Hazánk fővárosába hívta a Japán Nagykövetség a borszakírókat és sokan másokat, az italokkal foglalkozókat, ahhoz értőket. Az apropó a japánok egyik nemzeti itala, a szaké kóstolása volt. A szakét ismerjük, hallottunk róla, volt, aki kóstolta, de az emberek többsége számára a szaké mégiscsak különleges valami.

A japánok a rájuk jellemző udvariassággal fogadtak és láttak el mindenkit minden jóval

Sokan likőrnek, vagy pálinkának hiszik ezt az italt, pedig a borhoz lehet hasonlítani. A döntő különbség, hogy nem szőlőből, hanem rizsből készül. Ebből keményítő, majd cukor, végül alkohol lesz. Az egész folyamat tartályban megy végbe, a kész szaké általában 13-15 alkohol fokú ital lesz. Míg a boroknál a szőlőfajta, a termőhely, a technológia a meghatározó, addig a szakénál a víz minősége és a készítés módja a döntő. A szaké értéke függ a rizs fényezésétől. Ami a kategóriákat illeti, a prémium minőségű a legjobb ital, ehhez a rizs 70 százalékát lecsiszolják, a maradék mellett a többi része megy a kukába, csak a hófehér belső marad. Ez a Junmai-shu, a testes szaké. A következő csoportot a 60 százalékos csiszoltságú rizs jelenti, a Ginjo-shu. A legkönnyebb ivású szakék esetében a rizsnek csak az 50 százalékát csiszolják le, aminek a végeredménye a Daiginjo-shu típusú szaké. A három kategóriának megfelelően a szaké gyümölcsös, könnyű, vagy testes lehet. A kóstolás során előbb az aroma érezhető, aztán a testesség. A szaké kóstolásának a szabálya: könnyű szakéval, könnyed ízekkel kezdj, mint a borkóstolás esetében, ahol a fehér borok nyitják a sort, mert a könnyűtől kell haladni a testesebbek felé. A gazdag ízekkel rendelkező érett szakék zárják a sort.

 Lényeges, hogy miként kell tárolni a japán italt. Hűteni és kezelni kell, mivel a szaké érzékenyebb a bornál, sőt, hűvös, sötét helyen kell tárolni.

Itt a három szaké fajta. Nem voltak rosszak a kóstolt tételek, de a bor jobban ízlik. Még...

Íme a tanulság (ami szubjektív): nem voltak rosszak a szakék, de egy mívesebb fehér bor nagyobb élményt ad. Ami pedig az árakat illeti, a megkérdezett japán hölgytől megtudtuk, nálunk még nincs ára a japán italnak, hiszen csak most akarják behozni, de Londonban a közepes minőségű szaké magyar pénzben 10 ezer forint körül van.

Döntse el mindenki, ár-érték arányban mi, mennyit ér…

Budapesten, a Fill the Vinebox hívta a borszakértők, borszakírók társaságát kóstolni. Mégpedig a Barátkozz a világ boraival jelszóval. Az üzlet ebből, és az ehhez hasonló estekből rendszert csinál majd, hiszen illik a profiljába, mivel nagyrészt külföldi borokat forgalmaz. A cég on-line borkereskedésként indult, de olyan közösségi borpiaccá lett, ahol  a tagok együtt vásárolhatnak – együtt tölthetik meg virtuális boros ládáikat -, így mindannyian kedvezményes áron jutnak hozzá a palackokhoz. És rövidesen már nem csupán az on-line kereskedésben, tehetik ezt, hanem a rövidesen nyíló borszaküzletükben, borbárjukban.

Szabó Edit, a Magyar Borszakírók Köre tagja buzgón fényképezett, és szorgosan jegyzetelt

A portugál boresten – amelyet Joachim Pimpao nyitott meg a portugál követség nevében – 14 féle bort ízlelhettünk, Rita Matos szakszerű magyarázata mellett kínálták a tételeket. Kezdjük mindjárt – hol másutt? – a végén. A Santos and Seixo pincészet rozéja, 5 fehér és 8 vörös bora maximális elégedettségre adott okot. Egyediek, összehasonlíthatatlanok voltak. A fehérek kóstolása után a borszakíró társsal abban maradtunk, hogy a magyar fehér borokat az egyetlen furmint kivételével nem lehet a kóstolt tételekhez hasonlítani. A Rotas de Portugal rozé gyümölcsösségével, buja ízével varázsolt, és a pici szénsav is szerethetővé tette. A fehérborokat a citrusosság, a trópusi gyümölcsök jellemezték, a Santos da Casa Reserva 50 százalék acéltartályban történő „lakást” követően 8 hónapig hordóban ért. Ez, és a másik Reserva, a szintén Santos da Casa 100 százalékban Alvarinho szőlőből készült. Utóbbi volt a legjobb – a számomra.

