Pánczél József, a Borok pincéje tulajdonosa, a Borklub vezetője sokat tesz a bor kultúrájáért

A pandémia, az ország bezárásának másfél esztendeje sok mindent hazavágott Magyarországon. Is. Sajnos a zárás világjelenség volt, miként a személyes tragédiák sokasága, szeretteink, barátaink elvesztése egyaránt, de bezártak a többi mellett a szállodák, a sportcentrumok, koncertek, meccsek maradtak el, és hosszasan lehetne sorolni még a problémákat.

A székesfehérvári Borklub esetében is ez történt. A havi rendszerességgel megrendezett kóstoló estek elmaradtak, amelyeken a megye borászai váltva mutathatták volna meg magukat.

- Mint nagyon sok vendéglátó intézmény a gasztro és HORECA vonalon, nekünk is be kellett zárnunk, mert be kellett minden szabályt tartanunk. A legnehezebb az volt, hogy nem volt személyes kapcsolatunk a borklub tagjaival, pedig a bor személyhez, társasághoz és beszélgetéshez kötött finomság, ritkán történik meg, hogy valaki elővesz egy palackbort, és azt egyedül megissza. A klubnak éppen az a lényege, hogy a baráti közösséget alkotva fogyasszuk a borokat. Ez nem valósulhatott meg, de jó érzés volt a számomra, hogy nagyon sok borbarát ember keresett meg, és nálunk, a pincében vásárolta meg a kedvelt borait, és azt otthon családi körben, vagy barátokkal fogyasztották el szűk körben - mondta Pánczél József, a Borklub vezetője.

- Mit tapasztalt, a megye borászatának sokat ártott a pandémia?

- Mindenki a saját bőrén tapasztalta meg, hogy ez mennyire volt nehéz, vagy könnyebb időszak. Az, aki nem szállított be nagy áruházi láncokba, azokat alighanem nagyon megviselte ez a sok hónap, de ez a magánvéleményem, tehát nem biztos, hogy mérvadó. Aki a szállodáknak, éttermeknek szállított, az még nehezebb helyzetben volt, hiszen ezen intézmények zárva tartottak. Ráadásul a szőlőnek nem mondhattuk, hogy idén ne teremjél, ugyanúgy nevelni, gondozni kellett a gyümölcsöt, mint a jobb időkben, és ez falta a költségeket, bevétel meg nem nagyon volt. Reméljük, jobb idők jönnek, aki szóló művel és bort készít, az úgy vélem bízik a jövőben.  

- Kitüntetett borbírálóként alighanem hiányoztak a versenyek, a bírálatok, a vaktesztek…

- De még mennyire! Most voltunk nemrég az Élelmiszeripari kiállításon, és olyan borbíráló barátokkal, ismerősökkel futhattam össze, akikkel két éve nem találkoztunk, volt is öröm. Reméljük, hogy nem kell újra ilyen hosszú időt megélnünk az újabb összejövetelig.

Az aznap esti Borklub vendége Vabrik Ferenc volt, akinek a pincészete a Vál-völgyi Kajászóban található.

- Nagyon rossz időszak volt ez. Minőségi borainkat az éttermekbe, a szállodákba sajnos nem szállíthattuk. Bezárták eme intézményeket, így nekünk is zárni kellett. Nem tudtunk mit tenni, dolgoztunk a szőlőben, a bevételeink nagyban csökkentek. Előre kell néznünk, és hinni abban, hogy a következő években pótolni tudjuk, amit ebben az időszakban elveszítettünk.

- Szőlő fityiszt mutatott a borásznak, merthogy jó évjáratok voltak ebben az időben…?

- A tavalyi év mennyiségben és minőségben is nagyon jó volt. Idén minőségben nagyon jók leszünk, de a mennyiség elmaradt a vártól. Volt egy hideg májusunk, utána kevés eső volt, nagy forróság következett, ezért kevés a lé a szőlőben. A beltartalmi értékek nagyon jók, a cukorral nem volt semmi probléma, de csak ott tudtak jó mennyiséget produkálni, ahol csepegtetéses öntözéssel művelték a szőlőt - ismertette emígy a borász a pince helyzetét.

Az esten hagyományosan közreműködik Nagy Róbert László sajtászata. A sajtkészítőmester beteg volt, ezért felesége Didics Magdolna beszélt a nehézségeikről.

- Eléggé megviselte azokat ez az év, akik a sajtok készítésével, értékesítésével foglalkoznak. Szerencsére a piac nem állt meg, bár tény, a fesztiválok elmaradtak, bár a piacon szerencsére el lehetett adni a termékeinket, a városi piac eltartott bennünket. A tehenek adták a tejet, amit feldolgoztunk, és mivel tudunk raktározni, a folyamatosság nem jelentett gondot. A sajtnak használ a több idő, tovább érnek, nemesebbé válnak. Ez az időszak megviselt bennünket, de túléltük, és ez a lényeg! – jelentette ki.