A Csóbor Pincészet az Etyek-Budai Borvidék és a Velencei-tó és környéke kiváló borászata. A pincészet évről, évre fejlődik, a családi együttes jó néhány éve a főborásszal, Kisari Lindával gyarapodott, aki a szőlész Csóbor fiú, Balázs feleségeként és két gyermekük édesanyjaként figyeli árgus szemekkel nem csupán gyermekeik, de a pince valamennyi évjárata borainak a fejlődését. Linda saját „gyermeke” a borok között a Démon küvé, amely a jó Csóbor borok közül is kiemelkedik.

Most pedig új borral rukkoltak elő, amely az Illúzió nevet kapta. Két fajta – a Cabernet Sauvignon és Franc - házasításából született. Két, önállóan is világszerte kedvelt borfajta házassága ez. Az Illúzióban megvalósult kiváló termékben a Sauvignon „nehéztüzérségét” selymes kedvességgel öleli körbe a Franc lágysága. Legalábbis a Sauvignonhoz képest tapasztalható lágysága. A tanninok nem harsognak, sőt, de ennek ellenére pajkosan összehúzta az orcámat. Ez a bor, a két összetevő markáns volta ellenére gyümölcsösebb, fűszeresebb, a korty kellemes, könnyen iható. A savak pont olyanok, amilyennek lenniük kell ebben az elképzelésben – nekem mindenesetre! -, a pohárba öntött kóstoló mennyiség helyes ki kalapja jól mutatott a nedű tetején. A viszkozitás kiválóságát jelentette a pohárban megpörgetett bor lassú, méltóságteljes alázuhanása a pohár falán. Ami az ízeket illeti, érződik kevés étcsokoládé, meggy és szilva. Három hónapig volt reduktív tartályban és 15 hónapot fahordóban érlelődött. Utána lett palackozva. Július óta palackban pihen. A hordó „füstös” volt, és a barrique íz jót tett neki. Szerencsére a füst hátul, intelligensen búvik meg, nem tolakodó, nem telepszik rá a borra.

Kiváló bor ez kérem, de persze eme kijelentés szubjektív, lásd a borról vélt alapvetésem nyitó mondatát: „mindenkinek az a jó bor, ami neki ízlik.” Nekem ízlett!

De mit mond Kisari Linda a bor születéséről és a „szülési fájdalmakról”?

– A 2018-as évjárat Sauvignon-ját és Franc-ját kóstolva úgy találtuk, hogy egyik sem az igazi. Ezért azt gondoltuk, hogy kettejük házassága jobb lesz, mint a „facér” valóságuk. Próbálgattuk az arányokat, hárman kóstoltuk a különböző variációk ízeit, míg végül az egyikre egyöntetűen kimondtuk: na, ez az! És az Illúzió tényleg jobb lett, mintha a külön, külön készített fajtákat meghagytuk volna magukban, könnyedsége, gyümölcsössége ízlik nekünk. Elképzelhető, hogy más évjáratokban is készítünk ilyet, de persze, ha a két alapbor kiváló évjáratot mondhat a magáénak, akkor a fajta borok megmaradnak – mondta.

Csóbor. Jó bor.

És ez nem csupán illúzió!

Nagy nap volt Pákozdon! A Honvédség és Társadalom Baráti Kör e honban lévő szervezeteinek találkozóját rendezték meg ott. A határon túli csapatok képviselői a pandémia miatt sajnos nem jöhettek el. De így is jó sokan gyülekeztek már egy nappal korábban a megyeszékhelyen, és közös vacsorán elevenítették fel a múltat, beszéltek a jelenről, és a jövőről. Szombaton Pákozdon voltak együtt az Emlékhelyek napja megnyitóján és a HTBK ünnepi napján. Délután a hajókirándulást követően a Lics Pincészet volt a célpont, ahol az országból sereglettek Lics Balázs kiváló termékeikkel ismerkedhettek meg.

Balázs a maga szerény stílusában, élvezetesen beszélt a borokról. Az egyetemi évek alatt Kaliforniában megismert majd feleségévé lett Joslyn, a maga tündéri stílusában kedveskedett a vendégeknek, két gyermekük, Zoé és Tamás a borok kitöltésénél serénykedtek.

Az első tétel, az Irsai Olivér bár a nyitó bor szerepét töltötte be, többeknek mégis ez ízlett a legjobban. Pedig a másodiknak kóstolt barrique Juhfark különleges ízével, illatával, zamatával hódított. A füst intelligensen megbújt a háttérben, ám egyedi, sajátos csodával lengte be a bort. A Gonoszka (a kislányról kapta a bor a nevét…) ugyancsak sokak kedvencévé lett, jelezve, hogy a rozé kultusza sokak szerint hanyatlóban van, de mégis keresett, és népszerű. Na, ja, ha egyszer Balázs készítette! A zárótétel a másik gyerek nevét viseli, ez volt a Tamás válogatás. Sok, sok díjat hozott ez termék az évek során a borászatnak, amely úgy született, hogy a kisfiú a pincében bolyongva bedugta az ujját a hordókba, ez jó, ez nem véleményét kiáltva világgá, illetve a pincébe. Az „ez jó” borokból lett a válogatás, a remekmű.

Bár csupán egyetlen órát tölthettünk a házigazda Lics család, a HTBK tagok, a pogácsák és a borok társaságában, de mégis kellemes óra volt ez mindenkinek.

Egészségünkre!

Borokról 8 sorban

Nem állt szándékomban ezt a 2X8 sort feltenni a blogra. A HungarianWebWriting verseny díjkiosztóján versíró versenyt rendeztek, a téma mi más lehetett volna, mint a bor. Erős felindultságomban hamar összehoztam az alábbi két valami. Vers? Csasztuska? Ki tudja? De Németh Ági, e verseny legfőbb asszonya kérte, hogy tegyem fel, hát megteszem. Aki akarja elolvassa, aki nem akarja, ne tegye.

