Takács József Zámoly falu lakosa. Végzettségét tekintve műszerész, de volt vállalkozó, sőt, polgármester Zámolyon. Borászként pedig kiemelkedő eredményei vannak, 100 aranyérmes nedűvel dicsekedhet ezidáig. Kékfrankos, cabernet sauvignon, zenit, királylányka, ezerjó, ottonel muskotály, tramini, cserszegi fűszeres borai jelentik a választékát.

- Mivel piacra dolgozom, mindenféle bort igyekszek kínálni a palettán, száraz, félszáraz, félédes és édes bort is tudok adni, ha kérik. Szeretem csinálni azt, amit teszek, 365 napból háromszázat kint vagyok a szőlőben. Amikor lejár a munkaidőm, utána sötétedésig ott vagyok a tőkék között, vagy a pincében. A száraz borok - azok közül is a zenit és az ezerjó - áll a legközelebb hozzám. Alázat kell a szőlőhöz és a borhoz, ügyelni kell a pincében a tisztaságra, be kell tartani a technológiát, mert különben a bor rögtön „visszabeszél”.

Takács József használja a reduktív technológiát, de a hordó is fontos a tevékenysége során. A fehér borok többsége reduktív, de van néhány, amely hordóba is kerül, a vörös borai azonban csak hordóban készülnek. Idéztem neki egyik kollégája vélekedését, miszerint ezen a borvidéken ne akarjanak vörösbort készíteni, mert azokkal nem tudnak versenyképesek lenni.

- Tudom, nem fogunk olyan vörösborokat készíteni, mint Szekszárdon, de az itt lakók igénylik a mi vöröseinket is, ezért készítünk ilyen fajtát is.

Vabrik Ferenc a (nem oly) távoli Kajászón készíti borait. Hétfajta szőlőből ugyanennyi folyékony finomságot rejt a pincéjének a mélye. Ezek: rajnai rizling, szürkebarát, chardonnay, zöld veltelini, sauvignon blanc, pinot noir, kékfrankos. Van fehér házasításuk (háromlábú kutya), és rozéik (pinot noir, kékfrankos). Ebben az esztendőben nem csupán a mennyiség, de a minőség lett a legfőbb szempont a borok készítésénél. Ehhez megvan a megfelelő technológiájuk, és Janky Ferenc professzor segíti őket ebben. Karácsonyra frizzantével lepik meg boraik kedvelőit, ez még nekik, családjuk tagjainak is újdonság lesz.

- Tavaly indultunk a Fejér megyei Agrárkamara borversenyén a rajnai rizling, zöld veltelini VR Cuvée nevű házasítással nagyaranyat nyertünk, és ezzel a versenyben a legjobbnak bizonyultunk. Ez a zászlós borunk, külföldi versenyen is akarjuk indítani. De a rozénk, a rajnaink is szép, sőt, a rajnai az Etyek-Budai borvidéken bor és pezsgő alapanyagnak a legjobb.

A családi pincészet 50 ezer palackbort készít évente a folyóborok mellett. Ez nem nagy tétel. De ismerve fejlődésüket, nem kell nagy jóstehetség annak kijelenéséhez, hogy aligha állnak meg itt. Ferenc elmondta: 5 hektáron csemegeszőlőik vannak, ezeket akarják folyamatosan leváltani sauvignon blanc, shyraz, kékfrankos, pinot noir fajtákkal. A talaj, a homokkővonulat jó „ágyásnak” bizonyul ehhez.

Aki igényes a munkájára, az bizony álmodozik. Naná, hogy Feri sem kivétel ez alól. De mi kell ahhoz, hogy a Vabrik név ne csak Kajászón és annak környékén ragyogjon fényesen?

- Először is jó borokat, és még ezeknél is jobbakat kell készíteni. Ha a bor szépen beszél, meg fognak ismerni bennünket, de ha nem, akkor a kutyát nem érdekli, hogy én mit mondok...

