Pillanatképek a találkozóról: fent balra Jenő mesél, lent jobbra, pezsgőbontás után Fotók: MBK
Az agárdi termál fürdőhöz balra, a pálinkafőzőhöz jobbra kell fordulni a Zichyújfalu vezető útról. Mi Csóbor Jenő pincéje felé vettük az irányt, amerre csak a Pálinkafőző intézményén keresztül vezetne az út, ha (kinek, kinek sajnálatára…) nem éppen amellett menne el. De elmegy, gyerünk hát, ballagjunk tovább, tovább. A kisbuszban kilencen üldögéltünk, a Magyar Borszakírók Köre és a Magyar Sommelier Szövetség képviselői, élükön az elnökökkel, Kosárka Józseffel és Slezsák Zoltánnal.
A megérkezést követően a bemutatkozások után pezsgővel (ízlett!) köszöntötte a csapat a találkozást, majd mindenki kezébe kaparintott egy poharat, és gyerünk a pincébe le. A nyitó tétel, a Zöldveltelini tetszést aratott, majd jöttek sorban a reduktív tartályokból a fehérborok, az Olaszrizling, a Rajnai Rizling, a Chardonnay, az Irsai, a Cserszegi. Fajtánként megoszlottak a vélemények, de elmarasztaló mondat nem hangzott el. A fehér kör után irány vissza a fogadó helyre, ahol addigra megterített kiváló segítőnk, életem társa. Az ebéd hortobágyi aprópecsenye volt (szerénységem nem engedi, hogy megemlítsem, ki követte azt el…), Slezsák Zolitól, mint a sommelierek első emberétől kértük, hogy válasszon az ételhez bort, ez végül a Kékfrankos rozé lett. Ami elismerő szavakat kapott. Az ebédet követő beszélgetés során (vörös borokat – Kékfrankos, Shiraz, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Démon küvé - kóstolgatva) a vendégek megtudták, hogy a Csóbor borok az elmúlt egy év során számos rangos hazai versenyen szereztek érmeket, köztük három aranyat a negyvenedik országos viadalon. És azt is, hogy a több mint három évtizede működő családi vállalkozás jelenleg 36 hektáron termel mintegy tucatnyi fajta szőlőt a Velencei-tó körül, amelyből évente 2000 hektoliter körüli mennyiségben készít bort, nagyjából fele-fele arányban fehéret és vöröset. Ennek döntő hányadát a településen működő boltjukban, valamint a környék több vendéglátóhelyén sikeresen értékesítik. Különösen keresett a Kékfrankos Rozé, az Irsai Olivér és a Cabernet Franc. Summázva a szakemberek véleményét: a család a boraik minőségére okkal lehet büszke!
Ebéd közben, jó étvággyal, jó kortyokkal kísérve az ételt
Többen felvetették, ha nagyobb figyelemmel építenék a brandjukat, úgy, mint a PR, a nagyobb ismertségre való törekvés, a borosüvegek címkéje stb., stb. lényegesen többre vihetnék, hiszen a borok minősége ezt mindenképpen indokolná. Jenő, a szokott szerénységével elmondta, ő elégedett azzal, amit elértek, a borversenyek sikereivel, a ténnyel, hogy a Velencei-tó körül szinte majdnem mindenhol kaphatók a boraik, illetve a saját boltjukban is sokan megfordulnak, és évről, évre visszajárnak hozzájuk az ország minden részéről. Arról nem is beszélve, hogy a borokat nem fenyegeti az a veszély, hogy rájuk romlanak... A jelenlévők „nem hagyták magukat”, és úgy reagáltak, hogy „jó, de legalább legyen évjáratonként két, három kiváló bor, és pezsgő, amelyeket prémium minőségben készítenek és értékesítenek. A „verbális meccs” döntetlenre végződött, maradtunk abban, hogy - majd a gyerekek!
Kellemes fél nap után ment ki, ki a dolgára, vissza oda, ahonnan érkezett, illetve néhányan a Balaton felé tartó vonatra ültek fel, megkezdve a hétvégi programjukat.
