Nyúlné Pühra Bea (balra), Rácz Erika, Gálné Dignisz Éva sanzont nem énekeltek, de kóstoltak
Igaz, ami igaz, rég volt már a nőnap. Akkor még boldogan, a koronavírustól alig félve jártunk, keltünk az utcákon, kommunikáltunk, barátkoztunk, kezet fogtunk, puszilkodtunk. Bort kóstoltunk. Hol volt, hol nem, de mégis volt, ami ma álomszerű mesének tűnik. Pedig mégiscsak most volt, ha régnek is tűnik. Mindössze néhány hete – március 7-én, a nőnap előtt - hazánk fővárosában, az elegáns Hotel Sofitelben rendezte meg Szabó Edit borszakírótárs, a Gyengébb? Nem! című könyv szerzője a Cherchez la Femme – Gyengébb? Nem! borkóstolót. Ahova a hölgy borászokat hívta ezúttal is, hogy mutassák be szép boraikat. De milyen kicsi is a világ, mindjárt az első lépés után összefutottam a szintén Székesfehérvárról érkezett Óber Lacival, aki a tokaji Takács pincészet standján örvendezett a Rácz-Takács Adriennel történt találkozásnak. No és a boraiknak. A kiváló száraz furmintnak, a selymesen lágy hárslevelűnek. Maradjunk szűkebb pátriánknál, Fejér megyénél, jelen sorok írója a felismerés örömével vigyorgott, amikor felfedezte a móri Machán-Csetvei Krisztát, belekortyolhatott remek készítményeibe. Az ízek harmóniája érthetővé tette, hogy férje, Machán úr miért hajlandó élete párjának napot, holdat, csillagot lehozni a földre, utalva e kijelentéssel a pincészet Nap, Hold, Csillag nedűje remek ízvilágára, határozott savgerincére, simogató, de nem részegítő alkohol tartalmára. Jó volt megállni az agárdi Csóbor Pincészet standjánál, bár a főborász Kisari Linda ezúttal távol maradt, de hát ő is csak nőből, anyából van, így nem tud mindenhol ott lenni. De ha Linda nem is, ám terméke, a Démon küvé lenyűgözött.
Szabó Edit ismét csodát csinált akkor és ott. Kiváló minőségű és ízvilágú borok sokaságával találkozhattunk. Nem tudom, az író, Emile Zola mennyire volt nagy borrajongó, bár francia emberként, pláne íróként aligha vetette meg a príma nedűket, bizonyára sokszor lecsusszant néhány korty a torkán, amikor például a Hölgyek öröme című művét alkotta. Természetesen a hölgyek öröme sok minden lehet, de a férfiak örömét a hölgyek jelenthetik kiváló boraikkal – is. A kortyok virágos kertek illatát varázsolták elénk, különböző gyümölcsök simogatták ízlelő bimbóinkat, lime, barack, grape fruit a fehér, meggy, szeder, keserű csokoládé a vörös borok esetében stb., stb.
Mindegy hova, és mennyit léptünk, mindig valami szépségbe, finomságba botlottunk. Csupán „ízelítőül” néhány név: Babarczi Zsuzsi, az egyre magyarabb Berecz Stéphanie, Bussay Dorottya, Debreczeni Janka (Vylyan), Dunai Ágnes (Dubicz pince), Gálné Dignisz Éva, Heimann Ági, az Ikonná lett Konyári Borbála, Laposa Lilla, Nyúlné Pühra Bea (Nyakas pince), Palkó Gabriella Abaújszántóról, Zsirai Kata Mádról mind aláhúzták ama nagy igazságot, miszerint a hölgyek ismerik a gasztronómia csodáit, mert nem csak a főzésben, de az ételekhez illő borok készítésében is kiválók!
Babarczi Zsuzsi Pannonhalma és környéke üdvözletét hozta magával
És persze engedtessék meg, hogy a sokaságból kettőjüket külön kiemeljem. Hiszen Luka Enikő (Sopron) és Tóth Katalin (Eger) társaságunk, a Magyar Borszakíró Köre Magyar Bor Nagydíj versenyén borukkal a tagok szavazataival bejutottak a legjobb 12 közé. Sőt, a vakkóstolót követően Tóth Kati a fehér, Luka Enikő a vörös borok alkotói között lett a legjobb! És most, és itt is bizonyítottak!
A távolban Luka Enikő mosolyog, borait most is nagyon szerették
Lassan beesteledett, és indulni kellett haza. Azzal a bánatos hiányérzettel, hogy sok bort meg sem tudtam kóstolni, a többiből pedig csak egyetlen kortyot nyeltem le. Nem lehetett ennél többet. Hiszen a 2x2 józansága nélkül nem lett volna egyszerű megtenni a vonaton a hazáig tartó visszaút távolságát.
Kedve Edit! Köszönjük, hogy megírtad a könyvet! Köszönjük, hogy már nem első alkalommal adtál lehetőséget a kiváló borászok megismerésére!
Reméljük, a mindennapok nem gáncsolják el az akaratot, és folyt. köv.!
Machán-Csetvei Kriszta a Móri Borvidék ragyogását mutatta be