Hamarosan itt a háromnapos Soproni Szüreti Napok elnevezésű program, miközben elindult a szüret. Hogyan látják a borpiaci helyzetet a soproni szőlősgazdák? A régió bemutatásán túl erről kérdeztem néhány kiváló helyi borászt.
Titkokat rejt a múlt: tudta-e, hogy a Soproni Borvidék – amelyet ma a vörös borral kötünk össze – szőlőlankái valamikor híres asztali, sőt aszú „fejér” bort is teremtek, különösen a Fertő tó partján? És hogy ezt a hagyományt ma felelevenítik? Ez a régió ma Magyarország 22 borvidéke közül a kisebbek közé tartozik, viszont jelentős hagyományokkal büszkélkedik. A soproni szőlősgazdák, a helyi német tájszólásban a Poncichterek (Bohnenzüchter - babtermelő), nevüket onnan kapták, hogy a szőlősorok között babot termeltek. A bab ugyanis nem árnyékolta be a szőlőt, a szüretet sem zavarta. Babból készülnek ma is a jellegzetes helyi ételek.
Egy másik soproni jellegzetesség, hogy a szőlőskertekben ma is csak elvétve lehet pincéket találni. A gyakori határvillongások miatt a borosgazdák biztonságosabbnak találták, ha a bort a városfalakon belül, a házaik alatti pincékben tárolják. Ami újdonság, hogy ma ismét nem csak vörös, közte kiváló kékfrankosok teremnek itt, hanem meglepően magas kvalitású fehérborok és késői szüretelésű desszertborok is.
Hogyan alakul ma a hazai borpiac, a kereslet, milyenek a jövőre vonatkozó kilátások?
Molnár Ákos a Soproni Borvidék Hegyközségi Tanács elnöke, címzetes egyetemi docens
A piaci helyzet kihívásokkal teli. A világjárvány elmúltával még nem tért magához teljesen a termékeink számára fontos idegenforgalmi szektor, máris a stafláció okozta keresletcsökkenéssel, valamint az elmúlt száz év legszárazabb évjáratával találtuk szembe magunkat. Meg kell azonban jegyezni, hogy a borvidékünk a szélsőséges időjárás hatásaiból hazai összehasonlításban talán a legkevésbé érintett. Csapadékhiánnyal ugyan mi is küzdünk, de a nyár folyamán életmentő esőket kaptunk, sokszor talán az utolsó pillanatban. Ennek köszönhetően a termés mennyisége ugyan valamivel az átlagos alatt marad, de bízunk benne, hogy a minőség kárpótolni fog minket.
A borpiaci helyzet nagyon összetett: a termelési költségeink - ugyanúgy, mint bármelyik ágazatban - soha nem látott mértékben növekednek, melyet az értékesítési árainkban kevéssé tudunk érvényesíteni. Európában jóval az átlag alatti termés várható, ennek ellenére a magyar szőlőfelvásárlási, valamint a borárak gyalázatosan alacsonyak. Olyan kis borvidékek esetében, mint a soproni, ahol az üzemméretek is jellemzően kicsik, csak komoly összefogással lehet sikereket elérni. Az integrációnak az egész termékpályát célszerű összefogni, kezdve a szőlőtermeléstől, a borkészítésen át, egészen a közös értékesítésig. A borvidéken azon dolgozunk, hogy ez mihamarabb megvalósuljon. Ennek a folyamatnak már vannak kézzelfogható elemei: hamarosan megnyitjuk a közösségi vinotékánkat, elkészült a borvidék stratégiai terve.
Azonban itt nem szabad megállni, még ilyen nehéz időkben sem. Perspektívát szeretnénk adni az ágazatban tevékenykedőknek és jövőképet a következő nemzedéknek, hogy ez a szép hivatás továbbra is a soproni élet szerves része maradhasson, tisztességes megélhetést biztosítva.
