Íme a bosor alkotórészei, amely soron dicséretesen végighaladt a csapat
Véget ért a hosszú, forró nyár, itt van az ősz, itt van újra!
De!
Szeptember 15-én este a Kossuth utca 3-ban működő Veress Borbár még a teraszon fogadta vendégeit a borkóstolón, ahol a Neszmélyi Borvidék egyik kiváló borászata, a Kősziklás mutatkozott be. Kis késéssel kezdődött az est, de megérte valamennyit várni. Barcsa Botond borász elnézést kért, de most az egész országban mindenhol szüretelnek, ez okozta a késést. Muszáj volt ott lennie addig amíg nem végeztek, mert a bor 80 százaléka a szüret megválasztásán múlik. Jó, oké, fátylat rá, miattunk ne legyenek rosszabb boraik!
Barcsa Botond megérkezett, így minden jó lett, ha a nap vége azzá vált
A Neszmélyi Borvidék ismert és kedvelt. Gondolták, hogy a kezdet a római korra vezethető vissza a szőlőtermesztést tekintve a Neszmélyi Borvidéken? Pedig így van. Később, a másfél évszázados török hódoltság idején a szőlőültetvényeket elhanyagolták, így azok a földdel váltak egyenlővé. Az 1700-as évekre azonban ismét felfelé ívelt a termelés és már a borkészítés is, jelentős mennyiségű bort exportáltak komáromi, győri, pozsonyi kereskedők segítségével cseh, lengyel, német, francia és angol piacra. Jó és kevésbé jó évek után 1959-ben minőségi és termelési problémák miatt megfosztották a borvidéket a rangjától, amit csak 1977-ben kapott vissza. Ma meg a jók közé tartozik e vidék, kiváló borokkal.
A Kősziklást 2008-ban alapították. Borászatuk egy közeli dűlő nevét viseli. Az első években még néhány ezer palack bort készítettek, mára már az éves termelésük eléri a százezer palackot. Elsősorban reduktív jellegű fehér- illetve rozé borokat készítenek, de egyre nagyobb hangsúlyt kapnak már a termelésükben a fahordós fehér és vörösborok is. Az általuk preferált reduktív fajták: Királyleányka, Sauvignon Blanc, Rizlingszilváni, Irsai Olivér, Sárga muskotály, rozé borban a Pinot Noir és a Kékfrankos. A fahordós fajtáknál a Rajnai rizling,
a Chardonnay, a Pinot Blanc, a Hárslevelű, a Juhfark és a Furmint a „nyerő”. Vörösboraikat
Pinot Noirból és Kékfrankosból készítik.
A Barcsa Botondhoz közeli asztaltársaság, akik jókat kérdeztek a borásztól
Az este a „szokásos volt, tehát jó. A kezdetben a Botond-közeli társaság kérdezett jókat, később mások is nekibátorodtak. Ahogy telt ez idő, egyre távolodott a borász hangja, és az asztaltársaságok zaja lett a meghatározó. Ami azt jelenti, hogy tetszhettek a borok, és egyre vidámabbá lettek a percek. Az alábbi borsor kortyai emelték a hangulatot percről, percre, borról, borra: Királyleányka, Sauvignon Blanc, Olaszrizling, Furmint, Juhfark, Kékfrankos Rozé, Rajnai Rizling. Kinek, kinek mi tetszett, és mi nem, az teljesen egyéni. Asztaltársamnak a nyitó bor, a Királyleányka ízlett leginkább, nekem a Sauvignon Blanc. Visszaadta a frissen kaszált fű illatát, az íze pedig a lekiválóbb, érett egresre emlékeztetett. Az olaszrizlingről megállapítottuk, hogy korrekt, jól iható bor, de ittunk már ennél jobbat is, bár erről nem a Kősziklás tehet. A Furmint is kiváló volt, de hát… Ebben a „műfajban” Tokajt nem lehet utolérni. A Kékfrankos rozé kategóriában a legjobbak közé sorolható, a hordós Rajnai Rizlingre is igaz ez.
Íme az asztaltársam, aki értette, értékelte a borokat, mégpedig szakértelemmel
Ami a lényeg: ismét egy jó hangulatú estét töltöttünk el a placcon. Nem fáztunk és rá sem fáztunk, hiszen jó borok voltak a poharainkban ezen az estén!
Folyt.köv.!
De sajna, már nem a szabadban, bent a Borbárban. Bár ott is jó lesz!
