Megvolt a IV. Fehérvári Nagy Bormustra a Szent István Művelődési Házban. Sokan voltak, nagyon sokan. Hullámzott, zajongott a terem, egymás hangját is alig lehetett hallani. Ott Rozgonyi Pista és baráti köre kóstolt, amott a megye legjobb borászai közé sorolható Csóbor Jenő és „udvartartása” beszélt az éppen terítékre került tételekről, ni, emitt meg Zsirai Petra, a kiváló tokaji családi pincészet egyik tulajdonosának férje kóstolgatta a konkurencia termékeit. Néha össze lehetett akadni Fáncsy Vikivel, vagy váltva a férjével, akik a nagy sokadalom közepette igyekeztek helytállni, vagy helyben rohanni. A bal oldalon a megyei borászok borsorait kínálták, az Etyeki Kúria, a Friday Winery, a Geszler Családi Pincészet, a Sáfrán Pince, a Csóbor Pincészet, Nagy Gábor Pázmándról, új bemutatkozók voltak az Apró Kertek, Nagy Zsolték és a Bella Pincészet Sukoróról. Az országból és a környékéről itt volt a  Balla Géza Pincészet Erdélyből, a Geönczöl Pincészet a Felvidékről, e honból a Dominium Pincészet, a Borbély Családi Pincészet, a Frittmann Pincszet, a Koch Borászat, a Babarczi Szőlőbirtok és Pince, a Cseri Pincészet, Tokaj és környékéről a Ferdinánd, a Zsirai, a Holdvölgy, Nagy és Nagy Pincészet Tapolcáról, a Cezar Pincészet Zalából és még mások. Csodás névsor, ha valakit kifelejtettem a nagy rohanásban, azoktól elnézést kérek.

És a tömeg csak ment, kóstolt rendületlenül, poharak csendültek, beszédfoszlányok röppentek, keveredtek a levegőben, kár volt a sok dumáért, hiszen a borok magukért beszéltek. Remek nedűket kóstolhattunk, volt, aki nyavalygott, hogy nem a legjobb borászok voltak itt. Ne feledjük, a legjobb kategória az meglehetősen szubjektív, nosza az elégedetlenkedő orra alá dugtam egy bort, „na, kóstold meg”, utána közölte: „ez hú, de jó!”. Na ugye!

Másnap találkoztam egyikükkel, kérdezte mely bor számomra a leginkább tetsző? Mondtam neki a többség tetszett, voltak köztük kiemelkedőek, de ezt csak szóban közöltem, ide nem írom le. Mert lásd a blogom ajánlásának első mondatát: mindenkinek az a jó bor, ami neki ízlik…  

És mivel senkit nem akarok megbántani, legyen itt annyi elég:

Köszönöm(-njük) a lehetőséget, hogy ott lehettünk, Vikiéknek meg a remek estét. Reméljük: folyt. köv!