Szőke Mátyás lett a 2017-es év borásza. December 7-én sajtótájékoztató keretében vehette át a Mátrai borvidék borásza az „Év Bortermelője Magyarországon 2017” kitüntetést.

Az Év Bortermelője díj 27 éves történetében először nyert borász a Mátrai borvidékről. Szőke Mátyás kiváló boraival és a rengeteg munkával elért szerteágazó életművével érdemelte ki az elismerő címet. Műszaki végzettségű, de szőlőtermelő elődjei révén korán megtanulta, hogyan kell a szőlőt művelni. A 70-es évek óta foglalkozik borkészítéssel, jelenleg fiával, Zoltánnal 35 hektáron gazdálkodnak. Munkássága során rengeteget tett a borvidékért. A hazai borversenyeken szépen szerepelnek borai, kiemelt eredményeihez tartozik, hogy több alkalommal elnyerte a „Mátrai borvidék legszebb vörösbora” címet, kétszer pedig Chardonnay bora Champion díjas lett a VinAgora Nemzetközi Borversenyen. Szőke Mátyás sikereiben feleségének is nagy szerepe van, hiszen hosszú évek óta ő kíséri figyelemmel a szőlők gondos megmunkálását.

A Szőke Pincészet legkiemelkedőbb borait chardonnay, muscat ottonel, Irsai Olivér, merlot fajtákból készíti. A hazai borkereskedőkön kívül két nagykereskedő cég a tengerentúlon is forgalmazza boraikat. Mátyás nagyon fontosnak tartja, hogy folyamatosan képezze magát, és figyelemmel kísérje a nagyvilág borszakmai alakulását, trendjeit is. Járt többek között Új-Zélandon, Dél-Afrikában és Kaliforniában is.

A díjért versengők közül, a jelölés során a hat legtöbb szavazatot kapott borász:

 Borbély Tamás  Badacsonyi borvidék, Figula Mihály Balatonfüred-Csopaki borvidék, Jásdi István Balatonfüred-Csopaki borvidék, Koch Csaba Hajós-Bajai borvidék, ifj. Szepsy István – Tokaji borvidék, Szőke Mátyás Mátrai borvidék.

Forrás: borászportál.hu

A Borra, magyar! egyesület, az Érmelléki Gazdák Egyesülete, a Magyar BOR Intézet, a Balatoni Kör szervezői csapata, és partnereik (Furmint Február, Furmint USA stb.) jóvoltából, hosszú előkészületek után megrendezésre kerül a Bormedence – Borok, ízek, élmények a Kárpát-medencéből rendezvény.

December 8-án, pénteken kerül sor az idei év legnagyobb Kárpát-medencei borászati találkozójára, melyet az Olasz Kultúrintézetben (1866-1902 között a Magyar Képviselőház ideiglenes épülete) szerveznek meg 16-22 óra között.

A Bormedence a 2015-ben utoljára megszervezett Kárpát-medencei Borászok és Zenészek Találkozója szellemiségét felvállaló rendezvény, belvárosi helyszínnel, ahol a Kárpát-medencei (bor)kultúra több szegmensét is bemutatjuk. Fő cél, hogy a Kárpát-medence sokszínű borkultúráját, különféle régióit bemutassa – elsősorban a hagyományos szőlő- és borfajtáinkat állítva a középpontba.

A térség kiváló borászatai, mintegy ötvenen mutatják meg magukat. A többi között országunkat a Koch, a Dúzsi, a Gere Attila és Zsolt, a Schieber, a Laposa pincészet képviseli, Délvidékről a Dukay-Sagmeister, Felső-Magyarországról a Losonci pince, Érmellékről Hegedüs Attila, Erdélyből a Nachbil pince borai lesznek kóstolhatók - sokan mások mellett.

Érdemes lesz hát eljönni, bővebb információk a bormedence.hu oldalon olvashatók.

A Magyar Sommelier Szövetség vendége volt a Szerémség egyik borászata, a Dukay-Sagmeister Pincészet. Érdekes borokat, különös embereket ismerhettünk meg a fővárosban tartott találkozón.