Figyelem! Nem ez az életművem!!! Rövid játszadozás volt a szavakkal, nem több. De jól esett.

Egészségünkre!

Villány dicsérete

Vándor, vidd hírül a világnak

Aranya van e terroirnak

Gerék, Günzer, Bock és Csányi

Villányiak Franc-ja e világi

Jónál jobb vörösborok, Are You REDy

E hely hírét e vándor elviheti

Rubin színű, testes és fanyar

Mert a mienk, hiszen magyar

Tokaj

Méz csordul a hegyen, szerelmünk tárgya

Tarcal, Tokaj, Mád, Betsek és Úrágya

Furmint, Aszú, Hárslevelű, Szamorodni

Világhír? Emiatt nincs miért szomorkodni

Bodrognak, Tiszának egy a hangja

Nem morajos, nem halk, halotti hang

Nagyon is éber, nagyon is hangos

A tokaji bor világszerte rangos! 

A bor nagyasszonyai: Tóth Timea (balról, Lajvér) és Németh Ágnes e rendezvény megvalósítója

Tokaj. Az út mentén a hegyek büszkén őrzik Hegyalja útjait, a Bodrogot, a Tiszát, e két folyó összeömlése után az eggyé hízott nagyobb vizet. Autó autót követ, a városba beérve akár ki lehetne tenni a Megtelt! táblát. Vasárnap volt, gyönyörű vasárnap, a hosszú hét után, a következő, az ünnep miatti rövid hét előtt. Elfoglaltuk a szállást, tekeregtünk kicsit a környéken, elfogyasztottuk ebédünket, megpihentünk, majd vártuk az élményt adó délutánt. A taxi Bodrogkeresztúron keresztül vitt a Bodrogkisfalud után található Patrícius Borházba. Nagyszerű birtok, kiválóépületekkel, borfeldolgozóval, pincével, tágas, zöld az otthon zöld füvével csalogató térrel, csodálatos kilátással a környékre. A bejáratnál fiatalok várták az érkezőket, no és Németh Ági, minden borok értője, a szakírás klasszikusa. Kicsit távolabb, az ernyők alatt a bemutató pincészetek sorjáztak, könnyed eleganciával öltözött hölgyek, és rövid, vagy hosszú nadrágos urak, pólókban, szellős ingekben kóstolgatták a szebbnél jobb, finom nedűket. Kezdődhetett hát a 3. Hungarian WebWineWriting borszakíró-verseny díjátadója. A rendezvény, amely az online bormédia legfontosabb rangadója, ahol harmadik alkalommal osztottak díjat a legjobb bor újságíróknak. A Hungarianwines.eu tavalyelőtt szervezte meg először e versenyt angol és magyar nyelven, akkor 46 cikk érkezett, főleg hazaiak, a tavalyira már 57 írást neveztek, idén pedig 61 versenyző pályázott. A magyar szervezésű bajnokságra küldtek versenycikkeket az USA-ból, Dániából, Angliából, Horvátországból, Görögországból, Franciaországból, Romániából és természetesen Magyarországról. A versenyre nevezett cikkeket első körben szakmai zsűri értékelte, ők választották ki a döntősöket, akikre aztán a közönség szavazhatott.

A villányi bor és a Franc kategória győztese, Jakab Tamás balról látható

A döntősök és győztesek

A Cabernet Franc kategória támogatója a Villányi borvidék volt, melynek képviseletében a díjakat Hendinger Zsófia villányi borúti menedzser adta át. A zsűri döntése alapján a döntőbe jutott Jakab Tamás, Geri Ádám és Sztanev Bertalan. A kategória győztese a közönség szavazatai alapján Jakab Tamás, a Pécsi Borozó szerzője lett.

Az angol nyelvű döntősök: Julia Scavo, Peder Lehman Larssen és Philip Kampe, közülük pedig a győztes a Franciaországban élő Julia Scavo, Románia bajnok-sommelier-je. Julia Scavo és Jakab Tamás nyereménye egy-egy 3 napos bortúra a villányi borászatok jóvoltából.

A Csúcsmodern és tájba simul – tehát az építészeti – kategória támogatója a szekszárdi Lajver Borbirtok volt, amelynek brand managere, Tóth Tímea is részt vett a zsűri munkájában, ő adta át a díjakat is. A zsűri három magyar választottja, azaz a döntősök: Szegő Hanna, Fürdős Zsanett és Götz Eszter, a közönség szavazatai alapján a győztes Fürdős Zsanett lett, az Építészfórum szerzője, míg az angol nyelvű győztes Paul Caputo, a Vinorandum blog tulajdonosa. A győztesek nyereménye egy felejthetetlen éjszaka a csúcsmodern Lajver Borbirtokon.

Életkép a Hegyalján: borászok, poharak borokkal, és kóstolók. Jó nap volt!

A Tokaj friss szemmel kategória támogatója a Grand Tokaj borászat volt. A pincészet exportigazgatója, Farkas Erzsébet is részt vett a zsűri munkájában, ő adta át a díjakat. A döntősök magyar nyelven: Németi Sándor, Vargha Márk és Geri Ádám, angol nyelven Caroline Gilby Master of Wine, Erdős Ági és Sebastian Giraldo. A győztesek: Vargha Márk, a Borsmenta szerzője, illetve Sebastian Giraldo, a Taste Hungary szerzője és sommelier-je – ők vehették át a Grand Tokaj utalványát egy exkluzív pincelátogatásra és kóstolóra.

