Vége van a nyárnak, bár még nem hűvös szelek járnak, de már íme a hír az őszi első kóstoló estről, melynek időpontja: szeptember 30. szerda,19 óra, helye: Székesfehérvár, Borbár, a fekvő katona mellett, témája a pinot noir.

A Pinot noir francia eredetű, világfajta borszőlő, a Vitis vinifera egy változata. Nevét a francia "fenyő" és "fekete" szavakból kapta, mivel sötét színű fürtjei a fenyőfa tobozára emlékeztető alakúak. Elterjedt az egész világon, jórészt a hűvösebb éghajlatú régiókban. A bor kellemes, harmonikus, rubin-piros színű, igen keresett fajta. Ha rosszul színeződik, 5-10 százalék festékszőlőt adnak hozzá. Franciaországban fehér pezsgő készítésére is használják.

A pinot szóról nem csak a pinot noir, hanem szőlőfajták egy egész családja is eszünkbe juthat, mint a pinot blanc, a pinot meunier, a chardonnay és a pinot gris. Utóbbit itthon szürkebarátnak, Olaszországban pedig pinot grigionak hívják.

Nálunk az Egri borvidéken készítik a legklasszikusabb példáit, de kóstolhatjuk borait szinte az egész országban, Villányban például a legtöbb esetben egy kifejezetten gyümölcsös, gazdag bort ad e fajta. Hazánk határait túllépve, a nemzetközi borvilágban ismert és népszerű bor a pinot több területen, így például Côte d’Or, Champagne, Loire, Elzász, Somontano, Svájc, Oregon, Kalifornia, Casablanca, Martinborough, Central Otago, a Melbourne környéki hűvösebb fekvések, és mind kiváló pinot noirral dicsekedhet.

 Szeptember 30-án az est kóstoló lapján az alábbi borsor szerepel, ezeket kóstoljuk és teszteljük:
Etyek Kúria Pinot Noir 2017, Pannonhalmi Pinot Noir 2018, Ikon Pinot Noir 2017, St. Andrea Pinot Noir 2019, Légli Ottó Pinot Noir 2018, Gál Tibor Pinot Noir 2018, Vesztergombi Pinot Noir  2017, Kislaki Pinot Noir 2017, Trapiche OAK Pinot Noir 2017- Argentína, Tiffans Várerdő Pinot Noir 2017, Ruppert Pinot Noir 2018 + a borokhoz illő falatkák.
Részvételi díj 5500 Ft/fő.
A korlátozott létszám és a covid  előírásait szem előtt tartva, maximum 24 főt tudnak fogadni, a jelentkezés sorrendjében biztosítják a részvételt, ezt követően lemondást nem fogadnak el.
Jelentkezni lehet Tibor 06-20-3677747  Csilla 06-22-311441 vagy e-mail
útján.

Lics Balázsnak a Pákozd határában, a hegyoldalban található pincéjében jártunk az ország több településéből érkezett társasággal, és kóstoltuk a borait. Számomra igen kellemes meglepetést okozott a juhfark barrique bora. Különleges élményt nyújtott selymessége, lágysága, zamatos volta, és a barrique, a füstös hordó adta speciális íze.

A juhfark magyar fajtának számít, a neve magyar szóból ered, jelentése: a juh farkára. A kifejezés a gyümölcs hosszúkás, hengeres alakjára utal. A szőlőt főleg Magyarországon ültetik, leginkább a Somló borvidéken, de már egyre több helyen, mind több borvidéken telepítik ezt a fajtát, és készítenek belőle bort. A Somlói juhfark jóval korábban, a rendszerváltás előtt markáns savasságával hívta fel magára a figyelmet. Akik kedvelték a jellegzetesen savas borokat, azok szerették, akik nem, azok úgy érezték egy, egy korty után, mintha gyomron rúgták volna. Eme hasonlatot felvállalom, mert a ’90-es évek elején kóstolt Somlói Juhfark keltette bennem eme érzést. Ám azóta nagyot változott a helyzet…!

Még tekintsünk vissza kicsit jóval korábbra. A múlt különböző szakaszaiban a somlói borok felvették a versenyt Tokaj hírével és hírnevével. Hírnevére az a több évszázados pletyka is jót tett, miszerint a borok fogyasztása növelte az ember esélyét a gyermekvállalásra. A nagy Habsburg-dinasztia császárai hagyományosan ittak Somlóit a nászéjszakájukon, ezért a bort a nászéjszakák bora („nászéjszakai bor”) becenévvel látták el. Ma nem ugyanazt a fényt viseli, sok kritikus érezte úgy, hogy ennek meg kellett változnia.