És a tételek csak jöttek sorba egymás után. Kóstoltunk szorgalmasan, ízleltünk örömmel

A vörös borok sorát a Rotas de Portugal nyitotta és a Santos da Casa Grande Reserva zárta. Minden bor más lépcsőfokot jelentett, a másik kóstolt Grande Reserva Santa da Casa volt a legkedvesebb a számomra, amelyet 2 évig tartottak hordóban, és barrique jegyeket is felfedezhettük benne, mégpedig markánsan, de mégsem bántón. A vörösborok ízében többségében megtaláltuk hol jobban, hol kevésbé jobban a vaníliát, a szilvát, a szedret, a fekete csokoládét. Volt közöttük könnyű, és testes vörös, ahogy annak lennie kell.

Jók voltak a vörösborok, de a fehérek különösen ízlettek. Pedig a vöröset jobb szeretem, de mégis...

Alapvetés: mindenkinek az a jó bor, ami neki ízlik, a paraméterek pedig arra valók, hogy a szakembereknek legyen mit magyarázni, min hajba kapni, a paraméterek segíthetenek még az árképzés kialakításában, de csak nagyon egyszerűen annyit: nagyon is kedvünkre valók voltak a portugál borok.

Igaz, a magyar borok is kiválóak, de a portugál kóstolón egy másik világot, másik nemzet szőlőbe írt történelmét, kultúráját ismerhettük meg.

Elkészült a fehér és rozé borkiválóságokat bemutató legújabb kötet, a Borkiválóságok Könyve, 2016. Mint Krúdy írta: „Lejön a szőlő a hegyekből, és frissít, üdít, gyönyörű ígéreteket tesz. Mutat hosszú, piros őszt, miközben folyton érik, miként az ember”.

Az Országkóstoló mára igazi védjeggyé vált, a Borkiválóságok könyve igazi útmutató a minőségi borok irányába e honban, és külföldön is. Ezért kétnyelvű valamennyi írás. Összesen 722 tétellel neveztek a borászok, közülük 290 kapott Borkiválóság minősítést (277 fehér, 51 rozé), 13-an Borkiválóság TOP címet érdemeltek ki.

Fejér megye kiemelkedően teljesített ismét, hiszen az Etyek-budai és a Móri borvidék 13 borászának 25 fehérbora, illetve rozéja kapott helyet a kötetben.

Íme a kiválóságaink:

Etyek-Budai borvidék:

Szövényi Áron Etyek Fazír, Szinkópa a borkiválóság. Áront a bor vezette Etyekre..

Csóbor pincészet. Jenő, Balázs, Linda a család szőlészei, borászai, míg a többiek a marketinget és a pénzügyeket intézik. Pákozdi Olasz Rizling, Agárdi Kékfrankos rozé, (a Kéfrankos fesztiválon arany minősítést kapott!), Agárdi Chardonnay.

Etyeki Kúria. 2013-ban nagymértékű átalakítást végeztek a pincében, a borok színvonala az egekbe tör. Matolcsy Sára és csapata Chauvignon Blanc 2014, és a Chardonnay 2013 termékkel került a könyvbe.

Matolcsy Sára és csapata az Etyeki Kúria hírnevét öregbíti szerte e honban, és a fővárosban és Fejérben

Haraszthy  Pincészet – A tradíció új ízeit jelentik. Az új ízek a 2015-ös Chardonnay és az Öreghegy 2013, az utóbbi házasítás alanyai: Chardonnay, Szürkebarát, Királyleányka, Zenit. E házasítás esetében alighanem csak a hegy öreg, már ami a nevét illeti… A harmadik kiválóságuk a  Pinot Noir rozé 2015-ből.

Kattra Pincészet. Negyed hektáron alakult 1994-ben, ma 7,1 hektáron dolgoznak kiválóan. Ezt a 2015-ös Etyek-budai friss küvé jelzi, amelynek tartalma: Chardonnay, Sauvignon Blanc, Királyleányka.

