A Magyar Sommelier Szövetség vendége volt a Szerémség egyik borászata, a Dukay-Sagmeister Pincészet. Érdekes borokat, különös embereket ismerhettünk meg a fővárosban tartott találkozón.

A pincészet a Szerémségben, a Tarcali hegységben 13 hektáron működik, 3 dűlőben Furmintot, egyben Kadarkát művelnek, egy hektáron Kékburgundit telepítettek, de van még Hárslevelűjük, és Szerémi Zöldjük is. A Szerémség – lehet, hogy többen nem tudják – a magyar királyság első számú borvidéke volt valaha. Királyi borok most is készülnek ott, a Dukay-Sagmeister termékek közül ezúttal a Szigeti Furmint 2015, a Kew (Kű, avagy Kő) Furmint, a Béta Furmintis 2015, a Devas Furmint 2016, a Kanias Furmint 2016, a Pinot Noir 2015 és a Szigeti Kadarka 2015 érintette meg ízlelő bimbóinkat. Örömünkre. Bár elmondták, a prémium minőségű borok a (közel)jövőt jelentik a számukra, ám mi nyugtáztuk: így is jó borokat kóstoltunk.

A kér jó barát közül Dukay Krisztián az értékesítéssel, a marketinggel foglalkozik, míg Sagmeister Ernő a borász. Mondtam Ernőnek: különlegesek a borai, miként az ő borról vallott filozófiája is az. Szerinte ő nem különleges, hanem társasági ember, aki igyekszik odafigyelni magára, a munkájára.

- A bor úgy nyitja ki az ember lelki igényét a többiek felé, hogy abból barátság keletkezhet. A bor magasabb érzelmi állapot – mondta.

Kérdés: a lélek és a bor hogyan találkozik, miképpen függ össze?

- Ennek a mechanizmusát nem ismerem. De mi, magyarok úgy véljük, a bor a lélek itala, ami kinyitja az aurát, megnyitja az embert, és ennek köszönhetően oldhatók a bennünk lévő feszültségek.

Mondtam neki, hogy ismerek olyan kiváló borászt, aki úgy véli: az a jó bor, amit már kifizettek. Kíváncsi voltam, számára mi a jó bor?

- Az, amelyiket örömmel fogyasztok el jó társaságban, bár persze vannak „magányos borok” is. Azokat kedvelem, amelyek szerényen úgy maradnak hátul, hogy a végén tudom, hihetetlen pillanatokat okoztak.

Sagmeister Ernő elismerte: klasszikus borásznak vallja magát, hiszen bár van reduktív tartályos boruk, a Szerémi Zöld, de minden mást fahordóban készítenek. Nem igazán kedveli a barrique hordót, a battonage technikát sem, bár több boruk seprőn, finom seprőn tölti az erre kiszabott időt.

Dukay Krisztián azzal kezdte: nem bátorság, hanem nagyon határozott elszántság kellett ahhoz, hogy 8 éve a Szerémség déli lejtőin neki kezdjenek a jövő építésének. Ám ez az építés a múltat is jelentette, hiszen magyar fajtákat akartak visszajuttatni a határon túlra. Szorgalom is kellett ahhoz, hogy végül a szőlőművelés eredményeként finom nedűket állítsanak elő. A mondást, mi szerint senki nem próféta a saját hazájában, esetükben is igaznak tartja, hiszen otthon még fenntartásokkal kezelik törekvéseiket. Bár az is igaz, ahogy jönnek az eredmények, fokozatosan úgy törik át a bor iránti közöny falait.

- Szerencsére Magyarországon nagyon szívélyesen, hozzáértéssel fogadják a borainkat. Pozitív visszajelzéseket kapunk, nedűink 90 százalékát itt értékesítjük, a többit pedig otthon, a délvidéken. Tudjuk: csak hosszútávon lehet ebből hasznunk, ahhoz, hogy a befektetés megtérüljön, még 10 év kell. Családjaink, feleségeink szent őrültként kezelnek bennünket, de látják a szándékunkat, akaratunkat, és segítik azt.

Mit lehet ehhez hozzátenni? Azt, amit dr. Kosárka József, a Magyar Borszakírók Köre elnöke, a sommelier szövetség elnökségi tagja mondott:

Köszönjük, hogy ott, olyan körülmények között is magyar fajtájú borokat készítenek a Szerémségben!