Mi, magyarok egyre büszkébbek vagyunk a borainkra, és sietve szögezzük le mindinkább joggal, hiszen évről, évre jobb és szebb borokkal rukkolnak ki pincészeteink. Ha hasonlítgatjuk nedűinket más országokéhoz, mind többször mondhatjuk, hogy ni csak, a mienk is van olyan jó, mint a másoké. Na, persze vannak kivételek, de a jobb, még jobb meghatározás igaz bármilyen bor kóstolása esetén, hiszen minden dűlő, minden évjárat más, azonos fajták esetében is. De tudjátok a mottót: mindenkinek az a jó bor, ami neki ízlik… A lényeg: nincs okunk szégyenkezni, sőt…!

De azért egy gondolat bánt engemet, és most hagyjuk a párnát és Petőfit. (Bár ő is szerette a jó bort.) Nevezetesen az, hogy bár vannak nekünk remek magyar fajtáink, de mi mégis hódolunk a világfajták előtt. Igaz, nagyszerű Cabernet-ek, Chardonnay-k stb., stb. előtt illik hódolni, mert tényleg nagyon jók. De mi van a kékfrankossal, a furminttal, a zenittel, generosával (stb., stb.), hogy az ősi magyar fajtákról ne is beszéljünk? E helyütt, a dekantalo.blog.hu oldalon a jövőben kitüntetett figyelmet fordítunk a kékfrankosra és a furmintra, sőt, külön fejezete lesz a magyar boroknak. Ha már a mienk!

Szóval akkor a kékfrankos:

Amikor az egész világ a sokszínűség és az eredetiség lázában ég, akkor hálát adhatunk a sorsnak, hogy kaptunk egy kékszőlőt, ami egyedi, elegáns, hosszan érlelhető bort ad, és gyakorlatilag csak a Kárpát-medencében terem. Jónéhány éve még élcelődhettünk azon, hogy a kékfrankos a folyton beharangozott, ám soha el nem érkező bajnok. Trónra emelni továbbra is korai lenne, de sokkal hihetőbb, hogy egyszer sor kerülhet rá.

Íme 8 fontos tudnivaló a fajtáról a többi mellett:

1. A kékfrankos hazánk legelterjedtebb kékszőlő-fajtája, a kizárólag fehérborokra specializálódott borvidékeinken kívül mindenhol foglalkoznak vele.
2. A szőlőfajta kifejezetten sokszínűnek mondható, többféle bortípus is nyerhető belőle. A kékfrankos kedvelt rozé- és silleralapanyag, vörösborként lehet mindennapi fogyasztásra szánt könnyű, gyümölcsös bor, vagy tartalmas, a terroir jegyeit átadni képes prémium tétel.
3. Önmagában fajtaborként vagy más vörösborokkal házasítva is gyakori. Mind a szekszárdi, mind az egri bikavér készítésénél fontos komponens, amit elterjedtsége mellett annak is köszönhet, hogy jól alkalmazkodik más szőlőfajtákhoz.
4. A kékfrankosról mondják, hogy jó barátja a gazdának, ugyanis különösen szélsőséges évjárat kell ahhoz, hogy ne adjon korrekt végeredményt, ha megfelelő fekvésbe telepítették.
5. Kékfrankosból hazánkon kívül több környékbeli országban is gondoznak ültetvényeket: Ausztriában, Csehországban, Horvátországban, Németországban, Szlovákiában és Szlovéniában. Helyenként lehet a neve blaufränkisch, blauer limberger vagy lemberger, limberger, franconia, frankovka, frankovka modra, vagy moravka. A kontinensen kívül még az amerikai Washington államban bír jelentőséggel.
6. Ha kékfrankos, akkor Sopron, ahol ez a szőlőfajta minden borásznak kötelező feladat. A kékfrankos nevének keletkezésére vonatkozó vitatható helyi legenda, hogy Napóleon katonái csak az értékesebb, kék színű frankért kaptak ebből a vörösborból. A két legfontosabb ellenérv: Sopronban ebben az időben a fehér szőlő, főleg a furmint sokkal elterjedtebb volt, másrészt Napóleon idején az emberek még nem használtak papírpénzt.
7. Kékfrankosból készített borok kapcsán sokszor emlegetett konkurenciánk Ausztria. Nem véletlenül. Az országon belül legfontosabb termőtája Mittelburgenland, amelyet másként Blaufränkischlandnak, azaz Kékfrankosországnak neveznek.
8. A fajtát nem túl magas tannintartalma és jellemzően közepes teste miatt nemzetközi körökben gyakran állítják párhuzamba a pinot noirral, ennek megfelelően standard ételpárosnak számít esetében a bárány. Itthon azonban termőtájtól, klóntól és évjárattól függően sokszor nem is olyan kevés a tannin, amelynek hatását a hordós érlelés is fokozhatja – ezeknek és zamatos savjainak köszönhetően jó társa lehet marha- vagy vadételeknek is.