A pincészet a Szerémségben, a Tarcali hegységben 13 hektáron működik, 3 dűlőben Furmintot, egyben Kadarkát művelnek, egy hektáron Kékburgundit telepítettek, de van még Hárslevelűjük, és Szerémi Zöldjük is. A Szerémség – lehet, hogy többen nem tudják – a magyar királyság első számú borvidéke volt valaha. Királyi borok most is készülnek ott, a Dukay-Sagmeister termékek közül ezúttal a Szigeti Furmint 2015, a Kew (Kű, avagy Kő) Furmint, a Béta Furmintis 2015, a Devas Furmint 2016, a Kanias Furmint 2016, a Pinot Noir 2015 és a Szigeti Kadarka 2015 érintette meg ízlelő bimbóinkat. Örömünkre. Bár elmondták, a prémium minőségű borok a (közel)jövőt jelentik a számukra, ám mi nyugtáztuk: így is jó borokat kóstoltunk.

A kér jó barát közül Dukay Krisztián az értékesítéssel, a marketinggel foglalkozik, míg Sagmeister Ernő a borász. Mondtam Ernőnek: különlegesek a borai, miként az ő borról vallott filozófiája is az. Szerinte ő nem különleges, hanem társasági ember, aki igyekszik odafigyelni magára, a munkájára.

- A bor úgy nyitja ki az ember lelki igényét a többiek felé, hogy abból barátság keletkezhet. A bor magasabb érzelmi állapot – mondta.

Kérdés: a lélek és a bor hogyan találkozik, miképpen függ össze?

- Ennek a mechanizmusát nem ismerem. De mi, magyarok úgy véljük, a bor a lélek itala, ami kinyitja az aurát, megnyitja az embert, és ennek köszönhetően oldhatók a bennünk lévő feszültségek.

Mondtam neki, hogy ismerek olyan kiváló borászt, aki úgy véli: az a jó bor, amit már kifizettek. Kíváncsi voltam, számára mi a jó bor?

- Az, amelyiket örömmel fogyasztok el jó társaságban, bár persze vannak „magányos borok” is. Azokat kedvelem, amelyek szerényen úgy maradnak hátul, hogy a végén tudom, hihetetlen pillanatokat okoztak.

Sagmeister Ernő elismerte: klasszikus borásznak vallja magát, hiszen bár van reduktív tartályos boruk, a Szerémi Zöld, de minden mást fahordóban készítenek. Nem igazán kedveli a barrique hordót, a battonage technikát sem, bár több boruk seprőn, finom seprőn tölti az erre kiszabott időt.

Dukay Krisztián azzal kezdte: nem bátorság, hanem nagyon határozott elszántság kellett ahhoz, hogy 8 éve a Szerémség déli lejtőin neki kezdjenek a jövő építésének. Ám ez az építés a múltat is jelentette, hiszen magyar fajtákat akartak visszajuttatni a határon túlra. Szorgalom is kellett ahhoz, hogy végül a szőlőművelés eredményeként finom nedűket állítsanak elő. A mondást, mi szerint senki nem próféta a saját hazájában, esetükben is igaznak tartja, hiszen otthon még fenntartásokkal kezelik törekvéseiket. Bár az is igaz, ahogy jönnek az eredmények, fokozatosan úgy törik át a bor iránti közöny falait.

- Szerencsére Magyarországon nagyon szívélyesen, hozzáértéssel fogadják a borainkat. Pozitív visszajelzéseket kapunk, nedűink 90 százalékát itt értékesítjük, a többit pedig otthon, a délvidéken. Tudjuk: csak hosszútávon lehet ebből hasznunk, ahhoz, hogy a befektetés megtérüljön, még 10 év kell. Családjaink, feleségeink szent őrültként kezelnek bennünket, de látják a szándékunkat, akaratunkat, és segítik azt.

Mit lehet ehhez hozzátenni? Azt, amit dr. Kosárka József, a Magyar Borszakírók Köre elnöke, a sommelier szövetség elnökségi tagja mondott:

Köszönjük, hogy ott, olyan körülmények között is magyar fajtájú borokat készítenek a Szerémségben!

