Nagy Róbert László igazi ász. Sajtász. Dégen él, ott készíti – a vásárlók, a fogyasztók szerint – különleges, egyedi ízesítési sajtjait. És mivel a sajt, és a bor kéz, a kézben járó jó barát, kíváncsi voltam a sajtász véleményére a sajtokról és a borokról. Szokásunkhoz híven, mindjárt a végén kezdtük: melyik a kedvenc bora, és ehhez milyen sajtot szokott enni az otthoni sajtok kamrájából?

- Ez azért nehéz kérdés, mert nagyon sok kedvenc borom van, és ez igaz a sajtokra is. A száraz borok közül a jól sikerült rizlingek állnak az első helyen, de ha maradék cukrokkal bíró borok közül kellene választani, akkor a hárslevelűre esküszöm, mondjuk egy jó savakkal, aromával rendelkező debrőire. A rizlinghez, a borban lévő savakhoz, aromákhoz a jó fokhagymás füstölt sajt, telt ízekkel a megfelelő párosítás. De ehhez jöhet a másik kedvenc is, a fokhagymás, csípős sajt, amelyben a szegedi paprika megteszi azt, ami a dolga. Mindkettő elbírja a jó, hosszú, borozgatós beszélgetéseket.

- Vannak, akik azt mondják, hogy a sajt legyen sajtízű, és fölöslegesek a különböző aromák. Biztos, hogy ezzel nem értesz egyet, és az is biztos, hogy elmondod, miért nem?

- Ha a sajt, csak önmagában való, beszélgetéshez illő csemege, akkor egyetértek, miért ne? A friss gomolya is nagy örömet tud okozni. De a borok és tömények is kívánnak olyan aromákat a sajtoktól, amelyeket a fűszerekkel, a sajt érlelésével tudunk megfelelőnek tenni. A borok lehetősége nagy, ráadásul évről, évre változnak, és ha ezekhez hangulatában, és gasztronómiai mondanivalójában illő sajtot akarunk adni, akkor be kell „csapni” azokat jó magyar, Kárpát medencei fűszerezéssel.

- Nem készítesz brie és kékpenészes sajtokat. Miért nem?  

- Ezek a termékek különlegesek - ha eredetiek! -, és számtalan csodával rendelkeznek. Azért nem csinálok ilyeneket, mert évtizedekkel ezelőtt meghatároztam magamnak, hogy mezőföldi magyar sajtféleségeket csinálok. Ezt teszem, erre álltam rá, ennek megfelelő a kialakított technológiám, a tárolási lehetőségeim. A sajtok terén sem lehet megkerülni a történelmünket, mert az sok mindenben szinte mindent meghatároz.

- Mennyire vagyunk sajtfaló nemzet?

- Egyre jobban. De még nagyon el vagyunk maradva több nemzethez képest, mert nem voltunk hozzá szoktatva ahhoz, hogy igényesen étkezzünk. Az elmúlt 10, 15 évben pozitív változásról beszélhetünk, igényesebben terítünk, igényesebbek lettünk táplálékainkkal és italainkkal kapcsolatban, legalább is azok, akik ezt meg is tehetik!

- Az ízlelést, a sajtfogyasztást tekintve hol áll Magyarország?

- Az alsó régióban! A magyarok 25, 30 százaléka nem engedheti meg magának, hogy válogasson, ha az asztalára, az ételeire gondol. Ne feledjük, hogy sok, sok évtized kiesett a gasztronómia igényesebb megközelítéséből is.

- Már híred van itthon, a Kárpát-medencében sajtjaidnak köszönhetően. Mikkor leszel világhírű?

- Nem tudom. A mai világban a sajtok terén egy hagyományos, magyar készítésű sajtot világhírűvé tenni nagy munka, ráadásul hihetetlen mértékű befektetést és reklámot kíván. Őszintén el kellene mondani a világnak a magyar sajtok évezredes eredetét. Voltak is erről tanulmányok, amelyeket néhány hétig olvasni lehetett, aztán hirtelen eltűntek... Miért?