
A Noé-hegyi Szent István Borlovagrend Székesfehérvár megtartotta hagyományos évértékelőjét, és a Vince vesszővágás "előretekintőjét" az új év sikere reményében. Dinnyés Ferenc nagymesterrel beszélgettünk.
- Nagymester úr, milyennek értékeled az elmúlt, 2024-es esztendőt?
- Az országos átlaghoz képest nem panaszkodhatunk, az időjárási viszonyok ellenére, a nagyon korai szüret mellett is nagyon jó borok születtek, nagyon magas cukortartalommal, emiatt az alkoholtartalom is elég erős volt. Többségében meg tudták őrizni a savakat is, néhány borásznak ez kihívást jelentett, de a mostani borversenyünk azt mutatta, hogy a Márton-naphoz képest a borok még fejlődtek is.
- Milyen rendezvényeitek voltak?
- A megszokott rendezvényeinket mind megtartottuk. A tavalyi év is, mint az idei a Vince-napi vesszővágással kezdődött, sőt, a zászlós borválasztás is megtörtént a vakteszteket követően. Ezt követte a díjátadó borbál gálánk, ami sikerrel zárult és nagy népszerűségnek örvendett. Ezután a közgyűlésünk következett, majd jöttek a sorban a nyári rendezvények, illetve meglátogattuk a társ borrendeket is. Részt vettünk a hagyományos térségi borász, halász, vadász találkozón, amit korábban mi rendeztünk, legutóbb viszont vendégként vettünk részt azon. És aztán jött a Márton-nap, az advent, és borversenyünk is volt.
- Hány tagja van a borrendnek?
- A tagságunk stagnál, nagyjából 33 fő körül ingadozik, mert vannak idősebb tagjaink, akik már nem tudják vállalni az állandó jelenlétet, illetve a koruk miatt néhányan elhaláloztak. A belépőkkel együtt ezen a létszámon vagyunk, van kilenc tiszteletbeli tagunk, és néhány pártoló tagunk is. Ez az országos átlaghoz képest jó taglétszámnak számít. Az emberek aktivitását tekintve azt tudom mondani, hogy sajnos a korábban említett magas életkor meghatározza néhányuk aktivitásának a lehetőségét, de összességében vagyunk. Nyáron uborkaszezon van, a szabadság miatt kevesebben vannak itthon, télen a betegség gátol. Adott az 50 társ borrend, akik az országos szövetség tagjai, körülbelül 30-35 rendezvényt tartottak 2024-ben, és nagyon kevés kivételével mindegyiken részt tudtunk venni, de képviseltettük magunkat a borversenyeken is.
- Gondolom, ti is küszködtök azzal a problémával, ami az élet minden területén gondot okoz, a fiatalítás lehetőségével. A fiatalok nem isznak bort, más fajta italokat kedvelnek. Hogy tudtok ezen a helyzeten változtatni?
- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a fiatalok - már akik egyáltalán isznak valamit az édes italokon kívül - fogyasztanak bort, de nem a testes, mély vörösborokat. Az elmúlt években megfigyeltük, hogy az illatosabb fehér fajtákat kedvelték, az Irsait, a Cserszegit, most pedig a habzó borok iránti kereslet a meghatározó náluk, és néhányan próbálkoznak koktélosítással. Fontos, hogy a fiataloknak kellő odafigyeléssel beszéljünk a borról és magyarázzuk meg azt, hogy mit kell egy borban érezni, hogyan kell ezeket kóstolni, akkor talán lesz fogékonyság a borok iránt, de nyilvánvalóan maguktól nem jönnek olyan egyszerűen rá arra, hogy mi, miért jó.

- Beszéljünk az év két nagy kiemelt rendezvényéről. Az egyik a Borbál, ami hagyományos, hosszú évek óta mindig megrendezitek a farsangi időszakban, a másik pedig az augusztusi nagy ünnep, amikor Székesfehérvár augusztus 20-i ünnepén itt van Magyarországon szinte valamennyi borrendje. Haladjunk sorban, milyen volt a Borbál?
