Székesfehérváron, Öreghegyen, a Borok pincéjében működik a fehérvári Borklub. Pánczél József és Hegedűs György kezdeményezése már 11 éves múltra tekinthet vissza. Most nekivágtak az újabb évadnak. Mondtam a klub vezetőjének, Pánczél Józsefnek, hogy 11 év, akár győzelmet is érhet jó esetben. De győztesnek mondhatják magukat a 11 évükkel?
- A győzelem az, amikor a hozzánk látogató elégedett, mert szép borokat kóstolt, és, ha ennek hangot is ad, számunkra ez a győzelem. Bízunk benne, hogy a 11 évünk jelzi, a borok szépek, a borászok, akik itt megmutatják magukat a környékről pedig jók – mondta.
- Honnan jött az ötlet 11 éve?
- Azt gondoltuk, ha a város központjától rajzolunk egy nagyobb kört, akkor máris „befogtuk” a móri, az Etyek-budai és a Velencei-tó borvidékét, borászatait. Mivel ezek itt vannak a környékünkön azt akartuk, hogy megmutassuk Székesfehérvár bort kedvelő embereinek e kincset, és lehetőséget biztosítsunk a borászatoknak, hogy bemutatkozzanak a megyeszékhelyen.
- Jó, és szép borokról beszélsz. Ma. De a 11 évvel ezelőttiekhez képest milyennek látod a fejlődésüket?
- Csodálatosnak! Ez elsősorban a borászoknak köszönhető, de szerepe van ebben az egyre igényesebb bort fogyasztó embereknek is. Ami arra sarkallhatja a bort készítőket, hogy minél mívesebb, minél jobb borokat készítsenek.
- Milyennek látod a borkultúra előre lepését a környezetedben? Mit tett ezért a Borklub?
- Akik idelátogatnak, azok igénylik, hogy felfedezzék a borok szépségét, az ízek harmóniáját. Nem az a cél, hogy az alkohol hatását élvezzék elsődlegesen, hanem az, hogy tudjanak beszélgetni a borról, valamint az élet mindennapjairól. És tudjanak egymással állandó kapcsolatot teremteni a kissé személytelenné váló világunkban. Kezdetben 5, 6 ember volt, ma jönnek hetvenen is, ez jelzi a Borklub fejlődését. Nagyon jó társaság alakult itt ki, ha nem így lenne, nem nyitnánk meg az újabb évadot.
- Személyes a kérdés: gyakorló borászként milyen borokat készítettél 11 éve a maiakhoz képest?
- Van olyan, amit ma nem mernék megmutatni, de van olyan, amelyre ma is büszke vagyok. Próbálunk hagyományt követni, de tettünk lépéseket az új irányzatok felé is.
- Mindig meg kell újulni a siker érdekében. Mit szeretnél tenni, elérni az előttünk álló esztendőben?
- Reméljük, hogy most is sorba állnak majd az emberek nálunk minden hónap második szerda estéjén, a nyitás előtt. Lesznek új borászok, nyitunk feléjük, de a hagyományainkat is megőrizzük. Törekszünk rá, hogy a hagyományokat beépítsük e jelenbe, és a jövőbe.















Kovács Antal, az egyik legismertebb magyar sommelier, pályáját a rendszerváltás idejében, 1989-ben kezdte. Végigjárta a vendéglátás szamárlétráját, és közben mindent megtanult a borról, amit csak lehet! Ő volt az első olyan sommelier, aki Magyarországon háromszor is (1994,1995,1997) elnyerte a magyar bajnoki címet a sommelierek versenyében, és ezzel elsőként lett örökös magyar bajnok. Velencén találkoztunk, naná, hogy boros rendezvényen. Beszélgettünk, és ha már ezt tettük, azzal kezdtem, hogy meglátása szerint a magyar kultúrában az étel és a bor mennyire jár kéz a kézben a gasztronómia kategóriáján belül.

- Leginkább azt, hogy segítsem a Székesfehérváron és annak környékén termett borok megismertetését. Fontos, hogy jó kapcsolatokat építsek ki itt és a környéken a bort készítő emberek, a borok, és annak fogyasztói között. Sok dolog vár rám, ránk e tevékenységet illetően. Meg kell teremteni a hagyományait a boros rendezvényeknek, mert ezek sokat segíthetnek a céljaink elérésében. Vannak kiváló pincészeteink, csak össze kell hozni, és össze fogásra kell biztatni őket. Sajnos a jó PR, és a jó marketing még hiánycikk e vidéken.
Miután egy nehéz horgászkaland után kifogom a harcsát, gondosan előkészítem, kifilézem. Pecabot hiányában egyszerűbb, ha megveszem a halasnál, és ha úgy alakul, még filézni sem kell. Ez persze nélkülöz minden horgász romantikát, de legalább biztos fogás.