Bónis Péter a Bónis-Reitter Borászat tulajdonosa, borász
A Covid miatt nagyobb mértékű visszaesést tapasztaltunk, de szerencsére a mostani szezon igen pozitívan alakul. A hazai borpiac, úgy tűnik, kezd ketté válni: a tömeggyártással foglalkozó, készletkisöprést végző borászatok áraival a kis, családi borászatok nem tudnak lépést tartani, így azok piaca igen leszűkült. Ez azonban azt is eredményezte, hogy a kis pincészetek sokkal többet tudnak eladni "háznál", ami a hazai borturizmus fellendülésének köszönhető. Hogy a drasztikus áremelkedés hatásai miként befolyásolják majd a keresletet, azt még nem tudjuk, hiszen nálunk először a 2022-es évjáratú borokra lesz hatása. A jövőre vonatkozó kilátások jelentős mértékben függenek a nagy piaci szereplőktől.
Taschner Kurt István, a Magyar Borakadémia főtitkára, nagy tekintélyű magyar borász, akinek borászata a Taschner Bor- és Pezsgőház különösen híres nagyszerű pezsgőiről
A mai borpiac nagyon kiszámíthatatlan. A HORECA szektor a padlón van, az éttermi értékesítés minimális. Most a multikban lehet eladni a bort, ahol viszonylag jó áron hozzájuthat a fogyasztó. A közvetlen pincéből történő értékesítés sem elhanyagolható. Nagyon ár érzékeny a piac. A magasabb árú borokat nagyon nehéz eladni.
Iváncsics Zoltán, az Iváncsics Pince tulajdonosa
A pandémia után a borforgalom kezdett visszaállni a 2019-es év forgalmához. A költségek és az energiaárak emelkedése miatt a vásárlók az olcsóbb borokat keresik. Továbbra is a fehér és rozé borok kereslete a meghatározó. Egyes információk szerint elég nagy óbor készlet van a pincékben. Az idei évben jó minőségre, de 20-30%-kal kevesebb termésre számíthatunk. Mi a terméskorlátozás fokozásával, a mennyiség csökkentésével reagálunk a kihívásokra. A borbemutató helyiségünk elkészültével a borturizmus fellendülésével és a helyi értékesítés növelésével (50%) próbáljuk a keresletvisszaesését kompenzálni. Nagy hangsúlyt fektetünk a minőség növelésére, a technológiák további fejlesztésére a jövőre vonatkozó kihívások miatt.
Megjelent a közösségi vinotéka, a Vinodom
A jelenlegi, nem túl rózsás helyzet nem akadályozza a helyi borászokat abban, hogy előre lépjenek. Az elmúlt években felpezsdült az itteni borászati közösség, sorra érkeznek a friss hírek, indulnak látványos kezdeményezések. Ezek közül az egyik a közösségi vinotéka létrehozása. Ma divatos jelző ez, léteznek újabban közösségi kertek, sőt irodák is. De mit is takar a közösségi vinotéka fogalom? Nos, nem csak összegyűjti a régió borait, de mindezeket egyedi élményelemekkel fűszerezve be is mutatja. Sőt, úgy tűnik, máris több ennél. A lelkes térségi borászközösség nemcsak elméleti síkon működik együtt, hanem a gyakorlatban is: a tagok kézbe vették a lapátot, kalapácsot, vésőt. Társadalmi munkában kezdődtek meg Közép-Európa legnagyobb terének közepén a munkálatok, javában folyik a szakipari kivitelezés.
Pincék a házak alatt, bab a tőkék között
Azt eddig is tudtuk, hogy „különc” borvidék a soproni, de nemcsak a számtalan legenda, a babtermesztő egykori szőlősgazdák és az általuk, a városi házak alá épített hatalmas, kőboltozatos pincék miatt, és nem is csak azért, mert a világon itt található a legnagyobb egybefüggő Kékfrankos ültetvény, hanem a hamarosan nyíló, a soproni boroknak különleges otthont adó helyszín révén is. Az új lendületre kapott borvidék borászközössége, minden jelenlegi gazdasági nehézség ellenére bízik benne, hogy még az idén szélesre tárhatja kapuit a fogyasztók és a szakemberek előtt. A közösségi tér - a rugalmasan alakítható és összekapcsolható külső- és belső tereknek köszönhetően - képzések, bemutatók, helyi-, országos- és akár nemzetközi borversenyek helyszíne lehet.
A látványtervek alapján elmondható, hogy az itteni szakemberek valóban fel akarják rázni évtizedes álmából a borvidéket, valamint különleges programokkal kívánják tovább fejleszteni az itteni értékeket, és javítani egyben a város turisztikai imázsát is. Errefelé nagyon erős a német közösség, amikor ott jártam legutóbb, a németségüket őrző asszonyok tipikus helyi ételekkel – babos rétessel, babsterccel vártak – bájos, autentikus dirndliben, amely Ausztriában és Németországban a 21. században sem múzeumi viselet, hanem a mindennapok öltözéke.