Kertész Családi Pincészet.  A szülők sikeres fehérvári üzletemberek, Zoltán és felesége a stressz elől menekült Etyekre, ahol „hazataláltak”, a saját etyeki kisbirtok jelentette az álomból létrejött valóságot. Két boruk is jelzi nem hiába dolgoztak, a 2015-ös Sauvignon Blanc, a 2015-ös Carla nevű Pinot Noir rozéjuk!

L.Simon Borászat. Még a régi nevükön lettek besorolva a Borkiválóságok könyvébe, 3 kiváló termékkel. Ezek a Nagykócsag 2015 (Sauvignon Blanc), a Vörösmarty Cuvée, amellyel a Velencei-tó partja melletti település nagy szülöttje előtt tisztelegnek. A harmadik a 2015-ös Rozsdás Csuk (Kékfrankos, Zweigelt) rozé házasítás.

Rókusfalvy birtok, Etyek. A televíziós szakember a borokkal – a sajátjaival – is jó hírét terjesztette a településnek, mára van már itt minden, mi szem, szájnak ingere. Kiváló gasztronómia, remek borok, kiváló borászok, gourmet ínyencek. Pali és fia, Palkó 2013-as Chardonnay borukkal lettek kiválóak.

Móri borvidék

Csetvei Pincészet. A kedves, bájos Csetvei Krisztina már nem először szerepel a kiválóságok könyvében. Most a Móri Királyleányka jelzi, hogy Krisztina királynő a borászok között.

Csetvei Kriszta és Miklós Csabi között töltenek a móri mustrán. Kriszta kóstol, Csabi pedig még csak figyel

Geszler Családi Pincészet. Bár Geszlerék nem borászként tervezték életüket, ma már nem tudják elképzelni e nélkül mindennapjaikat. A 2015-ös Móri Ezerjó, az ugyanebben az évben készült Móri Zenit borukkal masíroztak be a könyv lapjai közé.

Kamocsay Jr., azaz ifjabb Kamocsay Ákos élete a bor körül forog. Édesapja is kiváló borász, a fiú is az, saját borászata mellett Somlón is dolgozik, az egyik neves pincészet tanácsadójaként. Az Emma nevű küvéje 2015 (ezerjó, chardonnay), és a Móri Ezerjó Prémium bora jelzi kiváló munkáját.

Miklós Csabi Ákoshoz, Krisztához hasonlóan a borvidék ifjú arca. Csabi 2014-es Rajnai Rizlingje, az amúgy „csabis nevű” Csók a családnak nevet kapta a keresztségben. Csók mindenkinek, aki issza – nem csupán Csabi élénk szavait, hanem – a borait.

Molnár Borház. Molnár Pál Svájcban él és dolgozik, de már lassan többször van Móron, mint ott. A borvidéknek sokat segített annak megmentésében beruházásaival, munkájával. A 2015-ös Ezerjó, a 2015-ös Olaszrizling terméke is köszönetet mond a bort kedvelők nevében neki. 

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Fejér Megyei Szervezete együttműködve a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvánnyal meghirdette a 2. NAK Fejér megyei borversenyt, amelyen Fejér megye bortermelői és pezsgőgyártói vehettek részt. A versenyre a Fejér megyében termelt szőlőből készült palackozott, illetve palackozásra szánt, címkével ellátott borokkal, valamint a Fejér megyében lévő borászati üzemekben készült gyöngyöző borokkal, pezsgőkkel nevezhettek. A sok év kihagyás után újra megrendezett versenyre a megye vezető borászainak és borászatainak többsége nevezett, a jeles szakmai zsűri 56 kiváló tétel értékelését végezte el.

A borokat a felkért szakértőkből álló bizottságok 100 pontos bírálati módszerrel értékelték. A 2. NAK Fejér megyei borverseny ünnepélyes eredményhirdetése 2018. szeptember 22-én a kápolnásnyéki Halász-kastélyban lesz egy szakmai konferenciával egybekötve. Ugyanekkor fogják felavatni Richter Ferenc alkotását, a szőlész-emlékoszlopot.

Molnár Pál (balra) Széchenyi díjat kapott a térségért végzett munkásságáért

A versenyen a móri Molnár Borház volt a legeredményesebb, 4 aranyérmet szereztek nedűik. Az L. Simon Borászat Agárdról 2 aranyérmet vitt haza, miként a szintén agárdi Csóbor pincészet. Kér aranyon osztozott a móri Geszler és Vécsei pincészet.

