Dekantáló

Fejér Megyei Gasztro- és Bor Blog

Lics pincészet: meglepetés juhfark a Velencei-tónál

2020. szeptember 16. 11:21 - Silye Sándor

 juhfark_jo.jpg

Lics Balázsnak a Pákozd határában, a hegyoldalban található pincéjében jártunk az ország több településéből érkezett társasággal, és kóstoltuk a borait. Számomra igen kellemes meglepetést okozott a juhfark barrique bora. Különleges élményt nyújtott selymessége, lágysága, zamatos volta, és a barrique, a füstös hordó adta speciális íze.

A juhfark magyar fajtának számít, a neve magyar szóból ered, jelentése: a juh farkára. A kifejezés a gyümölcs hosszúkás, hengeres alakjára utal. A szőlőt főleg Magyarországon ültetik, leginkább a Somló borvidéken, de már egyre több helyen, mind több borvidéken telepítik ezt a fajtát, és készítenek belőle bort. A Somlói juhfark jóval korábban, a rendszerváltás előtt markáns savasságával hívta fel magára a figyelmet. Akik kedvelték a jellegzetesen savas borokat, azok szerették, akik nem, azok úgy érezték egy, egy korty után, mintha gyomron rúgták volna. Eme hasonlatot felvállalom, mert a ’90-es évek elején kóstolt Somlói Juhfark keltette bennem eme érzést. Ám azóta nagyot változott a helyzet…!

Még tekintsünk vissza kicsit jóval korábbra. A múlt különböző szakaszaiban a somlói borok felvették a versenyt Tokaj hírével és hírnevével. Hírnevére az a több évszázados pletyka is jót tett, miszerint a borok fogyasztása növelte az ember esélyét a gyermekvállalásra. A nagy Habsburg-dinasztia császárai hagyományosan ittak Somlóit a nászéjszakájukon, ezért a bort a nászéjszakák bora („nászéjszakai bor”) becenévvel látták el. Ma nem ugyanazt a fényt viseli, sok kritikus érezte úgy, hogy ennek meg kellett változnia.

És megváltozott! A somlói neves borászok, és persze a kézműves borkészítők is – annak ellenére, hogy közel sem rendelkeznek olyan technológiával, mint a menők – lényegesen szelídebb, és jobb juhfark borokkal rukkolnak elő. A mostani juhfarkokra jellemző a megfelelő savgerinc mellett némi bársonyosság és elegancia.

lics_jo_1.jpg

Így volt ez Balázs kóstolt juhfarkja esetében is, lásd a bevezetőben írottakat.  Illatában a fehér húsú gyümölcsök, a természet virágai kényeztették szaglószervünket, ízében a vajas, körtés, citrus ízek zamatai okoztak örömöt.

Mit mond Balázs arról, hogy miért telepítette ezt a fajtát, mit várt és mit kapott tőle?

- Azt, hogy mikor és miért telepítettük, őszintén szólva pontosan már nem tudom, talán valamikor 2004 környékén, mégpedig 0,3 hektárt. Miért éppen juhfarkot? Ezt tényleg nem tudom, mert a fajta a termesztés szempontjából igen nagy kihívást jelent, így sokáig csak tévedésként tekintettem a tevékenységünkre.  De már megvolt, és 4-5 éve elkezdtem a fahordós érlelést e fajtánál, és akkor ébredtem rá, hogy a nagy világfajtákat is megszégyenítő illat és ízvilággal rendelkezik, így a mellőzött fajtából az egyik kedvenc fajtám lett. 

Aki nem hiszi, vásároljon utána!  

juhfark.jpg

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dekantalo.blog.hu/api/trackback/id/tr8116203146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.