És megváltozott! A somlói neves borászok, és persze a kézműves borkészítők is – annak ellenére, hogy közel sem rendelkeznek olyan technológiával, mint a menők – lényegesen szelídebb, és jobb juhfark borokkal rukkolnak elő. A mostani juhfarkokra jellemző a megfelelő savgerinc mellett némi bársonyosság és elegancia.

Így volt ez Balázs kóstolt juhfarkja esetében is, lásd a bevezetőben írottakat.  Illatában a fehér húsú gyümölcsök, a természet virágai kényeztették szaglószervünket, ízében a vajas, körtés, citrus ízek zamatai okoztak örömöt.

Mit mond Balázs arról, hogy miért telepítette ezt a fajtát, mit várt és mit kapott tőle?

- Azt, hogy mikor és miért telepítettük, őszintén szólva pontosan már nem tudom, talán valamikor 2004 környékén, mégpedig 0,3 hektárt. Miért éppen juhfarkot? Ezt tényleg nem tudom, mert a fajta a termesztés szempontjából igen nagy kihívást jelent, így sokáig csak tévedésként tekintettem a tevékenységünkre.  De már megvolt, és 4-5 éve elkezdtem a fahordós érlelést e fajtánál, és akkor ébredtem rá, hogy a nagy világfajtákat is megszégyenítő illat és ízvilággal rendelkezik, így a mellőzött fajtából az egyik kedvenc fajtám lett. 

Aki nem hiszi, vásároljon utána!  

A Csóbor Pincészet az Etyek-Budai Borvidék és a Velencei-tó és környéke kiváló borászata. A pincészet évről, évre fejlődik, a családi együttes jó néhány éve a főborásszal, Kisari Lindával gyarapodott, aki a szőlész Csóbor fiú, Balázs feleségeként és két gyermekük édesanyjaként figyeli árgus szemekkel nem csupán gyermekeik, de a pince valamennyi évjárata borainak a fejlődését. Linda saját „gyermeke” a borok között a Démon küvé, amely a jó Csóbor borok közül is kiemelkedik.

Most pedig új borral rukkoltak elő, amely az Illúzió nevet kapta. Két fajta – a Cabernet Sauvignon és Franc - házasításából született. Két, önállóan is világszerte kedvelt borfajta házassága ez. Az Illúzióban megvalósult kiváló termékben a Sauvignon „nehéztüzérségét” selymes kedvességgel öleli körbe a Franc lágysága. Legalábbis a Sauvignonhoz képest tapasztalható lágysága. A tanninok nem harsognak, sőt, de ennek ellenére pajkosan összehúzta az orcámat. Ez a bor, a két összetevő markáns volta ellenére gyümölcsösebb, fűszeresebb, a korty kellemes, könnyen iható. A savak pont olyanok, amilyennek lenniük kell ebben az elképzelésben – nekem mindenesetre! -, a pohárba öntött kóstoló mennyiség helyes ki kalapja jól mutatott a nedű tetején. A viszkozitás kiválóságát jelentette a pohárban megpörgetett bor lassú, méltóságteljes alázuhanása a pohár falán. Ami az ízeket illeti, érződik kevés étcsokoládé, meggy és szilva. Három hónapig volt reduktív tartályban és 15 hónapot fahordóban érlelődött. Utána lett palackozva. Július óta palackban pihen. A hordó „füstös” volt, és a barrique íz jót tett neki. Szerencsére a füst hátul, intelligensen búvik meg, nem tolakodó, nem telepszik rá a borra.

Kiváló bor ez kérem, de persze eme kijelentés szubjektív, lásd a borról vélt alapvetésem nyitó mondatát: „mindenkinek az a jó bor, ami neki ízlik.” Nekem ízlett!

De mit mond Kisari Linda a bor születéséről és a „szülési fájdalmakról”?

– A 2018-as évjárat Sauvignon-ját és Franc-ját kóstolva úgy találtuk, hogy egyik sem az igazi. Ezért azt gondoltuk, hogy kettejük házassága jobb lesz, mint a „facér” valóságuk. Próbálgattuk az arányokat, hárman kóstoltuk a különböző variációk ízeit, míg végül az egyikre egyöntetűen kimondtuk: na, ez az! És az Illúzió tényleg jobb lett, mintha a külön, külön készített fajtákat meghagytuk volna magukban, könnyedsége, gyümölcsössége ízlik nekünk. Elképzelhető, hogy más évjáratokban is készítünk ilyet, de persze, ha a két alapbor kiváló évjáratot mondhat a magáénak, akkor a fajta borok megmaradnak – mondta.

Csóbor. Jó bor.

És ez nem csupán illúzió!