E jellegzetes italhoz illik a bőrén sült balatoni fogas Móri ezerjóban párolt citrusos-póréhagymás  szőlőlevéllel, sült burgonya pürével

 A fogast kifilézzük (de egyszerűbb, ha eleve úgy veszed), beirdaljuk, a vajon bőrén ropogósra sütjük. A Julienre vágott póréhagymát szőlőlevélbe göngyöljük, és megkötözzük. (Tedd jó alaposan, nehogy kimeneküljön a levél fogságából).

A szőlőlevelet sózd, hintsd meg fehér borssal, és a fogas után serpenyőben maradt vajon az ezerjóval párold meg.

Sült burgonyapürével, lime-al, paradicsom rózsával díszítve tálald.

Ha nincs otthon rózsa, vagy félsz, hogy szúr, a díszt hagyd el. Bár kár lenne érte...

Lassan sült (sous-vide)  szarvas bélszín erdei gombás cabernet sauvignon mártással, sütőtökös rétessel.

 A szarvas bélszínt olívaolajban elősütöm, majd leöntöm a vadas páccal (borókás fehér, sárgarépás, babérleveles, fokhagymás egész borsos pác).

Hűtőben kb. egy hétig pácolom. (Ha közben megéheztél, egyél valami mást.) Egy hét múlva lassan alacsony hőfokon hőkezelem egészben. Barna mártás alapot készítek hagyományos módon, és azt 6-8 órán át, majd erdei gombával és cabernet sauvignonnal készre főzöm a mártást. Ha még maradt türelmed, jöhet a sütőtökpüré. Sütőben megsütöm a tököt, pürésítem, ízesítem sóval, fehér borssal, kihűtöm. Betöltöm vele a rétest sütőbe ropogósra sütöm.

A szarvas bélszínt olívaolajban kérgesítem, és körbe sütöm. Ha kész, a bélszínt 3 cm vastagságú ferde érmékre vágom, majd a tökös rétessel és a cabernet sauvignon-os mártással tálalom, díszítem.

Ez jó mulatság, férfi (de lehet női is) munka volt, jó érvágyat!

Székesfehérvárról 34 fős társasággal kirándultunk Szekszárdra. A város szépségei után jöhetett a „jóság”, a borok kóstolása. Több lehetőség közül a Sárosdi pincét választva jutottunk fel a csúcsra. Mintegy másfél kilométeres wellness programmal, hegynek fel, járva, sétálva, botorkálva. Ott nagy levegőt vettünk, majd a kezdeti félreértéseken túlesve jöhetett a már említett „jóság”, senki nem maradt étlen, szomjan, sőt!

A Sárosdi pince bemutatta a teljes kínálatát, 9 fajtát kortyolgattunk, rágcsáltunk, nyeltünk, vagy éppen kiköptünk, ahogy az már kóstolón szokás. A Chardonnay-Rizlingszilváni házasságból született fehér cuvée, és a Réka Rozé a maga nem nemében nem volt rossz, jól sikerült bevezető tételeknek fogtuk fel. Utána jött a vörös-tenger, 7 remek vörös bor, nehéz volt dönteni, melyik is a numero 1. A Pinot Noir annak ellenére ízlett, hogy nem kedvelem ezt a fajtát (magánügy...), igaz, ez a tény a kóstolt tételtől sem változott,  bár gond nélkül be tudta fogadni az orcám, mi több, a bensőmbe, és nem a kiöntőbe jutott belőle. A megismert vörös borok jó korban voltak, 2012, 2013-ban „születtek”. Lementünk a pincébe is, na, nem vajat csipegetni, hanem 2012-es Kékfrankos kóstolgatni, majd miután feljöttünk a mélyből, a borok mellé már a paraszttálból is csíphettünk nagyokat a sajtok, pogácsák mellé. Még alant, a Kékfrankost kortyolva a többség elismerően csettintett, szerintem jó, kellően gyümölcsös is volt, de nekem hiányzott belőle a tanninok huncutkodása, amikor a csersav jótékonyan összehúzza az orcát. És jöttek sorban a nehéztűzérség lövedékei, nem győztük kapkodni a fejünket a jobbnál, jobb boroktól. A Merlot szerethető volt, szerettük is, a Cabernet Franc lágyan simogatott, ennek nyaldosása közepette jeleztem: ez a kiváló Franc csúcsra járhatna némi intelligens, nem túlzásba vitt füsttel, barrique hordóban pátyolgatva. Judit, a házigazda mondta, van nekik barrique boruk is, várjuk ki a sorunkat. Kivártuk, megérte. A Bikavér és a Cabernet Sauvignon után keresgéltük a pozitív jelzőket, de hoppá, a 2008-as Cabernet Sauvignon Selectiontól, amelyik látott barrique hordót kifeküdtünk, csodás volt!

