A székesfehérvári Borbárnak különös vendége volt, Lelovits Tamás Villányból. Villány a hazai bortermelő vidékek egyik kiemeltje, elsősorban fantasztikus minőségű vörös borainak köszönhetően. De persze a fehér és rozé nedűik is a jók közé tartoznak.

Összesen 9 Lelovits termék izgatta ízlelő bimbóinkat, és egyik sem okozott csalódást. A Csudabogár 3. számot viselő 2021-es Chardonnay, Olaszrizling, Muscat Ottonel házasítás volt a bevezető bor, amit a Villányi Gyöngyöző követett. E két fehér termék jó rajtot jelentettek, rozét ezúttal nem, ám Shillert kóstolhattunk. A 2021-ben készült terméket kellemes illat, selymes gyümölcsösség tette e fajta kiválóságává.

És jöttek sorban a vörös borok. A Portugieser 2022, a Csudabogár 1. (Kékfrankos, Merlot, Cabernet Sauvignon frigy) még a könnyűlovasság könnyedségével, eleganciájával hatott, de utánuk következett a nehéztüzérség. Három prémium, a 2020-a prémium Két Hold Merlot, a 2018-as Villányi Franc, és a szintén 2018-as Solo fantázianevű Cabernet Sauvignonról állapíthattuk meg, hogy ezek nem véletlenül a Lelovits pince büszkeségei, de méltán büszkélkedhet eme termékkel a teljes Villányi Borvidék, és öregbíti a magyar bor jó hírét is. A zárótétel a PET NAT Irsai Olivér amolyan majdnem pezsgőként zárta a kiváló kóstoló sort.

Akkor és ott beszélgettünk Lelovits Tamással.

- A leghasznosabb, a legjobb ízű, a legkellemesebb a bor, mint a honlapján látható Hippokratész idézet mutatja. A bor az italok között a leghasznosabb, az orvosságok között a legjobb ízű és az ételek között a legkellemesebb” - tanúsítja a bölcs. Mondhatjuk hát egyszerűbben: a bor maga az élet?

- Tény és való: a bor hasznos, egészséges. A borászat szépsége pedig az, amit valójában a terroir biztosít a borász számára. Ami adja az egyediséget, a technológia meg a piac képességet, így lehet kihívás a bor kóstolása a fogyasztó számára. Mert ugyanaz a fajta minden borvidéken más, nem rosszabb, vagy jobb, hanem másabb jegyeket képvisel, és a döntő az, hogy a bort ivó számára melyik a legkedvesebb? Mi Villányban szerencsés helyzetben vagyunk, mert a terroirnak és a klimatikus viszonyoknak köszönhetően nagyon szép vastag és gyümölcsös borokat tudunk készíteni.

- Gyerekkorában kötelező feladat volt a szőlőben való munka, 23 éve már nem az. Mi ez valójában ma: kötelező feladat, vagy a beteljesült „szerelem”?

- Amikor gyerekként a szüleim kivittek a szőlőbe, kötelező feladat volt, mint minden családban, minden gyereknek. Hiszen mindenkinek volt szőlője, készített bort, mint esetükben nekünk már a dédszülőktől kezdve így volt. A szüleim nem otthon értékesítették a terméküket, hanem az alapbort eladták villányi borászoknak. A feleségemmel 2000-ben láttunk neki a borászati munkának, egy hektárral indultunk, mára eljutottunk az évente 140 ezer palackig. Ezt a munkát csak teljes odaadással lehet csinálni, és tényleg szerelem kell, hogy legyen!

- Az indulásnál még nem, de utána lett borász végzettsége. A felesége közgazdász, de „megfertőzte” a bor szeretetével. Közgazdászként segíti a családi vállalkozást, és konyhaművészként is hozzáteszi a magáét a közös munkához, ugye?

- Igen, a családi vállalkozásunknak nagyon fontos tagja, egyenrangú partner a bor készítőivel. Közgazdászként rendben tartja a gazdaságot, figyel az értékesítésre, és a vendéglátásból is kiveszi a részét a finomságaival.

- Meglepve olvastam, hogy a legdrágább terméke fogyott el a leghamarabb. Vannak borai, csúcsborai, hogy viszonyulnak ezek egymáshoz?

- Közösen állítjuk össze a szortimentet, közösen kóstoljuk a készülő tételeinket, közösen döntjük el, melyekből lesznek házasítások, vagy fajtaborok. A Kékfrankos a legújabb szerelmünk, igyekszünk megmutatni, hogy nemzeti fajtaként nem csupán könnyed, gyümölcsös, hanem nagyon is testes bort lehet készíteni belőle. De a villányi specialitásból, a portugieserből is van könnyed és testes termékünk egyaránt. A Kékfrankossal szerencsénk volt, mert Ausztriában kóstoltunk egy nagyon kiváló frankost, a borásztól megkérdeztem milyen klónt használt, aztán én is beszereztem, és ebből készül a Kékfrankosunk. Gazdagabb a színvilága, magasabb az alkoholtartalma, szépen őrzi a savakat, összességében olyan izgalmas tétel, amilyennel nemcsak Villányban, de talán az országban sem találkoztam. Először 10 ezer forint fölött kicsivel határoztuk meg az árát, de muszáj volt emelni, mert olyan mértékben fogyott, hogy nem tudtuk tartani a lépést vele. Nem minden évjáratból lehet Kékfrankos fajtabort készíteni, amikor olyan a szüret, akkor házasítjuk. A fene sem gondolta, hogy ilyen nagy sikere lesz!

- Válasszon egyet a borai közül, és mondja meg, hogy feleségének, Eszternek milyen ételt javasolna, hogy főzzön hozzá?

- Legyen a bor a Villányi Franc, amely a borvidék zászlós bora. Ez nem véletlen, mert a Franc nagyon jól érzi magát itt. Ehhez pedig markáns, vörös fűszeres hús illik, mondjuk egy kiváltó steak, könnyű, fűszeres körítéssel, zöldségekkel. De a részleteket Eszterre bízom, mert nagyon tehetséges a konyha művészetét illetően.