Nagy nap volt Pákozdon! A Honvédség és Társadalom Baráti Kör e honban lévő szervezeteinek találkozóját rendezték meg ott. A határon túli csapatok képviselői a pandémia miatt sajnos nem jöhettek el. De így is jó sokan gyülekeztek már egy nappal korábban a megyeszékhelyen, és közös vacsorán elevenítették fel a múltat, beszéltek a jelenről, és a jövőről. Szombaton Pákozdon voltak együtt az Emlékhelyek napja megnyitóján és a HTBK ünnepi napján. Délután a hajókirándulást követően a Lics Pincészet volt a célpont, ahol az országból sereglettek Lics Balázs kiváló termékeikkel ismerkedhettek meg.

Balázs a maga szerény stílusában, élvezetesen beszélt a borokról. Az egyetemi évek alatt Kaliforniában megismert majd feleségévé lett Joslyn, a maga tündéri stílusában kedveskedett a vendégeknek, két gyermekük, Zoé és Tamás a borok kitöltésénél serénykedtek.

Az első tétel, az Irsai Olivér bár a nyitó bor szerepét töltötte be, többeknek mégis ez ízlett a legjobban. Pedig a másodiknak kóstolt barrique Juhfark különleges ízével, illatával, zamatával hódított. A füst intelligensen megbújt a háttérben, ám egyedi, sajátos csodával lengte be a bort. A Gonoszka (a kislányról kapta a bor a nevét…) ugyancsak sokak kedvencévé lett, jelezve, hogy a rozé kultusza sokak szerint hanyatlóban van, de mégis keresett, és népszerű. Na, ja, ha egyszer Balázs készítette! A zárótétel a másik gyerek nevét viseli, ez volt a Tamás válogatás. Sok, sok díjat hozott ez termék az évek során a borászatnak, amely úgy született, hogy a kisfiú a pincében bolyongva bedugta az ujját a hordókba, ez jó, ez nem véleményét kiáltva világgá, illetve a pincébe. Az „ez jó” borokból lett a válogatás, a remekmű.

Bár csupán egyetlen órát tölthettünk a házigazda Lics család, a HTBK tagok, a pogácsák és a borok társaságában, de mégis kellemes óra volt ez mindenkinek.

Egészségünkre!

Borokról 8 sorban

Nem állt szándékomban ezt a 2X8 sort feltenni a blogra. A HungarianWebWriting verseny díjkiosztóján versíró versenyt rendeztek, a téma mi más lehetett volna, mint a bor. Erős felindultságomban hamar összehoztam az alábbi két valami. Vers? Csasztuska? Ki tudja? De Németh Ági, e verseny legfőbb asszonya kérte, hogy tegyem fel, hát megteszem. Aki akarja elolvassa, aki nem akarja, ne tegye.

Figyelem! Nem ez az életművem!!! Rövid játszadozás volt a szavakkal, nem több. De jól esett.

Egészségünkre!

Villány dicsérete

Vándor, vidd hírül a világnak

Aranya van e terroirnak

Gerék, Günzer, Bock és Csányi

Villányiak Franc-ja e világi

Jónál jobb vörösborok, Are You REDy

E hely hírét e vándor elviheti

Rubin színű, testes és fanyar

Mert a mienk, hiszen magyar

Tokaj

Méz csordul a hegyen, szerelmünk tárgya

Tarcal, Tokaj, Mád, Betsek és Úrágya

Furmint, Aszú, Hárslevelű, Szamorodni

Világhír? Emiatt nincs miért szomorkodni

Bodrognak, Tiszának egy a hangja

Nem morajos, nem halk, halotti hang

Nagyon is éber, nagyon is hangos

A tokaji bor világszerte rangos! 

A bor nagyasszonyai: Tóth Timea (balról, Lajvér) és Németh Ágnes e rendezvény megvalósítója

