Fájdalmas, de izgalmas tény: a furmint pontos eredete sajnos balladai homályba vész. Az elmúlt évek ugyan hoztak tudományosan megalapozott eredményeket, ám a rengeteg legenda és tévhit - grófok, királyok és királynők szereplésével - mind alátámasztani látszanak számos tényt. Egyrészt a furmint jelentős termesztési értékkel bíró, ősi fajta, már évszázadokkal ezelőtt Európa számos bortermelő nemzetéig „elvándorolt”. Igen sok szinonim elnevezéssel találkozunk külföldön, igaz ezek leginkább Közép-Európában nyertek genetikai igazolást. A legfrissebb kutatások és az elterjedés, illetve a leggazdagabb morfológiai változatosság epicentruma alapján arra lehet következtetni, hogy a furmint fajta a Tokaji Borvidéken született, itt vonták termesztésbe évszázadokkal ezelőtt.

Íme két furmint legenda, ami igaz is lehet…:

1. legenda: a fajta XII. században érte el Tokajt, II. István király által behozott olasz telepeseknek köszönhetően, vagy az 1250-es években Lazio tartomány Formia (Formianum) városából jövő telepesek révén. Az elmélet már csak amiatt is sántít, mert a Furmintot soha nem jegyezték le Itáliában, ahogy genetikai kapcsolatot sem bizonyítottak más olasz fajtával.
2. legenda: egy másik história a hétéves háborúban játszódik (1756-63). Egy bizonyos Collio in Friuli játssza benne a főszerepet, akit Forment-nek (= olasz búza) becéztek szőke szakálla után. Mária Teréziától kapott grófi címet, s miután Tokajban letelepedett, hazájából elhozta a furmint szőlőfajtát. Sajnos, ez a kedves történet is cáfolható, hisz a Furmintot Magyarországon sokkal korábban említik írásos emlékek.

DE MI LEHET A TELJES IGAZSÁG...?

Ezt máig nem tudjuk pontosan. Annyi bizonyos, hogy ma négy, a termesztésből kivont típusát különböztetik meg Hegyalján: fehér, lazafürtű, piros és változó. A DNS mintázat mindegyiknél egyező. Ez arra utal, hogy a furmint a Tokaji Borvidékről ered. A furmint eredettörténetében kulcsszerepe van egy igen ősi, Gouais blanc nevű szőlőfajtának. A Gouais blanc erőteljes savait kóstolva éppenséggel lehetséges, hogy tőle származik a mi furmintunk. Egy dolog egészen biztos: a furmint finom, elegáns, vagy ahogy mostanság divatos mondani: szép bor. Bár leginkább egy nő/férfi, festmény stb., stb., lehet szép, a bor nekem jó, finom, elegáns, ízletes, de ha valaki szépnek nevezi, tegyen úgy. Szeretjük e fajtát, mindegy, hogy Tokajban, vagy Somló készítik, esetleg a Káli-medencében, vagy épp az országban bármelyik borvidéken. Lehet, hogy más nemzet is a magáénak vallja, de nekünk mégiscsak a – MIENK!

Forrás: furmint.hu

Mi, magyarok egyre büszkébbek vagyunk a borainkra, és sietve szögezzük le mindinkább joggal, hiszen évről, évre jobb és szebb borokkal rukkolnak ki pincészeteink. Ha hasonlítgatjuk nedűinket más országokéhoz, mind többször mondhatjuk, hogy ni csak, a mienk is van olyan jó, mint a másoké. Na, persze vannak kivételek, de a jobb, még jobb meghatározás igaz bármilyen bor kóstolása esetén, hiszen minden dűlő, minden évjárat más, azonos fajták esetében is. De tudjátok a mottót: mindenkinek az a jó bor, ami neki ízlik… A lényeg: nincs okunk szégyenkezni, sőt…!

