A Magyar Sommelier Szövetség áprilisi bemutatójának a vendégborászai Tállyáról érkeztek. Mégpedig mindjárt hatan, a Dudovics, a Hollókői, a Zsadányi, a Rózsa, a Szalóczi és a Szent Benedek pincészetek. Ezek képviselői mutatták meg számunkra Tállyát, beszéltek a környék szépségéről, területeiről, és megkóstolhattuk a kiváló boraikat.

Árendás Eszter (Zsadányi pincészet) szívesen, örömmel beszélt a boraikról

Megtudtuk: Tállyán 1100 hektáron műveltek korábban szőlőt, e területen 700 helyen cseréltek gazdát a dűlők, és műveli azóta más a gyümölcsöt, és készíti a borokat. Van az „ősinek” tűnő 1800-as években, és az „újkori” 2000-es években először művelt terület is itt. Kóstoltunk kuriózumot, mint a Zsadányi László által kínált igen ízletes TKJ Rosé Gyöngyözőbort. A kérdésre, miszerint fityiszt akarnak mutatni Egernek ezzel, közölte, nem, de őt izgatta ez a bortípus, ezért elkészítette, mert úgy véli, a rozénak igenis helye van Tállyán. Igen jó volt a pezsgője, és a fehér habzóbora egyaránt, de megnyaltunk a szánk szélét a borászok szépséges száraz, félszáraz furmintjai, hárslevelűje, valamint az édes és aszú borok érzetét követően is.  Meghökkentünk Rózsa György Péter 2017-es (!) száraz furmintján, amely már most kész bor, kíváncsiak lennénk rá, mivé fejlődik ez egy, két év alatt. Ízlett Dudovics István 2017-es száraz muskotálya, megerősítve a bizonyságot arról, hogy kiemelkedő volt ez az esztendő. Szalóczi Alex, Hollókői Jácint furmintjai, Ádám József borász, és a Szent Benedek pincészet 2013-as Hárslevelűje bizonyították, Tállya nem csupán Európa közepe, de a magyar boroké is.

Hab volt a tortán, a délután desszertjét jelentették Dudovicsék, Szalócziék, Hollókőiék kései szüretelésű édes borai, a Zsadányi, a Rózsa pincészet 2013-as, 2008-as aszúja.

Hallhattuk, a fiatal borászok nagyapjuktól, apjuktól lesték el a borkészítés tudományát, és szállt apáról, fiúra a szőlőtermelés, a borkészítés szeretete. Jó hír, hogy a település, a környék borászainak az összefogása igenis lehetséges itt. Vannak gondjaik, hiszen hiányzik a szorgos, ügyes, értő munkáskéz Tállyán. És bár a gépesítés segít, de a szomorú kérdésre, miszerint a munkaerő hiánya jelentheti idővel a borászat halálát, az elkeserítő igen szót hallottuk válaszként.

De bizakodjunk, hiszen az ilyen kiváló vidéknek, az itt készített remek boroknak kell, hogy legyen jövője!

Amely szerencsére már régen elkezdődött…