Tokaj. Az út mentén a hegyek büszkén őrzik Hegyalja útjait, a Bodrogot, a Tiszát, e két folyó összeömlése után az eggyé hízott nagyobb vizet. Autó autót követ, a városba beérve akár ki lehetne tenni a Megtelt! táblát. Vasárnap volt, gyönyörű vasárnap, a hosszú hét után, a következő, az ünnep miatti rövid hét előtt. Elfoglaltuk a szállást, tekeregtünk kicsit a környéken, elfogyasztottuk ebédünket, megpihentünk, majd vártuk az élményt adó délutánt. A taxi Bodrogkeresztúron keresztül vitt a Bodrogkisfalud után található Patrícius Borházba. Nagyszerű birtok, kiválóépületekkel, borfeldolgozóval, pincével, tágas, zöld az otthon zöld füvével csalogató térrel, csodálatos kilátással a környékre. A bejáratnál fiatalok várták az érkezőket, no és Németh Ági, minden borok értője, a szakírás klasszikusa. Kicsit távolabb, az ernyők alatt a bemutató pincészetek sorjáztak, könnyed eleganciával öltözött hölgyek, és rövid, vagy hosszú nadrágos urak, pólókban, szellős ingekben kóstolgatták a szebbnél jobb, finom nedűket. Kezdődhetett hát a 3. Hungarian WebWineWriting borszakíró-verseny díjátadója. A rendezvény, amely az online bormédia legfontosabb rangadója, ahol harmadik alkalommal osztottak díjat a legjobb bor újságíróknak. A Hungarianwines.eu tavalyelőtt szervezte meg először e versenyt angol és magyar nyelven, akkor 46 cikk érkezett, főleg hazaiak, a tavalyira már 57 írást neveztek, idén pedig 61 versenyző pályázott. A magyar szervezésű bajnokságra küldtek versenycikkeket az USA-ból, Dániából, Angliából, Horvátországból, Görögországból, Franciaországból, Romániából és természetesen Magyarországról. A versenyre nevezett cikkeket első körben szakmai zsűri értékelte, ők választották ki a döntősöket, akikre aztán a közönség szavazhatott.

A villányi bor és a Franc kategória győztese, Jakab Tamás balról látható

A döntősök és győztesek

A Cabernet Franc kategória támogatója a Villányi borvidék volt, melynek képviseletében a díjakat Hendinger Zsófia villányi borúti menedzser adta át. A zsűri döntése alapján a döntőbe jutott Jakab Tamás, Geri Ádám és Sztanev Bertalan. A kategória győztese a közönség szavazatai alapján Jakab Tamás, a Pécsi Borozó szerzője lett.

Az angol nyelvű döntősök: Julia Scavo, Peder Lehman Larssen és Philip Kampe, közülük pedig a győztes a Franciaországban élő Julia Scavo, Románia bajnok-sommelier-je. Julia Scavo és Jakab Tamás nyereménye egy-egy 3 napos bortúra a villányi borászatok jóvoltából.

A Csúcsmodern és tájba simul – tehát az építészeti – kategória támogatója a szekszárdi Lajver Borbirtok volt, amelynek brand managere, Tóth Tímea is részt vett a zsűri munkájában, ő adta át a díjakat is. A zsűri három magyar választottja, azaz a döntősök: Szegő Hanna, Fürdős Zsanett és Götz Eszter, a közönség szavazatai alapján a győztes Fürdős Zsanett lett, az Építészfórum szerzője, míg az angol nyelvű győztes Paul Caputo, a Vinorandum blog tulajdonosa. A győztesek nyereménye egy felejthetetlen éjszaka a csúcsmodern Lajver Borbirtokon.

Életkép a Hegyalján: borászok, poharak borokkal, és kóstolók. Jó nap volt!

A Tokaj friss szemmel kategória támogatója a Grand Tokaj borászat volt. A pincészet exportigazgatója, Farkas Erzsébet is részt vett a zsűri munkájában, ő adta át a díjakat. A döntősök magyar nyelven: Németi Sándor, Vargha Márk és Geri Ádám, angol nyelven Caroline Gilby Master of Wine, Erdős Ági és Sebastian Giraldo. A győztesek: Vargha Márk, a Borsmenta szerzője, illetve Sebastian Giraldo, a Taste Hungary szerzője és sommelier-je – ők vehették át a Grand Tokaj utalványát egy exkluzív pincelátogatásra és kóstolóra.

A Magyar Turisztikai Ügynökség az elmúlt évben elindította a bor.hu oldalt, hogy ezzel is népszerűsítse a hazai borokat és a borturizmust. Gál Zsombor vezetésével elolvasták az összes beérkezett cikket, és azt a két írást díjazták, amelyek leginkább kedvet csinálnak egy-egy hazai borvidék felfedezéséhez. A díjakat – egy-egy borválogatást –, Ladomérszky László, a Tokaj Tourinform iroda vezetője adta át David Harkernek (Newcastle Wine School) az Egyesült Királyságból, illetve Magyar Nikolettának (Borfokoló blog) Magyarországról.

Az abszolút győztes az angol nyelvű szerzők között Julia Scavo, aki jutalmul a díjátadó előtti három napot Tokajban tölthette, míg a magyar szerzők között Jakab Tamás lett. Utóbbi nyerte meg a spanyol utat, amelynek időpontja Spanyolország járványügyi besorolása miatt még bizonytalan, de a tervek szerint 2021 februárjában kerül rá sor. Az utolsó különdíj annak az embernek állít emléket, aki tavalyelőtt váratlanul itt hagyott minket – Sánta Zoltán borszakírónak. A 2020-as Sánta Zoltán Emlékdíjat Geri Ádám, a Borászportál.hu szerzője kapta.