De azért egy gondolat bánt engemet, és most hagyjuk a párnát és Petőfit. (Bár ő is szerette a jó bort.) Nevezetesen az, hogy bár vannak nekünk remek magyar fajtáink, de mi mégis hódolunk a világfajták előtt. Igaz, nagyszerű Cabernet-ek, Chardonnay-k stb., stb. előtt illik hódolni, mert tényleg nagyon jók. De mi van a kékfrankossal, a furminttal, a zenittel, generosával (stb., stb.), hogy az ősi magyar fajtákról ne is beszéljünk? E helyütt, a dekantalo.blog.hu oldalon a jövőben kitüntetett figyelmet fordítunk a kékfrankosra és a furmintra, sőt, külön fejezete lesz a magyar boroknak. Ha már a mienk!

Szóval akkor a kékfrankos:

Amikor az egész világ a sokszínűség és az eredetiség lázában ég, akkor hálát adhatunk a sorsnak, hogy kaptunk egy kékszőlőt, ami egyedi, elegáns, hosszan érlelhető bort ad, és gyakorlatilag csak a Kárpát-medencében terem. Jónéhány éve még élcelődhettünk azon, hogy a kékfrankos a folyton beharangozott, ám soha el nem érkező bajnok. Trónra emelni továbbra is korai lenne, de sokkal hihetőbb, hogy egyszer sor kerülhet rá.

Íme 8 fontos tudnivaló a fajtáról a többi mellett:

1. A kékfrankos hazánk legelterjedtebb kékszőlő-fajtája, a kizárólag fehérborokra specializálódott borvidékeinken kívül mindenhol foglalkoznak vele.
2. A szőlőfajta kifejezetten sokszínűnek mondható, többféle bortípus is nyerhető belőle. A kékfrankos kedvelt rozé- és silleralapanyag, vörösborként lehet mindennapi fogyasztásra szánt könnyű, gyümölcsös bor, vagy tartalmas, a terroir jegyeit átadni képes prémium tétel.
3. Önmagában fajtaborként vagy más vörösborokkal házasítva is gyakori. Mind a szekszárdi, mind az egri bikavér készítésénél fontos komponens, amit elterjedtsége mellett annak is köszönhet, hogy jól alkalmazkodik más szőlőfajtákhoz.
4. A kékfrankosról mondják, hogy jó barátja a gazdának, ugyanis különösen szélsőséges évjárat kell ahhoz, hogy ne adjon korrekt végeredményt, ha megfelelő fekvésbe telepítették.
5. Kékfrankosból hazánkon kívül több környékbeli országban is gondoznak ültetvényeket: Ausztriában, Csehországban, Horvátországban, Németországban, Szlovákiában és Szlovéniában. Helyenként lehet a neve blaufränkisch, blauer limberger vagy lemberger, limberger, franconia, frankovka, frankovka modra, vagy moravka. A kontinensen kívül még az amerikai Washington államban bír jelentőséggel.
6. Ha kékfrankos, akkor Sopron, ahol ez a szőlőfajta minden borásznak kötelező feladat. A kékfrankos nevének keletkezésére vonatkozó vitatható helyi legenda, hogy Napóleon katonái csak az értékesebb, kék színű frankért kaptak ebből a vörösborból. A két legfontosabb ellenérv: Sopronban ebben az időben a fehér szőlő, főleg a furmint sokkal elterjedtebb volt, másrészt Napóleon idején az emberek még nem használtak papírpénzt.
7. Kékfrankosból készített borok kapcsán sokszor emlegetett konkurenciánk Ausztria. Nem véletlenül. Az országon belül legfontosabb termőtája Mittelburgenland, amelyet másként Blaufränkischlandnak, azaz Kékfrankosországnak neveznek.
8. A fajtát nem túl magas tannintartalma és jellemzően közepes teste miatt nemzetközi körökben gyakran állítják párhuzamba a pinot noirral, ennek megfelelően standard ételpárosnak számít esetében a bárány. Itthon azonban termőtájtól, klóntól és évjárattól függően sokszor nem is olyan kevés a tannin, amelynek hatását a hordós érlelés is fokozhatja – ezeknek és zamatos savjainak köszönhetően jó társa lehet marha- vagy vadételeknek is.