A Sárosdi pince feltörekvő alkotó műhely, megfelelő PR után előbb, utóbb ott lesz a helyük a nem kevés számú kiemelkedő szekszárdi borász között!

Aki nem hiszi, kóstoljon utána!

2016. december 2-án hirdették a Magyar Bor Akadémia által gondozott Év Bortermelője 2016 cím nyertesét. Ez a magyar borászok által elnyerhető legrangosabb hazai kitüntetés.

 A díj a nyertes bortermelő több éven át tartó, kiemelkedő teljesítményéért, borainak állandó kiváló minőségéért, azok hazai és külföldi sikereiért, a borszakmáért tett erőfeszítéseiért adományozható. 

 A 2016. Év Bortermelője díj nyertese:

Mészáros Pál, a Szekszárdi borvidékről.

Mészáros Pál agrármérnöknek tanult, első munkahelyén a szőlőrekonstrukciós munkákból maga is kivette a részét. Nem sokkal később, 26 évesen telepítette első szőlőjét, és borász lett. Ma már több mint 120 hektáron gazdálkodik családjával. A Mészáros Borház és Pince eredményei nemzetközi szinten is figyelemre méltóak: számtalan aranyérem a Challenge International Du Vin, a Monde Selection, és a VinAgora Nemzetközi Borversenyen – a többi között. A borász sikereit a nagy figyelemnek és szerető családjának, Zsanett lánya és Péter fia aktív közreműködésének tulajdonítja.

 A díjért versengők közül, a jelölés során az öt legtöbb szavazatot kapott borász (ABC sorrendben):

Borbély Tamás – Badacsonyi borvidék

Jásdi István – Balatonfüred-Csopaki borvidék

Koch Csaba – Hajós-Bajai borvidék

Mészáros Pál – Szekszárdi borvidék

Szőke Mátyás – Mátrai borvidék.

Nemrég Móron, a Geszler pincészetben járt a sommelier szövetség és a borszakírók társaságának a küldöttsége.

-  A sommelier szakma arról szól, hogy a szakemberek a kulturált borfogyasztást segítsék a munkájukkal. Az étteremben az a kulcsfeladatuk, hogy a vendégek az ételekhez megfelelő minőségi borokat válasszanak. Sok helyen vannak sommelierek, a tapasztalat szerint a vendégek igénylik, szeretik, ha kényeztetik őket, és új ismereteket, világot nyitnak meg a számukra. Ahol nincsenek ilyenek, ott fontos, hogy legyenek felszolgálók, akik megfelelő ismerettel rendelkeznek. Ez megoldható, mert egyre több tanfolyam van e témakörben. Lényeges, hogy tudadosítsuk, nálunk is vannak olyan minőségi borok, mint a világ bármely részén – kezdte így a beszélgetésünket Kosárka József, a Magyar Sommelier Szövetség elnöke, a Borszakírók Társasága vezetője.

A minőség fontos, a borok és az éttermek tekintetében egyaránt. Kérdés: megfelelő mennyiségű minőségi bor van nálunk? Tény, az éttermeket tekintve vannak igényes helyeink, ahol a minőségi borok helyet kaphatnak. De mi van a kocsmákkal?