Az idei rendezvényen volt egy vidám verses projekt is: a vendégek maximum 8 soros költeményekben fejezhették ki rajongásukat kedvenc borvidékük iránt. A műveket három költő-szövegíró, Kemény Gabriella (Zsebuniverzum), Kardos-Horváth János (Kaukázus együttes) és Jacsó Pál bírálta, a győztes versek szerzői pedig Dr. Fazekas Réka, Maróthy Csaba és Silye Sándor.

A hivatalos rész után folytatódhatott a korábban megkezdett ünnep, a borok ünnepe. Ebben az alábbi pincészetek segédkeztek: a Babarczi, Borbély, Csányi, Grand Tokaj, Koch, Lajver Borbirtok, Paulus, Sanzon Tokaj, Sauska, Tóth Ferenc, Vylyan, Zsirai, de néhány különlegességet is lehetett ízlelni, például spanyol pezsgőket – vagyis cavákat – a Vino Castillo borkereskedésből, francia és olasz ritka szőlőfajták borait a Wine Mosaic jóvoltából, de lehetett pop-up különlegességet is kóstolni a Pécsi borvidékről, Szabó Zoltán és Horváth Zoltán (Planina) boraival. Az étkekről a (Bodrog) kisFalucska emberei gondoskodtak.

Az idei versenyt és a győztesek study tourját támogatta a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Turisztikai Ügynökség – Bor.hu, a NaturAqua, az Opel, a Villányi borút (Tenkes Borvidékfejlesztő Nonprofit Kft.), a Lajver Borbirtok és a Grand Tokaj.

A képen: Szabó Edit az eredményhirdetés során értékel, hasznos információkat közöl

Tokaj belvárosában volt (bal)szerencsénk részt venni egy jónak ígérkező borvacsorán, mégpedig egy erre hivatott borbárban (akinek nem inge, ne vegye magára!). Ha jó a kaja, gondoltuk, rossz már nem lehet, mert a tokaji bor az méltán híres e lángoktól ölelt kis hazán belül, meg azon kívül is. A kaja jó volt, - már amiből jutott mindenkinek… Este 7 órakor levezettek bennünket a pincébe, ahol a borospalackok már várakozón foglalták el helyüket. Jó lesz ez, jó! Bár jobb lett volna, ha a kihúzott dugókat nem teszik vissza az üvegekbe, mert akkor szellőzhetett volna a nemes ital, ami jót tett volna neki.

De mindegy, jó lesz ez. Jó is lett volna, ha jó lett volna! Kezdődött a probléma azzal, hogy a pandémia idején (el)várt másfél méteres távolság az bizony a 15 centimétert sem érte el. Egy asztal, 6 ember, mindez 10, egymáshoz közeli asztalon. Na mindegy, reménykedjünk, hogy nem lesz baj belőle. A következő hideg zuhany (pontosabban langyos) az első pohár borral érkezett. A sárgamuskotály sajnos vörös bor langyosságú volt, brrr… Az étteremvezetőnek megemlítettem eme problémát, aki hamarjában lekiabálta a fejem, hogy ez pont annyi, amennyinek lennie kell. Szívesen megkínáltam, ugyan, kóstolja már meg, de inkább sietve távozott. Ezt a műveletet nem egyszer tette meg az este folyamán… Megkóstoltuk a langyos száraz furmintot is, hidegen jobb lett volna. Hozták a svéd asztalra a vacsora elemeit, húsleves gazdagon, töltött káposzta, paprikás csirke galuskával, csülök Pékné módra. Türelmesen, de hosszasan kígyózott a 60 emberes sor, levest mer, leül, megesz, gyerünk az előételért, a töltött káposztáért. De, aki későn futott, annak csak a szaga jutott… Joggal reklamáltak a hoppon maradtak, de a főnök az önkéntes, meglehetősen mérges két szószólót megint leordibálta, miért ették meg előlük, mit csináljon ő? Mondtuk, korábban közölhették volna a népekkel, hogy a káposztából mennyi javasolt egy főnek. Közölte, sajnálja, de ez van. Vagyis ez nincs… Balra át, lépcsőn fel, viszlát! De a paprikás csirke kiváló volt, csak… Újabb érthetetlen dolog a borbár szakértelméről: a töltött káposztához (már, akinek jutott…), a csülökhöz, a paprikás csirkéhez milyen bort töltöttek ki? Hááát, félédest. Tudjuk, a liba és a kacsamájhoz illik a tokaji aszú, de az említett ételekhez a félédes aligha… Jó pont a pincér hölgyeknek: kérdeztem, hoznának-e nekem száraz bort, fizetem. Nem kellett fizetnem, hoztak helyette furmintot, és HIDEGET!!! Köszönet érte!

