A Fehérvári Balett Színház újabb darabot mutatott be a megyeszékhelyen, a Vörösmarty Színházban. A címe: Franc. Ez meg mi a franc lehet, gondolhatták a színház székein helyet foglalók. A válasz egy óra múlva kiderült: egy nagyon is elgondolkoztató táncdarabot jelent. Hogy a gondolatok végeredménye helyes volt, vagy sem, általánosan meg nem mondható, ki, ki maga döntse ezt el. A szólótáncos magányával indult minden, elbújásaival, meneküléseivel, a világba történő félénk kikukucskálásaival. A töprengéseket, merengéseket jól fejezte ki a táncos, de sejthető volt, hogy időnként rohanva visszabújik lelke titkos zugaiba. Azt igyekezett ábrázolni mozdulataival, hogy mi van a papírra vetett sorok és az élete mögött. Dehát a „főszereplő”, Franz Kafka, aki e darab koreográfiájára ihlette Egerházi Attilát, a színház igazgatóját, koreográfusát. Tudjuk: Kafka kettős életet élt, a munkahelyén napközben hivatalnok volt, az otthonában meg író. Egy EMBER, aki rendszeresen ellentétbe került a belső érzéseivel és elképzeléseivel. Kafkát nem könnyű olvasni, de a táncot jó volt látni, mégha az azt néző ember nem mindig tudta (helyesen) értelmezni, amit lát. De a tánc, a táncosok lenyűgözőek voltak. A zene sodrását, a mozdulatok dinamikáját néha lassabb pianissimók váltották, a hegedű csudás játéka, néha cincogása, máskor sikolya változatosságot jelentett, márpedig a változatosság, mint tudjuk, gyönyörködtet.

Kafkát Fernando Gabriel Luis Luis táncolt ezen az estén, fantasztikusan. De az összes táncos újra maradandót alkotott. A produkció ismét neves nemzetközi alkotók közreműködésével valósul meg: a díszlet- és fényterv a holland Loes Schakenboes, a világ egyik legkeresettebb táncszínházi látványtervezőjének munkája, a jelmezeket pedig az ugyancsak holland Bregje van Balen tervezte. Az előadáson elhangzó zenéket Arvo Part, Henryk Górecki és Alfred Schnittke jegyzik.

A zene, az előadás olyan, mint Kafka. Nem könnyű nyáresti balett volt. Akadt olyan vélemény, hogy a még újnak számító balett színház részéről merész vállalkozás volt ezt a kissé elvont balettnek a műsorra tűzése. A hosszan tartó vastaps azt jelezte, hogy mégis tetszett az előadás. De nem volt jó látni, hogy voltak üres helyek a nézőtéren.

Huhú, emberek! Székesfehérvárnak van egy kiváló balett színháza, tessenek hát jobban figyelni rájuk!