Ne hökkenj meg kedves olvasó, blogkövető. Mert mától kezdve többször láthatsz a gasztro- és borblogomon más témákat is. Az élet dolgait. Szó lesz időnként sportról, művészetről, kultúráról, közéletről. De persze a főszerepet a bor kapja, de szeretném megosztani Veletek azokat a gondolataimat, élményeimet is, ami - nemcsak bor. Most művészetről olvashattok, mégpedig egy csodás előadásról. Akkor hát, függöny fel!

Ó, jaj, szegény Rómeó és Júlia! Drámájuk maga alá gyűrte, katarzisuk pedig a magasba emelte a lelkeket mindazoknál, akik látták a Fehérvári Balett Színház eddigi három előadását, Shakespeare örökzöldjét táncban elbeszélve (bocs a képzavarért) a Vörösmarty Színházban. Szergej Prokofjev zenéje lenyűgözött, hol lírai, hol drámai volt, hol fortissimóban szólt, hol a csúcsig hatolt hangerőben, lendületben, elsöpört, letaglózott, minden porcikánkat átjárta, simogatta, letámadta, megrázta. Csuda volt, na!

- Shakespeare gyönyörű darabja két fiatal történetéről szól, akik szeretik egymást, de családjaik értelmetlen viszálykodása akadályozza ezt a kapcsolatot. Az én olvasatomban ez több, mint szerelmi történet. Emberi karaktereket, emberi problémákat mutat meg, a félelem szülte gyűlöletről, az ezzel szemben álló szeretetről, a világot mozgató két erő egymásnak feszüléséről szól a tragédia, erről beszélünk a színpadon a tánc nyelvén – vélte a rendező-koreográfus Egerházi Attila igazgató.

És tette ezt a társulat fantasztikusan! A koreográfia lágy, vagy éppen határozott mozdulatokkal, szépséges, és lendületes táncokkal mesélte el a történetet. Érthetően. A színpadon minden pillanatban, minden négyzetméteren volt látnivaló, az álarcosbál nyitányától a tragédia beteljesedésének a pillanatáig. A gyönyörű, sokatmondó forgások, ringások, nagy ívű ugrások, fergeteges táncok nem hagyták lankadni a figyelmet. A tragédia ellenére szinte minden mozzanatban állandóan fellehető volt a dráma pokoljának ellenére a humor, egy, egy apró kaján vigyor. Hiszen emberek, tragédia ez, ám a halálában is az életről, a szerető, a gyűlölő, a mindent odaadó, mindent magához ragadó és a magától eldobó emberről szólt. Kettős szereposztásban állították színpadra a művet, mi Fernando Gabriel Luis Luis (Rómeó), Cristina Porres Mormeneo (Júlia) előadásában láttuk, de a főszerepet bizonyára fantasztikusan táncolta Dávid Janík és Dusana Herákova is. Minden szereplő magas színvonalon tette a dolgát, Capulettől Mercutión át a vásári forgatagig, a népig. Bár a klasszikus balett jelentette az előadás alapját, de mégis inkább táncszínházként varázsolt el mindenkit. Finom, kecses mozdulatok, a hölgyek mozgásának szépsége mutatta, miért is szeretni való a gyöngé(de)bb nem, de a férfiakra is jellemző volt ez, és - senki ne értse félre, ha azt mondom - jó volt látni a férfi báj megjelenését is a színpadon. Jók voltak a jelmezek, a díszletek, a háttérben a kicsit görbe tükör is megtette a hatását, látva az ott táncolók megváltozott formáját. Szűnni nem akaró vastapssal köszönte meg Székesfehérvárnak a nézőtéren helyet foglalt része a produkciót. Ami több volt produkciónál.

Művészet volt ez a javából, köszönjük hát!