A fehérvári csapat útra kelt, Balatonszemesen tábort vert. Evett, ivott, dolgozott. És kikapcsolódott. Márton napon sátorfát szedtünk, autókba ültünk, és meg sem álltunk Légli Ottó pincészetéig Balatonbogláron. A három Légli közül csak Ottóhoz jutottunk el, nem bántuk, csak azt – igaz, nagyon -, hogy a másik két Léglit nem tudtuk „megkóstolni”.

Mentünk, mert menni kell. Mert ismeritek a mondást, aki Márton napon libát nem eszik, újbort nem iszik, az egész évben éhezik. Mi, ott lévő fehérváriak, bár már megettük kenyerünk javát, mentünk, mert éhezni mégsem szeretnénk az előttünk álló (boldog?) új évben...

Ottóéknál nagy volt a nyüzsgés, a sürgés, forgás, a házigazda épp pincelátogatásra indult egy csapattal, míg felesége a házban nyüzsgött, kínált, töltött, mesélt. Volt mit. Jól tette, mert jót tett a poharakba.

Légli Ottó már több mint 20 éve foglalkozik borral, korábban volt már „kiválasztott”, azaz az év bortermelője. Friss, zamatos fehérborai és a testes vörösek évről évre népszerűbbek. A balatonboglári Légli testvéreknél a kedvességért cserébe csak annyi az elvárás, hogy ne keverd össze őket. A családban id. Ottó fiai, Géza, Attila, és az elsőszülött Ottó borral (is) foglalkozik. Vendéglátónk, Ottó a könnyed, gyümölcsös fehérek mestere, jellegzetes borát, a Légli Blanc-t sok helyütt kínálják szerte e hazában. De ezen kívül nagyon ízlett a Riesling, a Chardonnay, a Sauvignon Blanc a Furmint és a Pinot Noir. A brut pezsgője pedig valósággal mennyei volt.

Apropó, ha már mennyei, akkor menyből az angyal. Az is lejött hozzánk, Lovász Irén népdalénekes személyében. Akinek gyönyörű hangja szárnyalt, nem csoda, hogy emelkedett hangulat vett erőt minden hallgatón. Akik egy idő után nem voltak hallgatók, mert Irén megénekeltette az ott lévőket. Volt, aki bátran tette ezt, hangját szolidan kieresztve, voltak, akik csak úgy maguk elé morogták az ismerős hangfoszlányokat. Csodás percek voltak. Még mondja valaki, hogy csak a bortól lehet megrészegülni... Az áhítat után lementünk a pincébe, nem kellett vajat csipegetni, csak új borokat kóstolgatni. Amelyek magukban hordozzák a jövő ígéretét, de a jövővel még várjunk. Mondjuk jövőre... A borvacsora sem volt rossz, mi sem jelzi jobban, hogy a máglyarakásból a végén evőknek már nem jutott, mert a többség boszorkányos gyorsasággal felfalt mindent.

De sebaj, mert az élmény annál nagyszerűbb volt. Bor és kultúra ölelkezett össze ezen az estén, segítve a bor kultúráját, annak megítélését.

Légli Ottó borai magukért beszéltek.

Aki nem hiszi, kóstolja meg őket, mert beszélnek azok – helyettem is...!

Ez lesz a harmadik! A korábbi sikeres bormustrák után januárban ismét benépesedhet a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház nagyterme, mint volt az 2017-ben. Ami biztos: 20 borász legalább 100 borát kóstolhatják a résztvevők. Természetesen ez a szám még nőhet, sőt, biztos, hogy nőni is fog. Hogy kik lesznek akkor és ott, erről folyamatosan olvashattok (-nak) majd.

Ami tény: a 2018-as év első boros eseménye lesz ez, ahol végig kóstoljuk Magyarország legjobb borait. Tizenkét borvidék (legalább) 20 borásza hozza el nekünk közel 100 borát, az ételekről most is a Hatpöttyös Étterem gondoskodik. 
A belépőjegy ára 3900 Ft, amely tartalmazza a kóstolópoharat, és a korlátlan bor-, és vízfogyasztást!
Jegyek CSAK ELŐVÉTELBEN, a Székesfehérvári Ajándékbolt és Jegyirodában a Hiemer-házban, illetve a Bolla Travel Székesfehérvár, Rákóczi u. 2. sz. alatt található irodájában vásárolhatók meg, idén november 24-től.