A Magyar Turisztikai Ügynökség az elmúlt évben elindította a bor.hu oldalt, hogy ezzel is népszerűsítse a hazai borokat és a borturizmust. Gál Zsombor vezetésével elolvasták az összes beérkezett cikket, és azt a két írást díjazták, amelyek leginkább kedvet csinálnak egy-egy hazai borvidék felfedezéséhez. A díjakat – egy-egy borválogatást –, Ladomérszky László, a Tokaj Tourinform iroda vezetője adta át David Harkernek (Newcastle Wine School) az Egyesült Királyságból, illetve Magyar Nikolettának (Borfokoló blog) Magyarországról.

Az abszolút győztes az angol nyelvű szerzők között Julia Scavo, aki jutalmul a díjátadó előtti három napot Tokajban tölthette, míg a magyar szerzők között Jakab Tamás lett. Utóbbi nyerte meg a spanyol utat, amelynek időpontja Spanyolország járványügyi besorolása miatt még bizonytalan, de a tervek szerint 2021 februárjában kerül rá sor. Az utolsó különdíj annak az embernek állít emléket, aki tavalyelőtt váratlanul itt hagyott minket – Sánta Zoltán borszakírónak. A 2020-as Sánta Zoltán Emlékdíjat Geri Ádám, a Borászportál.hu szerzője kapta.

Az idei rendezvényen volt egy vidám verses projekt is: a vendégek maximum 8 soros költeményekben fejezhették ki rajongásukat kedvenc borvidékük iránt. A műveket három költő-szövegíró, Kemény Gabriella (Zsebuniverzum), Kardos-Horváth János (Kaukázus együttes) és Jacsó Pál bírálta, a győztes versek szerzői pedig Dr. Fazekas Réka, Maróthy Csaba és Silye Sándor.

A hivatalos rész után folytatódhatott a korábban megkezdett ünnep, a borok ünnepe. Ebben az alábbi pincészetek segédkeztek: a Babarczi, Borbély, Csányi, Grand Tokaj, Koch, Lajver Borbirtok, Paulus, Sanzon Tokaj, Sauska, Tóth Ferenc, Vylyan, Zsirai, de néhány különlegességet is lehetett ízlelni, például spanyol pezsgőket – vagyis cavákat – a Vino Castillo borkereskedésből, francia és olasz ritka szőlőfajták borait a Wine Mosaic jóvoltából, de lehetett pop-up különlegességet is kóstolni a Pécsi borvidékről, Szabó Zoltán és Horváth Zoltán (Planina) boraival. Az étkekről a (Bodrog) kisFalucska emberei gondoskodtak.

Az idei versenyt és a győztesek study tourját támogatta a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Turisztikai Ügynökség – Bor.hu, a NaturAqua, az Opel, a Villányi borút (Tenkes Borvidékfejlesztő Nonprofit Kft.), a Lajver Borbirtok és a Grand Tokaj.

A képen: Szabó Edit az eredményhirdetés során értékel, hasznos információkat közöl

Tokaj belvárosában volt (bal)szerencsénk részt venni egy jónak ígérkező borvacsorán, mégpedig egy erre hivatott borbárban (akinek nem inge, ne vegye magára!). Ha jó a kaja, gondoltuk, rossz már nem lehet, mert a tokaji bor az méltán híres e lángoktól ölelt kis hazán belül, meg azon kívül is. A kaja jó volt, - már amiből jutott mindenkinek… Este 7 órakor levezettek bennünket a pincébe, ahol a borospalackok már várakozón foglalták el helyüket. Jó lesz ez, jó! Bár jobb lett volna, ha a kihúzott dugókat nem teszik vissza az üvegekbe, mert akkor szellőzhetett volna a nemes ital, ami jót tett volna neki.

De mindegy, jó lesz ez. Jó is lett volna, ha jó lett volna! Kezdődött a probléma azzal, hogy a pandémia idején (el)várt másfél méteres távolság az bizony a 15 centimétert sem érte el. Egy asztal, 6 ember, mindez 10, egymáshoz közeli asztalon. Na mindegy, reménykedjünk, hogy nem lesz baj belőle. A következő hideg zuhany (pontosabban langyos) az első pohár borral érkezett. A sárgamuskotály sajnos vörös bor langyosságú volt, brrr… Az étteremvezetőnek megemlítettem eme problémát, aki hamarjában lekiabálta a fejem, hogy ez pont annyi, amennyinek lennie kell. Szívesen megkínáltam, ugyan, kóstolja már meg, de inkább sietve távozott. Ezt a műveletet nem egyszer tette meg az este folyamán… Megkóstoltuk a langyos száraz furmintot is, hidegen jobb lett volna. Hozták a svéd asztalra a vacsora elemeit, húsleves gazdagon, töltött káposzta, paprikás csirke galuskával, csülök Pékné módra. Türelmesen, de hosszasan kígyózott a 60 emberes sor, levest mer, leül, megesz, gyerünk az előételért, a töltött káposztáért. De, aki későn futott, annak csak a szaga jutott… Joggal reklamáltak a hoppon maradtak, de a főnök az önkéntes, meglehetősen mérges két szószólót megint leordibálta, miért ették meg előlük, mit csináljon ő? Mondtuk, korábban közölhették volna a népekkel, hogy a káposztából mennyi javasolt egy főnek. Közölte, sajnálja, de ez van. Vagyis ez nincs… Balra át, lépcsőn fel, viszlát! De a paprikás csirke kiváló volt, csak… Újabb érthetetlen dolog a borbár szakértelméről: a töltött káposztához (már, akinek jutott…), a csülökhöz, a paprikás csirkéhez milyen bort töltöttek ki? Hááát, félédest. Tudjuk, a liba és a kacsamájhoz illik a tokaji aszú, de az említett ételekhez a félédes aligha… Jó pont a pincér hölgyeknek: kérdeztem, hoznának-e nekem száraz bort, fizetem. Nem kellett fizetnem, hoztak helyette furmintot, és HIDEGET!!! Köszönet érte!

