Ismerhetjük a történetet: november 11-én, Szent Márton napján ludat illik enni, mert „aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik, és aki e napon újbort nem iszik, egész évben szomjazik.”
De ki is volt Szent Márton? A mai Szombathelyen született, a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Magyarország mellett Franciaország és Burgenland tartomány védőszentje is egyben.

Mártont Tours város polgárai püspökké választották, s ott segítette a rászorulókat haláláig. A legenda szerint mivel nem akart püspök lenni egy libaólba rejtőzött el, de a libák hangos gágogással elárulták őt, így nem menekülhetett a püspöki tisztségtől.

E napon, Székesfehérváron, a Noé-hegyi Szent István Borlovagrend is hagyományosan megünnepelte a Márton napot, a Márton-napi bormustrával. Összesen 35 tétel érkezett a megmérettetésre, amelynek végén a népes bíráló bizottság 9 arany, 23 ezüst és 3 bronz minősítést osztott ki.

A „Szent Márton Bora - 2024” kitüntető címet ez alkalommal az Agárdi Csóbor Pincészet Zöldveltelini bora érdemelte ki! A bírálatot a hagyományos libacomb-vacsora követte.

Dinnyés Ferenc, a Borlovagrend nagymestere elmondta, történelmük során a Márton-nap még sosem maradt el, így ez volt sorban a 22. Márton nap és újbor ünnep a vármegye székhelyén. Megtudtuk: kezdetben ez még igazi mustra volt, a termelők jelenlétében beszélgettek a borokról, de időközben kifogytak azok a kistermelők, akik háztáji borokkal neveztek, mivel a szőlőterület is visszaszorult. Sikernek mondható, hogy az évtizedek alatt két kistermelő is kitűnt az ilyen mustrákon, Lepsényi Miklós és Pásztor István, akik a rend borlovagjai is lettek.

Folytatás következik – egy év múlva!