Polgár Zoltán.

Vajon van e honban olyan bort kedvelő ember, ki e nevet nem ismeri? A kérdés költői, mert a válasz bizonyára egyértelmű nem!

Polgár Zoltán Villányból  itt volt a II. Nagy Fehérvári Bormustrán. Remek borokkal.

- Nagyon sok jó villányi borász, és nagyon sok jó bor van Villányban. Elsősorban a terroir hatásnak köszönhetően, mert a talaj, a klíma, az időjárás jó irányba befolyásolja ott a szőlőt. De ez csak a lehetőség, ám az emberi tényező, a szakértelem, a hagyomány, a fegyelmezett technológia a jó bor titka. A másik csoda Villányban az összefogás, a közösségi munka, fontosnak tartjuk, hogy sokakkal megismertessük a környékünket. Ehhez jó konyhák, szálláshelyek, barátságos vendéglátók kellenek. Rendre megbeszéljük dolgainkat, van egy közös marketing irodánk, amelyet a hegyközség tart fent. Nincs konkurencia, egymást ajánljuk, és bár rengeteg fesztivál van, de mégis jönnek az emberek – árulta el Polgár Zoltán a villányi titkot.

- A Polgár borok mitől Polgár borok, mi az, ami te vagy benne, mitől egyediek a nedűid?

- Többen írták rólam, hogy eltérő stílusúak a boraim. A szőlőre alapozva építem a technológiát, az életfilozófiám annyi, hogy a borásznak az a dolga, hogy felfedezze a szőlőben, hogy melyik alapanyagból mit érdemes készíteni. A 2014-es évjárat nem volt sikeres, a barrique hordóim üresek maradtak, könnyed, illatos borok készültek ekkor, ezeket vittük a piacra. Szép volt az illata, jó az aromája, de hiányzott belőle a nagy test, ami alkalmassá tette volna a barrique technológiára. A következő év jó volt, több barrique bor készült, lehetett a válogatásokkal is foglalkozni. Kísérletezni kell, a borászok mindig a nagy évjáratot várják, pont úgy, mint Hemingway öreg halásza a nagy halat.

- Mely borok állnak hozzád közelebb: a testesek, vagy a könnyedebbek?

- Nem egyszerű a kérdés, vissza szoktam kérdezni: mihez mit? Más napszakban, más évszakban, más lelkiállapotban, más ételhez mindig más kell. Télen a disznóvágás a nagy borokat kívánja, nyáron a könnyedebb stílusú borok a jók, ráadásul nagy fröccsös vagyok. Más bort iszok a füstös halhoz, mást a másképp elkészítetthez, szerencsére elég sok borom van. Szeretek mindent kipróbálni, ha rábukkanok valami érdekes dologra, abból rögtön újdonságot akarok készíteni. A feleségem nem győz visszafogni, hogy elég már, mihez kezdünk ennyi fajta borral!

- Feleséged szent őrültnek tart? Mert alighanem szeretsz szárnyalni, néhány centivel a föld fölött lebegni, ugye?

- Az a szerencse, hogy életem társa szakmabéli, kertészmérnök, még az egyetemen ismerkedtünk meg. Nem mindig értünk egyet, ő racionális, időnként visszarángat a földre. De ha valami nem sikerül, kölcsönösen támogatjuk egymást.

- MI a feleséged kedvenc bora, és milyen étellel kedveskedik hozzá – neked...

- A kedvenc bora a pezsgő, mert azt is készítünk. Azt mondja, muszáj minden kell pezsgőt innia, mert tisztítja a gondolatait. Erre nem nagyon tudok mást mondani, mint hogy igyál még egy pohárral, hogy még tisztábban gondolkozz! Mindennapos nálunk a bor, a dédnagyapám 92 évet élt úgy, hogy nem sok vizet ivott, de tudta a mértéket, így még spicces sem nagyon volt. A feleségem nagy ínyenc, és csodálatosan főz, a pezsgő a kedvence, amit aperitívnek fogyasztunk. A borok közül nagyon kedveli a kadarka sillert, olyat sokszor hoz haza, a vörösek közül a könnyebbeket kedveli, mert nehéz vacsorákat már nem mer felvállalni, így a könnyebb borok illenek ahhoz. A magam részéről szívesen fogyasztok jó, fűszeres vadételt, ahhoz meg jöhet a borok nehéztüzérsége. A syraht azonnal kibontottuk, amikor isteni csülköt sütött a feleségem, de a muflonhoz is illik az. De hiába, az életben, és a borok esetében is kell a harmónia!

Ebben maradtunk...