Az édes szamorodni és az 5 puttonyos aszú zárta a sort. De előbb még kihozták a finom sajttortát. Minden esetre szóltam az asztaltáraimnak, hogy hagyjanak a tortából az aszúhoz, és ha gondolják a szamorodnihoz is…

Hát ez volt. Az öt borból három édes volt, de mégis keserűnek éreztem eme este tanulságait.

De persze Tokaj és Hegyalja továbbra is kedves marad majd!

Pillanatképek a találkozóról: fent balra Jenő mesél, lent jobbra, pezsgőbontás után Fotók: MBK

Az agárdi termál fürdőhöz balra, a pálinkafőzőhöz jobbra kell fordulni a Zichyújfalu vezető útról. Mi Csóbor Jenő pincéje felé vettük az irányt, amerre csak a Pálinkafőző intézményén keresztül vezetne az út, ha (kinek, kinek sajnálatára…) nem éppen amellett menne el. De elmegy, gyerünk hát, ballagjunk tovább, tovább. A kisbuszban kilencen üldögéltünk, a Magyar Borszakírók Köre és a Magyar Sommelier Szövetség képviselői, élükön az elnökökkel, Kosárka Józseffel és Slezsák Zoltánnal.

A megérkezést követően a bemutatkozások után pezsgővel (ízlett!) köszöntötte a csapat a találkozást, majd mindenki kezébe kaparintott egy poharat, és gyerünk a pincébe le. A nyitó tétel, a Zöldveltelini tetszést aratott, majd jöttek sorban a reduktív tartályokból a fehérborok, az Olaszrizling, a Rajnai Rizling, a Chardonnay, az Irsai, a Cserszegi. Fajtánként megoszlottak a vélemények, de elmarasztaló mondat nem hangzott el. A fehér kör után irány vissza a fogadó helyre, ahol addigra megterített kiváló segítőnk, életem társa. Az ebéd hortobágyi aprópecsenye volt (szerénységem nem engedi, hogy megemlítsem, ki követte azt el…), Slezsák Zolitól, mint a sommelierek első emberétől kértük, hogy válasszon az ételhez bort, ez végül a Kékfrankos rozé lett. Ami elismerő szavakat kapott. Az ebédet követő beszélgetés során (vörös borokat – Kékfrankos, Shiraz, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Démon küvé - kóstolgatva) a vendégek megtudták, hogy a Csóbor borok az elmúlt egy év során számos rangos hazai versenyen szereztek érmeket, köztük három aranyat a negyvenedik országos viadalon. És azt is, hogy a több mint három évtizede működő családi vállalkozás jelenleg 36 hektáron termel mintegy tucatnyi fajta szőlőt a Velencei-tó körül, amelyből évente 2000 hektoliter körüli mennyiségben készít bort, nagyjából fele-fele arányban fehéret és vöröset. Ennek döntő hányadát a településen működő boltjukban, valamint a környék több vendéglátóhelyén sikeresen értékesítik. Különösen keresett a Kékfrankos Rozé, az Irsai Olivér és a Cabernet Franc. Summázva a szakemberek véleményét: a család a boraik minőségére okkal lehet büszke!

Ebéd közben, jó étvággyal, jó kortyokkal kísérve az ételt

Többen felvetették, ha nagyobb figyelemmel építenék a brandjukat, úgy, mint a PR, a nagyobb ismertségre való törekvés, a borosüvegek címkéje stb., stb. lényegesen többre vihetnék, hiszen a borok minősége ezt mindenképpen indokolná. Jenő, a szokott szerénységével elmondta, ő elégedett azzal, amit elértek, a borversenyek sikereivel, a ténnyel, hogy a Velencei-tó körül szinte majdnem mindenhol kaphatók a boraik, illetve a saját boltjukban is sokan megfordulnak, és évről, évre visszajárnak hozzájuk az ország minden részéről. Arról nem is beszélve, hogy a borokat nem fenyegeti az a veszély, hogy rájuk romlanak... A jelenlévők „nem hagyták magukat”, és úgy reagáltak, hogy „jó, de legalább legyen évjáratonként két, három kiváló bor, és pezsgő, amelyeket prémium minőségben készítenek és értékesítenek. A „verbális meccs” döntetlenre végződött, maradtunk abban, hogy - majd a gyerekek!

Kellemes fél nap után ment ki, ki a dolgára, vissza oda, ahonnan érkezett, illetve néhányan a Balaton felé tartó vonatra ültek fel, megkezdve a hétvégi programjukat.

 A nagypapa, Ede és az unoka Zsolt kóstolgatás, házasítás közben...

A Magyar Borszakírók Köre hagyományos szavazását követően kialakult a szakírók 12 legjobb fehér és vörös bora, majd az ezt követő vakteszt pedig alapján kiderült, hogy Szászi Endre mondhatta magáénak a legjobb fehér, Tiffán Zsolt és pincészetük a legjobb vörös színű nedűt, a díjat februárban kapták meg Debrecenben. Minderről már jóval korábban beszámoltunk, most olvassák, hogy mit mondott magukról Tiffán Zsolt.

- Mikor korábban beszélgettünk, sokat meséltél a nagypapádról. De gondolom, már a saját lábadon is megállsz?

- Már rég a saját lábamon állok, annak ellenére, hogy a családi pincészetünkben sohasem egy személy készíti a borokat. Sokan kérdezik, mikor lesz már saját borom? Azt gondolom, soha, mert a munkatársak, a család, édesanyám, édesapám, az öcsém, ugyanúgy kiveszik a részüket a bor készítéséből, a pincemunkákból, mint bárki más, mert ez csapatmunka. De tény, hogy nagyapám amíg él, aktív marad, ez az élete, nem lehet, nem szabad elvárni tőle azt, hogy kivonuljon a közös munkából. Bizonyos feladatokat, főleg az értékesítés, a marketing területén én végzek, de a pincében is tesszük a dolgunkat, bár ezt a munkát egy tapasztalt hölgy, Lévai Eszter vezényli. De a házasításoknál, miként a többi bor esetében is, a stratégiai munkákban az egész család dönt.

