Székesfehérváron a Szent István Művelődési Ház adott otthont a VI. Fehérvári Nagy Bormustra rendezvénynek. Az intézmény két nagytermében Fejér megyei kiváló borászok és e hon borászkiválóságainak a nedűit lehetett kóstolni.

A lépcsőn az emeletre felsétálva hosszú pultba botlottunk, amelyen ínycsiklandozó hidegételek sokasága várta a borok kóstolgatása közepette megéhezőt. Alig telt el félóra a kezdésből, és máris megállapíthattuk, a majd kétéves pandémia után az emberek megéheztek a szóra, megszomjaztak a jóra, mert egyre többen álltak a pultok előtt, vagy a termek közepén található asztalokra könyökölve, és fonták egymásba a szavakat finom borok kortyolgatása közepette. A Szent István teremben jórészt megyei borászok kínálták kiválóságaikat. A terembe lépve az Etyek-Budai Borvidék képviselői, a Nagy Gábor Szőlőbirtok Pázmánd, a Csordás Nagy Pince Pákozd, a Csóbor Pincészet Agárd, a Köllő Zsolt Pincészet Pázmánd, az Etyeki Kúria Etyek, a Vabrik Pince Kajászó, állította meg máris az érkezőket, boraikat kínálva. De ebben teremben találhattuk a Móri Borvidék jelenlévőit, itt volt a BRIGÁD, a Friday Winery, a Paulus Molnár Borház, a Geszler Családi Pincészet Mórról, a Szabadkai Pincészet Zámolyról, ez több, mint jó, ez Ezerjó! Köszönthettük a tavalyi év bortermelőjének választott Borbély Tamást Badacsonyból, a megyeiek között „kakukktojás” volt a Holdvölgy Mád, Áts Károly Pincészete Tarcal, Balla Géza Borászata Ópálos, utóbbi a határon túli magyar borászokat képviselte, a Sarki Róka Borház Lesencefalu. De eljött az Andrasics Pince Balatonőszödről, a Dominium Pincészet Gyöngyösről, a Planina Borház Mohácsról, a Csobánci bormanufaktúra Tapolcáról, a Pósta Borház Szekszárdról, a Koch Borászat Borotáról, a Cseri Pincészet Nyúlról, a Babarczi Szőlőbirtok és Pince Győrújbarátról, a Petrányi Pince és Borterasz Csopakról. Úgy tűnik, nyílik a világ, és betartva az együttlét szabályait rá lehetett csodálkozni itt a (bor)világra.

- Jó, hogy újra megmutathatjuk, milyen borokat tudunk készíteni, szembe találkozhatunk a borfogyasztókkal, és elmondhatjuk nekik, hogyan készítettük ezt, vagy azt a bort, és tudok nekik róluk mesélni. Fontos a kontakt! – mondta Kisäri Linda, a Csóbor Pincészet főborásza, majd így folytatta: - Az elmúlt két év nehéz volt, az évjáratokkal is voltak gondok, az időjárás sokszor hozott nehéz helyzetbe bennünket, főleg a szárazság okozott tavaly problémát. A szőlő sem akkor érett, amikor kellett volna, és előfordult, hogy egyik, másik szőlőfajtát nem a megszokott időpontban szüretelhettük, igaz, szép mustfok és savtartalom mellett.

E néhány mondat után Linda megállás nélkül kínálta díjnyertes boraikat. Szentesi Józsefnek Nadapon van a szőlőbirtokainak a nagy része, de Sukorón is termel szőlőt. Ő különleges borásznak számít e honban, hiszen a legújabb korban elhivatottan foglalkozik az ősi magyar fajtákkal.

- Óriási a változás! Azok az emberek, akik meglátogatják a pincémet, a világfajtákat már nem nagyon keresik, pedig azokból is van a kínálatunkban. Kezdetben én sem tudtam a régi magyar fajtákról, folyamatosan fedeztem fel őket és dolgozok velük. Meglátásom szerint a következő 20 évben egyre ismertebbek és szeretettebbek lesznek ezek. A borászok között is nő az érdeklődés, elsősorban a fiatalok visznek tőlem szaporító anyagot. Néhány év múlva sok régi fajta lesz itthon, amelyeket el lehet adni a nagyvilágban - jelentette ki a borász.

A borszakítótárs, Szabó Edit a fővárosból érkezett és tartott szakmai előadásokat az érdeklődőknek.

- Azért fontosak ezek a bormustrák, találkozások, mert együtt vagyunk, szerethető közegben. Vannak régi borászok és új arcok, miként régi és új látogatók, mindenki kap valami olyat itt, amire nem számított. A közönség pedig valósággal tobzódik ezekben a jó dolgokban. De a legszebb az, hogy egymásra nézünk, tudunk egymáshoz szólni, és örülünk annak, hogy látjuk a másikat. Borban az igazság? Nincs objektív igazság, csak sok kis szubjektív igazság van, és persze előfordulhat, hogy amit ma igaznak tartok, azt már holnap nem az. Ettől szép ez az egész! – vélte.

A mádi Holdvölgy pincészet fénye szépen világít nem csupán e honban, hanem a világban is, de itt vannak minden évben. Miért fontos számukra, hogy a honi fesztiválokon rendre megmutassák magukat?

- Azt gondoljuk, hogy Tokajt, a borvidéket újra és újra meg kell mutatni e hazában. Sokan Tokajt az édesborokkal azonosítják, pedig remek szárazboraink, erre alkalmas kiváló dűlőink vannak. Szerencsére egyre többen kóstolják és keresik a száraz borainkat is. Hogy miért nincs száraz szamorodni borunk? Egyrészt a fogyasztói szokások miatt, dolgozunk rajta, hogy legyen, bár nagyon nehéz iskola jó száraz szamorodnit készíteni. Hogy miért különlegesek a Tokaji ízek? Egyrészt köszönhetően a terroirnak, a talajnak, az éghajlatnak. Ha a borász jól ismeri a terroirt, ahonnan bejön a szőlő, remek borokat tud készíteni. Meg kell mutatni még a technológiát, és ebből a három dologból jöhet létre a kiváló - nemcsak Tokaji – bor - hallhattuk Wawrzsák László értékesítési képviselőtől.

Jó estét tölthetett nagyon sok ember a kultúra házában, ahol ezúttal a borkultúra volt a téma. Jobbnál jobb, szebbnél szebb fehér és vörös borok, valamint rozék izgatták az ízlelő bimbókat. Hadd zárjam e sorokat a magam szubjektív véleményével, és természetes, hogy mindenki mást gondol arról, hogy melyik volt a kóstolt termékek közül a legjobb fehér és vörös bor? Nekem a pázmándi Nagy Gábor Sauvignon Blanc-ja volt a no.1 fehér, míg a siklósi Streit-Zágonyi pincészet Merlot-ja a legjobb vörös bor.

A sok többi mellett…

Fotók: Simon Erika