A Szent István terem befogadóképessége 350 fő, ezért a jegyek is csak eme korlátozott számban kaphatók!

Bár még addig megannyi öröm és kihívás vár ránk (a karácsony meghitt öröme, az eszem, iszom megpróbáltatásai...), de tessék már most készülni a III. Nagy Fehérvári Bormustrára.

Mert az jövőre is nagyot szól majd!

A Magyar Borszakírók Köre tagjai Szlovákiában, Nagypeszeken jártak, ahol Palik László biotermelő és bioborász volt a vendéglátónk. Esztergomban, a vasútállomáson kisbusz várt bennünket, és azzal mentünk „külföldre”, de mégis haza. A hajdani Eszterházy birtokon Palik László, és felesége, Klára asszony fogadott bennünket. Klára asszony mondanivalója, és a tárgyi emlékei által felidézett történelem valósággal megérintett bennünket. Láthattuk, hogy milyen élet volt évszázadokkal korábban Zselizen és környékén, találkozhattunk Franz Schubert nyomaival, hiszen a kiváló zeneszerző sokszor vendégeskedett az Eszterházy kastélyban. Keresd a nőt, azaz ő tanította a környék urának a lányait zongorázni. Franz mester legjobb négykezes művei is itt születtek. Ha már volt kivel négy kezeskednie... A panzióban jártunkban inkább éreztük magunkat múzeumban, mintsem vendéglátóhelyen...

Palikék 2003-ban lettek a pincészet tulajdonosai, 15 hektáron újra telepítettek mindent, 60 ezer tőkét művelnek. Ráadásul biotermeléssel foglalkoznak mind a zöldségeket, a gyümölcsöket, a szőlőt tekintve.

- Szlovákiában 1990-ben elsőként kezdtünk ezzel dolgozni. Meggyőződésem, hogy vegyszer nélkül kell előállítani az alapanyagokat, és az élelmiszer készítményeket is. A gabonaféléktől kezdve az olajnövényeken át a gyümölcsökig mindent, így a szőlőt is bio termelési móddal készítjük. A kezdetekben újdonságnak számított ez, akkor azt gondoltam, 6 éven belül mindenki így termel majd. Na, erre még ma is várni kell... Mi 400 hektáron folytatunk biogazdálkodást, ebből 15 hektár a szőlő. Családi vállalkozás a mienk, a gyerekek is részesei már a közös munkának. A környék biotermelőit összefogtuk, 20 ember dolgozik nekünk, biztosítjuk nekik a szaktanácsadást, az alapanyagokat, és végül felvásároljuk, és piacképessé tesszük a termékeiket.

Beszéltünk a borászatról is. Azt tudjuk, hogy 15 hektáron készül a 47 fajta (!) szőlő, 27 fajtából készítenek önálló bort, de van olyan szőlőjük, amelyből, 7, 8 féle bor is készül. Például csak a cabernetből van vörös, siller, szalma, jégbor, fordítás, és barrique bor. Nem csupán szőlőből, de gyümölcsből is készülnek nedűk, már 10 éve. Kezdetben alma, majd, meggy, aztán őszi- és sárgabarack, szilva, eper, feketeribizli, csipke, kökény, körte, birs, narancs és ananászbor, utóbbinak Bianka borral „ágyaztak” meg. Idén először csináltak bort paradicsomból, nem, nem vörös, hanem fehér volt annak a színe!

Hallva ezt szerteágazó tevékenységet, Lászlónak szegeztem a kérdést: mondja el, miért tévedek, ha azt mondom: lehet, hogy a kevesebb több lenne?

- Fontosnak tartom, hogy minél több termékünk legyen. Ez mind kézműves termék, ezért ezekből nem lehet nagy mennyiséget előállítani. A célunk az volt, hogy legyen 60, 80 féle borunk, de van 60, 70 féle pálinkánk is. Felfigyeltek ránk, megismertek bennünket, és élvezik a különféle ízeket a hozzánk látogatók. Mit tagadjam, ennek megvannak az anyagi vonzatai is.