Geszler József (jobbra az első), mellette Molnár Pál 5 aranyérmet nyertek a tízből!

A versenyen összesen 10 arany-, 35 ezüst- és 9 bronzérem született.

Az aranyérmes borok a következők: Molnár Borház, Mór, Generosa 2017, Molnár Borház, Mór, Paulus Extra Dry pezsgő, Molnár Borház, Mór, Chardonnay 2017, Molnár Borház, Mór, Rozé gyöngyözőbor 2017.

Csóbor Pincészet, Agárd, Kékfrankos rozé 2017, Csóbor Pincészet, Agárd, Caberet Sauvignon 2017.

Vécsei Pincészet, Mór, Merlot 2015.

Geszler Pincészet, Mór, Zenit 2016

2016. Simon Borászat, Agárd, Sauvignon Blanc 2017, Lics Pincészet és Szőlészet, Pákozd, Cabernet Sauvignon 2016.

A Zwack hagyományos borkóstolója a jó időre való tekintettel ezúttal kikerül a Múzeumból a gyár udvarába, így új környezetben, remélhetően jó időben simogatja a jelen lévők ízlelő bimbóit a borok selymessége, lágysága, pazar íz világa. Jó lesz érezni a ropogós, friss fehérek, a gyümölcsös rozék, és az elegáns vörösborok nagyszerűségét.

Idesüss!

Nem kell mást tenned, csak június 1-én eljönni a Zwack gyárhoz, megvenni a belépőt, belépni az udvarba, aztán lehet kóstolni.

Hogy mely borászok várják az érdeklődőket? Íme, a lista: 

Benedek Peti – Mátra, Bock József – Villány, Centurio - Ludányi Balázs – Mátra, Dobogó Pincészet – Domokos Attila _ Tokaj, Figula Misi – Balatonfüred, Homola Pincészet – Zsandár Tamás – Paloznak, Kislaki – Légli Géza – Balaton, Maurer Oszkár – Délvidék, Nyakas Ponce – Nagy Péter – Etyek-Buda, Palkó borok – Palkó Gabriella – Tokaj, Rácz Miklós Tamás – Villány, Rókusfalvy Birtok – Rókusfalvi Palkó – Etyek, Szász Birtok – Szászi Endre – Badacsony, Tüske Pince – Halmai Csaba – Szekszárd.

Elegáns névsor!

Viszontkóstolásra!

A székesfehérvári sétáló borkóstolón a Tiffán családi pincészet ifjú képviselőjébe, Zsoltba botlottam. Ha már így alakult kóstoltunk és beszélgettünk…

A nagyapa, Tiffán Ede kivételes  szakértelme, elhivatottsága, a borvidék iránti rajongása lett a biztosítéka annak, hogy a hitelesség és a tradíció tisztelete díszíti a bor minden rezdülését! A mindennap megélhető csoda az ember és a táj szakrális kapcsolatában rejlik. Ez az összeköttetés pedig Tiffánék számára a szőlő és a bor! Huszonöt hektárról szüretelik a Csenge névre hallgató egyetlen fehér borukat, a rozéjukat, a portugisiert, a cabernet sauvignont, a cabernet franc-t, amiből házasítások is készülnek, utóbbiak lesznek a prémium termékeik, adott a pinot noir is. Nagy hangsúlyt fektetnek a franc-ra, mint fajta borra. A család 1746 (!) óta foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel  a villányi borvidéken. Tíz generációt átölelő múltjuk és jelenük kötelez arra, hogy a szőlőben, a borban és a vendéglátásban a hiteles minőséghez való teljes ragaszkodás legyen az irányadó elvük.

Zsolt jr. (balra) és a nagypapa, Ede kóstolnak és beszélik meg, mibőI, milyen remekmű lehet

Ifjabb Tiffán Zsolt a borász generáció egyik legifjabb tagja. Hosszú ideje száll apáról fiúra a borkészítés szeretete, Tiffán Ede teremtette meg a mai modern borászatot. Zsolt édesapja, idősebb Zsolt is részese volt a megújulásnak, de ifjú beszélgetőtársunk is szőlész, borászként végzett az egyetemen. Az év elejéig külföldön tanult, dolgozott, idén kezdődtek számára a hazai, villányi bizonyítás évei.

