- Nagymester úr, milyennek értékeled az elmúlt, 2024-es esztendőt?
- Az országos átlaghoz képest nem panaszkodhatunk, az időjárási viszonyok ellenére, a nagyon korai szüret mellett is nagyon jó borok születtek, nagyon magas cukortartalommal, emiatt az alkoholtartalom is elég erős volt. Többségében meg tudták őrizni a savakat is, néhány borásznak ez kihívást jelentett, de a mostani borversenyünk azt mutatta, hogy a Márton-naphoz képest a borok még fejlődtek is.
- Milyen rendezvényeitek voltak?
- A megszokott rendezvényeinket mind megtartottuk. A tavalyi év is, mint az idei a Vince-napi vesszővágással kezdődött, sőt, a zászlós borválasztás is megtörtént a vakteszteket követően. Ezt követte a díjátadó borbál gálánk, ami sikerrel zárult és nagy népszerűségnek örvendett. Ezután a közgyűlésünk következett, majd jöttek a sorban a nyári rendezvények, illetve meglátogattuk a társ borrendeket is. Részt vettünk a hagyományos térségi borász, halász, vadász találkozón, amit korábban mi rendeztünk, legutóbb viszont vendégként vettünk részt azon. És aztán jött a Márton-nap, az advent, és borversenyünk is volt.
- Hány tagja van a borrendnek?
- A tagságunk stagnál, nagyjából 33 fő körül ingadozik, mert vannak idősebb tagjaink, akik már nem tudják vállalni az állandó jelenlétet, illetve a koruk miatt néhányan elhaláloztak. A belépőkkel együtt ezen a létszámon vagyunk, van kilenc tiszteletbeli tagunk, és néhány pártoló tagunk is. Ez az országos átlaghoz képest jó taglétszámnak számít. Az emberek aktivitását tekintve azt tudom mondani, hogy sajnos a korábban említett magas életkor meghatározza néhányuk aktivitásának a lehetőségét, de összességében vagyunk. Nyáron uborkaszezon van, a szabadság miatt kevesebben vannak itthon, télen a betegség gátol. Adott az 50 társ borrend, akik az országos szövetség tagjai, körülbelül 30-35 rendezvényt tartottak 2024-ben, és nagyon kevés kivételével mindegyiken részt tudtunk venni, de képviseltettük magunkat a borversenyeken is.
- Gondolom, ti is küszködtök azzal a problémával, ami az élet minden területén gondot okoz, a fiatalítás lehetőségével. A fiatalok nem isznak bort, más fajta italokat kedvelnek. Hogy tudtok ezen a helyzeten változtatni?
- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a fiatalok - már akik egyáltalán isznak valamit az édes italokon kívül - fogyasztanak bort, de nem a testes, mély vörösborokat. Az elmúlt években megfigyeltük, hogy az illatosabb fehér fajtákat kedvelték, az Irsait, a Cserszegit, most pedig a habzó borok iránti kereslet a meghatározó náluk, és néhányan próbálkoznak koktélosítással. Fontos, hogy a fiataloknak kellő odafigyeléssel beszéljünk a borról és magyarázzuk meg azt, hogy mit kell egy borban érezni, hogyan kell ezeket kóstolni, akkor talán lesz fogékonyság a borok iránt, de nyilvánvalóan maguktól nem jönnek olyan egyszerűen rá arra, hogy mi, miért jó. 

- Beszéljünk az év két nagy kiemelt rendezvényéről. Az egyik a Borbál, ami hagyományos, hosszú évek óta mindig megrendezitek a farsangi időszakban, a másik pedig az augusztusi nagy ünnep, amikor Székesfehérvár augusztus 20-i ünnepén itt van Magyarországon szinte valamennyi borrendje. Haladjunk sorban, milyen volt a Borbál?
- A Borbál a szokásos volt, tavaly a Mercure Hotelban, korábban ugyanott, de a Magyar Király nevet viselő intézményben tartottuk, tartjuk évek óta, most is itt lesz március elsején. Bár nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, én azért mindig egy kicsit elégedetlen vagyok. Az elmúlt évben, 2024-ben több vendégre számítottam, és az idén is azt remélem, hogy többen jönnek majd. Tavaly nagyon szépek voltak a borok, nagyon jó volt a felhozatal, és a szakmaiság is rendben volt, hiszen a menüsorokhoz odaillő borokkal kedveskedtünk a vendégeinknek. Nagyon jó volt a díjátadó, hiszen itt szoktuk átadni a zászlós borunk nyertesének a díjat, miként a kísérő bornak is, idén ezen újítani fogunk. Tavaly minden vendégünk úgy távozott, hogy jövőre is szeretne visszajönni. Bízom benne, hogy ez így lesz 2025-ben is. Az augusztus 20-i rendezvényünk a korábbi években mindig két napból állt. Előbb, 19-én az Öreghegyi Bornapból, majd 20-án a Királyi Napok zárásából. Ez mind a vendégek, mind a mi tagságunk számára megterhelő volt, ezért elhatároztuk, hogy összevonjuk a két rendezvényt egy napra. Így augusztus 19-én az Öreghegyi bornap keretében, a Hotel Magyar Királyban találkoztunk, az ottani bevezető programot rögtön követte a Bory-vár látogatása, majd a színpadi program. Ennek végeztén visszajöttünk a Magyar Királyba, és közösen ott töltöttük az estét. Ezt szeretnénk idén is hasonló módon megszervezni.
- Összességében milyennek tekinted az elmúlt évet?
- Ennél rosszabb sose legyen! Most, 2025-ben ezt túl szeretnénk teljesíteni. Nem lesz könnyű, mert az Országos Borrendi Szövetség elnökségének a tagjaként látom, hogy mennyit küzdenek a borrendek az árak emelkedésével, a rendezvényeik megszervezésével és így tovább. Mi jól gazdálkodunk, kellően aktív a tagság, igyekszünk jól megszervezni a dolgainkat, és emiatt sikeresek a rendezvényeink.