- A papa megfertőzött, de ezt a „fertőzést” aligha bánod, ugye?

- Nem hiszem, hogy ő fertőzött meg, hiszen gyerekkorunktól így nőttünk fel, a szőlő és a bor benne volt a mindennapjainkban, nem is volt kérdés, hogy bármi mást is csináljunk felnőttként. Bár az is tény, ha máshoz lett volna kedvem, akkor nem tartottak volna vissza, de nyilvánvaló volt, hogy ezt szeretném tenni, a családi hagyományt akarom folytatni. Ezért a gimnázium után a Kertészeti Egyetem szőlész- és borász mérnöki szakára jelentkeztem, adott volt a számomra ez. Papa a saját stílusával, látásmódjával fertőzött meg, ezt szeretném folytatni, bár amikor közösen iddogálunk, akkor kicsit a nemzetközibb módokat igyekszem erősíteni, de az alap az a hagyományos Tiffán szemlélet, amit ő képvisel.  

- Villány, a Tiffán név kötelez. Nem nyomasztó megfelelned ennek?

- Nem, mert rajtunk kívül rengeteg feltörekvő, felnőtt borászat van Villányban. Ráadásul egyre több ifjú borász igyekszik már bizonyítani azt, hogy e hely miért e hon legjobbjai közé tartozik. Dolgozunk, megyünk előre, ez a dolgunk, ami nem nyomaszt, sőt, inkább örömteli.

A Magyar Borszakírók Köre díjazottjai, Tiffán Zsolt s Szászi Endre, a díj átvétele után

- Láttam a REDY borotokat, ami Villány közös terméke. Mennyire könnyű, vagy nehéz összeülni, közösen gondolkozni, azonos márkával kirukkolni? Van erre szándék másutt is, de alapvetően azért nem ez a jellemző…

- Nem értek egyet, mert amikor elkezdtük a REDYt, akkor Villány le volt maradva, mert már voltak példák, amelyek segítettek bennünket az elhatározásban, hogy e borvidéknek is legyen egy közös „gyermeke”. Akkor már létezett a szekszárdi fukszli, a közös siller, a Balaton bor, az Egri Csillag, a pannonhalmi PH érték, tehát több helyen láthattunk közös bor kezdeményezést. Mi, villányiak többször megkaptuk azt a kritikát, hogy a könnyed Portugisier és a testes boraink között van egy légüres tér, így aztán 2017-ben hosszú egyeztetés után megszületett a REDY. A területünkön a rendszerváltást követően egy nagyon összetartó, és nagyon konstruktív csapat kezdte meg a borvidék koncepciójának a kidolgozását, ami a mai napig tart. Most már nemcsak a borútra, az összetartó közösségünkre lehetünk büszkék, hanem a bormarketing műhelyünkre is, amelybe a legjobbakat delegálták, közös workshopokat tartunk, és ennek köszönhető a REDY, a könnyű bisztró borunk. De a portugieserre is igyekszünk felhívni a figyelmet, mert veszített a jelentőségéből, ami annak volt köszönhető, hogy túl nagy mennyiségben, nyomott áron volt jelen e fajta az áruházláncok polcain. Pedig ebből a borból jobb, játékosabb terméket is lehet készíteni, és a házasításokban is megnőhet a jelentősége.

- Mesélj zászlós borotokról, a Grande Selectionról…

- Ez 1995 óta, a kezdetektől készül, és ha Bordeauxban lennénk, meglehet, ez lenne az egyetlen borunk… A koncepció egyszerű, nem számít a fajta meg a dűlő, hanem a legjobb hordókat házasítjuk össze, tehát hordóválogatásról beszélhetünk. Nagyon sok fajtánk és dűlőnk van, a villányi nagy borok általában Cabernet Sauvignonból, Cabernet Franc-ból és merlot-ból készülnek. Minden évben a borokat sokszor végig kóstoljuk a fejlődésük során, hogy a házasítás előtt a mondjuk a 100 hordóból kiválasszuk maximum azt az 5-6 hordót, amelyet a legmagasabb minőségűnek értékeltünk, és ebből készül a Grand Selection házasításunk. Így lesz ez a legjobb boraink legjobbja, semmilyen bonyolult technológia nem áll a háttérben, egyszerűen a legjobb hordók csúcsborai lesznek a legnagyobbá.

- Becsallak a konyhába, és kérlek, a Grand Selection borotokhoz házasíts egy ahhoz legjobban passzoló ételt…

- A 2015-ben készült borunkat még kicsit fiatalnak érzem, igaz, már most is komplex élményt ad. Dominálnak benne a tanninok, alkohol tartalomban közepes, fekete bogyós, erdei gyümölcsös ízvilágú, Villányhoz méltón közepes savtartalommal. Ehhez marha, vagy vadhús dukál, sütve, neutrális körettel, főtt hüvelyesekkel vagy krumplival. Ami a fűszereket illeti, só, bors, paprika és esetleg olyan fűszerek, amelyek a hús ízét kiemelik. Elképzelhető még e termékünkhöz a gulyás, vagy a báránysült is.  

VinAgora borverseny, e hon egyetlen nemzetközi viadala, és e tény különös jelentőséget bír. Mert vannak sikereink a nagy nemzetközi borversenyeken, de azért az mégis más, ha a világ itt, nálunk méretteti meg magát, és boraink hazai pályán mutathatják meg magukat a világnak.

Az idei versenyen nem kevesebb, mint 775 bor szállt „ringbe”, és bár senki nem ütötte ki magát, de mégis szép magyar, Fejér megyei sikerek voltak. Összesen 6 bajnoki díjat adtak ki (öt magyar, egy spanyol), 7 Nagy Arany talált gazdára (mind magyar). Nagy számú tételt, 140 bort értékeltek aranyérmesnek, 94 nedű lett ezüstérmes, és kiosztottak 19 különdíjat is.

