Rónai László székesfehérvári idegsebész érti és szereti a borokat, ínyenc módra fogyasztja a nedűket. Egy korábbi alkalommal, amikor a Páholy Borklubban bemutatta kedvenc olasz borait, elmondta, orvosként inkább egy kupica bort, vagy pálinkát ajánl a betegeknek gyógyszer helyett...

- Hogy mikor ismerkedtem meg a borokkal? Tizenhét éves voltam, amikor először Olaszországban kóstolhattam meg egy nyelet bort. Édesapám barátjának a Balaton-felvidéken volt szőlője, később, férfiemberként nála ízlelgettem a termékeit – mondta.

Arról kérdeztem a főorvos urat, hogy 17-18 éves kora óta mennyit változott megítélése szerint e honban a bor kultúrája?

- Ég és föld a különbség! Akkoriban a boltokban az édes Badacsonyi Szürkebarát, a száraz Tokaji Hárslevelű, az édes Tokaji Aszú, az Egri Bikavér volt és kész. Gyenge volt a választék, mára a világ óriásit változott, jó borokat lehet inni, és kapni. Igaz, furcsa a számomra, hogyha ellátogatok egy nagy borászatba, nagyon finom nedűket kóstolhatok, de ha ugyanazt megveszem a boltban, az már nem annyira különleges, nem annyira finom... Hajdan mindegy volt, milyen a bor, az volt a fő szempont, hogy ártson, ma inkább arra figyelünk, figyelek, milyen az illata, a zamata, az évjárata, és milyen ételhez illik azt fogyasztani. Nemsokára 70 éves leszek, és remélem, még sok finom bort kóstolhatok.

Kíváncsi voltam, miként vélekedik arról a gyógyász, hogy a hétköznapi kultúrát tekintve mikorra következhet be nálunk olyan változás, amely szebbé teheti a mindennapokat?

- Mindenki olvassa el Ady Endre „A Hortobágy poétája” című versét, abban minden benne van... A változás emberfüggő, és e téren nem állunk még túl jól. Sokáig hittem, hogy előbb, utóbb előre lépünk, ma már nem teszem ezt.

Kérdés: a doktor úrnak melyek a kedvenc külföldi és magyar fehér, illetve vörös borai.

- A fehér borokat jobban kedvelem. Az egyik kedvenc a Lugana, amelyik a Garda-tó déli partján terem, a másik az osztrákok Zöldveltelinije. Szeretem a toszkán és a szicíliai vörös borokat. Itthon a Badacsonyi Kéknyelű és a szekszárdi vörösek állnak a sor élén.

Rónai László törzsvendég a borklubban. Miért fontosak szerinte ezek a havi összejövetelek?

- Azóta járok ide, amióta a klub létezik. Az egyik legjobb barátom fia a tulajdonos, az édesapjával együtt munkálkodtam a pince felszerelésében. Csodásan bevált a klub, egyre többen vagyunk, jó a hangulat, és az esetek döntő többségében jó borokat kóstolhatunk a megye borászaitól.

A főorvos úr receptet is adott az általános rossz hangulat ellen.

- Törkölypálinka! És mi még? Ahogy Erdélyben mondják: előbb kérek egy pálinkát, utána meg valami erőset...! Ételnek kacsát ajánlok mindenkinek, Szekszárdi Bikavérrel.