Végezetül listát kértem a Palik pincészet sikereiből.

- Rengeteg aranyérmünk van, ami annak köszönhető, hogy vegyszer nélkül állítjuk elő a borainkat, ezért azok nem használják a fajták „egyenruháját”. Nagydolog volt, hogy a kiemelt fajta versenyekre tőlünk is visznek terméket, a cabernet és Rajnai Rizlinget, ez pedig rangot ad. De itt járt a szlovák köztársasági elnök is, viccesen mondhatnánk, bizonyára jó bort szeretet volna inni...

A borszakírók köre is jó borokat kóstolt. Tetszett a helyi sajátosság, a Peszeki Leányka, a Zöld Veltelini, a fehér cuvée bor, de szinte valamennyi fajta. Kis problémát jelentett, hogy nem külön kóstolhattuk a gyümölcsborokat, pedig lehet, hogy jobb lett volna.

De ettől függetlenül jó volt megemelni képzeletbeli kalapunkat a szlovák borkészítő előtt, aki szerencsére - magyar...

Fotók: Viniczai Sándor

Minden esztendőben Móron, a bor városában a legjelentősebb rendezvénynek számít a móri bornapi ünnep. Ebben az esztendőben 5 napon át leshetik a helyiek és a nagyszámú idelátogatók a móri és környékbeli borok Ezerjó csodáját.

Szerdán, a nulladik napon a kiállítások mellett Hernádi Judit műsorát élvezhették az érdeklődők és a Duma Színházban mosolyoghattak nagyokat. Ma, csütörtökön ünnepi testületi ülés, bornapi váltófutó versenyek, majd a fesztivál megnyitója után a többi között a Budapest Bár zenéje jelent szórakozást. Pénteken megemlékeznek az aradi vértanúkról, atlétika és tenisz jelenti a sportprogramot, majd este utcabálokon lehet lerázni az elfogyasztott ételeket, italokat. És persze, „egy kicsi mozgás mindenkinek kell”... Szombaton is lesz sport (sakk, tenisz, tollaslabda, íjászat), emellett lovasparádé, csilletoló verseny jelent látványosságot. A néptánc meghatározza a napot, végül az estét a Welhello zenekar és az utcabál a Happening Banddal zárja.

Vasárnap, a szokásosan hömpölygő nagy tömegnek a borok kóstolgatása mellett zenei előadások, Borlovagrendek felvonulása, borlovag avatás, szüreti felvonulás, könnyűzenei koncertek (Eleven Hold, Punnany Massif) és utcabál a Vikinggel jelenti a programot.

De persze a főszerep a boroké, a borászoké lesz idén is. Nem soroljuk fel a listát, nem lenne erre elegendő hely. De ott lesz és kóstoltat mindenki, aki számít Mórról, Pusztavámról, Csákberényből, Csókakőről, Bodajkról, Zámolyról, és a környék más településeiről. A boroknak pedig remek ételekkel lehet „megágyazni”!

Jó napok járnak hát a borok barátaira.

 Székesfehérváron, Öreghegyen, a Borok pincéjében működik a fehérvári Borklub. Pánczél József és Hegedűs György kezdeményezése már 11 éves múltra tekinthet vissza. Most nekivágtak az újabb évadnak. Mondtam a klub vezetőjének, Pánczél Józsefnek, hogy 11 év, akár győzelmet is érhet jó esetben. De győztesnek mondhatják magukat a 11 évükkel?

- A győzelem az, amikor a hozzánk látogató elégedett, mert szép borokat kóstolt, és, ha ennek hangot is ad, számunkra ez a győzelem. Bízunk benne, hogy a 11 évünk jelzi, a borok szépek, a borászok, akik itt megmutatják magukat a környékről pedig jók – mondta.

- Honnan jött az ötlet 11 éve?