- A Borbál a szokásos volt, tavaly a Mercure Hotelban, korábban ugyanott, de a Magyar Király nevet viselő intézményben tartottuk, tartjuk évek óta, most is itt lesz március elsején. Bár nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, én azért mindig egy kicsit elégedetlen vagyok. Az elmúlt évben, 2024-ben több vendégre számítottam, és az idén is azt remélem, hogy többen jönnek majd. Tavaly nagyon szépek voltak a borok, nagyon jó volt a felhozatal, és a szakmaiság is rendben volt, hiszen a menüsorokhoz odaillő borokkal kedveskedtünk a vendégeinknek. Nagyon jó volt a díjátadó, hiszen itt szoktuk átadni a zászlós borunk nyertesének a díjat, miként a kísérő bornak is, idén ezen újítani fogunk. Tavaly minden vendégünk úgy távozott, hogy jövőre is szeretne visszajönni. Bízom benne, hogy ez így lesz 2025-ben is. Az augusztus 20-i rendezvényünk a korábbi években mindig két napból állt. Előbb, 19-én az Öreghegyi Bornapból, majd 20-án a Királyi Napok zárásából. Ez mind a vendégek, mind a mi tagságunk számára megterhelő volt, ezért elhatároztuk, hogy összevonjuk a két rendezvényt egy napra. Így augusztus 19-én az Öreghegyi bornap keretében, a Hotel Magyar Királyban találkoztunk, az ottani bevezető programot rögtön követte a Bory-vár látogatása, majd a színpadi program. Ennek végeztén visszajöttünk a Magyar Királyba, és közösen ott töltöttük az estét. Ezt szeretnénk idén is hasonló módon megszervezni.
- Összességében milyennek tekinted az elmúlt évet?
- Ennél rosszabb sose legyen! Most, 2025-ben ezt túl szeretnénk teljesíteni. Nem lesz könnyű, mert az Országos Borrendi Szövetség elnökségének a tagjaként látom, hogy mennyit küzdenek a borrendek az árak emelkedésével, a rendezvényeik megszervezésével és így tovább. Mi jól gazdálkodunk, kellően aktív a tagság, igyekszünk jól megszervezni a dolgainkat, és emiatt sikeresek a rendezvényeink.
- Új év, új remények. Mik a reményeitek az új évben?
- A mostani zászlósbor választás már gyakorlatilag lezajlott, kiválasztottuk, hogy a március 1-jére eső Borbálunkon ki kapja meg a nyertesnek járó Zászlósbor kitüntetést, és a kísérő bornak járó elismerést. A bálnak Díjátadó Borgála lesz a hivatalos neve, igyekszünk összeállítani a menüsorhoz illő borsort, illetve kiválasztjuk a felkínálandó borokat. Idén abban fog ez változni, hogy a zászlósbor díjátadás mellett a Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége borversenyének - ami februárban lesz - kiemelt díjazottjait is itt fogjuk köszönteni és itt adjuk át nekik a díjakat.
- Székesfehérváron nemcsak a sport, a kultúra városa, hanem a rövidesen a bor városává is válhat?
- Jó a helyzet, bár Székesfehérvár még nem olyan elismert a borok terén, mint más nagyvárosok. A borvidék sem annyira erős, még nem nagy a borfesztiválok kultúrája sem, bár egyre jobbak leszünk. Jó néhányan szeretnénk, hogy a bor kultúrája nagyobb szerepet kapna a város életében, tevékenységünkkel szeretnénk segíteni a vármegye székhelyének a fontosságát.
- Milyen rendezvényeitek lesznek 2025-ban?
- Nem titok, hogy a borrend mozgalmon belül rengeteg borversenyt szerveztem, szervezek a saját kialakított technikai rendszeremmel, és már most az idén több mint tíz versenyre hívtak. E programoknak április végére, vagy május elejéig be kell fejeződniük, gyakorlatilag kész lesz az első féléves programunk. Utána beindul az előkészületi munka, a szervezés az augusztus 19-i nagy rendezvényünkre. És ha ennek vége van, akkor egy pici pihenő után elkezdjük az őszi versenyeket, illetve a Márton munkát szervezni.
- Beszéljünk a bormustráról, ami most volt, jó?
