Valamikor nem is olyan régen, de nem is olyan közel, Pázmándon, a Bálint Boráriumban rendezték meg a Velence-tavi borászatok találkozóját és bemutatóját. Sok borász jött el, és még több érdeklődő. A Borárium pincéjében zajongtak a népek (az idő elteltével egyre hangosabban...), koccantak a poharak, és mindenki cirkulált az asztalok között. Fent sült a pogácsa, volt hát, ami megágyazzon a boroknak. Bálint Gyurival akkor és ott egy ráérős pillanatban beszélgettünk. Róla, a birtokáról, a borászokról, és arról, hogy a környék, mint borvidék miként tudna kitörni önmaga szürkeségéből. Mert: a vidék, a borok mindennek nevezhetők, csak szürkének nem. Ugyanis jók, nagyon jók. Ismerjétek hát meg Bálint Gyurit, hallgassátok miként mond használható, előremutató dolgokat.
Hallgassátok, ne olvassátok!