékletesség: nőknek naponta 1 dl, férfiaknak naponta 2 dl fogyasztása ajánlható étkezésekhez kötve. Louis Pasteur szerint: "a bor a legegészségesebb, leghigiénikusabb ital"– erősítette meg a felvetést Regéczy-Béres Melinda.
Béresék 2002-ben vásárolták meg a birtokot Erdőbényén és pincészet kialakításába kezdtek. A céljuk a kezdetektől az volt, hogy a Birtokhoz tartozó történelmi dűlőkből származó szőlőből modern szemlélettel és eszközökkel, megfelelő technológiával Tokaj-Hegyalja rangjához méltó, nagy borokat alkossanak. Húsz év után elmondhatják, hogy céljukat elég hamar teljesítették, és a maguk elé tűzött magas elvárásokból semmit nem engedtek. A szőlő és a bor szeretete mindig élt családjukban. Apai nagyapja – a cseppjeiről jól ismert tudós, id. dr. Béres József, – a kisvárdai kertjében gondozta a szőlőt, melyből bort is készített a saját örömére. Anyai ágon a nagymamája testvéréhez jártak évről évre szüretre a szeretettel gondozott szőlőbe. Adott volt hát a hagyomány, jött is a folytatás.
A rendszerváltás után sorra nyíltak meg a családi pincészetek, a szülei is elindultak, hogy megismerkedjenek a magyar borokkal, és bejárták az ország borvidékeit. Szívüknek a legkedvesebb a tokaji borvidék lett. Nem véletlenül. Mert a tokaji terroir különleges, fantasztikus, a botritis penész aszút varázsoló jósága mind, mind megadják a lehetőséget arra, hogy különös finomságokat alkossanak. Megvolt 2003-ban az első szüret, elkészültek az első Béres-borok: a Béres Tokaji Furmint, a Béres Tokaji Hárslevelű és a Béres Tokaji Cuvée. A 2003-as Béres Furmint később számos rangos hazai és nemzetközi díj nyerteseként megalapozta a borászat jó hírnevét. Megalakult a Tokaji Borbarátnők Társasága, amelynek egyik alapító tagja Béres Klára volt, míg Regéczy-Béres Melinda 2010-ben csatlakozott a közösséghez. A Lőcse, Omlás, Diókút dűlők azóta is ontják Erdőbénye aranyát, az „aranyműves” Regéczy-Béres családnak köszönhetően.
- Nekem nagyon fontos a nagyapám és a szüleim szellemi öröksége. A munka iránti alázat, a család szeretete, a kitartás, a hit, a szorgalom. A megismerés vágya és mindaz, amiket általuk tanultam, és amiket tovább szeretnék adni. A mulandó fizikai örökségnél jóval fontosabb a lelkiség, amit ránk hagytak, ami összetartja a családunkat, a vállalatunkat, ami mértéket jelent nekem nap mint nap – vélte Melinda.
Béresék nem afféle magányos borkészítők, nagyon is közösségi emberek. Ezért 2009 augusztusában elindították a Bor, mámor… Bénye fesztiválsorozatot, amelynek célja, hogy minél szélesebb körrel megismertessék Tokaj-Hegyalja egyik legszebb települését, Erdőbényét borászataival, mezőgazdasági termelőivel, gasztronómiájával, kézműves mestereivel és kulturális értékeivel együtt. Öt év múlva, 2014-re már a hazai borvidékek egyik leglátogatottabb programjává nőtte ki magát a rendezvény, de fiatalos, kötetlen hangulatát szerencsére így is sikerült megőriznie, sőt fokozni tudták azt évről, évre. Tulajdonképpen jobb, magyarabb, (naná, hiszen a MIENK!) a franciák büszkeségénél, a Bor, mámor... Provance jelenségnél. Erdőbényét, a szinte zsáktelepülésként számontartott falut körülöleli a természet: hegyek, meredek szőlőskertek karolják át az eredendő szépséget, a településen tapintani lehet a nyugalmat. Hosszú órák tűnnek csupán perceknek, miközben az ember pohár furminttal a kezében lustán elnyújtózik a függőágyban vagy a pokrócon és jóleső érzéssel szürcsöli a hegy levét. Nagyjából ez a varázslatos élmény biztosítja a Bor, mámor… Bénye kezdőpontját, amelyet számos program és gasztro kiállító tesz teljessé. Mert: '” Vitézek! Mi lehet, e széles föld felett, szebb dolog... ” - ennél. Balassi idejében is volt bor, bor okozta mámor, így még jó, hogy akik idejönnek e napokra, azok igyekeznek vitézül helytállni.
-Annyira más errefelé az élet ritmusa! Ez a ritmus közelebb van a természethez, aki ide jön, rögtön érzi az otthonosságot. Vannak helyek, ahol az ég meg a föld közel kerül egymáshoz, na, Erdőbénye ilyen – vallotta hittel Regéczy-Béres Melinda.
A sportot is a zászlójukra tűzték. Fiataloknak, örök ifjaknak hirdették meg idén ötödször a Drótszamár Fesztivált, amit a hegyikerékpározás szerelmeseinek ajánlottak. Több száz lelkes bringás érkezik egy versenyre, túrára az Erdőbénye környéki szőlők és erdők között. Lehetőség ez a legtapasztaltabbaktól a legkevésbé tapasztaltakig, a legidősebbektől a legfiatalabbakig e szépségekben gazdag vidék felfedezésére különböző távokon és korosztályokkal. Három távon – 16, 42, és 60 kilométer - mérethetik magukat a kétkerekes gladiátorok. A férfiak 5, a hölgyek három korosztályban indulhatnak, mit is mondhatnánk erre: nem játék ez gyerek, de mégis jó!
Aki nem hiszi, próbálja ki. Erdőbényén, a hegyekben...
Én már jártam ott, találkoztam Béres borral, a Furmint kiváló volt. Gyümölcsök tolakodtak a számban, hemzsegtek a citrusok, de kikandikált a körte is. Valahogy ilyennek képzelem a Furmintot, ami számomra ugyanaz fehérben, mint a kékfrankos vörösben. Szóval magyar. Szerencsére Tokaj-Hegyalján szeretik ezt a fajtát, bár több borvidéken is így lenne. Ha már magyar...
És hol volt, hol, hej, az a boldog gyermekkor, amikor debreceni kis srácként többször nyaralhattam Erdőbényén anyukámék vállalati üdülőjében! Akkor még leginkább a játék, a foci izgatott. Életre szólóan megmaradt az egyik nyaralás utáni hazautazás előtti pillanat: vártuk a buszt, közben fociztunk. Elgurult a pöttyös, veszedelmesen közelített a patak medre felé. Nosza, utána iramodtam, nehogy vizes legyen már a kedvenc játékszer! Még az utolsó pillanatban át tudtam rúgni a túlsó partra, én meg a lendülettől bang, a patak vízében landoltam. És ha ez még nem volt elég, azt láttam, hogy tőlem egy méterre egy kígyó hunyorog és nyaldossa a szája szélét. Ki gondolta volna, hogy hamarabb felérek a patak partjára, mint ahogy lerepültem onnan...
Ez volt az első találkozásom Erdőbényével, azóta is kedvelem e települést. Miként a borait is...!