- A város régen híres volt a szőlőiről, borászairól, borairól. Ez ma már nem jellemző. Vannak itt élő, dolgozó borászok, de olyanok is, akik nem Fehérváron dolgoznak, vagy máshol van a szőlőjük. Sokszor előfordul, hogy a fehérvári borverseny győztese nem Székesfehérváron élő, dolgozó borász volt. Többeknek Kisfaludon, Velencén, Sukorón, vagy akár még ennél is távolabb található a szőlőjük, esetleg a pincéjük, sőt, van egy tagunk, akinek Balaton-felvidéken van a birtoka, de vannak akik Somlón, Pannonhalmán, Szekszárdon van a gyümölcsösük. Az a közös bennük, hogy mindnyájan a Noé-hegyi Szent István Borlovagrend tagjai, és eme minőségükben joggal mutathatják meg, versenyeztethetik nálunk a boraikat.
- Milyennek értékelted a mostani borversenyen résztvevő borok minőségét?
- Szerencsémre - mint ahogy már említettem - az MBOSZ elnöksége tagjaként az általam kifejlesztett borbíráló technikámnak köszönhetően az ország szinte minden borvidékén megfordultam, és volt alkalmam sok kisebb és nagy borászat borait kóstolni országszerte. Ennek tükrében ki merem jelenteni, hogy a borrendünk minimum 5-6 borászának a borai minden módon megállják a helyüket. Minőségben, esztétikumában egyaránt.
Mivel a rendezvény egyben a Vince-napi vesszővágás is volt, Renner László, a borlovagrend borásza faggatta a rügyeket. Megállapította, a most tapasztaltak jó évjáratot ígérnek. Természetesen lehetnek előre nem látható problémák, sok eső, kevés csapadék, nem megfelelő mennyiségű napsütés, fagy, betegség, de a mostani vesszővágás után a rügyek jó évvel biztatnak.
Fotó: Bácskai Gergely





Újabb sikerek a Cseri Pincészetnél!
A Magyar Borszakírók Köre minden évben 12 fehér- és 12 vörösbort választ a toplistájára az előző évben általuk kóstolt legjobb magyar borok közül, és ebbe a szűk körbe került be az alig több, mint egy évtizedes múlttal rendelkező családi borászat egyik izgalmas bora. Érdekesség, hogy 2022-ben, amikor ez a bor készült, a pincészet egy korábbi évjárata szerepelt az élen a „Super 12”-ben, és kapta meg a Magyar Bor Nagydíjat a fehérborok között. Cseri Norbert, és fia, Cseri Barnabás szenvedélyesen szeretik a Rajnai Rizlinget, évek óta kísérleteznek vele, és ők kezdték el először tudatosan kommunikálni, hogy ez lehet a Pannonhalmi borvidék kiemelkedő szőlőfajtája. Rajnai rizling sorozatuk jelenleg 8 tagot számlál, de az I. Primus, a II. Secundus, a IV. Quartus, az V. Quintus, a VI. Sextus, a VII. Septimus, a VIII. Octavus és a X. Deciumus borokat felvonultató sor terveik szerint hamarosan tíz tételre bővül. A sorozat megmutatja a Rajnai Rizling sokszínűségét, és azt, hogy a szüret időpontjának és a feldolgozás módjának variálásával ugyanarról a területről milyen sokféle stílusban lehet bort készíteni.
A dinamikusan fejlődő családi vállalkozás a Pannonhalmi borvidék szívében, Nyúlon található, itt készülnek az izgalmas fajtaborok és házasítások, melyek a borkedvelők és a szakmabeliek körében is egyre népszerűbbek. A pincénél az általános borkóstolókon túl folyamatosan vannak olyan egyedülálló boros események is, mint például márciusban a „Rajnai rizling masterclass – Szenvedélyünk a Rajnai Rizling” kóstoló. Cseriék számtalan érvet fel tudnak sorakoztatni a rajnai rizling mellett, mesélnek a „rajnai sztoriról” és a borkészítési folyamatokról, és persze egy komoly sort is kóstoltatnak a „számos” borokból. Rajnai Rizling rajongóknak, vagy a fajtával még csak ismerkedőknek is maradandó borélményt nyújt egy ilyen borkóstoló, és azt is le lehet tesztelni, hogy vajon a borszakírókkal egyetértve mi is a VI. Sextus Rajnai Rizlinget választanánk be a Super 12-be, vagy más kedvencre voksolunk.




