A Magyar Borszakírók Köre tagjai Szlovákiában, Nagypeszeken jártak, ahol Palik László biotermelő és bioborász volt a vendéglátónk. Esztergomban, a vasútállomáson kisbusz várt bennünket, és azzal mentünk „külföldre”, de mégis haza. A hajdani Eszterházy birtokon Palik László, és felesége, Klára asszony fogadott bennünket. Klára asszony mondanivalója, és a tárgyi emlékei által felidézett történelem valósággal megérintett bennünket. Láthattuk, hogy milyen élet volt évszázadokkal korábban Zselizen és környékén, találkozhattunk Franz Schubert nyomaival, hiszen a kiváló zeneszerző sokszor vendégeskedett az Eszterházy kastélyban. Keresd a nőt, azaz ő tanította a környék urának a lányait zongorázni. Franz mester legjobb négykezes művei is itt születtek. Ha már volt kivel négy kezeskednie... A panzióban jártunkban inkább éreztük magunkat múzeumban, mintsem vendéglátóhelyen...
Palikék 2003-ban lettek a pincészet tulajdonosai, 15 hektáron újra telepítettek mindent, 60 ezer tőkét művelnek. Ráadásul biotermeléssel foglalkoznak mind a zöldségeket, a gyümölcsöket, a szőlőt tekintve.
- Szlovákiában 1990-ben elsőként kezdtünk ezzel dolgozni. Meggyőződésem, hogy vegyszer nélkül kell előállítani az alapanyagokat, és az élelmiszer készítményeket is. A gabonaféléktől kezdve az olajnövényeken át a gyümölcsökig mindent, így a szőlőt is bio termelési móddal készítjük. A kezdetekben újdonságnak számított ez, akkor azt gondoltam, 6 éven belül mindenki így termel majd. Na, erre még ma is várni kell... Mi 400 hektáron folytatunk biogazdálkodást, ebből 15 hektár a szőlő. Családi vállalkozás a mienk, a gyerekek is részesei már a közös munkának. A környék biotermelőit összefogtuk, 20 ember dolgozik nekünk, biztosítjuk nekik a szaktanácsadást, az alapanyagokat, és végül felvásároljuk, és piacképessé tesszük a termékeiket.
Beszéltünk a borászatról is. Azt tudjuk, hogy 15 hektáron készül a 47 fajta (!) szőlő, 27 fajtából készítenek önálló bort, de van olyan szőlőjük, amelyből, 7, 8 féle bor is készül. Például csak a cabernetből van vörös, siller, szalma, jégbor, fordítás, és barrique bor. Nem csupán szőlőből, de gyümölcsből is készülnek nedűk, már 10 éve. Kezdetben alma, majd, meggy, aztán őszi- és sárgabarack, szilva, eper, feketeribizli, csipke, kökény, körte, birs, narancs és ananászbor, utóbbinak Bianka borral „ágyaztak” meg. Idén először csináltak bort paradicsomból, nem, nem vörös, hanem fehér volt annak a színe!
Hallva ezt szerteágazó tevékenységet, Lászlónak szegeztem a kérdést: mondja el, miért tévedek, ha azt mondom: lehet, hogy a kevesebb több lenne?
- Fontosnak tartom, hogy minél több termékünk legyen. Ez mind kézműves termék, ezért ezekből nem lehet nagy mennyiséget előállítani. A célunk az volt, hogy legyen 60, 80 féle borunk, de van 60, 70 féle pálinkánk is. Felfigyeltek ránk, megismertek bennünket, és élvezik a különféle ízeket a hozzánk látogatók. Mit tagadjam, ennek megvannak az anyagi vonzatai is.
Végezetül listát kértem a Palik pincészet sikereiből.
- Rengeteg aranyérmünk van, ami annak köszönhető, hogy vegyszer nélkül állítjuk elő a borainkat, ezért azok nem használják a fajták „egyenruháját”. Nagydolog volt, hogy a kiemelt fajta versenyekre tőlünk is visznek terméket, a cabernet és Rajnai Rizlinget, ez pedig rangot ad. De itt járt a szlovák köztársasági elnök is, viccesen mondhatnánk, bizonyára jó bort szeretet volna inni...
A borszakírók köre is jó borokat kóstolt. Tetszett a helyi sajátosság, a Peszeki Leányka, a Zöld Veltelini, a fehér cuvée bor, de szinte valamennyi fajta. Kis problémát jelentett, hogy nem külön kóstolhattuk a gyümölcsborokat, pedig lehet, hogy jobb lett volna.
De ettől függetlenül jó volt megemelni képzeletbeli kalapunkat a szlovák borkészítő előtt, aki szerencsére - magyar...
Fotók: Viniczai Sándor