Fejér megye ismét szépen szerepelt, hiszen összesen 6 aranyérmet kapott, és ez akkor is szép, ha abból kettőt a Törley Pezsgőpincészet érdemelt ki egy pezsgőjével és egy borával. A megye kiemelkedő borászata a Paulus Borház volt Mórról, 3 arany- és 3 ezüstérmével. Fejér a 6 aranyérem mellé hazahozott 8 ezüstöt is.

Aranyérmeseink:

Molnár Pál kiemelkedő sikert ért el Borházával 2020-ban!

Paulus Borház: Arany Chardonnay 2019, Arany Olaszrizling 2019, Gold Zenit 2019.

Törley Pezsgőpincészet: A Francess Brut Rosé elnök 2017, Budai Chardonnay 2019.

Lics Pince: Szekszárdi Cabernet Franc 2017.

Ezüstérmeseink:

Paulus Borház: Friss és hűvös Sauvignon Blanc 2019, Arany Generosa 2019, Arany Sauvignon Blanc 2019.

Törley Pezsgőpincészet: Pinot Noir Brut Természetes Nyerspezsgő 2017, Szent István Korona Etyek – Budai Irsai Olivér 2019.

Haraszthy Pincészet Etyek-Buda: Sauvignon Blanc 2019, Pinot Noir Seriff 2019.

Cardium Borászat Etyek-Buda: Pinot Noir Pezsgő 2015.

A Paulus Borház a 2019-es Olaszrizlingje a legjobb magyar Welschriesling különdíjban részesült!

Az avatás előtt a bemutatás, a bemutatkozás pillanatai

Kisfaludot elhagyva, Pákozd előtt a busz megáll, innen már csak 200 méter, és ott kell lennie a Csordás-Nagy pincének. Ott is van, na, nem a pince, hanem egy tér székekkel, asztalokkal, emberekkel, poharakkal, boros palackokkal. Balra faépítmény, ott lehet bort kérni, ha nem elég, ami az asztalokon van, mert elfogytak a helyi pincészet termékei. Kicsit távolabb színpad, mellette áll a mai program tárgya, a fából faragott… Nem, nem királyfi, hanem egy felavatásra váró szobor, Szent Orbáné, akit a szőlő, a szőlőművelők, kádárok, kocsmárosok védőszentjeként tisztelnek, amely Csordás István alkotása.

Koccintás a szobor "itatása" előtt. Leellenőrizték a bort, mielőtt a a szoborra öntik Fotó: Dinnyés Ferenc

Jöttek sorban az emberek, bort kedvelők, meghívottak, autóval, busszal, vagy gyalog. Ott volt Pákozd polgármestere Kardos Ádám, Takács János, aki korábban több cikluson át vezette a települést, Südi Mihály, Lovasberény elöljárója, Székesfehérvár képviseletében Horváth Miklós Csaba önkormányzati képviselő, Kardos Péter lekész, Görög István, a Katonai Emlékpark Pákozd ügyvezetője. És díszruhába öltöztek a borlovagrendek - a Police, a Dunamenti Szent Orbán Adonyból, a Noé-hegyi Szent István Székesfehérvárról, a Szent Benedictus Velencéről, az Enyingi Borkedvelők Rendje - tagjai, valamint „civilben” gyülekeztek sokan mások, érdeklődők, közreműködők. A bemutatást, bemutatkozást követően a pince társtulajdonosa, az id. Csordás István által vezetett Székesfehérvár Kisfalud Búzavirág Dalkör éneke vezette fel a szobor áldását, amelyet Kardos Péter lelkész tett meg.

Szent Orbán megkapta, ami neki jár, ivott hát Orbán is... Fotó: Dinnyés Ferenc

A borrendek tagjai meglocsolták a szobrot, a hagyományoknak megfelelően. Ha jó az évjárat borral, ha nem, sáros vízzel „tisztelik” meg Szent Orbánt. Mivel 2019 kiváló szőlőt biztosított a borászoknak, jöhetett annak az évnek a szülötte, a poharakból löttyent a nedű „Igyál Orbán” felkiáltással. Később nem csak a szobor ivott…

Kupi László megtette, mit tennie kellett, lefejezte a pezsgős üveget Fotó: Dinnyés Ferenc

Szólt a zene, a pákozdi Abajka citerazenekar műsora vidított, majd a társaság felsétált a nem messzi erdőben található pincéhez, ahol Kupi László karddal lefejezett egy pezsgőt, a piknik közepette beszélgethettek a jelenlévők borról, ételről, és – az életről.

„Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.”

      Kölcsey: Himnusz

Tokaj. Hungaricum, 2002 óta a Világörökség része, igazi magyar kincs. Tokaj, a Tisza és Bodrog kereszteződésénél létrejött gyöngyszem segíti a magyarok hírének növelését, szerte e világban. Mert a tokaji bor világhírű. Bár hallottam tokaji borásztól egyszer ama kijelentést, mi szerint a tokaji bor csak nálunk, itthon világhírű… Ez a kijelentés számomra kissé erősnek tűnik, de megértem a szavak mögött megbújó elkeseredést, hogy a tokajinál talán valamivel, ha nem is gyengébb, de mondjuk úgy, másabb borok világhírűbbek az aszúnál.