- Azt gondoltuk, ha a város központjától rajzolunk egy nagyobb kört, akkor máris „befogtuk” a móri, az Etyek-budai és a Velencei-tó borvidékét, borászatait. Mivel ezek itt vannak a környékünkön azt akartuk, hogy megmutassuk Székesfehérvár bort kedvelő embereinek e kincset, és lehetőséget biztosítsunk a borászatoknak, hogy bemutatkozzanak a megyeszékhelyen.

- Jó, és szép borokról beszélsz. Ma. De a 11 évvel ezelőttiekhez képest milyennek látod a fejlődésüket?

- Csodálatosnak! Ez elsősorban a borászoknak köszönhető, de szerepe van ebben az egyre igényesebb bort fogyasztó embereknek is. Ami arra sarkallhatja a bort készítőket, hogy minél mívesebb, minél jobb borokat készítsenek.  

- Milyennek látod a borkultúra előre lepését a környezetedben? Mit tett ezért a Borklub?

- Akik idelátogatnak, azok igénylik, hogy felfedezzék a borok szépségét, az ízek harmóniáját. Nem az a cél, hogy az alkohol hatását élvezzék elsődlegesen, hanem az, hogy tudjanak beszélgetni a borról, valamint az élet mindennapjairól. És tudjanak egymással állandó kapcsolatot teremteni a kissé személytelenné váló világunkban. Kezdetben 5, 6 ember volt, ma jönnek hetvenen is, ez jelzi a Borklub fejlődését. Nagyon jó társaság alakult itt ki, ha nem így lenne, nem nyitnánk meg az újabb évadot.

- Személyes a kérdés: gyakorló borászként milyen borokat készítettél 11 éve a maiakhoz képest?

- Van olyan, amit ma nem mernék megmutatni, de van olyan, amelyre ma is büszke vagyok. Próbálunk hagyományt követni, de tettünk lépéseket az új irányzatok felé is.

- Mindig meg kell újulni a siker érdekében. Mit szeretnél tenni, elérni az előttünk álló esztendőben?

- Reméljük, hogy most is sorba állnak majd az emberek nálunk minden hónap második szerda estéjén, a nyitás előtt. Lesznek új borászok, nyitunk feléjük, de a hagyományainkat is megőrizzük. Törekszünk rá, hogy a hagyományokat beépítsük e jelenbe, és a jövőbe.

Borbély Tamás, badacsonyi borász. Fiatal kora ellenére már ötször felmerült a neve az „Év bortermelője Magyarországon” megmérettetés kapcsán, 2012-2016 között ott volt a legjobb 5 között, akik közül kikerült a nyertes. De, mint már tudjuk, ebben az évben sem lesz ez másképp, mivel idén is a jelöltek közé választották. Nem véletlenül. A Borbély Családi Pincészetet több nemzedékes családi hagyományú szőlőtermesztésre és borkészítésre épülve, apáról fiúra szállva alapították újjá 1996-ban. A családi birtokon a borvidékre jellemző, kiváló szőlőfajtákkal, kiemelkedő dűlőkkel, a modern és tradicionális technológiák segítségével törekednek a frissebb stílusútól egészen az egyedi minerális ízvilágú, tartalmas borok termelésére. Az apa, Gyula mellett már Tamás is rengeteget dolgozik, munkájában segíti felesége, Kiss Barbara, aki volt már korábban Magyarország borkirálynője.

- Édesapám családjában, több generációban is volt kertész, de nem mindenki dolgozott a szőlővel. A többség dísznövény, vagy növénytermesztéssel foglalkozott, bár hobbiként Somló hegyen megvolt a családi birtok. Édesapám volt az első, akinek a megélhetését a szőlő és a bor jelentette, borászként végzett. A rendszerváltás után édesanyámmal együtt indították el a Borbély Családi Pincészetet. Elsőként az 1981-ben nászajándékba kapott, régi családi területen telepítettek újra szőlőt, ez a terület a mai birtokunk központja. A fél hektáros hobbi birtok mára 23 hektárra nőtt. Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, mára a Badacsonyi borvidék egyik meghatározó márkájává nőtt a Borbély Családi Pincészet. Elsősorban a szüleink áldozatos munkájának köszönhetően, de kezdettől fogva a húgommal mi is részt vettünk a birtok építésében.