Az édes szamorodni és az 5 puttonyos aszú zárta a sort. De előbb még kihozták a finom sajttortát. Minden esetre szóltam az asztaltáraimnak, hogy hagyjanak a tortából az aszúhoz, és ha gondolják a szamorodnihoz is…

Hát ez volt. Az öt borból három édes volt, de mégis keserűnek éreztem eme este tanulságait.

De persze Tokaj és Hegyalja továbbra is kedves marad majd!

Pillanatképek a találkozóról: fent balra Jenő mesél, lent jobbra, pezsgőbontás után Fotók: MBK

Az agárdi termál fürdőhöz balra, a pálinkafőzőhöz jobbra kell fordulni a Zichyújfalu vezető útról. Mi Csóbor Jenő pincéje felé vettük az irányt, amerre csak a Pálinkafőző intézményén keresztül vezetne az út, ha (kinek, kinek sajnálatára…) nem éppen amellett menne el. De elmegy, gyerünk hát, ballagjunk tovább, tovább. A kisbuszban kilencen üldögéltünk, a Magyar Borszakírók Köre és a Magyar Sommelier Szövetség képviselői, élükön az elnökökkel, Kosárka Józseffel és Slezsák Zoltánnal.

A megérkezést követően a bemutatkozások után pezsgővel (ízlett!) köszöntötte a csapat a találkozást, majd mindenki kezébe kaparintott egy poharat, és gyerünk a pincébe le. A nyitó tétel, a Zöldveltelini tetszést aratott, majd jöttek sorban a reduktív tartályokból a fehérborok, az Olaszrizling, a Rajnai Rizling, a Chardonnay, az Irsai, a Cserszegi. Fajtánként megoszlottak a vélemények, de elmarasztaló mondat nem hangzott el. A fehér kör után irány vissza a fogadó helyre, ahol addigra megterített kiváló segítőnk, életem társa. Az ebéd hortobágyi aprópecsenye volt (szerénységem nem engedi, hogy megemlítsem, ki követte azt el…), Slezsák Zolitól, mint a sommelierek első emberétől kértük, hogy válasszon az ételhez bort, ez végül a Kékfrankos rozé lett. Ami elismerő szavakat kapott. Az ebédet követő beszélgetés során (vörös borokat – Kékfrankos, Shiraz, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Démon küvé - kóstolgatva) a vendégek megtudták, hogy a Csóbor borok az elmúlt egy év során számos rangos hazai versenyen szereztek érmeket, köztük három aranyat a negyvenedik országos viadalon. És azt is, hogy a több mint három évtizede működő családi vállalkozás jelenleg 36 hektáron termel mintegy tucatnyi fajta szőlőt a Velencei-tó körül, amelyből évente 2000 hektoliter körüli mennyiségben készít bort, nagyjából fele-fele arányban fehéret és vöröset. Ennek döntő hányadát a településen működő boltjukban, valamint a környék több vendéglátóhelyén sikeresen értékesítik. Különösen keresett a Kékfrankos Rozé, az Irsai Olivér és a Cabernet Franc. Summázva a szakemberek véleményét: a család a boraik minőségére okkal lehet büszke!

Ebéd közben, jó étvággyal, jó kortyokkal kísérve az ételt

Többen felvetették, ha nagyobb figyelemmel építenék a brandjukat, úgy, mint a PR, a nagyobb ismertségre való törekvés, a borosüvegek címkéje stb., stb. lényegesen többre vihetnék, hiszen a borok minősége ezt mindenképpen indokolná. Jenő, a szokott szerénységével elmondta, ő elégedett azzal, amit elértek, a borversenyek sikereivel, a ténnyel, hogy a Velencei-tó körül szinte majdnem mindenhol kaphatók a boraik, illetve a saját boltjukban is sokan megfordulnak, és évről, évre visszajárnak hozzájuk az ország minden részéről. Arról nem is beszélve, hogy a borokat nem fenyegeti az a veszély, hogy rájuk romlanak... A jelenlévők „nem hagyták magukat”, és úgy reagáltak, hogy „jó, de legalább legyen évjáratonként két, három kiváló bor, és pezsgő, amelyeket prémium minőségben készítenek és értékesítenek. A „verbális meccs” döntetlenre végződött, maradtunk abban, hogy - majd a gyerekek!