 Lehet kedves olvasó, blogfigyelő, ugye, hogy meghökkensz! Mit keres a gasztro és a borblogon a foci? A magyar labdarúgás színvonalától aligha lehet megrészegülni, a látvány adta boldogságtól, labdarúgásunk örömétől. Dehát olyan ez, amilyen, mégis a mienk, mégis szeretjük(?). És e blogon a jövőben a Nemcsak foci kategória részeként bővítem a kört, a bor mellett sport, közélet, kultúra, művészet is helyet kap majd. Remélem tetszeni fog.

Egészségetekre!!!

 
A név kötelez. Főleg, ha merjük nevén nevezni azt, amit nevén kell nevezni. És ha merjük, akkor máris ismerjük, és jobban is kedveljük. Vagy nem. De legalább tudjuk kiről, miről van szó.

Most éppen a kedvelt fehérvári labdarúgó csapatunkról. Ami Vadásztölténygyárként egy adott kor gyermeke lett, a VT Vasas út volt előre, ám a CSAPAT Videoton SC néven lett ismert, elismert, NB I-es és sikeres. A Videoton SC szerezte az első bajnoki érmet a városnak, az UEFA Kupában pedig gyönyörű magyar sikert elérve szerzett ezüstérmet a sok európai nagyágyú között. De persze jöttek a nehezebb idők, a túlélést segítette a Parmalat FC, majd FC Fehérvár néven kupát nyert a gárda, később mindenki örömére a gyár hozzájárulásával Videoton FC-ként jeleskedett, lett bajnok az együttes. A szurkolók Vidinek, Vidikének becézhették hát ismét kedvenceiket, sőt, hivatalosan is Vidi lett a kedvencből, mégpedig MOL Vidi FC.

Aztán a napokban a megyeszékhely első embere, Cser-Palkovics András polgármester közösségi oldalán az alábbit közölte:

„A piros-kék mezek július 1-jétől Székesfehérvár nevét hirdetik! Az elmúlt hetek – a klubbal és a szurkolókkal folytatott – tárgyalásai után városunk közgyűlése támogatta a klub névhasználati kérelmét, így hamarosan MOL Fehérvár FC névvel és címerrel lépnek pályára Székesfehérvár labdarúgói.”

A fehérvári labdarúgó csapat esetében minden adott a sikerhez: a nagyszerű, új stadion, a jó pénzügyi feltételek, a kiváló szakmai stáb, a remek játékosállomány. Már csak egyetlen, apróságnak aligha nevezhető dologra lesz szükség: a szerencsére. Mert anélkül semmi nem lehet. Csakhogy a szerencse kegyének elnyeréséhez tenni kell, mégpedig sokat, elszántan, erős akarattal.

Megvan hát a név, MOL Fehérvár FC. Mit lehet ehhez hozzátenni? Nomen est omen, (majdnem) helyes fordításban: a név kötelez!

Miként a hagyomány, a múlt és a jelen is…  

Megjelent: Lokál

Nemrég, a bírálatokat követően véget ért az ez évi, sorrendben immár harmadik NAK Fejér megyei borverseny.  Az Agárdi Bikavölgyi Panzióban megtartott bírálaton a zsűri tagjainak kellemes, de nehéz feladata volt. Kellemes, mert jó borokat ízlelhettek, nehéz, mert bizony nem volt könnyű dönteni. A bíráló bizottság elnöke Nyitrainé Sárdy Diána, a Szent István Egyetem dékánja, a Borászati ​​Tanszék vezetője, társelnöke Zilai Zoltán, a Magyar Borakadémia elnöke volt. A borok besorolását Dobos Ferenc főborász, a Velencei-tó Körzeti Hegyközség elnöke végezte el, a technikai munkatárs Kupi László volt.

A Molnár Pál nevével jelzett borház három aranyéremmel kiemelkedett a versenyen

Összesen 65 bor érkezett a felhívásra, közölük 61 kapott érmet, 2 meg oklevelet. Ezek közül 9 nedű „aranyozódott” be, 36 bor ezüstérmes, 16 pedig bronzérmes lett. Az aranyosok az alábbiak, és ezzel a megye borait tekintve elsőknek mondhatják magukat az egyenlők között. A 9 aranyból 5 jutott Mórnak, ami kiemelkedő eredmény, ami pedig a borászokat illeti, említést érdemel a móri Molnár Pál és a Borháza a 3 aranyéremmel.