Izgatott a kérdés: mitől másabb, már ha egyáltalán másabb az a bor, amit Borbély jr. készít, mint amit édesapjától tanult?

- Több új technológiát (újhordós érlelés, battonage technológia, almasavbontás) próbáltunk ki, melyeknek köszönhetően több új stílus jelent meg, mint korábban. Természetesen a fő irányvonalakban apával szinte mindenben egyetértünk. Néhány újítás, szemléletváltás már hozzám köthető, de apa mindenben támogat, segíti az újítási törekvésemet. Termékeink között megtalálhatók a mindennapok, könnyed, gyümölcsös borai, ezek kellenek a piac miatt, de nagyon fontos a különféle terroir borok készítése is. A fajta és a terület válogatásokkal meg akarjuk mutatni a környékünk szőlészeti, borászati szépségeit, értékeit, a szép ásványosságot.

A battonage technikát inkább a fiatalok részesítik előnyben. Miképp volt ez Borbélyék esetében?

- Nem jelentett gondot, apa elfogadta ezt az irányt. A 2010-es évjárattal készített boraimmal be tudtam bizonyítani, milyen pluszt tud adni a battonage és az almasavbontás a boroknak. Azóta jól működik ez nálunk. Zászlós válogatás boraink, mint a Bács hegy Olaszrizling, a Szürkebarát, a Kéknyelű, (utóbbi Badacsony különlegessége) minden évjáratban ilyen technológiával születik. Öt különböző stílusú Olaszrizlinget lehet nálunk kóstolni a könnyed száraztól, a területválogatásokon keresztül a jégborig.

Kicsit huncutkodtam Tamással. Mivel a felmenők között említette a dísznövény kertészeket, neki szegeztem a kérdést, hogy ugye, ő is foglalkozik dísznövényekkel. Tiltakozott, hogy á, nem, de nagyot nevetett, amikor mondtam, hogy akkor miként készült a Rózsakő nevű kiváló boruk...

- Ez csak nevében jelzi a dísznövényt, igaz, a birtok központjában minden sor végén található rózsa, mert szeretjük ezt a virágot. Nevét a Badacsony hegyen található legendás bazalt szikláról kapta, melynek a neve a Rózsakő. A Rózsakő, mint újfajta bor, a 2000-es évek elején kapott fajta elismertséget, a budai és a kéknyelű keresztezéséből született. Badacsonyban, a kutatóintézetben Kiss Ervin és munkatársai nemesítették. Kiváló borok készíthetők belőle, két éve önálló borként szerepel a kínálatunkban, a 2016-os Rózsakő az Országos Borversenyen aranyérmes lett.

Ha már arany, arra kértem Tamást, kicsit dicsekedjen, emeljen ki néhányat a hazai sikereik közül.

- Örülök a Rózsakő már említett sikerének, a Balatoni borok versenyében az Olaszrizlingünk lett a Balatoni borvidék legjobb fehérbora, míg a Magyar Borkiválóságok közé bekerült a Pinot noir rozénk, a Szürkebarát válogatásunk, és a késői szüretelésű Olaszrizlingünk is.

Ezúttal a móri Geszler Családi Pincészetet ismerhetik meg. Mint Geszler Imrétől, a borászatot vivő két testvér egyikétől megtudtuk, családfájuk négy generáció óta foglalkozik szőlőműveléssel és borkészítéssel. Szüleiktől örökölték a borhoz, a szőlőhöz való kötődést. Édesanyjuk egész életében szőlőt művelt, 55 éves koráig a termelőszövetkezet borászatában, majd 80 éves koráig a családi szőlőben tette ezt. Bár a fiaitól bért nem kapott, de mégis szeretettel tette azt, amihez értett, amit korábban is csinált.

