Ismét a Kóstolom Borbár felé vettük a fővárosban az irányt, ismét egy (viszonylag) ismert pincészet mutatta ott meg magát. Ismét nagy élménnyel gazdagabban jöhettünk el onnan mi, a tollak és a poharak forgatói.

Philip Oser beszél, mégpedig leplezetlenül a leleplezett, majd megkóstolt boraikról

A Villa Tolnay pincészet volt ezúttal a „terítéken”. Akik az új pannon bor hagyományát akarják megteremteni ténykedésükkel, kiváló nedűikkel. Csobáncz, így szerepel a hegy neve papíron és a címkéken, amúgy régi magyarosan, jelezve, hogy visszanyúlnak a gyökerekhez, bár a boraik nagyon is maiak. A borosüveget, és a dugót lezáró viasz kapszulán a TV (felül a T, az alatta látható V ölelésében) a Tolnay Villát, Tolnay Klári egykori nyaralóját, a mai pincészetet jelzi. Philip Oser tulajdonos-főborász, és Nagy László társtulajdonos-birtokigazgató mesélt terveikről színesen, igaz, önmagukért beszéltek a kóstolt kiváló borok is.

Balról, jobbra: Nagy László, Phili Oser, és a Kóstolom Borbár képviseletében Pintér Zsolt

A borászat idén lesz 15 éves, amit új pince átadásával ünnepelnek meg áprilisban. A Csobánc-hegy, amely lábánál keresendő a pincészet, természetvédelmi területen található. A jellegzetes ásványos jegyeket, a kiváló, vibráló savakat a Pannon tenger üledékével gazdagított őshomok, és a több millió éves vulkáni eredetű talaj garantálja. A szőlőfajták – például Rajnai Rizling, Olaszrizling, Furmint, Zöldveltelini, Chardonnay, illetve a kékszőlők, a Pinot Noir, Cabernet Franc – tudatosan a háttérben maradnak, a boraik sokkal inkább a terroir-ról, az éghajlatról, a talaj és a borász között fennálló viszonyról szólnak, a hegy terroir nagyköveteiként közvetítve a helyi karaktert.

- Borászati filozófiánk nem más, mint Burgundia. Ahol nem a fajtákról van szó, hanem a borok jellegzetes eleganciájáról, finomságáról és élénkségéről. Munkánk során természetesen mindig a Villa Tolnay borok helyi jellegére összpontosítunk – mondták a tulajdonosok.

A kérdésre, miszerint az egyre inkább előretörő balatoni borok érdekében látnak-e lehetőséget arra, hogy a borászok összefogásával olyan minőséget, és mennyiséget alkossanak, amellyel ki tudnak lépni a nagyvilágba, nem igazán optimista választ kaptunk. Mint mondták, Csopak már „megcsinálta” magát, aztán ott van Balatonfüred, őket követi Badacsony, és akkor még nem is beszéltek a déli partról, az ottani borászatokról. Így meglehetősen nehéz e kérdés, annak ellenére, hogy a szándék akár meg is lehetne.

Kár, mert a legutóbb kóstolt Káli-hegyi borok után újra csak elismerően csettinthettünk. A 2016-os Olaszrizling (amelyet még nem akarnak piacra dobni, időt akarnak adni neki, pedig a legtöbb helyen már el is fejtették, hogy volt majd 3 éve ilyen termékük…) simogatta ízlelő bimbóinkat, a Zöldveltelini finomsága mellett a nyelvünk hegyén hagyott parányi huncut szénsavképzetet, a Tenger cuvée az e helyen található fajták harmóniáját kínálta, a Chardonnay – bár köze nem volt a battonage technológiához, mert mint Philip mondta, ők nem hívei a technológiai hókusz-pókuszoknak – behízelgően adta a fajta összes szépségét. A Cabernet Franc is jó volt, de mivel a 2017-es évjárat bora, így adjunk neki még egy, két évet, hogy a jóból kiemelkedő termékké váljon.

A Kóstolom borbár segítségével sorra felfedezzük Magyarországot. Köszönet érte!