Takács József Zámoly falu lakosa. Végzettségét tekintve műszerész, de volt vállalkozó, sőt, polgármester Zámolyon. Borászként pedig kiemelkedő eredményei vannak, 100 aranyérmes nedűvel dicsekedhet ezidáig. Kékfrankos, cabernet sauvignon, zenit, királylányka, ezerjó, ottonel muskotály, tramini, cserszegi fűszeres borai jelentik a választékát.

- Mivel piacra dolgozom, mindenféle bort igyekszek kínálni a palettán, száraz, félszáraz, félédes és édes bort is tudok adni, ha kérik. Szeretem csinálni azt, amit teszek, 365 napból háromszázat kint vagyok a szőlőben. Amikor lejár a munkaidőm, utána sötétedésig ott vagyok a tőkék között, vagy a pincében. A száraz borok - azok közül is a zenit és az ezerjó - áll a legközelebb hozzám. Alázat kell a szőlőhöz és a borhoz, ügyelni kell a pincében a tisztaságra, be kell tartani a technológiát, mert különben a bor rögtön „visszabeszél”.

Takács József használja a reduktív technológiát, de a hordó is fontos a tevékenysége során. A fehér borok többsége reduktív, de van néhány, amely hordóba is kerül, a vörös borai azonban csak hordóban készülnek. Idéztem neki egyik kollégája vélekedését, miszerint ezen a borvidéken ne akarjanak vörösbort készíteni, mert azokkal nem tudnak versenyképesek lenni.

- Tudom, nem fogunk olyan vörösborokat készíteni, mint Szekszárdon, de az itt lakók igénylik a mi vöröseinket is, ezért készítünk ilyen fajtát is.