Kellemes fél nap után ment ki, ki a dolgára, vissza oda, ahonnan érkezett, illetve néhányan a Balaton felé tartó vonatra ültek fel, megkezdve a hétvégi programjukat.

 A nagypapa, Ede és az unoka Zsolt kóstolgatás, házasítás közben...

A Magyar Borszakírók Köre hagyományos szavazását követően kialakult a szakírók 12 legjobb fehér és vörös bora, majd az ezt követő vakteszt pedig alapján kiderült, hogy Szászi Endre mondhatta magáénak a legjobb fehér, Tiffán Zsolt és pincészetük a legjobb vörös színű nedűt, a díjat februárban kapták meg Debrecenben. Minderről már jóval korábban beszámoltunk, most olvassák, hogy mit mondott magukról Tiffán Zsolt.

- Mikor korábban beszélgettünk, sokat meséltél a nagypapádról. De gondolom, már a saját lábadon is megállsz?

- Már rég a saját lábamon állok, annak ellenére, hogy a családi pincészetünkben sohasem egy személy készíti a borokat. Sokan kérdezik, mikor lesz már saját borom? Azt gondolom, soha, mert a munkatársak, a család, édesanyám, édesapám, az öcsém, ugyanúgy kiveszik a részüket a bor készítéséből, a pincemunkákból, mint bárki más, mert ez csapatmunka. De tény, hogy nagyapám amíg él, aktív marad, ez az élete, nem lehet, nem szabad elvárni tőle azt, hogy kivonuljon a közös munkából. Bizonyos feladatokat, főleg az értékesítés, a marketing területén én végzek, de a pincében is tesszük a dolgunkat, bár ezt a munkát egy tapasztalt hölgy, Lévai Eszter vezényli. De a házasításoknál, miként a többi bor esetében is, a stratégiai munkákban az egész család dönt.

- A papa megfertőzött, de ezt a „fertőzést” aligha bánod, ugye?

- Nem hiszem, hogy ő fertőzött meg, hiszen gyerekkorunktól így nőttünk fel, a szőlő és a bor benne volt a mindennapjainkban, nem is volt kérdés, hogy bármi mást is csináljunk felnőttként. Bár az is tény, ha máshoz lett volna kedvem, akkor nem tartottak volna vissza, de nyilvánvaló volt, hogy ezt szeretném tenni, a családi hagyományt akarom folytatni. Ezért a gimnázium után a Kertészeti Egyetem szőlész- és borász mérnöki szakára jelentkeztem, adott volt a számomra ez. Papa a saját stílusával, látásmódjával fertőzött meg, ezt szeretném folytatni, bár amikor közösen iddogálunk, akkor kicsit a nemzetközibb módokat igyekszem erősíteni, de az alap az a hagyományos Tiffán szemlélet, amit ő képvisel.  

- Villány, a Tiffán név kötelez. Nem nyomasztó megfelelned ennek?

- Nem, mert rajtunk kívül rengeteg feltörekvő, felnőtt borászat van Villányban. Ráadásul egyre több ifjú borász igyekszik már bizonyítani azt, hogy e hely miért e hon legjobbjai közé tartozik. Dolgozunk, megyünk előre, ez a dolgunk, ami nem nyomaszt, sőt, inkább örömteli.

A Magyar Borszakírók Köre díjazottjai, Tiffán Zsolt s Szászi Endre, a díj átvétele után

- Láttam a REDY borotokat, ami Villány közös terméke. Mennyire könnyű, vagy nehéz összeülni, közösen gondolkozni, azonos márkával kirukkolni? Van erre szándék másutt is, de alapvetően azért nem ez a jellemző…

- Nem értek egyet, mert amikor elkezdtük a REDYt, akkor Villány le volt maradva, mert már voltak példák, amelyek segítettek bennünket az elhatározásban, hogy e borvidéknek is legyen egy közös „gyermeke”. Akkor már létezett a szekszárdi fukszli, a közös siller, a Balaton bor, az Egri Csillag, a pannonhalmi PH érték, tehát több helyen láthattunk közös bor kezdeményezést. Mi, villányiak többször megkaptuk azt a kritikát, hogy a könnyed Portugisier és a testes boraink között van egy légüres tér, így aztán 2017-ben hosszú egyeztetés után megszületett a REDY. A területünkön a rendszerváltást követően egy nagyon összetartó, és nagyon konstruktív csapat kezdte meg a borvidék koncepciójának a kidolgozását, ami a mai napig tart. Most már nemcsak a borútra, az összetartó közösségünkre lehetünk büszkék, hanem a bormarketing műhelyünkre is, amelybe a legjobbakat delegálták, közös workshopokat tartunk, és ennek köszönhető a REDY, a könnyű bisztró borunk. De a portugieserre is igyekszünk felhívni a figyelmet, mert veszített a jelentőségéből, ami annak volt köszönhető, hogy túl nagy mennyiségben, nyomott áron volt jelen e fajta az áruházláncok polcain. Pedig ebből a borból jobb, játékosabb terméket is lehet készíteni, és a házasításokban is megnőhet a jelentősége.