Pedig…

A Tokaji borvidék, Tokaj-Hegyalja vagy Hegyalja történelmi borvidék, amely Északkelet-Magyarországon és Délkelet-Szlovákiában található. A Tokaji borrégió egyben a hét nagy borvidékünk egyike.  A régió 28 faluból és 11149 hektárnyi osztályozott szőlőültetvényből áll. A Tokaji terroir agyagból vagy lösz talajból áll a vulkanikus altalajon. A mikroklímát a napsütötte, déli fekvésű lejtők, valamint a Tisza és a Bodrog folyók közelsége határozza meg, és elősegíti a Botrytis, azaz a nemes rothadás elterjedését, és a szőlő ezt követő kiszáradását. Az őshonos helyi szőlőfajták: a furmint és a Hárslevelű, ezeket már évszázadok óta termesztik, de a Sárgamuskotály, kabar kövérszőlő és Zéta is élvezi itt a „hazai pálya” előnyét.

A történeti adatok azt mutatják, hogy szőlőültetvények már a 12. században kialakultak Tokajban, de vannak bizonyítékok a borkészítés korábbi bevezetésére is a régióban. Így számos szakértő állítja, a szőlőtermesztés már a kelta időkben megkezdődhetett, az Erdőbényén található szőlőlevél, amely a 3. század végéről származik, rámutat, a szőlőtermesztés létezett a római korban. Tokaj, mint jelentős borvidék kialakulása a 16. század elejére kelhet. 1620 körül a császár hozott egy vallon-francia Duvont nevű borászt, aki később feltalálta a Tokaji-kerületben a "borok királyának" ismert módszert. A tokaji bor a 17. század óta egyre fontosabb árucikké vált a régió számára, exportja az erdélyi uralkodó hercegek fő jövedelemforrása volt, amelyhez a tokaji régió akkoriban tartozott. A tokaji bor jó hírneve nőtt, amikor 1703-ban II. Rákóczi Ferenc XIV. Lajos királynak adományozott számos üveg bort Tokaj birtokából. A tokaji bort ezután a Versailles-i bíróságon szolgálták fel, ahol Tokay néven ismertté vált. Örülve az értékes italnak, XIV. Lajos kijelentette:

                        Vinum Regum, Rex Vinorum, azaz Királyok bora, borok királya.

A 18. században Tokaj elérte a jólét csúcsát. A legújabb korban, a kommunista uralom korszakában romlott a tokaji borok minősége és jó hírneve, 1990 óta azonban jelentős összegű beruházás ment a térségbe, létrehozva azt az időt, amelyet "Tokaj-reneszánsznak" neveztek. 

 Hogy volt, hogy van?

A történelmi tények után beszéljenek a vidékről és magukról azok a borászok, akik e vidéken dolgozhatnak, és készítik jobbnál szebb termékeiket.

Boldog pillanat Áts Károly életében: Borászok borásza lett!

Nemrég még mindenki a Royal Tokajihoz kötötte Áts Károlyt, a 2012-es Év Bortermelőjét, a klasszis borászt. De 2013-tól már a Grand Tokaj főborásza. „Dallal” kezdtük beszélgetésünket, mi szerint „Erdő mellett, nem jó lakni” – na de Erdőbénye mellett milyen?

- Édesapám ott született, Erdőbénye mellett, én is rengeteget járok oda. Nagyon jó ott lenni, de még jobb Mádon, a szőlőben, és Tarcalon, a pincében – mondta. - Egy ember vagyok e vidékről, aki jó borokat akar készíteni, olyanokat, ami ízlik a közönségnek, mert a bor olyan élvezeti cikk, ami örömöt és boldogságot szerezhet. A szőlőben dől el minden, a gyümölcs minősége adja a jó bor 85 százalékát, a maradék 15 jelenti a technológiát, a borász játszadozását a készítés folyamán. A jó gyümölcsből könnyű, a gyengéből lehetetlen nagy bort megalkotni. Kétfajta furmintunk van, az egyik olyan, ahogy mi elképzeljük, míg a másik a dűlő szelektált furmint, ahol a dűlőt is be kell mutatni a fajtán keresztül. Ami az Áts pincét illeti: nem tartozunk az óriások közé, 4,5 hektár szőlőnk van, 5 féle bort állítunk elő: a furmint, muskotály cuvée, amely könnyed, nyári bor, a Birtok furmint, a Szent Tamás furmint, az Áts cuvée, és persze az örök aszú.

Ne csak igyunk, együnk is, kértem Károlyt, válasszon egyet a saját borai közül, és ajánljon ehhez hozzáillő ételt.

- A Szent Tamás furmint bár fehér bor, de mégis illenek hozzá a vörös húsok, remek kísérője lehet a szarvaspörköltnek. Elképzelhető, hogy sokan ordibálni fognak, hogy fehér borhoz vörös húst, na, de ilyet…? Igen, azt, mert Tokajban olyan furmintok készülnek, főleg a mediterrán területeken, amelyek a zamatját, ízét tekintve felveszik a versenyt a vörös húsokkal. A furmint csak a halászléhez és a töltött káposztához nem jó, amúgy minden máshoz, mindenkinek szívesen ajánlom!

 A Demeter família

Demeter Ervin beszél, a fia tőle jobbra, kissé hátrébb hallgatja a többiekkel együtt

Szintén „ősinek” számít a Demetervin is Hegyalján. Demeter Ervintől megtudtuk, hogy:

- Nyolc hektáron dolgozunk Mádon, erről a területről évente 12-15 ezer palacknyi bor készül, a pezsgőnk a korábbi kísérletezés évei után már piacképes lett. Vannak könnyed boraink és nagy formátumú száraz furmintok, miként dűlőszelektált boraink is, az Úrágya, a Király. De természetesen beszélhetek tokaji különlegességeinkről, a szamorodniról és az aszúról. Nyolc hektár szőlő a tulajdonuk, ami nem kicsi. Álmunk az, hogy mi, mádi borászok közösen elérjük, hogy Tokaj a világban az őt megillető helyre kerüljön. A hungaricumunkat csodálják meg a világban, és erre mindannyian büszkék lehessünk! Borainkban a csúcsminőség iránti végtelen elkötelezettséghez méltóan mindent megteszünk ennek elérése érdekében Az biztos, hogy célba érünk, legfeljebb azt csak remélhetem, hogy ezt még én is megérem - jelentette Ervin, akinek a fia folytatja a családi hagyományt, majd hozzátette: -  Mi, magyarok büszkék lehetünk, hogy vannak kiváló borvidékeink, különleges vulkanikus talajjal, amelyek egyedi, máshol meg nem ismételhető hungaricum autochton borokat adnak. Hegyalja klímája különös, és ez lehetővé teszi legnagyobb nemzeti kincsünket a borászatban, az aszúsodást és az aszú borok készítésének a lehetőségét.

