Szekszárd. Már az ókorban létezett, akkor Alisca volt a római neve. Babits, Garay mesés városa megannyi természeti, építészeti szépségével – közte a Pollack Mihály tervezte épülettömbbel stb. stb. - elbűvöl, rabul ejt. A kisebb megyeszékhelyek között talán nem túlzás, a legnagyobb a maga varázsával, annak ellenére, hogy alig valamivel több, mint 30 ezren lakják.
Hol volt, hol nem… A mesés Szekszárd szerencsére nem csupán volt, de van és lesz! A várost körbe ölelő hegyekkel, vagy inkább dombokkal, völgyekkel, ahol a zöld megannyi színében pompázó fák lombjai vígan bólogatnak, hívogatnak, igen, vándor, jöjj, jó helyen jársz! A vármegye székhelyről kilépve a Gemenci kisvasúttal csodás utazásban lehet része annak, aki szét akar nézni a környéken. Érdemes leszállni valamelyik megállónál, sétálni egy nagyot a következő járat érkeztéig, beszívni az erdő illatát, a friss levegőt, meglesni a szelíd állatokat és persze a vadakat is, már ha lesz szerencsénk látni őket, persze csak tisztes távolból. A város érdekes a többi között a Garay térrel, piacával, múzeumjaival, éttermeivel – édesszájúak figyelem, itt látható a Mézeskalács múzeum, de a finom nedűk barátai is kedvtelve nézhetnek körül a Bormúzeumban –, itt bizony mindent megkap az idelátogató, mi szem, szájnak ingere!
No és persze az elsők közé kívánkoznak az egyenlők között Szekszárd és környékének borászatai is. Amerre jársz vándor, szőlők zöldje, vagy érett bogyói kísérik utad, és a nem egyforma borászatok sokasága. Már hogyan is lehetnének egyformák, amikor az egyik jobb, mint a másik! „Kóstolóként a teljesség igénye néhány kihagyhatatlan borműhely a városban és a környékén, borturisták számára (is): Bodri, Eszterbauer, Duzsi, Fekete, Heimann, Mészáros, Prantner, Pósta, Sárosdi, Schieber, Sebestyén, Szeleshát, Takler, Tringa,Tüske, Twickel, Vesztergombi, Vida, Werner, és még sokan mások. Kedves vándor, ha nincs kedved és időd végig látogatni a felsoroltak és a fel nem soroltak közül néhány pincét, akkor javasoljuk, kóstold meg mindet egy helyen, a Garay pincében, a Szekszárdi Borok Házában, ám, ha nincs sok időd, gyönyörködj a Borkútban, hátha akkor éppen csurran, cseppen néhány korty. De előtte egyél valami egészen finomat a Garay Pincével szemben lévő Szász étteremben, és akár ott helyben kérj a kóstolt kajához illő finom bort.
Jó, mi?
Kedves Olvasó! Ismerkedj(en) meg három helyi borásszal, őket a korábbi beszélgetéseink alapján mutatom be.
Heimann Zoltán ebben az évben, 2023-ban kapta meg a Borászok borásza kitüntető címet. Ez az elismerés a Kárpát-medence legjobb borászait díjazza. E díj egyedisége és hitelessége abban rejlik, hogy maguk a díjra jelölt borászok választják meg a legjobbat évről-évre.
A már 1758 (!) óta létező Heimann borászatot ma idősebb és ifjabb Heimann Zoltán, valamint az idősb. Zoltán felesége, Heimann Ágnes képviselik. Boraik széles skálájából fontos számukra a kékfrankos, hiszen ez a fajta Szekszárd – egyik - védjegye. Heimannék tíz generációja készített kékfrankost, de csak az elmúlt 20 évben vált kiemelt jelentőségűvé a pincészetükben.
- A 2015-ös év jelentette a fordulópontot, hiszen ekkor már több kékfrankosunk, kadarkánk volt, mint Cabernet Franc. A korábban divatos és nálunk is honos Bordeaux-i házasítás, a barrique használata mellett, részben helyette kezdett a gyümölcsösség, a fajta és terroir jelleg előtérbe kerülni. A Kékfrankos helyzetét illetően nem kell panaszkodni, és nem másra hárítani a bajokat, hanem közös nevezőt szükséges találni a bornak - mondta az idősebb Zoltán, majd hozzátette - Az én sorsom, hogy a gyermekkoromban megélt sváb borosgazda múltat újra életre leheljem.
Megtette. És ismerve nejével és fiával közös törekvésüket, a jövő biztosítottnak látszik. 
A Takler családi borászat jó hírnévnek örvend, amelynek alapját az igényesen elkészített boraik jelentik. A Takler pincészet az ország egyik legemblematikusabb családi borbirtoka, amit Takler Ferenc, a 2004-es Év Bortermelője két fiával, ifjabb Ferenccel és Andrással együtt irányít már több mint 20 éve. Apa és fiai teszik a dolgukat, kiválóságaikkal öregbítve Szekszárd hírnevét.