- Új év, új remények. Mik a reményeitek az új évben?
- A mostani zászlósbor választás már gyakorlatilag lezajlott, kiválasztottuk, hogy a március 1-jére eső Borbálunkon ki kapja meg a nyertesnek járó Zászlósbor kitüntetést, és a kísérő bornak járó elismerést. A bálnak Díjátadó Borgála lesz a hivatalos neve, igyekszünk összeállítani a menüsorhoz illő borsort, illetve kiválasztjuk a felkínálandó borokat. Idén abban fog ez változni, hogy a zászlósbor díjátadás mellett a Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége borversenyének - ami februárban lesz - kiemelt díjazottjait is itt fogjuk köszönteni és itt adjuk át nekik a díjakat.
- Székesfehérváron nemcsak a sport, a kultúra városa, hanem a rövidesen a bor városává is válhat?
- Jó a helyzet, bár Székesfehérvár még nem olyan elismert a borok terén, mint más nagyvárosok. A borvidék sem annyira erős, még nem nagy a borfesztiválok kultúrája sem, bár egyre jobbak leszünk. Jó néhányan szeretnénk, hogy a bor kultúrája nagyobb szerepet kapna a város életében, tevékenységünkkel szeretnénk segíteni a vármegye székhelyének a fontosságát.
- Milyen rendezvényeitek lesznek 2025-ban?
- Nem titok, hogy a borrend mozgalmon belül rengeteg borversenyt szerveztem, szervezek a saját kialakított technikai rendszeremmel, és már most az idén több mint tíz versenyre hívtak. E programoknak április végére, vagy május elejéig be kell fejeződniük, gyakorlatilag kész lesz az első féléves programunk. Utána beindul az előkészületi munka, a szervezés az augusztus 19-i nagy rendezvényünkre. És ha ennek vége van, akkor egy pici pihenő után elkezdjük az őszi versenyeket, illetve a Márton munkát szervezni.

- Beszéljünk a bormustráról, ami most volt, jó?

- A város régen híres volt a szőlőiről, borászairól, borairól. Ez ma már nem jellemző. Vannak itt élő, dolgozó borászok, de olyanok is, akik nem Fehérváron dolgoznak, vagy máshol van a szőlőjük. Sokszor előfordul, hogy a fehérvári borverseny győztese nem Székesfehérváron élő, dolgozó borász volt. Többeknek Kisfaludon, Velencén, Sukorón, vagy akár még ennél is távolabb található a szőlőjük, esetleg a pincéjük, sőt, van egy tagunk, akinek Balaton-felvidéken van a birtoka, de vannak akik Somlón, Pannonhalmán, Szekszárdon van a gyümölcsösük. Az a közös bennük, hogy mindnyájan a Noé-hegyi Szent István Borlovagrend tagjai, és eme minőségükben joggal mutathatják meg, versenyeztethetik nálunk a boraikat.
- Milyennek értékelted a mostani borversenyen résztvevő borok minőségét?
- Szerencsémre - mint ahogy már említettem - az MBOSZ elnöksége tagjaként az általam kifejlesztett borbíráló technikámnak köszönhetően az ország szinte minden borvidékén megfordultam, és volt alkalmam sok kisebb és nagy borászat borait kóstolni országszerte. Ennek tükrében ki merem jelenteni, hogy a borrendünk minimum 5-6 borászának a borai minden módon megállják a helyüket. Minőségben, esztétikumában egyaránt.

Mivel a rendezvény egyben a Vince-napi vesszővágás is volt, Renner László, a borlovagrend borásza faggatta a rügyeket. Megállapította, a most tapasztaltak jó évjáratot ígérnek. Természetesen lehetnek előre nem látható problémák, sok eső, kevés csapadék, nem megfelelő mennyiségű napsütés, fagy, betegség, de a mostani vesszővágás után a rügyek jó évvel biztatnak.

Fotó: Bácskai Gergely