A fiataloké a jövő!

Halljunk egy fiatal, ám tehetséges ifjú borászt, Bihari Ákos Ferdinándot, aki ifjúként is tapasztalt, idős borászokhoz méltó nagyon jó borokkal rukkol elő. A furmintja olyan, hogy már a hűha! kategóriába sorolható… Ákos a mádi Ferdinánd pincét hozta létre, nagyapja, Rácz Ferdinándra emlékezve lett a pince neve Ferdinánd.

- Gyerekkoromban utáltam a szőlőben dolgozni - kezdte a mondókáját. - Mindig régész akartam lenni, igaz, amit most csinálok, az sincs messze a régészettől. Ha valaki eljön hozzám borkóstolóra, láthatja, hogy az asztalok tele vannak cserépedényekkel, leletekkel, kőzetekkel, ásványokkal. A szőlőben is megtaláltam önmagamat, ráadásul a borászat jó eszköze az önkifejezésnek, hiszen az ember meg tudja mutatni a stílusán át önmagát. Jellemzően a furmintokkal dolgozom, amely nehéz szőlőfajta, minden évben más arcát mutatja. Van kevés hárslevelűm, és már kabar is.  A Szent Tamás dűlő izgalmas terület, ahol szép borok készülnek. Hivatásos szőlész, borász mérnök vagyok, sokfelé megfordultam, igyekeztem hasznos tapasztalatokat gyűjteni. Aztán eldöntöttem, hogy saját magam alakítom a boraimat. A családunkban nagy hagyományai vannak a borkészítésnek. A felmenőim 1563 óta mádiak, egy követ nem tudnék eldobni úgy, hogy ne egy rokonomat találjam fejbe. Úgy vélem: a borászat nem csupán hivatás, hanem felelősség is, hiszen egy remek kultúrtájat kaptunk örökül, és ezt óvnunk, védenünk, fejlesztenünk kell.

TR, azaz Tállyai Radikálisok

Végül ismerjenek meg még egy fiatal csapatot, a TR-t, azaz a Tállyai Radikális együttest. 

A birtok története 2012 decemberében indult, amikor három fiatal borkedvelő - Szamosujvári Pál, Mátyásfalvi János és Gazda Sándor - egy kedvező lehetőséget megragadva szőlőt vásárolt a tállyai Palota dűlőben. Tállya akkor még csak éledezett, nem volt akkora híre, mint ma, de mára Mád szomszédságában a legjobb területek közé tartozik, ahol nagyon jó borok készülnek. Tállya hivatalosan Európa közepe, legyen hát a honi borvilág közepe is a helyi terroir, a borászok társasága, és legyen meg a jó hírük mindörökké az öreg kontinensen.

- Kezdetben a Palota dűlőben két és fél hektáron műveltük a szőlőt. Szenvedéllyel láttunk neki a munkának, szenvedéllyel tesszük a dolgunkat – mondta Kada Anikó, szintén csapattag. - Tállya nagyon befogadónak bizonyult, látták, hogy nagy energiával műveljük a szőlőt, ami egyre szebb lett. A hosszú, és kitartó munka meghozta a gyümölcsét, a jó borokat. Immár 2017 óta nem használunk felszívódó szereket, és 2020, 2021-re tanúsítva is leszünk, mint ökológiai művelők. Átalakítottuk a szőlő művelését, változik a talajtakaró növényzet, a talajművelés, a kapálás, rengeteg a kézimunka, nem használunk felszívódó vegyszereket. Kilencven százalék furmintunk, tíz százalék hárslevelűnk van, mert eleve kevés hárslevelűnk volt, illetve ennek egy részét átoltottuk furmintra. Hiszünk a furmintban, szeretjük a sav és cukorszerkezetét, hiszünk az aszúban, és ehhez a furmint nagyon jó alap. Egy száraz furmintunk van, ezzel minden évben kijövünk, a többi kései szüretelésű, 10 százaléka hárslevelű, a többi furmint. A furmint minden évben más, az évjárattól függően. Nagyon szeretjük a száraz szamorodnit, és készítünk is ilyet, amikor majd növekednek a területeink. Ez a fajta nekünk nem mostoha, bár a jelenlegi szamorodnink édes a számunkra – az íze miatt is. Hogy mekkorára szeretnének nőni? Már van újabb négy hektárunk, de az még nincs betelepítve. Ami az ideális mennyiséget, az álmunkat jelenti, az a 12 hektár. Hogy mikor válhat a TR név a hektár mennyiséggel együtt naggyá? Folyamatosan beletesszük munkánkba az energiát, organikusként egy kicsit mindig újítunk. Lassan növekedünk, mert célunk, hogy lassan, de kitartóan haladjunk előre.

Tállyai radikálisok a szőlőben, balra Anikó

 Anikó egy olyan hölgy, aki borral foglalkozik, de mégis „visszaküldtem” a fakanálhoz, „főzzön” nekünk valami finomat a kedvenc bora mellé…

- Kedvencem a 2016-os édes borunk, amihez a grillezett, faszénen készült zöldségek kiválóan illenek, miként a füstölt sajtok is. De az édes szamorodnihoz nagyon jól harmonizál a sült kacsa, és a kacsamáj is.

Jó étvágyat hát, a világban híres Tokajt és borvidékét pedig egészségünkre!