- Az, hogy ennyire sikeresek és ismertek lettünk, elsősorban édesapánknak és az öcsémnek köszönhető, hiszen ők a borászok, ők vannak a pincében, a szőlőben, míg én a borászat ügyeit viszem, a marketinget és a brand építését, a vendéglátás ügyeit és a borkóstolókat intézem, illetve amolyan utazó nagykövetként képviselem a pincénket e világban. Nem volt könnyű a kezdet, hiszen hajdan szüleink az állami „foglakoztató” után mentek ki a szőlőbe, később anyukám már csak a három „férfit” igyekezett ellátni. Kisgyerekként megszoktuk a munkát, később, mikor már megkóstolhattuk közös munkánk termékét, az hihetetlen energiát adott a folytatáshoz. Amikor – ha jól emlékszem 1997-ben – először nyertük meg a szekszárdi borversenyt Heimann, Sárosdi, Vesztergombi és többi szekszárdi nagyágyú előtt, bekerültünk a nagyobb láncolatokba, a bortársaságba, és ettől kezdve egészen más ívet tudtunk befutni. Szerencsére Szekszárdon adott a kiváló terroir, a környéknek sok kimagasló dűlője van. Változik a világ, a fiatalok egyre inkább a könnyed, fűszeres borokra „vevők”, a gyümölcsös borok felé fordulnak. Ha átfordulnánk teljes szélességgel ebbe az irányba, az nem állna jól Szekszárdnak. Meg kell találni a megfelelő arányokat, ha a fogyasztó hazavisz egy kétéves szekszárdi vöröset, akkor tudja úgy elfogyasztani, hogy az legyen kerek és élvezhető. Ha nagy testű borokat vesz meg, az leginkább ételhez – például steakhez – illik, de a könnyebb, megfelelő tartalommal bíró vörös boroknak is megvan a helye. Igenis merjen a fogyasztó, a borász is kísérletezni, mert így tudunk előre lépni – zárta beszélgetésünket András.
Schieber-Horváth Anita a Schieber pincészet tulajdonosa. Pincéjük Szekszárdon, a Kadarka utca 100 alatt található. Naná, mi más is lehetne az utca neve, hiszen tudjuk, a kadarka és a kékfrankos Szekszárdnak (is) a védjegye. Anitától hallhattam, 2010-ben kezdték meg a munkát Szekszárd három legrégebbi pincéje egyikében - amelyből ma már csak az övék működik -, férjével, Schieber Markussal. Különleges helyen dolgozhatnak, hiszen a pince ódon fala mögött megannyi szekszárdi borász nevelkedett, dolgozott.
- Férjem egyetemista volt Stuttgartban, ahol egy magyar, Haris professzor úr tanította, aki erről a vidékről származott és sokat mesélt neki az országunkról. Ennek köszönhetően 1997-ben jött el először hozzánk, beleszeretett az országba, a tájba, és a magyar lányok szépsége is megfogta. Mi később, 2002-ben találkoztunk. Szerelem volt első látásra... Akkor pont két napja dolgoztam az ügyvédi irodában január elején, ekkor jött be hozzánk Markus, ügyvédi segítségért. Egyedül voltam az irodában, ismeretségünk sorsszerű volt, és egy életre szól. Miképp lett ebből bor és borászat? A pincészet akkori tulajdonosai megkerestek bennünket, hogy segítségre lenne szükségük, akkor határoztuk el, hogy belefogunk e vállalkozásba. Nagy segítséget jelentett a rutinos, nagy tudású kollégákkal közösen végzett munka, az, hogy évtizedek óta együtt dolgozó társasággal tudtunk indulni. Szerencsések vagyunk a tekintetben is, hogy Szekszárd legkiválóbb területeit mondhatjuk a magunkénak a Baranya-völgy és a Görögszó dűlőkben. Adott a kiváló terület, és a fiatal csapat, nyitottak vagyunk az új dolgokra, és keressük azokat az új technológiákat, amelyekkel ki tudunk tűnni. Olyan borokra törekszünk, amelyekben emlékezet, élmény van, amelyek a borfogyasztók számára különlegességet jelentenek. Többféle régi és új technológiákat alkalmazunk, a fehér és rozé borokat reduktív tartályban készítjük, míg a vörösöknél megmaradtunk a hagyományos hordónál. Amforás borokat még nem készítettünk, de ki tudja, mit hoz a jövő? - így Anita.
Múltjuk rövid, jelenük kiváló, és ez az állapot aligha változik a jövőben…
És kedves Vándor, ha idejössz, válogass a város 30 szállodája közül, ahol nyugovóra hajthatod a fejed. Ha ez megvan, és minden rendben, nosza, gyerünk megnézni a város nevezetességeit: a többi között a Garay teret, a Bor utcát, a Babits Emlékházat, a már említett Mézeskalács és Bormúzeumot, a Borkutat, a Piacteret - apropó piac, tessék tájékozódni, mikor van kirakodóvásár, mert azt megnézni buli a javából, így érdemes akár ennek időpontjára időzíteni a nagy utazást. A Gemenci erdő mellett jó program kirándulni a Kaszpeg tóhoz, a Krasztói Őstölgyeshez, felmászni a Kálvária-kilátóba, ahonnan remek a kilátás, ráadásul itt látható Kiss István Szőlő-szobor kompozíciója is. Ha elfáradtak vándor a végtagjaid, jöhet egy jóleső fürdőzés a helyi strand és élményfürdőben. És persze nem maradhat ki egy jó vacsora finom borokkal, például a már jelzett Szász étteremben, de persze jó éttermekből van itt kínálat bőven. Akár a már a fentebb felsorolt borászatoknál is található megannyi klassz kaja és hozzá való minőségi nedű, bizony, kedves megfáradt borturista. Kell ennél több egy, két napban?
Ilyen hát Szekszárd. Aki járt már itt, beszippantotta a város és környéke levegőjét, megcsodálta a hegyek, dombok, épületek szépségét, az alighanem elmondhatja mindenkinek, hogy: SZERELMEM, SZEKSZÁRD.
Aki nem hiszi járjon utána – mégpedig Szekszárdon!
