Székesfehérváron a Noé-Hegyi Szent István Borlovagrend szervezésében a Köfém Művelődési Házban tartották meg az új borok mustráját. Ezen 12 borosgazda 35 nedűje mérettette meg magát. A borok kóstolása közben a zsűri egyre nehezebb helyzetbe került, hiszen a belövő bor is jónak találtatott. Mint Renner László, a zsűri egyik tagja elmondta, a belövő bor akár az aranyérem aljára, vagy az ezüstérmes borok tetejére kerülhetett volna. Időigényes feladat volt a 35 tétel elbírálása, de végül eredménnyel jártak. Négy termék kapott aranyérmet, mind a négy Velence-tavi borászé lett, a legmagasabb pontszámot a Bella pince (Sukoró) kapta Cserszegi Fűszeres boráért, utána a sorrend: Lics Balázs pincészet (Pinot Noir), Csóbor pincészet (Agárd) Zöldveltelini, Bella pince Irsai Olivér. Emellett a zsűri 28 bort ezüst, hármat pedig bronzéremmel díjazott.

Akkor és ott beszélgettünk Dinnyés Ferenccel, a borlovagrend elnök-nagymesterével.

- Az ország borászai által felemásnak ítélt évjárat Fejér megyében, Székesfehérváron milyennek bizonyult?

- A mi környékünk kicsit szerencsésebb volt, mint az országos átlag, hiszen itt kevesebb volt a tavaszi jégkár, bár itt is megjelent a peronoszpóra, így aki nem jól védekezett, az rosszabbul járt. Országos átlagban 30 százalék volt a szőlőkár, nálunk ez kevesebb lett, így itt a mennyiség is jobb, mint az országos átlagé. Szerencsére a minőség a legtöbb helyen jó volt, nálunk sincs ez másképp. A borászokon múlt, hogy mit tudtak kihozni a gyümölcsből, ennek eredményét vizsgáltuk most, és az összkép jónak mondható.

- A borbírálat, bár igyekszik objektív lenni, de összességében mégis szubjektív. Szerinted mitől jó a jó bor?

- Adott a nagy igazság az, hogy mindenkinek az a jó bor, ami ízlik neki, én sem vagyok ezzel másképp… A bor függ attól, hogy milyen fajtáról beszélünk. Ha nem tudunk semmit róla, akár az jó ízű, kellemes, harmonikus is lehet, de, ha tudjuk, hogy az Rajnai, vagy Chardonnay és nem találjuk meg benne a fajta jellegét, akkor már nem biztos, hogy jónak lehet minősíteni. Leegyszerűsítve: az a jó bor, amely fajta jellegű és harmonikus. Ami engem illet, a fehér nedűket illetően Olaszrizling párti vagyok, kedvelem még a Sauvignon Blanc-t, de nem kedvelem a harsány, tolakodó illatú fehér borokat. A vöröseket tekintve a Sauvignon és a Franc a favorit nálam.

- Kékfrankos, Cserszegi Fűszeres, Olaszrizling. Ezek magyar fajtáknak nevezhetők, még ha ezzel nem is mindenki ért egyet. De a honi borászok közel sem kedvelik annyira, mint mondjuk a francia, vagy olasz fajtákat. Miért?

- Úgy tapasztalom, hogy már vannak elmozdulások a fogyasztásban. Volt egy felfutása az illatos fajtáknak, úgy, mint az Irsai, Cserszegi, és persze nagy divat volt pár éve a rozé. Ma ezek kissé alább hagytak, de a kékfrankos gyakori alapanyaga a rozénak és a vörösborok között is kezdi elfoglalni a helyét, például a pázmándi „Könnyűvér” legfőbb komponense lett, de önállóan is keresetté válik. 

- Összességében a 2023-as évjárat jó és reményteljes?

- Abból a szempontból, hogy minőség lesz, kijelenthetjük, hogy igen. De az, hogy a borászok szempontjából ez mit jelent majd, az leginkább a fogyasztókon múlik. A minőség jó, ám a mennyiség és a kereslet várhatóan fogyó mértéke meghatározóvá válhat, és ezek miatt a borászok alighanem kénytelenek lesznek az árat emelni. Ami kérdésessé teheti a bort készítők évét. De, hogy csökken-e és mennyire csökken a kereslet, és ebből mi lesz, azt majd csak jövő ilyenkor tudjuk megmondani!