- Évente 14, 16 nagy világversenyen bírálok, így elmondhatom: vannak minőségi magyar boraink, de ha azt nézzük, hogy eljutnak-e oda, ahova a külföldi hasonló termékek, akkor a válaszom: nem! Nem tudunk annyi jó magyar bort eladni külföldön, amennyit a boraink megérdemelnek. Itthon, akár a világfajtákat, akár a magyar szőlőfajtákat nézzük, versenyképes termékeket tudunk előállítani. Nem véletlen, hogy a minőségi borokkal rendelkező pincéink sorra hoznak el a nemzetközi borversenyekről komoly elismeréseket. Ami a kocsmákat, és az átlag éttermeket tekinti, tudomásul kell venni: azok, akik kevesebbet tudnak áldozni arra, hogy bort fogyasszanak, a cél az lehet, hogy ne kétes eredetű, kétes minőségű borokat igyanak. Ez pedig a kocsmáros és az étterem vezetőjének a felelőssége, főleg a beszerzést illetően. De mindenkinek tisztában kell lennie azzal, ami világban mindenhol alapvetés: kevesebb pénzért gyengébb minőségű termék jár. De az is tény, a 600 forintos magyar bor ugyanolyan, mint a 2 eurós chilei termék, semmivel nem vagyunk rosszabbak.

Ez igaz, de lényeges az ár, érték kérdése. Mert meglehet, aki 2000 forintos bort iszik, az legalább annyira jót fogyaszt, mint akinek 10 ezer forintosra telik. Az érték, arány összetett, és döntő kérdés is egyben.

- Igen! De ahhoz, hogy egy adott összegért ár, érték arányban jó bort kapjunk, jól kell ismerni a kínálatot. Aki jól ismeri, az tudja, hogy kinek, melyik borát érdemes kevesebb pénzért megvásárolni. Ez pedig oktatás, szoktatás kérdése, és itt visszatérünk a sommalierekhez. Ahol van bort értő, arról őszintén beszélő szakember, és a vendég oldalán áll, elmondhatja: ebben az ár kategóriában ez, vagy az a legjobb, ezért ezeket ajánlja. Itt kerülnek a képbe a borszakírók, akiknek kötelessége tájékoztatni az olvasókat az értékeinkről, hogy nem feltétlenül csak a felkapott borvidékek termékeit kell fogyasztani, vannak mások is, akik jók. Mert vannak értékeink például a móri borvidéken, ahol az Ezerjó és a többi szőlőfajtából megfelelő munkával, szakértelemmel, technológiával komoly értéket tudnak előállítani. Abban tudnak segíteni a szakírók, hogy oda irányítják a figyelmet, ahova kell. Ebbe még az is belefér, hogy az importborokról is úgy írjanak, hogy melyiket érdemes megvenni, melyek érik meg a pénzüket.

Mivel Móron voltunk, fel kellet tenni a kérdést: a sommelierek és a borszakírók mennyivel kaptak többet itt, mint amit addig tudtak erről a borvidékről?

- Csak a magam nevében tudok erről beszélni. Jó néhány alkalommal jártam itt a barátaimnál, Tálos Tamásnál és Bozóky Istvánnál, akik sajnos elhunytak. Méltó módon képviselték e borvidéket. Ha azt mondom Mór, a borbarátok rögtön mondják, Ezerjó. De tudni kellene, hogy Móron megvan már az a csúcskategória, amire azt mondjuk, hogy ez igen, ebben minden benne van, ami ezerszer jó, és olyan minőséget képvisel, amit nemzetközileg is meg lehet méretni! De az is fontos, hogy aki ide jön, lássa: nem csak az Ezerjó a jó, hanem van a több kiváló fajta is, mint láttuk azt a Geszler pincénél. Mert csak így mehetnek előre!