A móriak egy csoportja a mustrán, jobb oldalt Geszler József, a kétszeresen "aranyos"

Molnár Pál Borház Mór 3 arany - Paulus Gold Olaszrizling 2018, Paulus Gold Zenit 2018, Honey Paulusz Sweet édes pezsgő; Geszler Családi Pincészet Mór 2 arany, Zenit 2018, Irsai Olivér 2018; Juhász Tibor Bicske, Chardonnay 2018; Vabrik és Fia Kft. Kajászó, Rajnai Rizling 2015; Szabó Pince Gárdony, Cabernet Sauvignon 2018; Törley Kft. Budapest Gála Sec pezsgő.

A REDy és a PH-érték csapatának tagjai kínálják a termékeiket a Sociétében

A Kóstolom jóvoltából újabb BalatonBor rendezvényen vehettünk részt. Ezúttal Budapesten, a Société volt a helyszín, az elegáns, zárt udvarban 14 balatoni borász kínálta kóstolásra kiváló nedűjét. De ott voltak meghívottként a pannonhalmiak a PH-érték nevű, rajnai rizlingre alapra “épített” termékeikkel, illetve a villányiak a REDy, vörösborból készült közösségi bormárkájukkal. Mindkét területet 6-6 pincészet képviselte. Természetesen ott voltak a sajtó, a borszakírók, a borszakértők képviselői is. Először lehetett megkóstolni a 2018-as balatoni szüret termékét, a palackba került Olaszrizlinget. A balatoniak, a pannonhalmiak és a villányiak is régiós bormárka létrehozásán, a figyelem középpontba hozásán fáradoznak, és eme tevékenységüket siker koronázhatja. A Balaton esetében a BalatonBor, Villány borász közösségét a REDy képviselte, míg a pannonhalmiak közös gyermeke a PH-érték volt.  

- A régiós, illetve közösségi bormárkák továbbra is a hazai borpiac legizgalmasabb trendjét jelentik, aminek egyértelmű jele, hogy minden évben újabbal bővül ezek köre. A BalatonBorok közössége nagy örömmel és büszkeséggel működik együtt minden újabb borvidéki márkaközösséggel – mondta Kardos Gábor, a Balatoni KÖR alapítója, a BalatonBor egyik ötletgazdája.

Hallhattunk az ottani borászok részéről a generáció váltásról,  az összefogás erejéről, fontosságáról. A balatoni borpiramis csúcsosodó részén található HegyBor vakon végzett kóstolás után nyeri el a megtisztelő címet, miként a prémium kategóriának számító nedűk is, amelyek a piramis csúcsára kerülnek. Mindhárom terület kiváló termékekkel rukkolt elő, a BalatonBor olaszrizling, a PH-érték rajnai alapon, a REDy portugieser által meghatározó házasítás.

A Söptei pincészet terméke ízlett a legjobban. De! Lásd a mottómat. Mindenkinek az a jó bor, ami neki ízlik...

- Azt valljuk, hogy az igazán jó borok készítéséhez nem csak a szőlőt kell ismerni, hanem a  vidéket, a földet, ahol a tőke, a tradíció gyökerezik jó mélyen. A Balatoni felvidék magaslatai szelektől védettek, sajátos adottságokkal, kedvező mikroklímával rendelkező tájegység. A mészkő réteges mélyrétegű agyagos lösz talaj jelenti a testes, tüzes, ízgazdag, illatos boraink alapját - mondta Söptei Zsolt, a számomra legízletesebb, legszebb bornak tartott Illúzió nevű termék készítője. A bor a csopaki Nagykút dűlő “gyermeke”, és a Csopaki Kódex termékleírása alapján készült.

Az a délután a Sociétében nem illúzió, hanem nagyon is jó valóság volt...

Íme együtt a három borvidék három bormárkájának a  kiváló csapata. Nemcsak akkor és ott...