A soproni az nemcsak Kékfrankos
Lovagi értékek és nemes borok a Hűség Városában – ez a két alapgondolata az 1984-ben megalakult eisenstadti Európai Borlovagrendnek. A rend gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak vissza az időben. Az alapokat egészen a középkori lovagrendi hagyományokig, kiváltképp a Szent György rendig, a 13-14. századig vezethetjük vissza. Az elmúlt évek során 27 országban, köztük hazánkban bontott zászlót az Európai Borlovagrend. A soproni legáció megalapításának ötlete pedig 2005-ben merült fel.
A festői belvárosban található, a rendtagok keze munkáját is dicsérő Rejpál házban a helyi szőlősgazdák legjobbjai fogadnak - a Soproni Borvidéki Masterclass rendezvényén vagyunk - a borlovagok pedig elegáns lovagi egyenruhában köszöntenek. A régió 133 borászának legjobbjai mellett részt vesz egy ilyen nagyszabású kóstolón – amelyet Lukács Szabolcs, 2007. évi országos sommelier bajnok vezet - a Soproni Borvidék hegyközségi tanácsának elnöke Molnár Ákos, a Soproni Borvidék Fejlesztéséért Nonprofit Kft. képviseletében dr. Schneider István Gábor, illetve a helyi Borút Egyesület elnöke, Molnár Tibor Áron is. A kitüntetett borászok között jelen van a gazdag hagyományokkal bíró Lővér Pince tulajdonosa, Magyar Dezső, csakúgy, mint a fiatal korosztályt képviselő, pár éve működő bio borászat, a Steigler Pince főborásza is, Varga Tamás. Errefelé gyakori Zöld veltelinit is kóstolunk, meg Shirazt, persze azért érkezik Kékfrankos is, a legjobb fajtákból. A Horváth Borászat, a Bónis-Reitter Borászat, az Esterházy Etyeki Kúria soproni boraival, az Iváncsics Pince, a Luka Pincészet, a Steigler Pince és a Stubenvoll Pincészet, a Taschner Bor- és Pezsgőház, valamint a Vincellér Borbirtok legkülönlegesebb tételei igazi ünnepi fesztivállá varázsolják a Soproni Masterclass eseményét.
Milyen a borlovag, ha XXI. századi?A Rejpál ház nem csak a borlovagok és a német, valamint horvát nemzetiségi közösség otthonául szolgál: hangulatos, a soproni múltat megidéző tereivel borkóstolóknak, kulturális eseményeknek és borversenyeknek is helyszínt biztosít, ezzel is építve a leghűségesebb város közösségét, és hirdetve a nemes borok dicséretét. A kitüntetett nedűk kóstolása után két pincébe látogatunk. Iváncsicsék jellegzetes kis családi vállalkozást visznek, öt hektár szőlőt művelve, a Fertő part legjobb dűlőiben. Különös gondot fordítanak a környezetkímélő technikákra. Évi 25 ezer palackkal rukkolnak elő, és nem tervezik a bővítést, de mindez helyben is elfogy, különösen izgalmas a Zöld velteliniből készült késői szüretelésű desszertbor. Kíméletes, integrált szőlőművelést folytatnak, boraik koncentráltságát, fajtajellegét és elegáns gyümölcsösségét hozamkorlátozással érik el. A szőlő feldolgozása a soproni tradícióknak megfelelően, azaz a ház alatti pincében történik.
Az Iváncsics Pince vörösborainak sikere és titka a hordós érlelésben rejlik. A vörösborok mellett friss, reduktív Merlot rozé is megtalálható a kínálatban. A kékszőlőből készült fajtaborok mellett házasítások is készülnek. A termelői borkimérésben a folyóbor értékesítése mellett palackozott boraikra is nagy a kereslet. De palackos Iváncsics borokkal találkozhatunk Nyugat-Magyarország vinotékáiban, éttermeiben is. Borversenyen elért eredményeik felsorolhatatlanok és az országos szaklapok tesztjein is rendre kimagaslóan szerepelnek.