- A legbüszkébb nagyapámra, a tudására vagyok, azokra az alapokra, amelyet lefektetett hajdan, és amelyekkel könnyebb, de ugyanakkor nagyobb felelősség is dolgozni. A borokat és a technológiát tekintve egyformán gondolkozunk, mindenben egyetértünk. Számomra a cég marketingje jutott fő feladatként, abban vannak újításaim, melyeket nagypapa rendre támogat. Néha vannak kisebb egyet nem értéseink, de ezeket hamar megbeszéljük, ami pedig a fő irányt illeti, abban egy húron pendülünk!

Mondom Zsolt jr.-nek, hogy a feltörekvő ifjú nemzedék, a juni borászok nem mindenben értenek egyet az idősebbekkel, de mégis sikerrel viszik tovább – együtt, vagy külön – a hagyományokat.

Tiffán Zsolt, a generáció legifjabb tagjának virágos jókedve lehet. Bár,nincsen rózsa tövis nélkül...?

- A juni borászok tisztelik azokat az alapokat, amit szüleik, vagy nagyszüleik fektettek le, de ezeket a modern világ felé már kicsit másként, talán eredményesebben tudjuk kommunikálni. Ami eltérő: nem csak Villányban, hanem az egész országban igyekszünk szűkíteni a borok szortimentjét, egységesíteni a borvidékek kínálatát, és így kevesebb borra jobban tudunk fókuszálni.

Kíváncsi voltam, Zsoltnak melyik a kedvenc bora, és milyen ételt ajánl ahhoz?

- A kedvenc mindig hangulatfüggő. Most a kadarka a no. 1. Nehéz fajta, ritkán lehet belőle egészséges szüretet csinálni, de ha minden rendben van, nagyon szép bor lesz ebből. Könnyen iható, én meg a könnyed, fűszeres borokat kedvelem. Ehhez jó szívvel ajánlok mindenkinek egy remek halászlét, nekem nagyon bejött a kettő együtt.

Szőke Mátyás, a legutóbbi esztendő év borásza kitüntetettje Székesfehérváron járt. Kedves ember, aki örömmel mesélt magáról, a szőlőről, a borról. No és Mátráról.  Mert e feltörekvő vidéken él, dolgozik, szőlőt termel, bort készít. Nem is akármilyeneket. Amit Fejér székhelyén kóstoltunk tőle, azelőtt le a kalappal

Ő lett az év borásza, furdalt is a kíváncsiság: mióta várt arra, hogy eme kitüntető cím a birtokába kerüljön?

- Nem nagyon vágytam én erre. A Mátra-alja a legnagyobb szőlőterülettel rendelkezik, és úgy gondoltam, emiatt el kell vállalnom a jelölést. Mert hiába rendelkezünk a legnagyobb területtel, a köztudatban mégis a legkisebb nevünk nekünk van. Mi, én a ’90-esévek elején kerültünk újra be a köztudatba, pedig nagyapáink, apáink is a szőlővel foglalkoztak, de a kulák rendszer lenullázta az addigi tevékenységüket. Harminc évig én is mással foglalkoztam, gépészettel, majd 1990-ben gondoltam, a családi hagyományokat, a Szőke nevet vissza kell hozni, tudják kik voltunk, kik vagyunk. A fiam, Zoltán már borászként végzett, a legidősebb unokám, ifj. Szőke Mátyás tavaly végzett az egyetemen szintén borászként, így hiszem, a történetünk hosszan folytatódhat.

Ismerve a Szőke pincészet borait, kíváncsiskodtam: a klasszikus és a prémium termékek milyen arányban szerepelnek a palettájukon?

Szőke Mátyás (balra) borai nagy sikert arattak Székesfehérváron!

- A csúcsborokra törekszünk. A Mátra-alja a fehér és az illatos borairól ismert, mi voltunk, akik először rukkoltak elő vörösborokkal. Amikor 2003-ban sorba állították a 100 legszebb bort, a mi házasításunk a második lett, ezzel is jeleztük, itt is lehet szép vörösborokat készíteni. Annak ellenére, hogy nincs itt olyan hagyománya, mint Szekszárdon, vagy Villányban. Sokat befektettünk, de megérte, 7 féle borunkat szállítjuk Kaliforniába, így sauvignont és franc-t is.

