A nagypapa, Ede és az unoka Zsolt kóstolgatás, házasítás közben...

A Magyar Borszakírók Köre hagyományos szavazását követően kialakult a szakírók 12 legjobb fehér és vörös bora, majd az ezt követő vakteszt pedig alapján kiderült, hogy Szászi Endre mondhatta magáénak a legjobb fehér, Tiffán Zsolt és pincészetük a legjobb vörös színű nedűt, a díjat februárban kapták meg Debrecenben. Minderről már jóval korábban beszámoltunk, most olvassák, hogy mit mondott magukról Tiffán Zsolt.

- Mikor korábban beszélgettünk, sokat meséltél a nagypapádról. De gondolom, már a saját lábadon is megállsz?

- Már rég a saját lábamon állok, annak ellenére, hogy a családi pincészetünkben sohasem egy személy készíti a borokat. Sokan kérdezik, mikor lesz már saját borom? Azt gondolom, soha, mert a munkatársak, a család, édesanyám, édesapám, az öcsém, ugyanúgy kiveszik a részüket a bor készítéséből, a pincemunkákból, mint bárki más, mert ez csapatmunka. De tény, hogy nagyapám amíg él, aktív marad, ez az élete, nem lehet, nem szabad elvárni tőle azt, hogy kivonuljon a közös munkából. Bizonyos feladatokat, főleg az értékesítés, a marketing területén én végzek, de a pincében is tesszük a dolgunkat, bár ezt a munkát egy tapasztalt hölgy, Lévai Eszter vezényli. De a házasításoknál, miként a többi bor esetében is, a stratégiai munkákban az egész család dönt.

- A papa megfertőzött, de ezt a „fertőzést” aligha bánod, ugye?

- Nem hiszem, hogy ő fertőzött meg, hiszen gyerekkorunktól így nőttünk fel, a szőlő és a bor benne volt a mindennapjainkban, nem is volt kérdés, hogy bármi mást is csináljunk felnőttként. Bár az is tény, ha máshoz lett volna kedvem, akkor nem tartottak volna vissza, de nyilvánvaló volt, hogy ezt szeretném tenni, a családi hagyományt akarom folytatni. Ezért a gimnázium után a Kertészeti Egyetem szőlész- és borász mérnöki szakára jelentkeztem, adott volt a számomra ez. Papa a saját stílusával, látásmódjával fertőzött meg, ezt szeretném folytatni, bár amikor közösen iddogálunk, akkor kicsit a nemzetközibb módokat igyekszem erősíteni, de az alap az a hagyományos Tiffán szemlélet, amit ő képvisel.  

- Villány, a Tiffán név kötelez. Nem nyomasztó megfelelned ennek?

- Nem, mert rajtunk kívül rengeteg feltörekvő, felnőtt borászat van Villányban. Ráadásul egyre több ifjú borász igyekszik már bizonyítani azt, hogy e hely miért e hon legjobbjai közé tartozik. Dolgozunk, megyünk előre, ez a dolgunk, ami nem nyomaszt, sőt, inkább örömteli.

A Magyar Borszakírók Köre díjazottjai, Tiffán Zsolt s Szászi Endre, a díj átvétele után

- Láttam a REDY borotokat, ami Villány közös terméke. Mennyire könnyű, vagy nehéz összeülni, közösen gondolkozni, azonos márkával kirukkolni? Van erre szándék másutt is, de alapvetően azért nem ez a jellemző…

- Nem értek egyet, mert amikor elkezdtük a REDYt, akkor Villány le volt maradva, mert már voltak példák, amelyek segítettek bennünket az elhatározásban, hogy e borvidéknek is legyen egy közös „gyermeke”. Akkor már létezett a szekszárdi fukszli, a közös siller, a Balaton bor, az Egri Csillag, a pannonhalmi PH érték, tehát több helyen láthattunk közös bor kezdeményezést. Mi, villányiak többször megkaptuk azt a kritikát, hogy a könnyed Portugisier és a testes boraink között van egy légüres tér, így aztán 2017-ben hosszú egyeztetés után megszületett a REDY. A területünkön a rendszerváltást követően egy nagyon összetartó, és nagyon konstruktív csapat kezdte meg a borvidék koncepciójának a kidolgozását, ami a mai napig tart. Most már nemcsak a borútra, az összetartó közösségünkre lehetünk büszkék, hanem a bormarketing műhelyünkre is, amelybe a legjobbakat delegálták, közös workshopokat tartunk, és ennek köszönhető a REDY, a könnyű bisztró borunk. De a portugieserre is igyekszünk felhívni a figyelmet, mert veszített a jelentőségéből, ami annak volt köszönhető, hogy túl nagy mennyiségben, nyomott áron volt jelen e fajta az áruházláncok polcain. Pedig ebből a borból jobb, játékosabb terméket is lehet készíteni, és a házasításokban is megnőhet a jelentősége.

- Mesélj zászlós borotokról, a Grande Selectionról…

- Ez 1995 óta, a kezdetektől készül, és ha Bordeauxban lennénk, meglehet, ez lenne az egyetlen borunk… A koncepció egyszerű, nem számít a fajta meg a dűlő, hanem a legjobb hordókat házasítjuk össze, tehát hordóválogatásról beszélhetünk. Nagyon sok fajtánk és dűlőnk van, a villányi nagy borok általában Cabernet Sauvignonból, Cabernet Franc-ból és merlot-ból készülnek. Minden évben a borokat sokszor végig kóstoljuk a fejlődésük során, hogy a házasítás előtt a mondjuk a 100 hordóból kiválasszuk maximum azt az 5-6 hordót, amelyet a legmagasabb minőségűnek értékeltünk, és ebből készül a Grand Selection házasításunk. Így lesz ez a legjobb boraink legjobbja, semmilyen bonyolult technológia nem áll a háttérben, egyszerűen a legjobb hordók csúcsborai lesznek a legnagyobbá.

- Becsallak a konyhába, és kérlek, a Grand Selection borotokhoz házasíts egy ahhoz legjobban passzoló ételt…

- A 2015-ben készült borunkat még kicsit fiatalnak érzem, igaz, már most is komplex élményt ad. Dominálnak benne a tanninok, alkohol tartalomban közepes, fekete bogyós, erdei gyümölcsös ízvilágú, Villányhoz méltón közepes savtartalommal. Ehhez marha, vagy vadhús dukál, sütve, neutrális körettel, főtt hüvelyesekkel vagy krumplival. Ami a fűszereket illeti, só, bors, paprika és esetleg olyan fűszerek, amelyek a hús ízét kiemelik. Elképzelhető még e termékünkhöz a gulyás, vagy a báránysült is.