- A gyökerek adottak voltak, hiszen már kis korunkban is a szőlőbe és a pincébe jártunk. De persze 15, 17 évesen a többi fiatalhoz hasonlóan inkább csavarogni, élni szerettünk volna, mintsem szőlőt kapálni. De ahogy öregedtünk, változtunk, nagy levegőt vettünk, és belevágtunk a főállású borász tevékenységbe. A rendszerváltás előtt is megvolt a munkánk, a munkahelyünk, nem kellett azt elhagynunk, de azt gondoltuk, szeretnénk a magunk ura lenni, és belefogni valami másba. József bátyám gépészmérnökként kereste addig a kenyérre valót, én meg a számítástechnikában ténykedtem, illetve egy gyárban voltam műszerész.

Váltottak, nekiláttak, tovább léptek. Mára eljutottak odáig, hogy a Geszler név jól cseng a borok világában. De vajon hányszor kívánták, hogy bár bele se kezdtek volna...?

- Soha nem akartuk abbahagyni, de volt, hogy elcsüggedtünk. Móron a rendszerváltás után tönkrement az állami gazdaság, eltűntek a boltok polcairól a móri borok. Ezt kell most bepótolnunk. Jelenleg 40 hektáron ténykedünk, 10 fajta bort készítünk. A fő fajtánk Mór zászlós fajtája, az Ezerjó, mellette Királyleányka, Zöld Veltelini, Zenit, Chardonnay található, míg az új telepítésünkben van Irsai Olivér, és mivel nagy keletje van a rozénak, így a Kékfrankos is munkát ad már a számunkra. Az Ezerjóból és a Chardonnayból kétféle készül, az alapbor mellett létezik a prémium máMór, amit a reduktív tartály után hordóba teszünk, és az állapotától függ, meddig tartjuk abban. Ez az időszak általában 6 hónap.

A Martinovics utcai látványborászatukban tízévnyi folyamatos beruházás során 1800 hektoliter reduktív és fahordós tárolókapacitást hoztak létre - az alsó szint akadálymentesített is -, melyhez 75 fő befogadására alkalmas emeleti borkóstoló terem is tartozik, kerthelyiséggel. Imre a Brindisi Szent Lőrinc Borrend alapító tagja, József a Móri Borvidék Hegyközség választmányi tagja, két cikluson át volt a Hegyközség elnöke is. A lokálpatrióta család részt vesz minden helyi rendezvényen, kezdeményezésben, ami Mór várost és a Móri Borvidéket erősíti. Boraikon is a helyi és borvidéki látványosságokat, mórikumokat jelenítik meg.

Geszler Imre és József gyerekei is a borral foglalkoznak. József fia, a 30 éves Tamás 7 éve dolgozik a családi vállalkozásban, büszkék arra, hogy 2015-ben ő lett Magyarország legeredményesebb ifjú borásza. József lánya, Anikó a munkája mellett segíti a családi vállalkozást a bormarketing, vendéglátás részében. József 19 éves fia Máté gépészmérnöknek tanul.

Imre két lánya közül (mindketten voltak már a Móri Borvidék borkirálynői) Csilla sommelier tanfolyamot végzett, itthon már minden iskolát végigjárt, most a nemzetközi világba akar kilépni e téren. Szeretnék, ha Imre másik lánya, Judit férje is a pincében találná meg a fő állású munkáját. És már itt van az újabb generáció is, Józsefnek két kislány unokája van, Imrének egy kisfiú, naná, hogy természetes közegük a szőlő, a pince.

Végül részletek a Geszler Családi Pincészet siker listájából:

A Móri Borvidék legeredményesebb borászata lett az övék idén, immár ötödször. A Geszler család Mór városáért végzett munkáját 2016 szeptemberében – a pincészetek közül elsőként – Pro Urbe-díjjal ismerték el. Kétszer lett Móri Ezerjójuk Mór Város bora, 2011-ben az év Fejér megyei borászata lettek a Prima-díjátadón. Móri Zenitjük a legmagasabb pontszámmal nagyarany érmet kapott a Hungarikum borok és pezsgők XI. országos versenyén, a 2015. évi Magyar Bormustrán három aranyérmet szereztek. A Móri Zöld Veltelini 2015-ös boruk a XI. Magyarországi Újbor és Sajt Fesztiválon év legjobb újbora lett.

És a többi, stb, stb...