Nem is oly régen a Magyar Borszakírók Köre, élükön Szabó Edit elnökkel a X. Nagy Fehérvári Bormustrán átadta a Magyar Bor Nagy Díj-at a Top 12-be került fehér és vörös borok mezőnye győzteseinek. A legjobb fehér bornak a tokaji Bott Pincészet Csontos 2021, a vörös bornak az egri St. Andrea Szőlőbirtok Agapé 2019 lett. A dr. Kosárka József emlékdíjat az egri Kovács Nimród Pincészet képvielője vehette át. A
Fotó: Dékány Tibor, a második, három emberes képen balról jobbra Bodó Judit (Bott pince), középen az egri Kovács Nimród pincészet képviselője, jobbra Boros Barna (St. Andrea Szőlőbirtok) látható
Ember Sándor borszakírókollégámmal együtt kóstoltuk a Fejér megyei borászok sorát. Mind a kettőnk megállapíthatta (természetesen székesfehérváriként már jól ismerem őket), hogy kellemes és szép borok készülnek Fejérben. A Fejér megyei borászok mindegyik alkotása kiváló volt, legyen szó a pázmándiakról - Nagy Gábor pincéje, Köllő pincészet, ApróKertek, Czakó Tamás -, vagy a Boroslány borairól. Utóbbinál kicsit tovább időztünk, Sándor ugyancsak összeráncolta a szemét az amforás terméket kóstolva, mert neki a hordós, vagy az acéltartályos lényegesen jobban ízlett. Kérdezte is, mit gondolt a szerző arról, hogy mitől lesz jobb az amforás bor, mint a hordós, vagy a reduktív Olaszrizling? Tamara csak annyit mondott, kísérletező kedvvel, kíváncsian nyúlt hozzá, mivel még az elején jár, és lát benne potenciált, folytatja a kísérleteket. De a Velencei tó melletti borászok - Csóbor, Bella pincészet, Bakos Borászat, Fuchs-Ujvári Pincészet, Csordás&Nagy Pincészet -, Mórról és környékéről Miklós Csabi pincéje, a Paulus Borház, a BRIGÁD, a Szabadkai Pincészet, a Sáfrán pincészet, a Szilasi Pince is sikert aratott.
A Balaton környéki borászatokat nem is kell dicsérni, mert a legjobbak közé tartoznak, mint mustrán jelen lévő Deák-Bárdos Pince, Borbély Családi Pincészet, Kalinics Birtok, Karikahegy Pincészet, Quiar Birtok, Málik Pince, Sarki Róka Borház, Androsics Birtok, Mórocz Pincészet, Sabar Borház, Skrabski Borászat, A Zöld Ajtós Ház, de megmutatta erejét Dóka Éva Pincészete Zalaszentgrótról is. Tokaj külön kategória, itt volt a Holdvölgy Experience Mád, Ferdinánd Pincészet Mád, a Sanzon Tokaj Erdőbénye, az Áts Pincészet Mád. Ugyanez vonatkozik Villányra (Vylyan Pincészet, Koch Borászat, Polgár Pincészet,) Szekszárdra (Németh János Pincészete, Gyűszű Birtok). Voltak olyanok, akik máshonnan érkeztek, mint a Babarczi Szőlőbirtok és Pincészet Győrújbarát, a Bősze Pincészet Ászár, a Dominium Gyöngyös, a Garger Pince, Mándli Borház Csempeszkopács. És persze különös minőséget képviselt a határon túlról érkezett Balla Géza Aradról.
A hotel másik részén egy különteremben két mesterkurzust is rendeztek telt házzal. Az egyiken Szabó Edit beszélgetett Geönczeöl Attila felvidéki borásszal a bio és a tradicionális borok lényegéről, különbségeiről. Mindezt 3 fehér és 2 vörös borral támasztották alá. A következő órában pedig a két nyertes pincészet mutatta meg magát, a Bott Pincészet Bodó Judit, a St. Andreát pedig Boros Barna révén. No és mindkét műhely 3-3 bora „beszélt” önmagáért. A győztes borászokkal készített podcastet rövidesen önálló anyagként hallgathatják majd meg.