Sopron-Bánfalván a Pálos rendi szerzetesek által 1771. évben épített pincében, a Bónis-Reitter Borászat tulajdonosai fogadnak.
A Bónis-Reitter Borászat története több generációs múltra tekint vissza. A nagypapa, Reitter János és az unokája, Bónis Péter által üzemeltett borászat a többszáz éves, történelmi Pálos Pincében található Sopron-Bánfalván. Ebben a hangulatos, boltíves épületben nyílik lehetőség megismerni a borászat történetét és megkóstolni a boraikat. A pince mögött épült templomból és kolostorból gyönyörű panoráma tárul elénk. Az általuk megművelt szőlő-termőterület összesen mintegy 8,5 hektár, mely a Fertő-parton, Harkán, Kópházán és Bánfalván található. Környezetkímélő módon gazdálkodnak, nagy hangsúlyt fektetnek a területek egyensúlyára, a termésátlagot korlátozzák: így mindösszesen kb. 50-60 mázsa szőlő terem hektáronként.
A Bónis-Reitter borászatnál a feldolgozás fő koncepciója a természetesség, azaz szüret után már alig avatkoznak be a bor életébe, legfeljebb hőmérséklettel és kénnel. A rozét és a fehérbort acéltartályokban, reduktív módon, hűtötten erjesztik, míg a vörösbornak való szőlőt már a területen zúzzák-bogyózzák, és ezt a kész mustot szállítják a pincébe. A kierjedt borokat is kétfelé szeparálják, a folyóboroknak valót és a palackozásra szánt tételeket külön kezelik. Palackos boraik stílusa az egyszerűség, a letisztult vonalak és az ötletesség jegyében született meg. Ilyenkor mindig felmerül bennem, miért nem lehet kapni ezeket a kiváló nedűket mondjuk egy budapesti szaküzletben? Sőt: miért nem lehet kapni, mondjuk egy Soprontól 50 kilométerre lévő étteremben? Ausztriában természetes, hogy mindig a helyi bornak van elsőbbsége a vendéglátóhelyek kínálatában. A helyi borászati–, szakmai szervezeteknek e téren még akad tennivalója.
Az én egyik kedvencem – nehéz egyébként választani! - a Taschner-féle birodalom. Taschner Kurt István önmagában megtestesíti az itteni német származású, de magát magyarnak valló polgárok szorgalmát. Egyike a legjobb magyarországi borászoknak, jónéhány szakmai kitüntetéssel dicsekedhetne. De nem teszi – a kitüntetések és oklevelek fele sincs kirakva a falra. Pezsgői miatt a legjobbak között is kiemelkedő. A borászat, az étterem, és a testvére, Taschner Tamás által vitt duó – Tamás a környéket és a történelmet kiválóan ismerő szakember – mondhatni, együtt alkotnak egy komplett turisztikai látványosságot. Ötletekben nincs hiány: Tamás 16 alkalommal vezet traktoros bortúrát a helyi pincészetekbe, ahol alkalmanként 3 borász mutatkozik be, 3 különféle borral, és a részvétel ezeken a szőlőültetvények közötti túrákon ingyenes!
Vállvetve a szomszédokkal
Ha ide tévedne a világ bármely tájékáról egy turistacsoport, napokig zengenék ennek a sokoldalú birodalomnak az erényeit. Bízzunk benne, hogy így is lesz a jövőben. Meggyőződésem, hogy egyelőre még a belföldi turisták közül is kevesen tudják, hogy a soproni borrégió – a többi, környékbeli, mindenképpen meglátogatandó létesítménnyel együtt – több napra elég élményt nyújt. A városka önmagában festői, közel a Fertő-Hanság Nemzeti Park, pár lépés a határ, amelynek másik oldalán szintén kitűnő borászatok várják az érdeklődőket. És ma már nem annyira a konkurálás a fő szempont, hanem az ésszerű együttműködés.
De mondhatnánk úgy is, nincs határ, hiszen elérkeztünk ahhoz az időhöz, amikor a két ország szomszédos régiói összefognak, hogy közösen mutassák meg azt, ami egyébként is összetartozik. Hiszen a táj, a klíma hasonló és most már jól lenne, ha a turisztikai érdek is közös lenne – a hétköznapok gyakorlatában is.
Forrás: Dr. Elek Lenke