Ez jó, de Eger közelsége nem zavaró a Mátrában?

- Nagyon sokszor a mi borunk volt a megye bora, a vörös is, nem pedig az egri. A mi előnyünk az, hogy selymesebbek a boraink. A nagy vörösek esetében odafigyelünk a barrique hordó használatára, csak addig érhet benne a bor, hogy ne legyen bántó a fa érzete, ameddig megmarad a borok gyümölcsössége.

Szőke Mátyás 11 féle bort készít, a nagy vörös küvé az egyetlen házasítása, meghatározó az irsai, a muscat ottonel, a chardonnay, szürkebarát, a zöld veltelini, a cabernet sauvignon, a cabernet franc, a merlot, a kékfrankos.

- A kékfrankos lehet a kitörési pont nemcsak nekünk, de a magyar borászoknak is, mert ez csak nálunk, illetve valamennyi Burgenlandban készül. A kékfrankosunk már „hazatalált” Kaliforniában. Ezzel a típussal visszatérhetünk a gyökereinkhez…! Ami a jövőt illeti: a fiam, az unokáim mellettem nőttek fel, látták, hogy mindenért meg kell dolgozni, bízom benne, tovább viszik azt, amit tőlem láttak. Nem szabad félniük a beruházásoktól, a 60 hektárunkon szép dolgokat lehet alkotni. Hiszem, hogy azt teszik majd, amit kell.

Szekszárdon Kékfrankos konferenciát és nemzetközi borversenyt rendeztek. A helyszín, a rendező város nem véletlen, hiszen e borvidék az egyik legjobb termőhelye, Sopronnal együtt itt otthon van a Kékfrankos. No és a fajta híve, szószólója, védője, atyja, Ferenc Vilmos, a szervező is szekszárdi

Mészáros Paliék biztosították a helyszínt a borversenyre, a konferenciára. Utóbbin az Corvinus egyetem dékánja, borászati tanszékvezetője, Nyitrainé dr. Sághy Diána beszélt a fajtáról a tudomány nyelvén, mégis érthetően. Hallhattuk a borászoktól, miként és miért érdemes dolgozni a kékfrankossal, de érdekes volt Burgenland kettős állampolgárságú előadójának szavai arról, hogy mennyire összetartóan, praktikusan teszik a dolgukat a sógorok.

Hogy mi a kékfrankos a szekszárdiaknak, arról Mészáros Pál beszélt.

Mészáros Pali, az aranyéremmel, a serleggel, amelyet Kékfrankos borával nyert

- A kékfrankos különleges bor, ha valaki szereti a savas, karakteres borokat, akkor szeretni fogja ezt a fajtát. De aki a lágyabb, finom tanninokkal bíró vörös borokat kedveli, a mai modern technológiával, a fürt és a hordó válogatással világszínvonalú kékfrankosokat tud inni – mondta a kiváló borász, aki nem is oly régen az év borásza lett.

Ami pedig a versenyt, annak az eredményeit illeti: 3 nagy arany, 38 aranyérem született, de a borok nagy többsége ezüstminősítést kapott, mindössze 28 bornak kellett beérnie bronzéremmel. De mint azt értékelés alkalmával a zsűri elmondta, aki „csak” ezüstérmet nyert, az is nagyon büszke lehet, mert még sohasem látott minőséget kóstolhattak a bírálók. Pedig ez már a tízedik verseny volt! Elképesztően finom, zamatos nedűk simogatták ízlelő bimbóinkat. A legnevesebb honi borászok sorából mégis kiemelkedett a három nagy aranyos, (hm…) akik valamennyien - osztrák borászok. A burgenlandi Weingut Walter Glatzer kapta a legmagasabb pontszámot, 94,8-at, az ARTNER Pince 94,4-el, Josep Igler 94 ponttal nyerte el a legmagasabb minősítést. Nekünk, Fejér megyeieknek külön öröm volt, hogy az agárdi Csóbor Jenő az aranyosok között pontszámával a legjobb 10 közé került, és ezzel aranyozta kiváló Kékfrankos rozéját!

Bevallom: korábban kedveltem e fajtát, de az utóbbi időben fenntartásokkal fogadtam e borokat. Ez már a múlté. Újra nagy kedvenccé lett a Kékfrankos, nagy K-val az elején.

Ehhez csak ez a konferencia és kóstoló kellett.

Mikor is lesz a következő…?