- Mesélj zászlós borotokról, a Grande Selectionról…

- Ez 1995 óta, a kezdetektől készül, és ha Bordeauxban lennénk, meglehet, ez lenne az egyetlen borunk… A koncepció egyszerű, nem számít a fajta meg a dűlő, hanem a legjobb hordókat házasítjuk össze, tehát hordóválogatásról beszélhetünk. Nagyon sok fajtánk és dűlőnk van, a villányi nagy borok általában Cabernet Sauvignonból, Cabernet Franc-ból és merlot-ból készülnek. Minden évben a borokat sokszor végig kóstoljuk a fejlődésük során, hogy a házasítás előtt a mondjuk a 100 hordóból kiválasszuk maximum azt az 5-6 hordót, amelyet a legmagasabb minőségűnek értékeltünk, és ebből készül a Grand Selection házasításunk. Így lesz ez a legjobb boraink legjobbja, semmilyen bonyolult technológia nem áll a háttérben, egyszerűen a legjobb hordók csúcsborai lesznek a legnagyobbá.

- Becsallak a konyhába, és kérlek, a Grand Selection borotokhoz házasíts egy ahhoz legjobban passzoló ételt…

- A 2015-ben készült borunkat még kicsit fiatalnak érzem, igaz, már most is komplex élményt ad. Dominálnak benne a tanninok, alkohol tartalomban közepes, fekete bogyós, erdei gyümölcsös ízvilágú, Villányhoz méltón közepes savtartalommal. Ehhez marha, vagy vadhús dukál, sütve, neutrális körettel, főtt hüvelyesekkel vagy krumplival. Ami a fűszereket illeti, só, bors, paprika és esetleg olyan fűszerek, amelyek a hús ízét kiemelik. Elképzelhető még e termékünkhöz a gulyás, vagy a báránysült is.  

VinAgora borverseny, e hon egyetlen nemzetközi viadala, és e tény különös jelentőséget bír. Mert vannak sikereink a nagy nemzetközi borversenyeken, de azért az mégis más, ha a világ itt, nálunk méretteti meg magát, és boraink hazai pályán mutathatják meg magukat a világnak.

Az idei versenyen nem kevesebb, mint 775 bor szállt „ringbe”, és bár senki nem ütötte ki magát, de mégis szép magyar, Fejér megyei sikerek voltak. Összesen 6 bajnoki díjat adtak ki (öt magyar, egy spanyol), 7 Nagy Arany talált gazdára (mind magyar). Nagy számú tételt, 140 bort értékeltek aranyérmesnek, 94 nedű lett ezüstérmes, és kiosztottak 19 különdíjat is.

Fejér megye ismét szépen szerepelt, hiszen összesen 6 aranyérmet kapott, és ez akkor is szép, ha abból kettőt a Törley Pezsgőpincészet érdemelt ki egy pezsgőjével és egy borával. A megye kiemelkedő borászata a Paulus Borház volt Mórról, 3 arany- és 3 ezüstérmével. Fejér a 6 aranyérem mellé hazahozott 8 ezüstöt is.

Aranyérmeseink:

Molnár Pál kiemelkedő sikert ért el Borházával 2020-ban!

Paulus Borház: Arany Chardonnay 2019, Arany Olaszrizling 2019, Gold Zenit 2019.

Törley Pezsgőpincészet: A Francess Brut Rosé elnök 2017, Budai Chardonnay 2019.

Lics Pince: Szekszárdi Cabernet Franc 2017.

Ezüstérmeseink:

Paulus Borház: Friss és hűvös Sauvignon Blanc 2019, Arany Generosa 2019, Arany Sauvignon Blanc 2019.

Törley Pezsgőpincészet: Pinot Noir Brut Természetes Nyerspezsgő 2017, Szent István Korona Etyek – Budai Irsai Olivér 2019.

Haraszthy Pincészet Etyek-Buda: Sauvignon Blanc 2019, Pinot Noir Seriff 2019.

Cardium Borászat Etyek-Buda: Pinot Noir Pezsgő 2015.

A Paulus Borház a 2019-es Olaszrizlingje a legjobb magyar Welschriesling különdíjban részesült!